Ma Dénes, Valér, Valter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Kinek Guča, kinek Mozart
J. Garai Béla
„Ha megszólal a gučai trombita, hangja elhallatszik mindenhova, ahol szerbek élnek.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
A Bajmokon történt monstruózus gyilkosság olyannyira felzaklatta az egész ország közvéleményét, hogy minden más esemény háttérbe szorult. A tizenkét napi nyomozás után elfogott gyilkos végül bevallotta szörnyű tettét, és a bulvárlapokba kiszivárgó hátborzongató részletek példátlan módon felszították az indulatokat: valóságos lincshangulat alakult ki, amelynek hatására egyre többen követelik a halálbüntetés visszaállítását, csak ezt tartva méltó büntetésnek a 15 éves Tijana brutális gyilkosa számára. (…)
Nem mintha bármiképpen is párhuzamba lehetne állítani az ártatlan bajmoki kislány kegyetlen meggyilkolását a háborús bűncselekményekkel, de a halálbüntetés visszaállítását sürgetőket nem árt emlékeztetni, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság sem ítélt senkit halálra, mert ezt civilizációs okokból ott is megszüntették, de mondjuk a srebrenicai tömeggyilkosság felelőseinek elítélésekor nyoma se volt az össznépi tiltakozásnak, hogy „csak” negyven évet kaptak. Egyetlen bulvárlap címoldalán sem szerepelt olyan cím, hogy: „Mindössze negyven évet szabtak ki Mladić fenevadjaira, pedig bosnyák civilek ezreit végezték ki”...
A gyászos téma után oldódásként jöhetett Guča! A népi rezesbandák dobhártyarepesztő fesztiválja, amelyet néhány éve az államilag favorizált rendezvények között tartanak számon. Kinek a pap, kinek a papné, mondhatnánk. Kinek Guča, kinek Mozart, ízlés dolga, hogy ki milyen zenét élvez. És nem is lenne semmi baj a nemes népzenei hagyományok ápolásával, ha nem társulna mindehhez a sljivovica, a sör és egyéb italok mértéktelen fogyasztása. Amitől ez az esemény közelebb áll a kollektív ivászathoz, mint a művészethez. Mivel Guča is össznépi mulatságnak számít, elmaradhatatlan a politikusok megjelenése. Mert ahol a tömeg, ott kell feltűnni, tartja a politikusi aranyszabály. Arról ritkán olvashatunk, hogy egyik-másik tisztségviselő megjelent volna egy operabemutatón vagy egy komolyzenei koncerten, arról viszont rendszeresen olvashatunk, hogy ki kereste fel a gučai fúvós fesztivált. Az csak természetes, hogy idén is megtisztelte az egybegyűlteket jelenlétével a szerbség legéberebb őrzője, Milorad Dodik banjalukai despota, és ezúttal sem kímélt meg minket aranyköpéseitől. „Ha megszólal a gučai trombita, hangja elhallatszik mindenhova, ahol szerbek élnek”, hangoztatta a véletlenül ott levő tudósítók előtt.
A beszámolókból ítélve Ivica Dačić külügyminiszter is igen jól érezte magát a rendezvényen, a zenei élmények nyilván segítettek elfeledni a pártján belüli ramazurit, amit maga váltott ki azzal az utasításával, hogy a szocik is követik a nagyobbik kormánypárt, a haladók példáját, ahol Vučić követelésére a pártkáderek kötelesek megválni második (harmadik, vagy ötödik) fizetett tisztségüktől. A közvélemény nyomására nem lehetett ugyanis tovább tolerálni a pártkáderek álláshalmozását, azt a gyakorlatot, hogy egyesek két-három, sőt több helyen is fizetést vesznek fel! Miközben hivatalosan arról papolnak, hogy fel kell számolni a párttagság alapján történő elhelyezkedést. Aleksandar Martinović haladópárti képviselő tartja a dicstelen rekordot: ő összesen hét helyről húz fizetést. A szocialisták sem kevésbé tehetségesek, köztük is vannak, akik képesek egyszerre öt-hat vezetői bőrfotelt betölteni egy fenékkel, természetesen megfelelő juttatás ellenében. Dušan Bajatović, a Srbijagas (és még néhány nagyüzem) vezetője például havi 2,2 millió dinárért kamatoztatja rendkívüli képességeit.
A tudósítók feljegyezték, hogy Ivica Dačić néhány érdekes feliratú trikóval gazdagította kollekcióját, az egyiken az a szöveg olvasható, hogy: „Nem vagyok szép, de nélkülözhetetlen”. Ami jellemző is lehet a szoci vezetőre, különösen a mondat második fele. A másik szerzeménye pedig ezzel a nyomdafestéket nem tűrő felirattal van ellátva: Nincs szükségem szexre, mert a kormány minden nap ba...ogat.
Ez is találó lehet Dačić esetében, legfeljebb a kormány kifejezést kellene Vučićtyal behelyettesíteni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merkel történelmet írhat
Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >
A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?
New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >
A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt
A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >
Egy kis közös teherviselés
Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >
Londoni levél - A hibernáló metró
A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >
A Fidesz Waterlooja
A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >
Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben
Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >
Egy ravasz, de gátlástalan kalandor
Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >
Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője
A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >
Az autokraták titokban imádják a világjárványt
Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >
Nyugi!
Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >
Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene
Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >