2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Emlékmű Kolozsvárt

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„A történelmi magyar állam egyszerűen fölhasználta a III. Birodalom által kínált lehetőséget, élt vele, és a nácikkal, mint alvállalkozókkal, meggyilkoltatta a magyar zsidókat.” Tamás Gáspár Miklós (Transindex):

A normandiai partraszállásról ezt írja az évfordulón a félhivatalos Magyar Nemzet: „Nemcsak a náci Németország sorsát megpecsételő lépésről van szó, hanem az Egyesült Államok permanens katonai-gazdasági jelenlétének kezdetéről is Európában.”

Ennyi.

A második világháború alatt meggyilkolt magyarországi zsidók többségét nem egyszerűen a fasizmus ölte meg. Megölni a náci lágerekben ölték meg őket, de a megsemmisítő apparátusnak nem a magyarországi fasizmus szolgáltatta ki a már minden joguktól és életlehetőségüktől törvényesen megfosztott zsidókat, hanem a hagyományos nemesi-katonai magyar állam, amelyben 1944. október 15-éig nem a fasiszták (a nyilasok és szövetségeseik) uralkodtak, hanem a mindenkori uralkodó osztály, a szoldateszka és az úri hivatalnokság.

Ezért a genocídiumnak – amelynek a magyar államra eső része, ismétlem, nem a fasizmus vagy nemzetiszocializmus sajátossága – mélyebb köze van az 1945 tavaszáig a török kiűzése óta folytonos magyar történelemhez, mint akár a némethez, amely 1933-ban radikálisan megszakadt. A történelmi magyar állam egyszerűen fölhasználta a III. Birodalom által kínált lehetőséget, élt vele, és a nácikkal, mint alvállalkozókkal, meggyilkoltatta a magyar zsidókat. Közben a nemesi-katonai uralkodó kasztnak az volt az érzése, hogy semmi se változott. Háború volt, a hagyományos területi-nemzeti célokért, „Trianon” ellen (a hadizsákmány a bécsi döntéssel került az országhoz, az ország névleges szövetségeseitől, nem a névleges ellenség Szovjetuniótól) és szimbolikusan „a szocializmus” ellen. Ez a két cél hivatalos államcél volt már az 1920-as években. Negatív értelemben folytatása mindannak, amit a régi magyar állam, a Tiszák állama képviselt 1918 előtt, szemben „a történelmi Magyarország” népeivel, mindenekelőtt a munkásosztállyal, a nemzetiségekkel és a föld nélküli agrárproletariátussal. Hogy valami mégis megváltozott (nemcsak a zsidók élőből halottá), azt a történelmi magyar állam akkori vezetői nem észlelték.

Ezért nem lehet tisztességes emlékmű a budapesti Szabadság téren. A magyar állam jelenlegi vezetői nem fasiszták. Nem tisztelői a Nyilaskeresztes Pártnak és Szálasi Ferenc nemzetvezetőnek. Eszményük a történelmi Magyarország, nem az Egyesült Földek és Gyepűk vagy a Kárpát-Duna Nagy Haza (a nyilasok utálták a „magyar” szót; nem voltak nacionalisták, hanem etnicisták-rasszisták: az más). „A történelmi Magyarország” intézményrendszere 1944. október 15-éig működött, s ez az intézményrendszer szállította a magyar zsidók százezreit Auschwitzba. A magyar nácik ezalatt ellenzékben voltak.

„A történelmi Magyarország” emlékművét – a vad geszti bolond, a gyújtogató, csóvás ember szobrát – épp most avatta föl a jelenlegi miniszterelnök. Nem lehet a Kossuth téren emlékművet állítani a magyar nemesség utolsó hősének, a hagyományos magyar állam egyik legnagyobb alakjának, s onnan két percre, a Szabadság téren evvel egyszerre kinyilvánítani, hogy ugyanez a hagyományos, nemesi-katonai magyar állam bűnrészes (nem a fő bűnös – mert az Hitler –, hanem bűnrészes) mintegy félmillió magyar zsidó üzemszerű meggyilkolásában.

A Horthy-érában megszakadt a Tiszák kifejezetten filoszemita politikájának hagyománya: a magát büszkén ellenforradalminak nevező „kurzus” a két fő ellenféllel: a liberalizmussal és a szocializmussal azonosította a zsidóságot, és egyre radikalizálódó antiszemita politikája szimbolikusan, szociálisan és kulturálisan már megsemmisítette a magyar zsidóságot, mielőtt a fizikai megsemmisítésre – a teljes genocídiumra – sort kerített volna Hitler segítségével. De az antiliberalizmus és antiszocializmus az első világháborús vereség, a forradalmak, a magyar nemzeti ellenforradalommal szövetségben végrehajtott antant-megszállás és a magyar nemzeti ellenforradalom által jóváhagyott trianoni „békeszerződés” – a területi integritás álláspontját egyedül Kun Béla és Stromfeld Aurél vörös hadserege képviselte a csatatéren – előtt is államcél volt már, bár még zsidóellenes él és célzat nélkül.

 

„A történelmi Magyarország” jelenleg zajló, antiliberális és antiszocialista politikai restitúciója és restaurációja – bár, ha jól látom, nem akar okvetlenül ellenséget gyártani a zsidóságból – utóda óhajt lenni az 1944. október 15-éig (szerinte, történetileg tévesen: 1944. március 19-éig) fönnállott nemesi-katonai államnak, tehát nem engedheti meg az őszinte és igaz beszédet ártatlan magyar állampolgárok tömeges és üzemszerű kiirtásáról a habár arisztokratikus-antiegalitárius és militarista, de a zsidótlanított szociális területen még működő magyarországi „jogállam” idején és fönnhatósága alatt. Ezért a restaurációs államrend párthívei számára a normandiai partraszállás nem a fölszabadulás, hanem az amerikai térfoglalás kezdete.

