Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Porhintés
J. Garai Béla
Amikor majd a reformok kapnak prioritást a kormánypártban és nem a hősi múlt felidézgetése. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
„Nincsen semmilyen összeesküvés, legfőképpen magunk vagyunk a hibásak mindazért, ami velünk történt”, írja Aleksandar Vučić az Informerben megjelent, meglepően őszinte szerzői cikkében. A közismerten alacsony hazai munkamorál kapcsán pedig arra ösztönöz, hogy „a munka legyen a fő ideológiánk”. Majd mindezek alapján fogadkozik, hogy kormánya nem áll el a reformoktól, leküzdi az ellenállást, és késedelem nélkül végrehajtja a szükséges változtatásokat, tételesen felsorolva, hogy milyen kulcsfontosságú jogszabályok meghozatalára készülnek a következő hetekben.
Azt is bevallja azonban, hogy tudatában van: aki szembe kerül a szerb mentalitással, beidegződésekkel és táborokkal, az rendszerint vesztésre van ítélve.
Végre egy vezető, aki levonta a következtetéseket a múlt hibáiból (és vélhetően tulajdon tévelygéseiből is), és bátran belevág a dolgok sűrejébe... Gondolnánk, ha nem tapasztaltuk volna az elmúlt két évben, amióta Vučić haladói hatalmon vannak, hogy a szép ígéretek rendre papíron maradnak. (…)
Még ha el is tekintünk a könnyelmű ígérgetésektől, az át nem gondolt határidőktől, a kormánypárti gárda nem úgy fest, mint amely komolyan gondolná Szerbia megújhódását és osztaná Vučić nézeteit például arról, hogy „legfőképpen magunk vagyunk a hibásak azért, ami velünk történt”.
Az első világháború centenáriumi megemlékezései is arról tanúskodnak, hogy az ország vezetősége képtelen szabadulni a hősi mítoszoktól, és megpróbálja tisztára mosni a száz évvel ezelőtti belgrádi kormányt, szerb nemzeti hőssé avatni a szarajevói merénylet elkövetőjét, holott Gavrilo Princip éppen hogy a délszláv eszmék jegyében követte el tettét. És közben abban az illúzióban ringatják magukat, hogy balanszírozni tudnak az unió és Moszkva között. Ahogyan Tomislav Nikolić nyilatkozta nemrég: Tito politikáját kívánja folytatni a Nyugat és Moszkva közötti egyensúlyozásban. Vagy hogy Szerbia lehet a kapocs a nyugati világ és az oroszok között. Ahogyan ezt a Putyin-imádó szerb elnök elképzeli, aki – mint egy moszkvai látogatása alkalmából kijelentette – „csak Szerbiát szereti jobban, mint Oroszországot”.
Pedig nem a balalajka és a testvéri szeretet határozza meg a szerb-orosz viszonyt, hanem Moszkva nagyhatalmi érdekei és Szerbia energetikai kiszolgáltatottsága, amiért jórészt éppen a mostani kormány a felelős. A háromszáz millió eurós gáztartozás az oroszoknak és a Déli Áramlat gázvezeték, amelyhez oly nagy reményeket fűznek (évi kétszáz millió euró tranzitbevételt emlegettek a szerződés aláírásakor). Jön a gáz a szeretett orosz testvérektől, mi pedig csak kasszírozzuk a milliókat... Aztán kiderült, hogy a szerződés nincs összhangban az Európai Unióval kötött energetikai megállapodással, mert az uniós előírások tiltják, hogy egy cég – esetünkben a Gazprom – monopólium helyzetbe kerüljön egy ország piacán, egymaga képviselje a termelőt, a hálózat fenntartót és a tulajdonost. Bulgáriát már rákényszerítették, hogy leállítsa a vezeték építését, ha pedig ott nem épül meg, akkor vajon mit szállítanak a szerbiai szakaszon? És ha Belgrád tényleg uniós tagságra számít, akkor tekintetbe kell vennie a brüsszeli kifogásokat.
Ezek a szörnyű nehéz problémák kerültek napirendre a szerb kormányfő moszkvai tárgyalásain, majd visszatérve, a hét közepén a német kormánypárt, a CDU ide látogató küldötteinek számolhat be arról, hogy mit sikerült intéznie az oroszoknál. És ha nem tud jó hírekkel szolgálni, utána ismét elmondhatja, hogy „magunk vagyunk a hibásak mindazért, ami velünk történik”. Merthogy két lovat szeretnénk megülni egy fenékkel.
