Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Ösztönpolitika
Öreg Dezső
Sok minden belefért ebbe a hétbe. Volt egy befejezetlen foci mérkőzés és 29 év után volt katonai díszszemle Belgrádban. Hosszú idő után voltak bezúzott, albán tulajdonban levő pékség-kirakatok Vajdaságban meg betört ablakok Podgoricában az albániai nagykövetségen. Volt legmagasabb szintű orosz elnöki látogatás és volt kölcsönös tiltakozó jegyzékváltás Szerbia meg Albánia között.
Mondom, sok minden belefért a mögöttünk levő hétbe. Túl sok. És többé-kevésbé minden a múltat idézte. Nem olyan intenzitással, mint amilyen érzelmeket váltott ki 20-30-40 évvel ezelőtt, de éppen elég erővel ahhoz, hogy azokban, akik emlékezete nem 1-2 hétre, esetleg 1-2 évre nyúlik vissza, rossz emlékeket idézzen, bizalmatlan kétségeket ébresszen. De legalábbis emlékeztet arra, hogy milyen könnyű felszakítani a sebeket, mennyire törékeny a stabilitás a Balkán ezen részén. Amely, szinte egyöntetűen az európai értékekre esküszik, amelynek retorikája visszhangzik a demokráciától, az emberi, kisebbségi meg egyéb jogoktól. Amelynek tekintete Brüsszel, az Európai Unió felé fordul, abban látva a jövőt, a nyomorból, szegénységből, elmaradottságból való kilábalás egyedüli letéteményesét. De amelynek gondolatait és időnként cselekedeteit is, az évszázadok alakította ösztönök irányítják. Mert mivel mással lehetne magyarázni azt, hogy Belgrádban a Szerbia-Albánia mérkőzés közepén egy a nagy Albániát ábrázoló lobogó, festett vászondarab, nevezze ki minek akarja jelenik meg egy drónra, más néven multikopterre akasztva, hogy ország világ előtt mondjuk minimum gúnyt űzzön a házigazdákkal. Nem csak a labdarúgó, hanem az országos vendéglátókkal is. Mert azért itt, a Balkánon mindenki nagyon odafigyelt erre a befejezetlen meccsre. Mert egy másik, sokkal korábban megkezdett mérkőzés záró szakaszának a kezdetét is jelenthette volna. Azét, amelyet nem is Belgrád és Tirana kezdett meg, hanem Belgrád és Pristina között zajlik immár sok-sok évtizede. Telis tele a legdurvább és legalattomosabb vétségekkel. A szabálytalanság ebben az esetben eufemizmus – szépítő, enyhítő kifejezés lenne. A négyzeten vagy a köbön. Mert ezek a vétségek felölelik azt a több ezer ártatlan áldozatot követelő háborút is, amelynek a NATO légicsapások vetettek véget a XX. század utolsó előtti esztendejének tavaszán. Amelynek során többszázezer ember hagyta el otthonát, mindkét félen. Amely fizikailag véget ért ugyan, de amely továbbra is mély, nagyon mélyről jövő érzelmeket kavar mindkét népben. Meg aggodalmat, félelmet kelt azokban is, akik mindezt velük együtt élték túl, akik abban bíztak, hogy ennek az őrületnek vége, hogy tényleg a biztosabb, szebb jövő felé fordult a Balkánnak ez a része is. E tekintetben kell egyetérteni a montenegrói kormányfővel, aki ugyancsak arra emlékeztetett, hogy a balkáni stabilitás még nagyon törékeny, ezért segíteni kell megszilárdításában. Aminek a legjobb módja az európai integrálódási folyamatok felgyorsítása. Lenne. Ha lenne hozzá akarat, politikai bölcsesség, államférfiúi tartás. Ha az itteni vezetők nem twitteren üzengetnének nem is annyira egymásnak, mint inkább a hazai közönségnek,amely, mint minden közönség cirkuszra, szenzációra meg győzelemre vágyik. Ha már kenyeret, olyan európait, nem tudnak neki adni. Nos a cirkusz az biztosítva. Panem et circenses – kenyeret és cirkuszt – mondták a latinok. Mi már a cirkusszal is beérjük. Ó idők, ó erkölcsök!
Egyébként majd meglátjuk mi fér bele az előttünk álló hétbe. Amikor is az albán kormányfőnek kellene Belgrádba látogatnia. És aki erre készen is áll. Mert ahogy mondta, nem szabad megengedni, hogy a múlt gyűlöletpolitikája vezessen bennünket. Nem kell megengedni, hogy a focimeccsen történtek irányítsanak bennünket. Egyszerűen tovább kell lépni. Nem muszáj katonai díszlépésben.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére
Az Economist szerint bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >
Orbán Európa szemétdombján
Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >
Kamala Harris összezavarta a republikánusokat
Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >
Ha ő nem, akkor ki?
Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >
Merre megy az amerikai külpolitika?
A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >
Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére
Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >
A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak
Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >
Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség
Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >
Fogaggyisten
Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >
Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának
Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >
A világháló összeomlásának tanulsága
Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >
Magyar Péter – hoz vagy visz?
Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >