2024. május 24. péntek
Ma Eszter, Eliza, Vanessza névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Udvarias kommentár

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„S a Nyugat elleni szitkait annak nézik Nyugaton, amik: üres szavaknak. Nem lesz itt semmi baj.“ Tamás Gáspár Miklós (Transindex):

Ha nem erdélyi, ráadásul Kolozsváron szerkesztett portál kért volna föl rá, hogy kommentáljam Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök beszédét, valószínűleg udvariasan elutasítom, mert Orbán úr nem mondott semmi mást, csak amit az utóbbi időben szokott.

De így – ugyancsak udvariasan – mégis megteszem.

Orbán Viktor úrnak már nem sok titka maradt, mindent régen nyilvánvalóvá tett.

De politikai, rendészeti és retorikai működésének van olyan aspektusa, amelyre nem nagyon szokott fény derülni. Ebben mindenekelőtt a liberális publicisztika a ludas – talán nem árt, ha olyasvalaki hívja föl erre a figyelmet, aki mind Orbán úr rezsimjével, mind a rezsim liberális (értelmiségi) bírálóival szemben áll világnézetileg és politikailag, ha nem is egyforma mértékben.

A szabadelvű bírálat készpénznek veszi a miniszterelnök úrnak azt az állítását, hogy ő a neoliberális Európának és az egész Nyugatnak a kérlelhetetlen ellenfele, továbbá azt, hogy ő heterodox (nem ortodox) gazdaságpolitikát folytat. A szabadelvű bírálók Orbán úr dörgedelmeivel szemben a védelmükbe veszik az Európai Uniót, amelynek a politikáját ők többnyire lelkesen helyeslik. Közben nem veszik észre, hogy evvel voltaképpen Orbán úr politikáját magasztalják, hiszen a világhírű magyarországi miniszterelnök lódít – vagy ahogy a még nálam is udvariasabb angol mondja a parlamentáris illemszabályok szerint: takarékosan bánik az igazsággal (economical with the truth).

Az igazsággal való ilyetén szűkmarkúság itt abban áll, hogy a magyarországi radikális jobboldal vezetőjének a politikája teljes mértékben megfelel a neoliberális politika irányelveinek: Magyarországon egykulcsos, alacsony személyi jövedelemadó van (ezt még Mrs. Thatchernak se sikerült bevezetnie), rendkívül magas az általános forgalmi adó (áfa) – mindkét dolog a lakosság jövedelmi fölső egytizedének érdekeit szolgálja – , a magyarországi állam úgy fizeti adósságait, mint a m. kir. katonatiszt (s evvel a nyugat-európai pénzügyi körök kedvence, szemben minden ellenkező híreszteléssel), elvonja a költségvetési forrásokat a nagy szociális rendszerektől (egészségügy, népoktatás, tömegközlekedés, kultúra), teljesen fölszámolta a szociális segélyezést, gyakorlatilag megszüntette a munkavállalói jogokat, a szegénység különféle fajtáit büntetni rendeli, rendkívül alacsonyan tartja a béreket (amelyeket az ún. „közmunkával” is rettentő nyomás alatt tart), bagóért magánkézbe adja az állami földeket, beleértve a nemzeti parkokat és biogazdaságokat. Az egyenlőtlenség szélsőséges, amelyet tovább erősít az oktatás faji és osztályalapú szegregációja és magas szelektivitása. A társadalmi (gazdasági) egyenlőtlenséget tovább fokozzák a régiós, nemzedéki, egészségi, műveltségi, nemi s a mindezeket kombináló etnikai egyenlőtlenségek.

A rezsim népellenes, mindenekelőtt munkásellenes, továbbá agresszívan nőellenes jellege félreismerhetetlen. A politikai indoktrináció és a tudományos kutatói, egyetemi és más értelmiségi munkakörök, továbbá a közszolgálati médiák és a kompetens közigazgatás ripityára verésével Orbán úr politikai rendszere megszabadult gondolkodni és beszélni tudó ellenfelei jelentős részétől (minden magára valamit is adó konzervatív utálja az értelmiséget, hiszen a maradi az Ész helyett a Hagyományt részesíti előnyben és tiszteletben: a brit konzervatívok BBC-gyűlölete pl. legendás – Mr. Cameron most el is intézi a közszolgálati médiákat, amiben az általa is nagyra becsült Orbán urat követi).

