Ma Jenő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Szerény kérelem
Tamás Gáspár Miklós
„Nem ártana, ha a kórházi kezelésre szoruló fiatalasszonynak az urak kifejeznék részvétüket és rokonszenvüket.” Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
Talán emlékszik még rá a nyájas olvasó: amikor egy bevándorlót – a romániai magyar bevándorló Bara Józsefet – rendőri őrizetben halálra vertek pár évvel ezelőtt, akkor a Magyar Nemzetben nyílt levelet írtam Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, s arra kértem, hogy az általa vezetett állam rendőrsége által megölt ártatlan ember sírjára vigyen egy szál virágot. A miniszterelnök úr teljesítette a kérésemet, s ezt igen udvarias és barátságos nyílt válaszlevélben hozta tudomásomra, ugyancsak a Magyar Nemzetben. Még egy csésze kávéra is meghívott rövid írásában, s bár nem állt módomban őt azóta fölkeresni hivatalában, gesztusát értékeltem.
Ritkán szoktam kéréssel fordulni annak az állam- és kormányrendszernek a vezetőihez, amelynek legtöbb jellemző vonását helytelenítem (ez mindössze a második eset, hasonló az előzőhöz), de ezt most annak ellenére meg kell tennem, hogy ez talán kevesek tetszésével fog találkozhatni.
A kérelem stiláris követelményeihez tartozik a kérelmező visszafogottsága, ezért most még a szokásosnál is körültekintőbben kell fogalmaznom.
Magyarországra köztudomásúlag sok menedékkérő érkezik külföldről, többnyire összeomlott, háborútól vagy polgárháborútól sújtott országokból. A magyar állam – a kormányszervek hivatalos és nyilvános álláspontja szerint – ezeket az embereket nem kívánja befogadni. Mi több, a kormányzat törvényjavaslatai, rendeletei és intézkedései – az emberbarátság és az együttérzés szokásos követelményeit (remélhetőleg csak időlegesen) félretéve ebben a bonyolult helyzetben – , mindenekelőtt a 175 km hosszú szögesdrót-akadály fölállítása a szerb határon, arra késztetik a magyarországi honpolgárok egynémelyikét, hogy fölvonja szemöldjeit. Némi aggodalmat keltenek vezető kormányférfiak bizonyos kijelentései is, amelyeket aligha lehet a menekültek és bevándorlók iránti szeretetteljes érzülettel gyanúsítani. Hébe-hóba még azt is gondolhatják borúlátóbb polgártársaink, hogy a felelős tényezők – és csodálóik a nemzeti konzervatív sajtóban – gyöngébb pillanataikban nem kerülik el kellő gondossággal azt a kedvezőtlen látszatot, hogy a menekülők ellen óhajtanák fordítani a hazafias közvéleményt.
Nem szeretnők ezt hinni.
Arról azonban meg vagyunk győződve, hogy államunk megválasztott vezetői is elborzadtak attól, hogy meggondolatlan fiatal magyar férfiak kékre-zöldre vertek egy fiatal nőt, mert avval gyanúsították (mint kiderült, egyébként tévesen), hogy udvarlója bevándorló. (Mellesleg a székesfővárosban egy olasz eredetű meleg aktivistát is súlyosan bántalmaztak fölhevült hirtelenkedők.) Abban is szilárdan bízunk, hogy a legfölsőbb államvezetés tapasztalt tagjai nem helyeslik, hogy közvetlen fizikai ráhatásra hajlamos, ún. szélsőjobboldali fiatalemberek – nyilván téves helyzetmegítélés következtében – a déli határra utaznak abból a célból, hogy ott éhes és szomjas idegeneket páholjanak el, akik e rövidlátó magatartás következtében megsebesülhetnek vagy elhalálozhatnak.
Arra szeretném kérni államunk vezetőit – Áder elnök urat, Kövér országgyűlési elnök urat és Orbán miniszterelnök urat (nem föltétlenül valamennyiüket: egyikük is megteszi) – , hogy föltétlenül ejtsék szerét annak, hogy kifejezzék idegenkedésüket attól, hogy erre föl nem hatalmazott magyar honfiak idegeneket ütlegeljenek, fojtogassanak vagy – quod Deus avertat – öljenek meg. A menedékkérőkkel kapcsolatos kormányzati nyilatkozatok, műsorok, óriásplakátok stb. azt az érzést kelthették tájékozatlan személyek kebelében, hogy az idegenek püfölése és rugdosása megengedhető vagy egyenesen kívánatos. Bár ez nyilván nem lehetett a nyilatkozók és plakátfogalmazók szándéka.
Ugyanakkor nehéz leküzdenünk azt a benyomásunkat, hogy – a félreértések kiküszöbölésének elmulasztásával – az államot vezető jeles uraknak mintha lenni némi közvetett felelősségük benne, hogy a nyilvánvalóan szerintük se kedvező (és persze csak elszórt) jelenségekre sor kerülhetett. Szerény nézetem szerint nem ártana, ha a kórházi kezelésre szoruló fiatalasszonynak az urak kifejeznék részvétüket és rokonszenvüket, s fölhívnák rá megtévedt honfitársaink figyelmét, hogy eljárásuk nem volt egészen korrekt, s föltehetőleg akkor se lett volna az, ha a fiatalasszony barátja csakugyan bevándorló lett volna, s nem csak olyasféleképpen festett volna, mint a mostanában (vesztükre) hozzánk sodródott idegenek egyike.
Bár ez bizonnyal elkerülte ki-kihagyó figyelmünket, nem kételkedünk benne, hogy a napsugár is hanyatt esett az éjfekete miniszteriális limuzinok hosszú sorának hibátlan dukkózásán, amikor Magyarhon zászlósurai fölkeresték – vigasztaló szavaikkal és ízléses ajándékaikkal – egyszerű hajlékukban az ún. romagyilkosságok áldozatainak maradváit. E maradvák egyike – ne kerteljünk – cigányasszony, akit (származásától függetlenül) alighanem kínosan érintett, hogy férjét és kisfiát felelőtlen csínytevők golyó általi halálban részesítették. Nem volna rossz, ha egy füst alatt most e hebehurgya merénylőket is megdorgálná a legmagasabb állami tekintély, anélkül persze, hogy az ARÁNYTALAN, EGYOLDALÚ MAGYARHIBÁZTATÁS vétkébe esnénk. Ilyesmik a művelt Nyugaton is sűrűn megesnek, amely csipetnyivel se jobb, mint a hazánkat kormányzó Deákné vászna.
Kérem, fogadják megkülönböztetett tiszteletem kifejezését.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pár méterre az ígéret földjétől
Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >
„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”
Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >
Magyarország immár nem demokrácia
Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >
A halottak nem válaszolhatnak
Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >
Erődemonstráció
A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >
Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények
Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >
A nagy vonzódás személyes okai
A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >
Mi lett a szabadság új hajnalából
Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >
Az ellenzék káros purifikátorai
Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >
Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten
Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >
Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére
A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >
A halál csókja
Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >