2021. szeptember 23. csütörtök
Ma Tekla, Líviusz, Ila névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Tragikomédia

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Tragikomédia
Boris Tadić

Szerbia nem lenne Szerbia, ha nem történne valami váratlan dolog minden fontos politikai esemény előtt, alatt vagy után. Mondhattam volna botrányt is, de ez a kifejezés már nagyon elcsépelten hangzik ebben a furcsa országban. Meg, ha valami már törvényszerűen bekövetkezik, akkor azt kell normális állapotnak tekinteni. Még ha a világon mindenhol rendkívülinek tartanák is. Gondoljunk csak bele: amikor Európában megindultak a tektonikus változások ott a nyolcvanas évek legvégén, amikor leomlott a vasfüggöny, beindult a demokrácia – jó, ilyen vagy olyan formában – Szerbiában – jó, nem csak itt, mondjuk az egykori Jugoszláviában – megkezdődtek a háborúk. Amikor véget értek és itt is győzött az ilyen vagy olyan demokrácia, amiről nagyon gyorsan kiderült, hogy csak annak becézik, kibékült a demokratikusnak mondott párt a volt halálos ellenséggel. Ugyanazzal, amely megfogalmazta és materializálta a gyűlöletet, összeveszítette az itt élő népeket, megindította a háborúkat. Annak a történetnek ugyanaz az ember volt a főszereplője, aki a minap robbantott ismét politikai bombát a héten kiírt választások előtt. Boris Tadićnak hívják. Ő volt az ország elnöke két megbízatási időben, ő vezette a Demokrata Pártot majd 9 éven át. Arról az emberről beszélek, aki két évvel ezelőtt alulmaradt az elnökválasztáson az addig örökös vesztesnek számító Tomislav Nikolićtyal szemben, aki a 2008-ban elszenvedett választási vereség után új pártot alapított és elvitte magával az addigi radikális párt tagságának legnagyobb hányadát. Meg átvette a Demokrata Párt európai irányultságát és elhitette a néppel, hogy egyik napról a másikra más ember lett. Nem csak ő, hanem a tagság is. Kollektív tudathasadás.

Szóval Tadić kilépett a Demokrata Pártból. Ami nem lenne érdekes, ha nem okozna újabb politikai földrengést. De okozni fog, egészen biztosan. A 2012-ik évi választások után, amikor kiderült, hogy bukott, elegánsan csak annyit mondott az újságírók hadának, hogy „találkozunk egy másik filmben”. Aztán nem tartotta szavát. Előbb kormányfő szeretett volna lenni. Nem sikerült. Hátat fordított neki az az ember, akit ő emelt ki a politikai süllyesztőből. A szocialisták vezetője belesétált abba a csapdába, amelyet a haladók új vezetője állított neki. Elfogadta a miniszterelnöki tisztséget, amiről pillanatok alatt kiderült, hogy csak tisztség, hatalom nem áll mögötte. Pedig volt ideje kiismerni a haladó párt vezetőjét. Még abban az időben irányították együtt Szerbiát, amikor a mostani első miniszterelnök-helyettes radikális színekben tájékoztatási miniszter volt. Ivica Dačić akkor a Szerbiai Szocialista Párt nagyreményű ifjú szóvivője volt. Annak a pártnak az ígéretes kádere, amelyet Slobodan Milošević alapított és vezett egészen addig, amíg a néhai Đinđić miniszterelnök ki nem szolgáltatta a hágai törvényszéknek. Így leírva is nagyon bizarrnak tűnik mindez. Pedig ez az utóbbi 20 év szerbiai története. Amit majd valamikor történelemnek fognak nevezni. Holott valójában politikai bohózat lenne, ha nem velünk történt volna. Aminek sajnos aktív részesei voltunk. Egyrészt mert itt éltünk és tűrtünk, másrészt, mert mentünk és választottunk. Őket. Aki azt gondolja, hogy a voksolástól való távolmaradásával nem járult hozzá mindehhez, az téved. Még inkább felelős, amiért megengedte, hogy mások akarata érvényesüljön fölötte is. Meg fölöttünk.

És most március 16-án ismét alkalmunk lesz kinyilvánítani politikai akaratunkat. Azokon a választásokon, amelyeket a legerősebb politikai párt vezetője íratott ki. Amelyeken az általa irányított párton kívül szinte esélytelenül indul az összes többi párt. Esélytelenül a hatalom megszerzésére nézve. A szocialisták biztos befutók. Másodikként. És biztos vagy majdnem biztos kormánypárt is lesz, másodrangú szerepben. A bosnyák kisebbségiből szociáldemokrata polgári irányultságúvá vedlett Rasim Ljajić állítólag már megállapodott a haladók visszafogott beszédmódú vezetőjével abban, hány képviselői helyet kap majd a parlamentben. A VMSZ bejelentette, hogy minden bizonnyal benne lesz a köztársasági hatalomban. A logika szerint ott sokkal hatékonyabban tudja érvényesíteni érdekeit, mint ellenzéki pozícióból. Bár e tekintetben nem mindig pozitívak a tapasztalatok. Gondoljunk csak a Demokrata Párttal való civódós kapcsolatra.

Ami az ellenzéket illeti, hát ott a legfrissebb események után nem sok reményteljes dolog várható. A megoszlott Demokrata Párt már nem sok jóra számíthat. Mármint szavazatra. Eddig sem voltak nagyok az esélyei, ezután még kevésbé lesznek. A liberálisok meg a szerbiai demokraták valószínűleg bekerülnek a parlamentbe, de minek? – mondaná a cinikus. És ennyi. A többi említésre sem érdemes.

2014. február 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egyetért-e Ön azzal, hogy legyen tényleg vége?

Ez a népszavazás elfogadja az új alkotmányt és megsemmisíti az akadályt jelentő törvényeket, megszünteti a főtisztviselők >

Tovább

Szégyenfolt Merkel politikai örökségén

A Német Marshall Alapítvány elemzője úgy látja, hogy a kancellár hiába vette jól az akadályt a >

Tovább

Kurz megalkuvás politikája

Paul Lendvai ki van akadva azon, hogy az osztrák kancellár és külügyminisztere több megértést sürget a >

Tovább

Süddeutsche Zeitung: Karácsony most is nyerhet

Kemény próba vár a magyar ellenzékre, hiába nyílik most esélye Orbán legyőzésére. A miniszterelnöknek ugyanis van >

Tovább

Még egyszer a pápa budapesti üzeneteiről

A mostani pápáról közismert, hogy nyíltan elmondja, ami a szívét nyomja, Orbán Viktorról ugyanakkor köztudomású, hogy >

Tovább

Karácsony arra készül, hogy megzavarja Orbán köreit

Az ellenzék pedig felismerte, hogy azt kell csinálnia, mit a klasszikus antifasiszta küzdelemben szokás: népfrontot hozott >

Tovább

Magához tért tetszhalott állapotából a világban a szociáldemokrácia

Megtörte a jobboldali populisták felemelkedését, csak kérdés, hogy képes-e tartósítani a kedvező folyamatot. A meghatározó ok >

Tovább

A pápa szembe megy az európai félelmekkel

Azt üzente a földrész vezetőinek, hogy bátornak és kreatívnak kell lenni. Az emlékezetbe persze beivódott, amit >

Tovább

A jövő vasárnapi német választásoktól Európa sorsa is függ

Ezt írja Timothy Garton Ash a Guardianben. Megállapítja, hogy az új koalíciónak, amely alighanem három párti >

Tovább

A kereszt nem zászló, amelyet politikai célból lengethetnek

Erre emlékeztetett szlovákiai  tartózkodása 2. napján a pápa és a lap szerint a kemény hangú üzenet >

Tovább

Erkölcsi intelem a magyar autokratának

A látogatás időtartamát pedig olyan rövidre szabták, hogy az arculcsapással ér fel Orbán számára. Hogy a >

Tovább

Ferenc pápa megtalálta a módját, hogy üzenjen

A New York Times tudósítása Budapestről kitér arra, hogy Magyarországon jövőre fontos választások lesznek, Orbán erre >

Tovább