2024. június 22. szombat
Ma Paulina, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ösztönpolitika

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Ösztönpolitika
Nagy-Albánia Belgrádban

Sok minden belefért ebbe a hétbe. Volt egy befejezetlen foci mérkőzés és 29 év után volt katonai díszszemle Belgrádban. Hosszú idő után voltak bezúzott, albán tulajdonban levő pékség-kirakatok Vajdaságban meg betört ablakok Podgoricában az albániai nagykövetségen. Volt legmagasabb szintű orosz elnöki látogatás és volt kölcsönös tiltakozó jegyzékváltás Szerbia meg Albánia között.

Mondom, sok minden belefért a mögöttünk levő hétbe. Túl sok. És többé-kevésbé minden a múltat idézte. Nem olyan intenzitással, mint amilyen érzelmeket váltott ki 20-30-40 évvel ezelőtt, de éppen elég erővel ahhoz, hogy azokban, akik emlékezete nem 1-2 hétre, esetleg 1-2 évre nyúlik vissza, rossz emlékeket idézzen, bizalmatlan kétségeket ébresszen. De legalábbis emlékeztet arra, hogy milyen könnyű felszakítani a sebeket, mennyire törékeny a stabilitás a Balkán ezen részén. Amely, szinte egyöntetűen az európai értékekre esküszik, amelynek retorikája visszhangzik a demokráciától, az emberi, kisebbségi meg egyéb jogoktól. Amelynek tekintete Brüsszel, az Európai Unió felé fordul, abban látva a jövőt, a nyomorból, szegénységből, elmaradottságból való kilábalás egyedüli letéteményesét. De amelynek gondolatait és időnként cselekedeteit is, az évszázadok alakította ösztönök irányítják. Mert mivel mással lehetne magyarázni azt, hogy Belgrádban a Szerbia-Albánia mérkőzés közepén egy a nagy Albániát ábrázoló lobogó, festett vászondarab, nevezze ki minek akarja jelenik meg egy drónra, más néven multikopterre akasztva, hogy ország világ előtt mondjuk minimum gúnyt űzzön a házigazdákkal. Nem csak a labdarúgó, hanem az országos vendéglátókkal is. Mert azért itt, a Balkánon mindenki nagyon odafigyelt erre a befejezetlen meccsre. Mert egy másik, sokkal korábban megkezdett mérkőzés záró szakaszának a kezdetét is jelenthette volna. Azét, amelyet nem is Belgrád és Tirana kezdett meg, hanem Belgrád és Pristina között zajlik immár sok-sok évtizede. Telis tele a legdurvább és legalattomosabb vétségekkel. A szabálytalanság ebben az esetben eufemizmus – szépítő, enyhítő kifejezés lenne. A négyzeten vagy a köbön. Mert ezek a vétségek felölelik azt a több ezer ártatlan áldozatot követelő háborút is, amelynek a NATO légicsapások vetettek véget a XX. század utolsó előtti esztendejének tavaszán. Amelynek során többszázezer ember hagyta el otthonát, mindkét félen. Amely fizikailag véget ért ugyan, de amely továbbra is mély, nagyon mélyről jövő érzelmeket kavar mindkét népben. Meg aggodalmat, félelmet kelt azokban is, akik mindezt velük együtt élték túl, akik abban bíztak, hogy ennek az őrületnek vége, hogy tényleg a biztosabb, szebb jövő felé fordult a Balkánnak ez a része is. E tekintetben kell egyetérteni a montenegrói kormányfővel, aki ugyancsak arra emlékeztetett, hogy a balkáni stabilitás még nagyon törékeny, ezért segíteni kell megszilárdításában. Aminek a legjobb módja az európai integrálódási folyamatok felgyorsítása. Lenne. Ha lenne hozzá akarat, politikai bölcsesség, államférfiúi tartás. Ha az itteni vezetők nem twitteren üzengetnének nem is annyira egymásnak, mint inkább a hazai közönségnek,amely, mint minden közönség cirkuszra, szenzációra meg győzelemre vágyik. Ha már kenyeret, olyan európait, nem tudnak neki adni. Nos a cirkusz az biztosítva. Panem et circenses – kenyeret és cirkuszt – mondták a latinok. Mi már a cirkusszal is beérjük. Ó idők, ó erkölcsök!

Egyébként majd meglátjuk mi fér bele az előttünk álló hétbe. Amikor is az albán kormányfőnek kellene Belgrádba látogatnia. És aki erre készen is áll. Mert ahogy mondta, nem szabad megengedni, hogy a múlt gyűlöletpolitikája vezessen bennünket. Nem kell megengedni, hogy a focimeccsen történtek irányítsanak bennünket. Egyszerűen tovább kell lépni. Nem muszáj katonai díszlépésben.

2014. október 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európában annyi elnök van, hogy egymás sarkába érnek, de nincs közöttük egy sem, aki vállalná a földrész vezetését

Ezt állapítja meg az Economist Nagy Károlyról elnevezett rovat heti elemzése. Váratlanul hatalmi űr keletkezett, miközben >

Tovább

Trump győzelme - újabb háború a Balkánon?

A Neue Zürcher Zeitung kommentárja abból a szempontból is fölöttébb problémásnak tartaná Trump győzelmét, mert az >

Tovább

Viktátor az orbániversumban

A Die Presseben megjelent a glossza azt emeli ki, hogy a magyar válogatottnak bosszút kellett volna >

Tovább

Az újfasizmus kísértete járja be Európát

Slavoj Žižek neves szlovén filozófus rámutat, hogy már egy sor hagyományos párt, illetve politikus készül együttműködni >

Tovább

A szlovák sajtó attól fél, hogy a hatalom orbanizálja a tömegtájékoztatást

A Fico elleni merénylet óta a kormány tervezetet nyújtott be a közrádió és –tévé alakítására – >

Tovább

Washington Post Bidennek: ne vegye félvállról a közvélemény kutatásokat

Népszerűsége ugyanis megrekedt 38 %-körül, ami  évtizedek óta nem fordult elő egy hivatalban lévő elnökkel. Ráadásul a >

Tovább

Orbán Viktor arról álmodik, hogy nacionalista politikája kirakatává tegye a magyar válogatottat

A nacionalista, szélsőjobbos Orbán Viktornál keveredik a futball és a politika. Arról álmodik, hogy a nemzeti >

Tovább

A fasisztoid lázadás a maga korában

Mint ahogy a harmincas évek vége felé szinte minden zsidó családban előfordult Európában, hogy valamelyik rokon >

Tovább

Tanyasi történet

Jártam nemrég egy tanyán. Befordultam a két fasor láttán, leültem a kockás abroszhoz, rendeltem ezt-azt, és >

Tovább

A választás után a 30-as éveket emlegeti a sajtó, de attól az EU fényévekre van

Ezt állítja Josef Joffe, a nagy tekintélyű német újságíró a Neue Zürcher Zeitungban. Szerinte ugyanis Le >

Tovább

Pressman: Nincs ingyen ebéd

A budapesti amerikai nagykövet arra figyelmeztette az Orbán-kormányt, hogy nincs ingyen ebéd, azaz ára van annak, >

Tovább

Magyar a magyar rónán

A színrelépése óta olyan a közhangulat, mint Arthur Miller drámájának, a Salemi boszorkányoknak Salem nevű falujában. >

Tovább