2020. április 4. szombat
Ma Izidor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Példakép

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Példakép
(bebefromtheblock illusztrációja)

Botswana, Brazília, Dél-Korea, Hongkong, Indonézia, Japán, Kína, Malajzia, Málta, Omán, Szingapúr, Thaiföld, Tajvan. Vajon mi az, ami közös lehet ebben a 13 államban? Habár egyeseknek még a létét is megkérdőjelezi Kína. De nem ez a közös bennük. Hanem az, hogy ezekben az országokban 7 százalékos, vagy azt meghaladó az évi gazdasági növekedés. Már negyed évszázada. Mondjuk Botswana esetében nem kell csodálkozni – érvelhet valaki, hiszen a gyémánt még mindig nagyon drága és kelendő áru. De azért azt se feledjük, hogy a Transparency International szerint Botswana a legkevésbé korrupt ország egész Afrikában. Nem panaszkodhat az olajban és földgázban gazdag Omán sem. De van a felsoroltak között városállam is, amelynek úgymond semmije sincs, mégis szédületesen fejlődik. A legtöbb persze az ázsiai tigris, van közöttük európai meg latin-amerikai is. Szóval, jó kis társaság. Tetejébe még a társadalmi berendezésük sem egyforma. A kultúráról, az eltérő kultúrörökségről, szokásokról, mentalitásról szólni sem merek. Mégis töretlenül fejlődnek.

Persze hogy azért mondtam el mindezt, mert azon töprengek, miért nem leshetnénk el valamit mi itt Szerbiában ennek a 13-nak a titkából? Miért nem tanulhatnánk tőlük? Most, amikor a gazdasági reformok útjára léptünk. Ezt halljuk, ugyebár, már vagy jó fél éve. Hallottuk korábban is, de nem ilyen nyomatékosan, mint most. Nem is éreztük ilyen kifejezetten a zsebünkön, mint a nyugdíj– meg bércsökkentés után. Már aki érzi. Szóval, miért nem tudjuk ellopni titkukat? Ami nem is titok, hiszen a Világbank Növekedési és Fejlesztési Bizottsága már 6 évvel ezelőtt közzétette Növekedési Jelentését, amelyben a felkértek; volt államférfiak, tudós közgazdászok – közöttük Nobel-díjasak is – megállapították, hogy a gazdasági fejlődés nem öncélú folyamat, de nélküle nem küzdhetjük le a szegénységet, nem szavatolhatunk elfogadható, emberhez méltó egészségügyi ellátást, nem lehet megfelelő az oktatás, szóval mindaz, amit ebben a modernnek mondott világban elvár egy magát XXI. századinak valló ember. Az országtól és a társadalomtól, amelyben él. És elmondták ebben a 18O oldalas jelentésben azt is, hogy bizony a politikusok azok, akik kijelölik, meghatározzák a fejlődés irányelveit. És ők illetékesek abban is, hogy mobilizálják a társadalmat a célok elérésére. Amit ma úgy szoktunk mondani, hogy megteremtik a társadalmi konszenzust bizonyos eszmék végrehajtására. Ha kell, áldozatok árán is. Nem egyszerű feladat, valljuk be. Namármost, az elején említett 13 ország mindegyikében világos víziót kínáltak fel a demokratikusan vagy kevésbé demokratikusan választott vezetők. Türelmesek voltak. Hosszú távra terveztek. Az elfogadott politikát következetesen hajtották végre. Hatékony, rátermett államapparátust alakítottak ki és működtettek. Ügyelve arra, hogy igazságos legyen az előléptetés ugyanott. És mindez csupán azt a célt szolgálja, hogy a jól elgondolt és elfogadott szabályok lehetővé tegyék a vállalkozók kibontakozását. Méghozzá a hazaiak kibontakozását helyezve előtérbe, azt ösztönözve. Mindezt nem érheti el egy vezér. Az intézményrendszer következetes kiépítése és a szabályok alkalmazása hozhatja meg a fejlődést.

Szóval, mindezek után, őszintén, bízhatunk a gazdasági csodában? Reménykedhetünk a XXI. századihoz méltó életkörülmények megteremtésében? Azok után, hogy az ország első embere a napokban összerúgta a port a balkáni tényfeltáró újságírást művelő hálózattal, a BIRN-nel, mert állítása szerint hazudtak, amikor bizonyítékokkal alátámasztva azt írták, hogy visszaélések történtek az elöntött kolubarai szénbánya helyén keletkezett tó vizének kipumpálásakor. Hogy olyan vállalat nyerte meg a versenypályázatot, amelynek ebben semmi tapasztalata sem volt. Ne feledjék, Botswana egyik titka, hogy egy egész földrészen a legkevésbé korrupt.

2015. január 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább

Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?

Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >

Tovább

NER-puccs

Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >

Tovább

Ha nem figyelünk oda, eltűnhetnek a szabadságjogok

A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok >

Tovább