Miniszterelnök urunk mindebben a legszolgaibban alkalmazkodik a kurrens nyugati trendekhez. Miért szidalmazza tehát – óriási sikerrel – a nyugati társadalmakat? A magyarországi állam, tehát a magyarországi jobboldal teljhatalmú vezetője – nem is teljesen indokolatlanul – a képmutatást lobbantja napnyugati kartársai szemére. Persze csak közvetve. Úgy tesz a nagy kópé, mintha Nyugat-Európa csakugyan egalitárius lenne, „befogadó”, „multikulturális”, „feminista”, „antirasszista”, „politikailag korrekt” (azaz a hátrányos helyzetűek verbális bántalmazásától tartózkodó) volna, s ezért szidja a Nyugatot, holott maga is tudja, hogy mindez (szerintem: sajnos) nem igaz. Az Európai Unió törzsállamainak („magvának”) ugyanaz a véleménye a bevándorlásról, a menekültkérdésről, mint Orbán úrnak, csak a magyarországi jobboldalon (államban) divatozó, gorombán soviniszta, fajgyűlölő dumától viszolyog – de nem a lényegtől. Természetesen olyan elmaradott, kulturálisan hanyatló és kezdetlegesen kormányzott kis országban, mint az alkotmányos köztársasági jellegétől megfosztott Magyarország, a viszonyok faragatlanabbak, mint jobb módú, szerencsésebb, technikailag és gazdaságilag fejlettebb államokban. Orbán miniszterelnök úr ezt az elmaradottságot idealizálja – szerinte a kicsit jámborabb, emberségesebb, szelídebb viszonyok, az egyenlőség előtt megemelt szimbolikus kalapok a dekadencia jelei, és ilyen ügyekben olykor egyenesen frenézisbe lovalja magát, ami (ebben a hőségben) meggondolatlanság. Attitűdjét egyik híve, a színes egyéniségű milliárdos, Széles Gábor (aki hevesen ellenzi a gravitációt) foglalta össze a legjobban, aki sommásan „a baloldali elit buziságáról” beszélt a minap.

Orbán úr is a baloldali elit buziságáról vagy micsodaságáról szólott Tusnádfürdőn: ennek az elitnek a tagjai nem szeretik a magyarokat, mert magyarok – mondotta a jelentős államférfi. Tekintettel arra, hogy Magyarhonban nincs semmiféle baloldali elit, sőt: baloldal se nagyon van pár (többnyire nagyon fiatal és nagyon rosszul kereső) értelmiségitől és maroknyi munkástól eltekintve, a miniszterelnök úr alighanem azokra az emberekre gondolhatott, akik kenyeret és vizet visznek a borzalmas állapotban Magyarországra érkező közel-keleti menekülteknek. Vannak Magyarországon emberek, akik irgalmas szívűek és nem idegengyűlölők: ezt tekinti az állam vitathatatlan és mindenható vezetője az alattvalóira leselkedő legnagyobb veszedelemnek.

Akár föl is háborodhatnám rajta, ha nem lenne annyira unalmas.

De ameddig Orbán úr megfizetteti a magyarországi honpolgárokkal az államadósságot (és nem csökkenti az áfát, mint balszerencsés román kollégája), illetve ameddig a romantikus hévvel pazarolt költségvetési pénzeket nem a nyomor enyhítésére használja, addig biztos a helye a polcon, s a Nyugat elleni szitkait annak nézik Nyugaton, amik: üres szavaknak. Nem lesz itt semmi baj.  

2015. július 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Izraelnek mégis van terve a civilek megvédésere

A Wall Street Journal vezércikke szerint Izrael megcsinálta, amire Biden egyáltalán nem számított: a Rafahnál összegyűlt >

Tovább

Nagy sikert érnek el a szélsőjobbosok a közelgő választáson?

Minél gyengébb a liberális közmegegyezés egy országban, annál veszélyesebb a jobboldal. És ha egy ilyen párt >

Tovább

Putyin a Balkán kis Oroszországává változtatja Szerbiát

Együttműködik Vučićtyal, közösen terjesztenek dezinformációkat, illetve hajtanak végre a világhálón számítógépes támadásokat a térség olyan államai >

Tovább

A téboly felé tartva

„Azt hiszik, hogy kontrollálni tudják. De nem tudják!” – minősítette 2015 őszén egy barátom a menekültválság >

Tovább

The Wall Street Journal: Az NBB szégyent hozott önmagára

Joe Biden elnöknek teljesen igaza volt, amikor gyalázatosnak minősítette, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság kezdeményezte mind >

Tovább

Európában menetelnek a nacionalisták, a balkáni államok nem érettek a belépésre, és az Unió sem alkalmas a bővítésre

Nem sok jót ígér a nacionalisták sikere Észak-Macedóniában. Merthogy kiélezhetik a viszályt a lakosság egynegyedét kitevő >

Tovább

Az elnök halála és hatalmi harc

Igen kockázatos hatalmi harcot indít be az iráni elnök halála a klérus és a hadsereg között, >

Tovább

Meg kell tanulni az 1939-es leckét Putyin megfékezésében

Az észt kormányfő a The Timesban arra szólította fel a NATO-szövetségeseket, hogy vállalják: a következő három >

Tovább

Magyar sorshúzás

Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >

Tovább

Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?

Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >

Tovább

Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?

A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >

Tovább

A 24. órában

A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >

Tovább