2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Szerény kérelem

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„Nem ártana, ha a kórházi kezelésre szoruló fiatalasszonynak az urak kifejeznék részvétüket és rokonszenvüket.” Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Talán emlékszik még rá a nyájas olvasó: amikor egy bevándorlót – a romániai magyar bevándorló Bara Józsefet – rendőri őrizetben halálra vertek pár évvel ezelőtt, akkor a Magyar Nemzetben nyílt levelet írtam Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, s arra kértem, hogy az általa vezetett állam rendőrsége által megölt ártatlan ember sírjára vigyen egy szál virágot. A miniszterelnök úr teljesítette a kérésemet, s ezt igen udvarias és barátságos nyílt válaszlevélben hozta tudomásomra, ugyancsak a Magyar Nemzetben. Még egy csésze kávéra is meghívott rövid írásában, s bár nem állt módomban őt azóta fölkeresni hivatalában, gesztusát értékeltem.

Ritkán szoktam kéréssel fordulni annak az állam- és kormányrendszernek a vezetőihez, amelynek legtöbb jellemző vonását helytelenítem (ez mindössze a második eset, hasonló az előzőhöz), de ezt most annak ellenére meg kell tennem, hogy ez talán kevesek tetszésével fog találkozhatni.

A kérelem stiláris követelményeihez tartozik a kérelmező visszafogottsága, ezért most még a szokásosnál is körültekintőbben kell fogalmaznom.

 Magyarországra köztudomásúlag sok menedékkérő érkezik külföldről, többnyire összeomlott, háborútól vagy polgárháborútól sújtott országokból. A magyar állam – a kormányszervek hivatalos és nyilvános álláspontja szerint – ezeket az embereket nem kívánja befogadni. Mi több, a kormányzat törvényjavaslatai, rendeletei és intézkedései – az emberbarátság és az együttérzés szokásos követelményeit (remélhetőleg csak időlegesen) félretéve ebben a bonyolult helyzetben – , mindenekelőtt a 175 km hosszú szögesdrót-akadály fölállítása a szerb határon, arra késztetik a magyarországi honpolgárok egynémelyikét, hogy fölvonja szemöldjeit. Némi aggodalmat keltenek vezető kormányférfiak bizonyos kijelentései is, amelyeket aligha lehet a menekültek és bevándorlók iránti szeretetteljes érzülettel gyanúsítani. Hébe-hóba még azt is gondolhatják borúlátóbb polgártársaink, hogy a felelős tényezők – és csodálóik a nemzeti konzervatív sajtóban – gyöngébb pillanataikban nem kerülik el kellő gondossággal azt a kedvezőtlen látszatot, hogy a menekülők ellen óhajtanák fordítani a hazafias közvéleményt.

Nem szeretnők ezt hinni.

Arról azonban meg vagyunk győződve, hogy államunk megválasztott vezetői is elborzadtak attól, hogy meggondolatlan fiatal magyar férfiak kékre-zöldre vertek egy fiatal nőt, mert avval gyanúsították (mint kiderült, egyébként tévesen), hogy udvarlója bevándorló. (Mellesleg a székesfővárosban egy olasz eredetű meleg aktivistát is súlyosan bántalmaztak fölhevült hirtelenkedők.) Abban is szilárdan bízunk, hogy a legfölsőbb államvezetés tapasztalt tagjai nem helyeslik, hogy közvetlen fizikai ráhatásra hajlamos, ún. szélsőjobboldali fiatalemberek – nyilván téves helyzetmegítélés következtében – a déli határra utaznak abból a célból, hogy ott éhes és szomjas idegeneket páholjanak el, akik e rövidlátó magatartás következtében megsebesülhetnek vagy elhalálozhatnak.

Arra szeretném kérni államunk vezetőit – Áder elnök urat, Kövér országgyűlési elnök urat és Orbán miniszterelnök urat (nem föltétlenül valamennyiüket: egyikük is megteszi) – , hogy föltétlenül ejtsék szerét annak, hogy kifejezzék idegenkedésüket attól, hogy erre föl nem hatalmazott magyar honfiak idegeneket ütlegeljenek, fojtogassanak vagy – quod Deus avertat – öljenek meg. A menedékkérőkkel kapcsolatos kormányzati nyilatkozatok, műsorok, óriásplakátok stb. azt az érzést kelthették tájékozatlan személyek kebelében, hogy az idegenek püfölése és rugdosása megengedhető vagy egyenesen kívánatos. Bár ez nyilván nem lehetett a nyilatkozók és plakátfogalmazók szándéka.

Ugyanakkor nehéz leküzdenünk azt a benyomásunkat, hogy – a félreértések kiküszöbölésének elmulasztásával – az államot vezető jeles uraknak mintha lenni némi közvetett felelősségük benne, hogy a nyilvánvalóan szerintük se kedvező (és persze csak elszórt) jelenségekre sor kerülhetett. Szerény nézetem szerint nem ártana, ha a kórházi kezelésre szoruló fiatalasszonynak az urak kifejeznék részvétüket és rokonszenvüket, s fölhívnák rá megtévedt honfitársaink figyelmét, hogy eljárásuk nem volt egészen korrekt, s föltehetőleg akkor se lett volna az, ha a fiatalasszony barátja csakugyan bevándorló lett volna, s nem csak olyasféleképpen festett volna, mint a mostanában (vesztükre) hozzánk sodródott idegenek egyike.

Bár ez bizonnyal elkerülte ki-kihagyó figyelmünket, nem kételkedünk benne, hogy a napsugár is hanyatt esett az éjfekete miniszteriális limuzinok hosszú sorának hibátlan dukkózásán, amikor Magyarhon zászlósurai fölkeresték – vigasztaló szavaikkal és ízléses ajándékaikkal – egyszerű hajlékukban az ún. romagyilkosságok áldozatainak maradváit. E maradvák egyike – ne kerteljünk – cigányasszony, akit (származásától függetlenül) alighanem kínosan érintett, hogy férjét és kisfiát felelőtlen csínytevők golyó általi halálban részesítették. Nem volna rossz, ha egy füst alatt most e hebehurgya merénylőket is megdorgálná a legmagasabb állami tekintély, anélkül persze, hogy az ARÁNYTALAN, EGYOLDALÚ MAGYARHIBÁZTATÁS vétkébe esnénk. Ilyesmik a művelt Nyugaton is sűrűn megesnek, amely csipetnyivel se jobb, mint a hazánkat kormányzó Deákné vászna.

Kérem, fogadják megkülönböztetett tiszteletem kifejezését.

2015. július 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább