2019. szeptember 22. vasárnap
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Szürreális

Kobzi János (Plajbászblog)
Szürreális
Szabadság tér

Tegyünk egy rövid sétát Budapest – de talán Magyarország – belvárosában, annak szívében, a Szabadság téren.

Induljunk el a Hold utcában északi irányba. Balra a Nemzeti Bank épülete, ahol manapság csak jobbkezek irányítják az ország pénzpolitikáját. Hogy milyen szinten, azt pár lépés után tapasztalhatjuk, hiszen jobbra tekintve ott a szebb időket is megélt Hold utcai csarnok, amely manapság kong az ürességtől. Ha egy szürrealitásra vágyó önsanyargató oda belép, hagyjon fel minden reménnyel. A cifra külső mögött ott tátong a maga rögvalóságában – a nincs.

Most forduljunk be balra a Perzel Mór utcába és induljunk el a Szabadság tér irányába.

Első, és talán legmellbevágóbb meglepetésünk a látvány. Mintha a Jurassic park című film díszletei közé lépnénk. Ötméternyi magas, hüvelykujj vastagságú edzettacél rácsok, várhídszerű akadályok, az utca teljes hosszában. Hogy mit is védenek ezek az erődítményszerűen kiépített „műtárgyak”? Természetesen az Egyesült Államok apró, magyarországi provinciáját, az amerikai követséget. Ha az ember elsétál eme rácsok mellett, valami megfoghatatlan, nyomasztó érzés vesz erőt rajta. Ez lenne az ígéret földjének egy szelete? Kivetülése a szabadságnak és jognak? Olyan szürreális az egész. Különösen azért, mert a háttérben felsejlik az ötágú csillagos, szovjet hősi emlékmű. De miért is csodálkoznánk, hiszen sétánk is a szürrealitás jegyében zajlik.

E festőinek egyáltalán nem nevezhető rácsos „álmot” megkerülve, jutunk a Szabadság tér elipszisének egyik gyújtópontjához, a már említett szovjet emlékműhöz. Szürreális sétánk egyik kiemelkedő obeliszkjéhez, amelyet mostanság rácsok, kamerák és rendőrök vigyáznak. Csakúgy, ahogy a Szabadság tér egyéb objektumait. Azt talán most ne feszegessük, hogy mit is jelképez ezen emlékoszlop – a szabadságot, vagy elnyomást –, akit érdekel, annak könyvtárnyi anyag áll rendelkezésére. Mi most itt állunk a téren, mögöttünk az USA nagykövetsége, balra az obeliszk, és jobbra… Ki más is lehetne, mint Ronald Reagan, talpig bronzban. Joviálisan tekint egyszerre a szovjet emlékműre és az ő kizáró és mindent kontroll alatt tartó „amerikai álmára”, ámbár ez a joviális tekintet hideg, akár a kígyóé.

Reagan válla fölött elnézve a Duna irányába, jó szeműek még kivehetik Nagy Imre szobrát. Nagy Imréét, aki a hídon állva éppen a mélységgel barátkozik. Valamint a délutáni, egyre jobban alábukó Nap fényében a Parlament sötét sziluettjét, amely ráborul a magyar valóság szürrealitására.

Sétánkat az Október 6-a utca felé folytatjuk.

Lassú léptekkel, hogy magunkba szívhassuk a szabadság minden illatát és bűzét. Mert ha jobbra tekintünk, akkor a volt MTV székház épülete magasodik. És szinte még érezni az égő épület, gumik, autók és a gyűlölet izzadságának semmivel össze nem téveszthető szagát. A képzelet játékát a szürrealizmus most kiegészíti egy kisvendéglővel, amely sétánk egyetlen, valóban a szabadságot és békét sugárzó objektuma. Egyedül árválkodik a tér közepén, aprón, törékenyen, kontrasztosan. És oly’ szürreálisan.

Mindeközben lassan közelítünk a tér másik „gyújtópontjához”. Szó szerint, ugyanis itt lelhető fel a Szabadság tér legújabb „ékessége” és a magyar valóság legnagyobb hazugsága, a német megszállási emlékmű. Rácsokkal, kamerákkal és rendőrökkel, ahogyan mostanság a szabadságot Magyarországon elképzelik. Az emlékmű monumentalitását a szürrealitás fehér, nevekkel teleírt kövei törik meg. A sors és a szürrealizmus keserű fintora, hogy pont azon üres terület szomszédságában, ahol a volt Újépület (Neugrebaude), a „magyar Bastille” állt. Azon hírhedt épület, ahol ténylegesen kivégezték gróf Batthyány Lajost, Csány Lászlót, Perényi Zsigmondot és jelképesen számos szabadságért küzdő hazafit, mint például Kossuth Lajost, gróf Andrássy Gyulát.

Ezen sötét emlékek felett átlépdelve, szürreális sétánkat stílusosan egy kis református templomnál fejezzük be, ott, ahol pár hónapja büszkén virít – miért is lepődnénk meg, hogy rácsok védelme mögött – egy bizonyos lovastengerész mellszobra. Azé az emberé, aki mohó szabadságvágyában – vérbe borította az országot.

Az ember miközben áll némán a Tőzsdepalota mellett, a Nádor utca sarkán és visszatekintve szomorúan szemléli a Szabadság tér néma mementóit, valamint a szürrealitás kézzelfogható valóságát, elgondolkodik: valóban a megfelelő nevet viseli a tér?

2014. augusztus 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A világ a tekintélyelvűség és a demokrácia csatáját vívja

A kimenetel nyitott, de az már biztos, hogy még nem lehet megpecsételtnek tekinteni a liberális modell >

Tovább

Rossz vicc...

... hogy az a valaki lenne illetékes a nyugat-balkáni országok, így Macedónia felvételének előkészítésében, akit felelősség >

Tovább

Ismét szégyenpadon az Orbán-kormány

Magyarországnak először kellett az EU színe elé járulnia az alapértékek megsértésének vádja miatt, a tegnapi meghallgatás >

Tovább

Trump aláássa a gazdasági és politikai szabadságot

Félő, hogy fenyegetések és a kirohanások hatására más ágazatokban is gyökeret ver a félelem. A Facebook >

Tovább

Félő, hogy Orbán Johnson kedvéért vétózni fog

Brüsszeli illetékesek, akik nagymértékben pártolják a halasztást, bizalmasan elismerik, hogy nemigen tudnak mit tenni, ha a >

Tovább

Tort ülnek a nacionalisták a Balkánon

A Grazi Egyetem Délkelet-Európa Tanszékének vezetője úgy véli, hogy Trócsányi jelölése azt mutatja: von der Leyen >

Tovább

Az EU Orbán alá tolja az illiberális szervezkedést

Nincs komoly esély arra, hogy Orbán embere a ciklus végére elérje, hogy ezeket a balkáni országokat >

Tovább

Az USA a SZER-rel megdorgálja Orbánt

Magyar részről hivatalosan még nem nyilatkoztak az elképzelésről, de úgy tudni, hogy Cornstein budapesti nagykövet próbált >

Tovább

Washingtonnak meg kell szólalnia

A világ most fordulóponthoz érkezett és az USÁ-nak ismét el kell döntenie, hogy felemeli-e hangját, továbbá >

Tovább

Futás a halottak között

Bizony szükség van a testmozgásra, ezért az ötletes elképzelést nincs okunk kritizálni. Inspiráló és lélekemelő, az >

Tovább

NYT: A SZER májusban újrakezdi

A budapesti amerikai nagykövet igyekezett bagatellizálni a döntést, hogy újra Magyarországra települ a rádió. Illetékesek szerint >

Tovább

Fischer: Magyarországon sosem lesz demokrácia

Magyarország mindig is feudális állam volt, a liberalizmus nem tudott gyökeret verni. A hatalmat például úgy >

Tovább