2021. december 4. szombat
Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Amikor az államtitkár leporolja régi tankönyveit

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György

„Reménytelen, látta be végül Kazinczy. Az. Kétszáz évvel később is. A vidék is, meg a hatalom is, a fővárosban.” Szerbhorváth György (Librarius):

Először is rögzítsük: ezt a cikket vidéken, falun (sőt, külhonban) írom. Ám ha Budapesten írnám, attól se lenne jobb, se rosszabb. A Librarius.hu-nak írom, ennek kiadója is vidéki bejegyzésű, de ez egy honlap esetében még érdektelenebb.

Ezzel együtt nem játsszuk el a naivat, hogy igenis, Magyarország, a magyar kultúra vízfejű, ha a magyar kultúrában akarsz valamit, alkotni, szerepelni, főképp dönteni, néha ott kell lenni Budapesten.

Ám ez nem azt jelenti, hogy a vidék-főváros problematikát úgy kéne fölmelegíteni, mint a tegnapelőtti krumplipaprikást, s a már megsavanyodott tejföllel úgy nyakon önteni, hogy fosasson.

A lemez már rég lejárt, de újra és újra előkerül. Főleg, ha politikus keveredik a téma közelébe, akinek minden kulturális kérdés újszerű, ha jogász végzettségű, még inkább magától értetődően. És ha avatni kell, márpedig avatni mindig van mit, mert valahol fel kell lépni a nép előtt, s akkor mondani is kell valamit.

Most Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára avatott és mondott, midőn a Fejér megyei költők és írók emlékfalát vakolgatta Gárdonyban. Persze, örülünk annak, hogy Gárdonyi Géza szülőházának falára nem egy obligát Wass Albert-föstmény vagy egy megszállási sas került, de a jelen- és utókort igazán megkímélhette volna Rétvári az ún. gondolataitól.

Látszik, hogy nyár van, mert arra is volt érkezése, hogy a garázsból előszedje gimnáziumi tankönyveit, talán némi segédlettel kikeresse a vonatkozó fejezeteket, majd nagy elánnal megállapítsa az emlékfal kapcsán, hogy:

„A reformkor és a romantika korában a nemzet nagyjai vidéken is alkottak, léteztek szellemi műhelyek a fővárostól távol is. Az emlékfal a bizonyíték rá, hogy a kultúra nem egy távoli, budapesti dolog, hanem olyan produktum, amelyet a szomszéd faluban korábban megalkottak.”

Minő felfedezés! Talán ha a Budapesten született ifjú államtitkár úr sem alkalmilag foglalkozna a kultúra, a művészet, azon belül is az irodalom kérdéseivel, meghaladhatná ezt a poshadt szemléletet, ami ráadásul nem is igaz. Szó se róla, a művészeti-irodalmi intézmények javának központja Budapesten van (ahogyan a minisztériumok is, bár van már terv, hogy ne így legyen, mert úgyis mindegy, hol vannak, máshol dőlnek el a dolgok). De az irodalmi folyóirat-kultúra sincs a szegedi Tiszatáj, a debreceni Alföld, a pécsi Jelenkor nélkül, hogy csak a patinásabbakat említsük. A fiatalabbak által működtetett minimum tucatnyi kiváló orgánumra csak így szőr mentén utalunk – jó részük aktívabb a neten ráadásul, ott meg még tökmindegyebb a főváros/vidék szembeállítás. No meg ott vannak a külhoni lapok, a pozsonyi Kalligram, a kolozsvári Híd, a marosvásárhelyi Látó vagy az újvidéki Híd. Meg az egyetemek tanszékei. És az írótáborok – egyiket sem budapesti lakótelepek árnyékában tartják, ha már szóba hoztuk a nyarat.

Persze, akadnak bp.-i írók, akik jól tennék, ha legalább életükben egyszer fölszállnának a nagykörúti villamosra és ismerkednének a valósággal. De – a jeles határon túliakat ismét nem emlegetve – csak az utóbbi idők legrangosabb díjait elnyerők sem fővárosiak, mint Borbély Szilárd vagy Szilasi László. Vagy kérdeném, mennyire pesti író Bodor Ádám? A Budapesten napvilágot látott Nádas Péter viszont a világvégi Gombosszegen körmöl. Korábban meg Kisorosziban, Mészöly Miklós mellett, de az általam legutóbb olvasott remekmű, a Kitömött barbár is itt született Péterfy Gergely tollából.

De ez nem jelenti azt, hogy a kisoroszi klímában lenne valami, s csak úgy oda kell költözni, aztán kinő a kiváló alkotás a bukszusból, akár gyom a kertben, s csak úgy odaállunk leszüretelni. Nem, azon dolgozni kell. Mondjuk, kotorászni, cédulázni a nemzet könyvtárában – ami a budai várban van, jó helyen. Tetszettek már ott járni?

A bukszus amúgy onnan jutott eszembe, hogy Rétvári át. úr „a szellemi értékeket a fák gyökeréhez hasonlította”, amely „láthatatlan, de fontos: nincs jelen, de mégis létezik”. Ühüm.