A mai magyar miniszterelnök, az egyre egységesebb és osztatlanabb magyar állam vezetője a Tisza-szobornál a maga ellentmondást nem tűrő, világos és egyértelmű modorában kifejtette: az anarchia ellenszere a monarchia. Ez tiszta beszéd. A király nélküli királyság – amely 1944. október 15-éig állt fönn – ha nem is valóság a maga teljességében, de elismert eszménykép. A mai magyar állam számára létkérdés ez a kronológiai probléma: március 19-éig vagy október 15-éig tartott-e az ideálként elismert rendszer. Ha „a történelmi Magyarország” restitúcióját és restaurációját a holokauszt nélkül akarják szimbolikusan és politikailag valóságosan végrehajtani, akkor úgy kell tenni, mintha a március 19-ei náci-német bevonulás megdöntötte volna a Horthy-rendszert.

Ez azonban nem igaz.

Május 27-én Kolozsváron fölállították a Kolozsvárról és Észak-Erdélyből a Magyar Királyság hatóságai által a haláltáborokba deportált és ott a nácik által elképzelhetetlen és fölidézhetetlen módon meggyilkolt zsidók emlékművét, a genocídium 70. évfordulóján az egyetlen méltó emlékjelét az elpusztított magyar zsidóságnak. Az emlékmű Löwith Egon szobrásznak még a koncentrációs táborban készült vázlatai alapján készült. A nagyszerű Tibori Szabó Zoltánnak – a hírneves kolozsvári lapszerkesztőnek, történésznek és publicistának – a kezdeményezésére megvalósult monumentum elkészültében közreműködött a szociáldemokrata román kormány, a konzervatív kolozsvári városháza, az RMDSZ, a zsidó hitközség – és Kolozsvár közönsége. (Vö. kitűnő cikkével: T. Sz. Z.: „Holokauszt-emlékmű Kolozsváron”, Élet és Irodalom, LVIII/24., 2014. június 13.) Miért Kolozsváron?

A kolozsvári emlékmű

Mert ott nincs Orbán-kormány.

A Malomárok partján, a posta mögött, szemben a Malom utcai régi zsinagógával (ahol most radikális avant-garde művészeti központ található), pár lépésre a zeneiskolától – a régi ferences kolostortól – és a magyar színháztól látható szerény emlékmű megmentette a tágabb értelemben vett magyar politikai és emlékezetközösség becsületét. Ez sajnos annak köszönhető, hogy szülővárosomban nem érvényesül a mai, a restaurált magyar állam szuverén befolyása. A jelenlegi magyar államban – hivatalosan és köztéren – a meggyilkolt magyar zsidókat nem szabad meggyászolni. A fekete, „absztrakt” sziklaemlék stílusában is sokatmondóan különbözik a pesti Szabadság térre tervezett, kínos zavarra valló és esztétikailag is zavaros giccstől. Tömör, a szó minden értelmében lapidáris, mentes minden – ide nem illő – szentimentalizmustól és pátosztól.

Aki meg akarja gyászolni mérges gázzal meggyilkolt és elégetett zsidó honfitársainkat, vigye virágait Kolozsvárra.

2014. június 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szomorú tavaszra keserű ősz

Azért nincs valamennyi iskolás asztalán laptop, azért védtelenek az óvodák, az iskolák, az öregotthonok, azért mentek >

Tovább

Mielőtt megmérgeznék az ellenzékieket

A demagógok viszont ezzel szembe mennek minden szinten. Addig tagadják a valóságot, míg csak nem lehetetlenné >

Tovább

Semmibe vett jogszabályok

Mindez nem volt elég jelzés a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) és a Nyelvhasználati Bizottságának, hogy átfogó >

Tovább

Etikánk (nem) egészen primitív

(A) csodálatosan szép férfi (egy harcsabajszú Daniel Craig!) egyszerűen nem hitte el vagy nem akarta elhinni, >

Tovább

Botrány, hogy Európa mindezt eltűri

Az EU-tól vár segítséget a színi egyetem sorsának rendezéséhez Bagossy László. Azt nem feltételezi, hogy Orbán >

Tovább

Macskabarátok és a többiek – lengyel kormányválság

Belviszály miatt az összeomlás szélére került a lengyel kormánykoalíció. A PiS mindenekelőtt az állatjogok miatt különbözött >

Tovább

Keresztény körmagyar

Tombol a hipokrita és hazug, az egyházakat politikai gazemberek által megszállva tartott, gyarmatosított és a legaljasabb >

Tovább

Walesa: EU-reform vagy újratervezés

A németek, franciák és olaszok vagy belülről reformálják meg az uniót, vagy pedig alapítsák újra, miután >

Tovább

Egy német Orbán-imádó iskolaigazgató lesz

Az MCC élén vállalt tisztséggel Kálnoky elveszti tudósítói megbízatását mind a Die Weltnél, mind a Die >

Tovább

Orbán szalámi taktikája

Idáig szalámi taktikát alkalmazott a magyar kormány a nemszeretem sajtóorgánumok megregulázására, lásd az Indexet és a >

Tovább

Csúsztatások, hazugságok, félrebeszélések

De akárhogy is, érdemes lenne erről a fertelmesen leereszkedő, tömény giccs-nagyapósan szenilizálva kedélyeskedő, nyájasan lekezelő modorról, >

Tovább

Újabb szorítások a magyar médiában

Hogy zajlik a tisztogatás a médiában, arra bizonyíték a 168 óra főszerkesztőjének azonnali hatállyal kimondott elbocsátása >

Tovább