A német vonalat szintén Vučić forszírozza, csaknem annyira, mint Nikolić az orosz barátságot. Angela Merkel kancellár asszony ritkán tapasztalhat akkora lelkesedést, annyi hódolatot egy külföldi vendég részéről, mint a szerb miniszterelnök legutóbbi látogatásakor. Szerbia őszinte partnere szeretne lenni Németországnak, vége az eddigi gyakorlatnak, hogy itthon egyet mondunk, külföldön pedig mást... hangoztatta a balkáni vendég.
Csak azt nem tudni, hogy az új partnerség érdekében mikor teljesítik a németeknek a szerb uniós csatlakozás elé szabott kemény feltételeit, köztük azt, hogy öt év után végre vonják felelősségre azokat a hatósági embereket, akik 2008-ban, a Koszovó függetlenségének kihirdetése miatt rendezett belgrádi zavargások idején utasítást adtak a feldühödött tömegnek, hogy rohamozza meg a nyugati nagykövetségeket, köztük a németet. Vagy azt a feltételt, hogy Belgrád de facto ismerje el a koszovói realitást, vagyis a tartomány elvesztését. És foglaljon világos állást Bosznia-Hercegovina szuverenitása mellett, térítse észre Milorad Dodik banjalukai kiskirályt, aki folyton Belgrádban próbál szövetségeseket találni romboló tevékenységéhez. Mert ha valóban tisztelik a szomszédos ország területi integritását, akkor Nikolić nem tehet olyan kijelentést – mint Dodikkal való legutóbbi találkozóján -, hogy „nem találták még fel azt a ragasztót, amivel össze lehetne ragasztani Bosznia-Hercegovinát”. Vučićnak el kellene határolódnia a banjalukai despota szecesszionista kijelentéseitől, de elvbarátja és szellemi atyja, Tomislav Nikolić álláspontjától is.
És június 28-án, Víd napján Szarajevóba kellett volna utaznia az első világháború évfordulója kapcsán a megbékélés jegyében rendezett nemzetközi találkozóra, és nem az Emir Kusturica és Milorad Dodik által az úgynevezett Andrićgradban rendezett nacionalista összeröffenésre.
Ha ez megtörténik, ha azt tapasztaljuk, hogy valóban a reformok kapnak prioritást a kormánypártban és nem a hősi múlt felidézgetése, a pozíciószerzés, az ellenzék kiszorítása az összes zsíros állásból, ha valóban „a munka képezi a fő ideológiát”, akkor hitelt adhatunk Aleksandar Vučić fogadkozásának, és nem tekinthetjük újabb porhintésnek.
Következő cikk: A magyar reklámadó olyan, mintha elkoboznák a pénzüket
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szakadás az USA és a másik két NATO-tagállam között
A házigazdák megosztották a demokrácia erejét bizonyítani hivatott washingtoni csúcsértekezletet azzal, hogy távol tartották onnan a >
Egy nép és szabadság iránti bátorsága
A törökök példát mutatnak a világnak bátorságból – Erdogan reszkethet a választási vereségtől, mert az emberek >
Netanjahuban nem lehet bízni
Erre figyelmeztet a New York Times első számú Közel-Kelet-szakértője, aki már több Pulitzer-díjat kapott a térségről >
Benjamin Netanjahu bukása
Az ellenfelei által is elismert politikai bűvésznek elfogytak a trükkjei. Nem azonnal szembesül a kudarccal, de >
Putyin emeli a tétet
Megújítja a fenyegetést, amikor bejelenti, hogy harcászati atomfegyvereket telepít Belaruszba, de pontosan tudja, hogy mit csinál. >
A magyar identitásról
Elmeséltem ezt a levelet valakinek. Megkérdezte, hogy ha valaki magyar marad, akkor olcsóbb lesz-e a kenyér. >
Örökösödési háború
A miniszterelnök szobájának faláról Tisza István képe néz le. Gondol-e Orbán az erős ember és vele >
Ketten von der Leyennel szemben
A Spiegel úgy mutatja be Daniel Freundot, illetve Moritz Körnert, mint furcsa párt, amely jó két >
Trump most ismerkedik a jogállammal
Mégis jobb volna, ha előbb a Kapitólium ostroma miatt számoltatnák el. Az utóbbi ügyben vizsgálódó különmegbízottnak >
A boszniai szerbek vezére a Kreml forgatókönyvét alkalmazza
Milorad Dodik bekeményít a sajtó és a civil szféra ellen. Most éppen ott tart, hogy törvénytervezetben >
A nevetségesség határát súrolja, hogy Nagy-Magyarország a határon túliakkal való összetartozás jelképe
„Amennyiben fontos számunkra a határon túli magyarság érdekképviselete, akkor ezt nem történeti, hanem etnikai alapon kellene >
Magyarország mindenkit kenterbe ver az illegális kitoloncolások számát tekintve
A 11.11.11. nevű belga civil csoport úgy tudja, hogy tavaly több mint 225 ezer határsértő pateroltak >