ÜHÜM?

A szellemi érték láthatatlan? Már elnézést, s Istenemre esküszöm, esküszöm, Borbély, Szilasi, Péterfy könyvei direkt a kezemben voltak. Vagy akkor nem is szellemi értékek, mert a szellem, az ugye láthatatlan? (Huuuúúú, mondja a szellem-) De hagyjuk. Mert Rétvári nem csak a töri- és irodalomkönyveit szedte elő, hogy bebizonyítsa azt, amit senki se tagadott (ti. hogy vidéken is élnek s írnak emberek), hanem a fizika- és bioszkönyvét is, vagy nem is tudom mit. Mert megállapította, hogy:

„a mai kor embere nem fizikai evolúciós korszakban él, hanem technológiaiban. Kiemelte: minél több külső inger és információ éri az embereket, annál inkább telítődnek, érzelmi intelligenciájuk pedig csökken. Értékes tehát a kultúra és az irodalom, mert arra mutatnak rá, hogy nemcsak tényekből, döntésekből és információkból áll az élet, hanem ’a művekben lévő cselekvésekből, érzelmekből és szenvedésekből is.”

– legalábbis az MTI szerint így mondta.

De most tényleg, mi szükség erre a hablatyra? Vagy ekkora hőség van, meteorológiai frontok, kánikula és nagy viharok egyszerre? Amikor hasogat a fej?

Komolyan, mi van? Hogy írók, alkossatok remekműveket, de menjetek vidékre, mert ott kevesebb inger ér benneteket, ergo nem csökken az érzelmi intelligenciátok? Persze, van ebben valami, mert ha azt magától és a fővárosban gondolta ki politikusunk, hogy a művek cselekvésekből, érzelmekből és szenvedésekből állnak, akkor ott nem csak az érzelmi intelligenciával van baj. Mert ilyen blődséget senki nem mond, pláne nem egy államtitkár, még ha jogász végzettségű is. Amúgy számomra az a kérdés – mivel nevezett munkásságát nem különösebben követem –, hogy mi visz rá egy embert efféle badarságok elmondására, azon kívül, hogy ha már felkérték, ki kell nyissa a száját? Miért pazarolja az idejét erre, amikor kezébe vehetné akár Péterfy regényét is, ami épp arról szól, milyen lábszagú (volt) Magyarország, hogyan küzdött, illetve nem tudott megküzdeni Kazinczy Ferenc kétszáz éve a vidékkel, azaz a provincializmussal. Ami a fővárosban is erősen fellelhető, lásd éppen esetünket.

Reménytelen, látta be végül Kazinczy. Az. Kétszáz évvel később is. A vidék is, meg a hatalom is, a fővárosban.

2014. augusztus 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az európai szélsőjobb újabb egyesülési kísérlete

Amikor Orbán tavasszal kilépett a Néppártból, az csak ráerősített  a várakozásokra, hogy itt egy szélesebb jobboldali >

Tovább

Meg van rémülve Magyarország erős embere…

… mert az egyesült ellenzéknek 11 év után végre esélye van, hogy legyőzze. Vagyis Orbán Viktor >

Tovább

Méretes pofont kapott a magyar és a lengyel kormány

Az Európai Bíróság főtanácsnoka azt javasolja az EUB-nak, hogy az utasítsa el a keresetet. A szakvélemény >

Tovább

Európa viharos évtized elé néz

Jön a politikai bizonytalanság újabb kora, felül kell vizsgálni a korábbi 3 nagy válság tanulságait. Amikor >

Tovább

Uniós hírszerkesztőség az álhírek ellen

Az Európai Unió fel akarja venni a kesztyűt az álhírek ellen, ezért közös hírszerkesztőséget hoz létre >

Tovább

A siker kényszere megint mocskos trükkökre csábítja a Fideszt

A követeléseknek része, hogy a külföldön dolgozó magyarok is szavazhassanak levélben, ne csupán a határon túliak.  >

Tovább

Kelet-Európának új tervre van szüksége

Közép-Európában alapvető gazdasági koncepcióváltásra van szükség, mert az már nem megy sokáig, hogy a térség a >

Tovább

Európa-ellenes Komintern

Adam Michnik szerint egyértelmű, hogy Kaczynski meg akarja gyengíteni az uniót, e célból összefogást készít elő >

Tovább

Novemberi helyzetkép

Az Európai Unió felcsútizálása vagy Felcsút európaizálása – ez itt a kérdés; „a világ esze épp >

Tovább

Magyarország szép csendben visszasomfordált...

... az EU közös vakcinabeszerzési programjába, miután májusban úgy vált ki, hogy tudván tudta: ez azt >

Tovább

A Magnyickij-törvény Orbán ellen?

Mujtaba Rahman, az Eurázsia Csoport nevű amerikai kockázatelemző agytröszt európai igazgatója úgy látja, hogy az amerikai >

Tovább

Európa migrációs csapdában

Azt természetesen a Nyugat-Balkánon is tudják, miként lehet kihasználni a helyzetet. Vučić hat éve még azzal >

Tovább