Ma Vencel, Salamon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Példakép
Öreg Dezső
Botswana, Brazília, Dél-Korea, Hongkong, Indonézia, Japán, Kína, Malajzia, Málta, Omán, Szingapúr, Thaiföld, Tajvan. Vajon mi az, ami közös lehet ebben a 13 államban? Habár egyeseknek még a létét is megkérdőjelezi Kína. De nem ez a közös bennük. Hanem az, hogy ezekben az országokban 7 százalékos, vagy azt meghaladó az évi gazdasági növekedés. Már negyed évszázada. Mondjuk Botswana esetében nem kell csodálkozni – érvelhet valaki, hiszen a gyémánt még mindig nagyon drága és kelendő áru. De azért azt se feledjük, hogy a Transparency International szerint Botswana a legkevésbé korrupt ország egész Afrikában. Nem panaszkodhat az olajban és földgázban gazdag Omán sem. De van a felsoroltak között városállam is, amelynek úgymond semmije sincs, mégis szédületesen fejlődik. A legtöbb persze az ázsiai tigris, van közöttük európai meg latin-amerikai is. Szóval, jó kis társaság. Tetejébe még a társadalmi berendezésük sem egyforma. A kultúráról, az eltérő kultúrörökségről, szokásokról, mentalitásról szólni sem merek. Mégis töretlenül fejlődnek.
Persze hogy azért mondtam el mindezt, mert azon töprengek, miért nem leshetnénk el valamit mi itt Szerbiában ennek a 13-nak a titkából? Miért nem tanulhatnánk tőlük? Most, amikor a gazdasági reformok útjára léptünk. Ezt halljuk, ugyebár, már vagy jó fél éve. Hallottuk korábban is, de nem ilyen nyomatékosan, mint most. Nem is éreztük ilyen kifejezetten a zsebünkön, mint a nyugdíj– meg bércsökkentés után. Már aki érzi. Szóval, miért nem tudjuk ellopni titkukat? Ami nem is titok, hiszen a Világbank Növekedési és Fejlesztési Bizottsága már 6 évvel ezelőtt közzétette Növekedési Jelentését, amelyben a felkértek; volt államférfiak, tudós közgazdászok – közöttük Nobel-díjasak is – megállapították, hogy a gazdasági fejlődés nem öncélú folyamat, de nélküle nem küzdhetjük le a szegénységet, nem szavatolhatunk elfogadható, emberhez méltó egészségügyi ellátást, nem lehet megfelelő az oktatás, szóval mindaz, amit ebben a modernnek mondott világban elvár egy magát XXI. századinak valló ember. Az országtól és a társadalomtól, amelyben él. És elmondták ebben a 18O oldalas jelentésben azt is, hogy bizony a politikusok azok, akik kijelölik, meghatározzák a fejlődés irányelveit. És ők illetékesek abban is, hogy mobilizálják a társadalmat a célok elérésére. Amit ma úgy szoktunk mondani, hogy megteremtik a társadalmi konszenzust bizonyos eszmék végrehajtására. Ha kell, áldozatok árán is. Nem egyszerű feladat, valljuk be. Namármost, az elején említett 13 ország mindegyikében világos víziót kínáltak fel a demokratikusan vagy kevésbé demokratikusan választott vezetők. Türelmesek voltak. Hosszú távra terveztek. Az elfogadott politikát következetesen hajtották végre. Hatékony, rátermett államapparátust alakítottak ki és működtettek. Ügyelve arra, hogy igazságos legyen az előléptetés ugyanott. És mindez csupán azt a célt szolgálja, hogy a jól elgondolt és elfogadott szabályok lehetővé tegyék a vállalkozók kibontakozását. Méghozzá a hazaiak kibontakozását helyezve előtérbe, azt ösztönözve. Mindezt nem érheti el egy vezér. Az intézményrendszer következetes kiépítése és a szabályok alkalmazása hozhatja meg a fejlődést.
Szóval, mindezek után, őszintén, bízhatunk a gazdasági csodában? Reménykedhetünk a XXI. századihoz méltó életkörülmények megteremtésében? Azok után, hogy az ország első embere a napokban összerúgta a port a balkáni tényfeltáró újságírást művelő hálózattal, a BIRN-nel, mert állítása szerint hazudtak, amikor bizonyítékokkal alátámasztva azt írták, hogy visszaélések történtek az elöntött kolubarai szénbánya helyén keletkezett tó vizének kipumpálásakor. Hogy olyan vállalat nyerte meg a versenypályázatot, amelynek ebben semmi tapasztalata sem volt. Ne feledjék, Botswana egyik titka, hogy egy egész földrészen a legkevésbé korrupt.
Következő cikk: Charlie Hebdo vagyok. Vagy nem? Vagy mégis?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szlovákia a választás után átcsúszhat Orbán táborába
A Nyugat számára nagy a tét, mindenesetre a szlovák politikában áttekinthetetlenek az erőviszonyok és igen nagyok >
Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna
Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >
Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre
A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >
Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek
Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >