2024. május 3. péntek
Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Nincs csodafegyver, Viktor

„A szelektív fasizmus elképzelése mondott ismételten csődöt augusztus utolsó, forró vasárnapján.” Hont András (hvg.hu):

Vasárnap választást tartottak két tapolcai önkormányzati választókörzetben, az egyik helyen a Jobbik jelöltje több mint kétszer, a másikon közel háromszor annyi szavazatot kapott, mint a kormánypártok által támogatott jelölt. Természetesen a csodálatos kommunikációs képességekkel rendelkező Fidesz mondhatja azt, hogy két időközi választásból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, és szokása szerint mutogathat a baloldalra, amelynek két általános országgyűlési és két európai parlamenti választásból, továbbá három általános helyhatósági választásból sem sikerült messzemenő következtetéseket levonnia, csakhogy nem kell eljutnunk a messzemenő következtésekig, a baloldalon való sportérték nélküli gúnyolódást meg 2015-ben már illenék elfelejteni. Elég lenne azzal foglalkozni, ami van.

Most pedig az van, ami már tavasszal is volt: azokon a helyeken, ahol a Jobbik korábban áttört, a folyamatot nem lehet pusztán propagandaeszközökkel, politikai ráolvasással visszafordítani. Tapolca sokáig megingathatatlan fideszes fellegvár volt, és a szélsőjobboldal brutális mértékű megerősödése nem helyi hatalomra kerülése előtt, hanem után következett be. Akik átálltak hozzájuk, azokat az állami elaljasodás nem fogja meghatni, sőt, igazolást nyernek döntésükhöz. Ezt látjuk most; a csöndes és enervált fasizálódás két, parányi, helyrajzi adatát.

Nem szívesen használom ezt a kifejezést, mert félreérthető, de valójában nincs köze egykori ideológiai harcokhoz, értelmiségi belvillongásokhoz és kölcsönös vádaskodásokhoz. A fasizmus – mint annyi másnak – a nacionalizmusnak is tagadása. Nem ismeri a kulturális ábrándokat, a nosztalgiát, a pesszimizmust és a közös örömöt. Csak az önzést, a föloldódást és a fegyelmet – és amikor hetvenegy hullát húznak ki egy magyar rendszámú kamionból, és amikor adminisztratíve kreálnak látványosságot a sorstalanságból, és amikor milliók kelnek útra hátrahagyva minden tárgyi bizonyítékát annak, hogy valaha éltek, és amikor mi a szétosztható források miatt aggódunk, és amikor képtelenek vagyunk leküzdeni az eltérő szokásokkal szembeni idegenkedést, akkor joggal vethető föl a kérdés: ebbe az irányba haladunk? Joggal vethető föl a kérdés: emberek vagyunk-e még?

Lehet persze a kontinens tökmagjaiként beolvasni a nagyvilágnak, lehet Országgyűlési Határozatba foglalni lélektelenségünket – magyarságunk védelmében mintegy, olyan nagyszerű magyar mondattal indítva, mint hogy – idézem – „az illegális bevándorlás hullámai egész Európát robbanással fenyegetik”. Értik? Robbanó hullám. Hogy azután az egész szöveg a politikai hullarablás minősített esetét testesítse meg: tragédiákért kritikusainkat és (a minket finanszírozó) ellenfeleinket okolni, magunknak önigazolást keresni. Lehet a szenvedésben és a kétségbeesésben is csupán a hasznot lesni.

Lehet ennek bedőlni: nagyon fontos, kormányközeli források kiszivárogtatásait cikkekbe, elemzésekbe, ráncolt homlokú kommentárokba foglalni, hogy tudniillik a „menekültüggyel” miként „uralja” a kormány a közbeszédet. Lehet mindent a népszerűségi mutatókon keresztül szemlélni.

Lehet teljesen irreleváns, fontoskodó eszmefuttatásokba bonyolódni az állam szerepéről, ahogy a tudós politológus is teszi. Az elemző úr a halál által üldözöttek tömegei kapcsán látta elérkezetnek az időt föltenni a kérdést: „vajon nem szűnik-e meg az állam államnak lenni, ha elveszíti a képességét arra, hogy meghatározhassa, kiket enged a területére?” Hát, igen: vajon. Akkor feleljünk. Amennyiben az állam terület-népesség-főhatalom, és semmi más, úgy joga van minden esetben meghatározni ezt, de ez esetben joga van népét, népeit kiirtani, gyerekek fejét karókon közszemlére tenni, öregasszonyt nem megfelelő papucsviselés miatt főbe puffantani, és nézni, amíg az eldőlő, pillanatokkal korábban még eleven testen a telefon kamerája végigpásztáz. Amennyiben viszont az is érdekes, hogy milyen államról beszélünk, amennyiben úgy-ahogy ragaszkodunk még ahhoz, hogy liberális államokról van szó, tehát olyanokról, amelyekben az egyén jogait – így a létezéshez való jogát – elismerik és védik, akkor azt is meg kell kérdeznünk, hogy miért ismerik el, és miért védik. A válasz az, hogy azért, mert emberek. No, de ha szimplán az emberi mivolt jogot teremt, akkor ezt megteremti az összes embernek, nem csak egy adott ország polgárainak. Vagyis akit létében fenyegetnek, azzal szemben egy liberális állam nem határozhatja meg, hogy beengedi, vagy sem. Igen, ez ilyen egyszerű.

Már akinek. Sokan ugyanis szépen érvelnek az emberi jogok mellett, bármikor részletes, megfelelően argumentált, és ha kell, szenvedélyes okfejtéssel állnak elő, ha az állam azokat csorbítja vagy csorbítani törekszik. Ám úgy tűnik, nem kevesen maguk számára tartanák fönn e jogokat, és más emberektől – más etnikumhoz tartozó emberektől – azokat elvitatnák, mégpedig azért, mert tény: a bevándorlás lehet kellemetlen. Hogy a lelkiismeretük – remélem, létező – háborgását csitítsák és a tudati ellentmondást föloldják, kultúránk védelméről kezdenek értekezni, így hozva létre e kérdésben közös eszmei frontot a magyar miniszterelnökkel.

Orbán Viktort egészen meglepő helyekről támogatták meg szélmalomharcában az elmúlt időszakban. Ennek oka nemcsak a migránsok keltette – alapvetően nem Magyarországot, hanem Európa nyugati országait érintő – pánik, hanem egy sokkal valóságosabb félelem: a Jobbik előretörése. Rengetegen reménykedtek Orbánnal együtt, hogy jobbikos témák fölemelésével, avval hogy kifogja a fasizmust a Jobbik vitorlájából, megállítja Vonáékat. Sokan hajlandóak voltak tolerálni a kisebbnek hitt embertelenséget, annak érdekében, hogy elkerüljék a nagyobbat.

A szelektív fasizmus elképzelése mondott ismételten csődöt augusztus utolsó, forró vasárnapján. A hétvége elbúcsúztatta az illúziókat, lezárta a pihenések, az önfeledt kikapcsolódás időszakát, véget ért a fesztiválszezon is, ellobbantak vágyai, örömei – üdv a valóságban.

2015. szeptember 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?

Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >

Tovább

Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett

A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >

Tovább

A Macron-momentum

Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >

Tovább

Ukrajna győzni fog

Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >

Tovább

Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon

Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >

Tovább

Hány tonnát nyom Európa

20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >

Tovább

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább