Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Vajdasági kupi: Újratöltve
„Egy parlamenti képviselő, ki a nevünkben suhan halk gépkocsiján?” Stephen Bozhen/Bózsó István (Facebook):
Kedves Olvasóink, oldalunk kedvelői/követői, tisztelt Második nyilvánosság!
Ami eddig a „párhuzamos csatornán”, a Vajdasági Skaccokon, „Vajdaság első közösségépítő blogján” (sic!) folyt ellenünk, az csak egy laza kis délutáni teázgatás volt a kedvenc könyvünkkel a kezünkben, legalábbis ahhoz képest, ami ez után következik. Kettes fokozatba kapcsolt a hatalom (pontosan tudjuk, ki van most hatalmon). Az internetes rágalomhadjárat nem érte el a célját, mivel olyan visszataszító szintre süllyedt a nagy igyekezetben, amitől már nem csak a független olvasók fordultak el, de kezdtek a „sajátjaik” is. A „sajátjaikon” nem VMSZ-szavazókat értek, szeretném ezt kihangsúlyozni, hanem azokat az olvasókat, akik kritikátlanul fogadták el eddig a Skaccok állításait. Függetlenül attól a ténytől, hogy a bátor, szókimondó, sőt, LELEPLEZŐ írások egytől egyig álnéven, vagy épp név nélkül kerültek publikálásra!
Annyi mindennek ki lettünk kiáltva két hét alatt nagy hirtelenjében a különböző írásokban és kommentárokban, hogy még a V.Skaccok keményvonalas olvasói is csak kapkodták a fejüket, hogy per pillanat miért is kell bennünket utálni - mivel ez kb. fél óránként változott. Vataščin Péter Címkefelhő (*) című kiváló írásában kísérletet tesz ugyan arra, hogy megértse, miért vagyunk mi egyszerre punkok, libsik, Tito pionírja, úrigyerekek és így tovább, de mostanra már annyi minden mást is a homlokunkra sütöttek, hogy a Címkefelhő pár nap alatt szinte teljesen idejétmúlttá vált – legalábbis ami a címkék felsorolását illeti, a következtetéseit tekintve viszont egyre ijesztőbben aktuális!
Vagyunk mi most már török fegyverkereskedőkkel kapcsolatban állók is, akiket egy nemzetközi orgazdaszervezet feje véd. Továbbá Máté Gábor rendező bérencei is vagyunk, aki pénzért(!) járt Szabadkára darabokat rendezni – tette mindezt bűnös módon(!) az előző művészeti vezető, Mezei Zoltán regnálása alatt. De Máté Gábor különben is a magyarországi baloldal bérence, ami meg a jó ég tudja, kinek a bérence, de a lényeg, hogy ezek egytől egyig mind a magyar nemzettest életére törnek – tartsuk ezt észben, elvtársak! A Második nyilvánosság facebook-oldal adminisztrátorai között több színész is található – állítólag. Gondolom, ezen talán pont a színészek röhögtek fel leghangosabban, akik köztudottan a számítógép nagy bűvölői, sőt, többüket is megkereste már a NASA (szinte visszautasíthatatlan ajánlatot téve nekik).
Aztán tovább erősödött a szarcunami: le lettek kurvázva azok a színészek, akik dolgoztak már együtt Andrási Attilával, ráadásul – urambocsá’ – pénzért. Ők meg – a hálátlan kutyái! – orvul hátbaszúrták „kenyéradójukat”, mivel nem tartják alkalmasnak arra, hogy a Magyar Társulat művészeti vezetője legyen. Kell erről többet mondanom, vagy értitek ennyiből is? A nyílt rágalmazásra, sértegetésre (ami továbbra is álnéven folyt és folyik azóta is a Vajdasági Skaccok részéről) Csernik Árpád színművész reagált Na, prostituált még nem voltam... című facebook-os nyilatkozatában, amit – hogy, hogy nem – a Magyar Szónak nem akaródzik leközölnie! Állítólag ennek technikai akadálya van. Mégis micsoda? Az, hogy digitális formában létezik a nyilatkozat? Ha kinyomtatva vinné be, úgy már megfelelne? Bepötyögnék, hogy aztán mehessen nyomtatásba?
Ez persze még mindig csak az ízelítő volt, mert egy „olvasói levelet” (névtelent, naná!) közzétéve a Skaccok tovább „emelték a tétet”. Ebben már tényleg mindenki, aki valaha színházban dolgozott, kapott hideget-meleget, jó nagy vödör szart a nyakába. Andrási Attila Népszínházas bemutatkozó darabját kezdi méltatni a „levélíró” (mi pedig leszünk szívesek elhinni, hogy ez most tényleg valaki külsős személy, nem pedig a szerkesztőségük tagja, egy újabb álnéven), aminek már a címét is rosszul írja a nagy igyekezetben (Az ügynök halála helyett Az ügyvéd halála). Utána elmúttnyócévezésbe kezd a szerző, az előző művészeti vezető bővérű alázása mellett „átlagon aluli előadásokat” sorol fel. Itt is becsúszik elírás, pl. Érinthetetlent ír, miközben az előadás címe Érintetlen volt, Murlin Murlo helyett Murlin Munrót ír – de ne legyünk túl szigorúak vele: könnyen előfordul az emberrel ilyesmi, ha FENTRŐL, egy piszkozat-dokumentumban csak a kulcsszavakat és a direktívákat kapja meg, amikből leleplező, botránykeltő művet kell rittyentenie. A felsorolt színművek közül több is különböző díjat nyert – tudjuk, tudjuk: a balliberális lobbinak köszönhetően! A nagy ügybuzgalomban (szardobálásban – elnézést!) a szerző három olyan darabot is felsorol véletlenül(?), amelyek annak a művészeti vezetőnek, Kovács Frigyesnek a működése alatt születtek, akit a következő bekezdésben már szuperlatívuszokban kezd el méltatni. (Ebből legalább azt tudjuk biztosan, hogy az irományt nem Kovács Frigyes rendelte meg.) Időre készült az „olvasói levél”, kérem szépen, nem lehetett ám éppen minden piszlicsáré információnak utánanézni, hozott anyagból kellett dolgozni (ahogy a fodrászok mondják) – úgyhogy legyetek egy kicsit megértőek vele. Az írás a továbbiakban is hemzseg a hazugságoktól, csúsztatásoktól, végül már odáig is elmegy, hogy a színészi gázsit állítja szembe a szegény ember kenyerével – tényleg minden gyűlöletkeltési lehetőséget kiaknázva. Hittük mi ezt eddig!
Mert hogy van ám még új(?) a nap alatt! Ugyanis a „cég” piszkos ügyei körüli hercehurcát mostantól egy ifjú titán veszi kézbe. A békítő. A Békítő-man. A párt üdvöskéje. Az ember, aki megváltást és egyetértést hoz. Aki mindenkinek jót akar. Aki egyik kezével úgy ad, hogy a másik arról nem is tud.
Újhelyi Ákos, 37 éves, jómunkásember.
Újhelyi Ákos, a VMSZ tartományi parlamenti képviselője.
Újhelyi Ákos, az Adminisztratív és Mandátumvizsgáló Bizottság tagja.
Újhelyi Ákos, a Privatizációs Bizottság tagja.
Újhelyi Ákos, a Költségvetési és Pénzügyi Bizottság tagja.
Újhelyi Ákos, a szabadkai Parking közvállalat volt igazgatója.
Újhelyi Ákos, a szabadkai Vízművek ügyfélközpont osztályának vezetője.
És csak remélni merem, hogy semmit sem hagytam ki a felsorolásból (pedig valószínűleg de)!
Fiatal kora ellenére impozáns karrierrel büszkélkedhet, és mi egy pillanatig sem vonjuk kétségbe, hogy keményen megdolgozott a sikerért. Bizonyára sok jó tanáccsal tudna szolgálni az álláskereső, pályakezdő, vajdasági magyar fiataloknak (akik ezrével hagyják itt a hazájukat). Csak remélhetjük, hogy majd könyvben adja ki (az MNT finanszírozásában, és a Lovas Ildi fogja jóváhagyni!), hogy az unokáink is láthassák.
A hétköznapi ember (mint például én) azt gondolná, hogy valaki, akinek ennyire szerteágazó a tevékenysége, bizonyára nem tud már a művelődésre is kellő mennyiségű időt szakítani. És mekkorát téved ebben a hétköznapi ember! Ugyanis a mi jó Újhelyi Ákosunk számos egyéb tisztsége mellett a szabadkai Népszínház Igazgató Bizottságának (Vajdasági Magyarok Szövetsége által delegált) tagja is! Soha jobb kezekben a vajdasági magyar kultúra, drága olvasóim! Bár a rossznyelvek szerint szabadidejében(???) a Vajdasági Skaccok című blogra ír bejegyzéseket Baranta álnéven, de én ezt biza teljesen elképzelhetetlennek tartom. Sőt, én lennék az első, aki követ vetne arra, aki ezt állítani merészeli! Még hogy ő? Egy gyűlölettől fröcsögő internetes oldalon? Egy parlamenti képviselő, ki – Illyés szavaival élve – a nevünkben suhan halk gépkocsiján? Ugyan kérem, rágalom!
Ez a szent ember telefonon keresett meg engem. Hívását nem fogadtam, mivel ismeretlen számról érkezett, de később rövid szöveges üzenetben is elért, és közölte, hogy meghívja a Második nyilvánosság képviselőit a Népszínház keddi, rendkívüli igazgató bizottsági ülésére. A „félreértéseket tisztázandó”.
Két problémám volt ezzel. Egyrészt nem tudom, mit kéne tisztázni még, szerintem világosak voltunk mint a nap: aki meg akarta tudni, mit akarunk, módjában állt, éppenséggel nem rejtettük véka alá. Másrészt Újhelyi Ákos igazgató bizottsági tagként vajon jogosult-e bennünket, civileket az ülésre bevinni? Mivel a Második nyilvánosság több adminisztrátorát is megpróbálta elérni, egyikünk végül beszélt vele telefonon. Az ő elmondása szerint a képviselő úr rendkívül kedves, sőt, nyájas volt – hát hogy ne lágyulna meg a „kultúrforradalmár” szőrös szíve az ilyen beszédtől! Nagy buzgón még az Igazgató Bizottság elnökének a telefonszámát is a rendelkezésünkre bocsátotta, mondván, hívjuk bátran. Itt mondtam én, hogy álljunk meg egy szóra, uraim.
Először is véleményem szerint egy ilyen ülésre való meghívásban csakis a bizottság elnöke lehet kompetens. Ha ő le kíván velünk ülni, és hallani akarja élőszóban is a véleményünket, annak az égvilágon semmi akadálya nincs, sőt, mi is nagyon szívesen meghallgatjuk az ő álláspontját a kérdésben. Kicsit persze elképzelhetetlennek tartjuk, hogy az ig.biz. elnöke minket egyenesen az ülésre invitálna, de sose lehet tudni, nincs kifogásunk ellene. Ha kapcsolatba akar velünk lépni, tegye bátran, Ákos tudja a telefonszámainkat (jó kérdés, hogy vajon honnan???), tessen azt az ig.biz. elnökének továbbítani, és ha majd ő, az elnök hív bennünket, ott leszünk, ha törik, ha szakad. Az álláspontunkat egyikünk közölte is a képviselő úrral. Ő ezután infantilisnak nevezte a viselkedésünket, majd a beszélgetés rövidesen véget ért. Hm.
Szóval.
Több minden is foglalkoztat bennünket. Egyrészt az ig.biz. elnöke egyáltalán tudott-e erről a kis békítő show-ról? Ha igen, miért derogált neki személyesen szóba állni velünk? Ha nem, akkor mi szükség volt erre a komédiára? Talán azt akarta kiprovokálni a képviselő úr, hogy kvázi hívatlanul (nem az ig.biz. elnöke által meghívva!) toppanjunk be, hogy aztán el lehessen a nyilvánosság előtt sírnia magát, hogy bizony, ezek a „facebookforradalmárok” (sic!) nem csak az új művészeti vezető munkásságát nem tisztelik, de bizony még a törvényt se, és akaratuknak erővel próbálnak érvényt szerezni, beleavatkozva a színház legbelső ügyeibe? Ugyan már, ez biztosan nem lehet csapda. Ki feltételezne ilyet egy VMSZ-képviselőről?
Mostanra már tudjuk: ez nem csapda volt, hanem kétélű penge. Ha elmegyünk, a vázolt történet jön le a sajtóban. Ha nem megyünk el, akkor el lehet mondani mindenkinek, hogy kompromisszumokra képtelen csürhe vagyunk, akik elutasítanak minden kommunikációt, nem vagyunk érdekeltek a párbeszédben, csak a botránykeltésben! Pedig a derék Újhelyi Ákos mindent, de tényleg mindent megtett a rendezésért. Hisz ő olyan civilizált. És tromfként még rá lehet mondjuk húzni azoknak a színészeknek a kiforgatott történetét, akik már dolgoztak Andrási Attilával. Esetleg még el lehetne sütni valami kétszínű érzelgősködést, hogy közeleg a Karácsony, a szeretet ünnepe, ne viszálykodjunk, stb. Mondjuk a Magyar Szóban? Hm, jó lesz?
Meglepődnétek, ha a Skaccok szavait hallanátok vissza egy esetleges Újhelyi-interjúban? Na nem mintha összefüggést akarnék sejtetni...
És azon meglepődnétek-e, ha a másik oldal ismét el lenne némítva a „független” sajtóban? Ha „technikai akadálya” lenne a másik fél nyilatkozata közzétételének? És ha a Pannon TV egy egész estés műsort készítene az ügyről, amelyben „hitelesen” körüljárja a témát, „mindenkit” megszólaltatva, levonva a következtetéseket is (naná!), mindvégig megőrizve a „független” hangnemet, még annak ellenére is, hogy a VMSZ és az MNT irodáitól csak nagyjából 30 centiméter plafon választja el a szerkesztőséget?
Értitek ti, mit jelent a Vajdasági kupi? Hogy ez a kupi valójában mekkora? Hogy mennyire a plafonig ér már a szar? Hogy egy ilyen, politika szempontból jelentéktelen(nek hitt) ügy miatt is úgy ront ránk, kósza választókra a hatalom, mintha a szüleink lakodalmában Arkan tigrisei húzták volna a talpalávalót, miközben csecsemővérrel koccintott a násznép? Mi a franc lehet ez az ügy mögött, ha ennyire vehemensen védik a nyilvánosságtól? Mi csak azt mondtuk, hogy az Andrási nem megfelelő erre a posztra, mert nyilvánvaló a politikai kötődése, a „sírva mellet döngető”, magyarkodó irányvonala pedig viszolygást kelt bennünk, és a társulatnak még azt a próbatermét is elkockázta, ami volt nekik. Mi a csudába tenyereltünk ennyire bele???
Kezditek-e már érteni, mit jelent nekünk a Második nyilvánosság? És gondolkodtatok-e már azon, mit jelent Nektek? Nem akarok politikával foglalkozni, de véleményem lehet róla. Elnézve őket, úgy gondolom:
EZ A KUPLERÁJ TÉNYLEG NEM NAGYON MEGY MÁR, ÉS LEHET, HOGY EZÚTTAL NEM A BÚTOROKAT KELLENE LECSERÉLNI!
Stephen Bozhen (Bózsó István)
Királyhalom
2014. december 12.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >