Ma Edit, Ciprián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Hagytuk elveszni
Csorba Zoltán
A miénk volt, a magyar nemzeté. De hagytuk elveszni. Könnyelműen lemondtunk róla. Vannak a Kárpát-medencében élő magyarság között, akik annak ellenére, hogy az elvesztést szabályzatban rögzítették, tehát hivatalosan, úgymond kötelező érvényűen, elveszettnek nyilvánították, nem mondtak le róla. A Felvidéken, a Délvidéken… talán másutt is. És én, személyesen, aki egy ilyen konstellációban senki sem vagyok, én sem fogadom el. Hiszen a legnehezebb lemondani olyanról, ami már egyszer megvolt, a miénk volt. Én nem mondok le róla, én megszegem a szabályt, én használom!
A lemondásra senki sem kényszerítette a magyarokat. Sem nagyhatalom, sem Trianon, semmilyen nemzetközi összeesküvés. Valaki kimondta, hogy „sajnos az évtizedek során kiveszett”! Annak ellenére, hogy nem mindenütt veszett ki, ahol magyar ember a magyar nyelvet beszéli. De az a Megmondható, aki kimondta a Kárpát-medence olyan részén élt, ahol már nem használták, és kötelező érvényűen szabályzatba foglaltatta a verdictet: kiveszett!
Az igazságtalanul halálra és kiveszésre ítélt „ly” hang védelmében szeretnék szólni, annak tudatában, hogy, mint általában, amikor a hatalmasságok kihirdetik a halálos ítéletet az egyszerű ember, a Senki véleményének akceptálására vajmi kevés a remény, szólhat, az utolsó szó jogán, de… Érvelhet érvekkel az ítélettel szemben, hivatkozhat arra, hogy akár egy egész nemzet külföldön a nevetségesség, a közröhej célpontjának teszi ki magát e szerencsétlen verdict miatt, az érvelést a hatalmasságok fennkölt és méla undorral törlik le az asztalról, vélt tévedhetetlenségük tudatában.
– Hogy hívják a Magyar Köztársaság Elnökét? – tette fel a megdöbbentő kérdést néhány évvel ezelőtt (amikor még az országot Magyar Köztársaságnak nevezték) Szerbia Köztársaság (és nem a Szerb Köztársaság, ahogy Magyarországon erőltetik egyesek, ugyanis a Szerb Köztársaság az fordításban a Republika Srpska, azaz, a boszniai, Banja Luka központú, szakadár irányultságú, senki által el nem ismert államalakulat elnevezése) nagykövete. – Sólyom László – válaszoltam én. – Ezt hogy ejtik? – szólt a kérdés. Én Sólyomnak (így: „ly” hanggal kiejtve). „Te vajdasági vagy, de itt Magyarországon hogy ejtik?” Sajnos, a magyar érvényes előírások értelmében, amely nem ismeri el a „ly” hangot, Sójomnak – válaszoltam. Akkor Szerbiában így kell írni: Шојом!
Förtelmes!
Hasonlóan förtelmes lett volna, ha annak idején, megfelelő alkalom adtán, egy szerb lánynak így teszem fel a kérdést (fonetikusan:) „Hotyes dá sze júbimo?” A lány teljes joggal visszautasíthatta volna a kezdeményezésemet, arra hivatkozva, hogy beszédhibással nem csókolódzik. Különösen, ha történetesen Ljiljana a neve, amit a nem létező ly hangra hivatkozva Jijanának ejtettem volna. Vagy az orosz csajt Judmila, esetleg Ludmilának szólítottam volna. Nevének megcsúfolása.
Ha már a szerb nyelvet említettem: maradjon a szerbek gondja, hogy kiröhögik őket a németek, amikor Düsseldorfot Dízeldorfnak nevezik, ha Saint Beuve irodalomkritikust a tankönyvekben is Szenbevként tüntetik fel, ha Párizsban értetlenül fogadják, amikor a keresett utcát a „rue” helyett ri-nek ejtik, arról nem is szólva, hogy az Ödön az szerbül Eden, a Szűcs vezetéknevű magyar ember pedig majdhogynem sicc! Maradjon a franciák gondja, hogy nem tudják kiejteni a „h” hangot és Bachot, a barokk kor zseniális zeneszerzőjét baknak nevezik, vagy a hawaiiak szerencsétlensége, hogy csak három (Abháziában csak kettő!) magánhangzót ismernek, de még a „t” hangot sem tudják kiejteni!
Miért kerül a magyar ember például Spanyolországban abba a nevetséges helyzetbe – tiszteletbe tartva azt a szabályt, hogy a magyar nyelv a „ly” hangot nem ismeri – hogy Sevillában, a város nevét is tévesen ejtve tortiját rendel!?
Sorolhatnék még példákat a portugál-brazil nyelvterületről, nem is szólva az albán nyelvről, amelynek kifejezett jellemzője a „ly” hang. Még azt a finom, orientális diós süteményt, amit a szerbek is „l” hanggal baklávának (magyarul: baklávé) ejtenek, az albánok baklyávának nevezik…
Lényegében nem egy kimondhatatlan fonémáról beszélünk. Nem egy olyan hangról, mint amilyeneket, tegyük fel, a Kalahári-sivatagban élő törzsek használnak, akik 141 hangot ismernek! A magyar nyelv ismeri, használja a számos nyelv által ismeretlen ö, ő, ü, ű, e, a fonémákat. De a „ly” hangról lemondott. Pedig mindenki akinek van szájürege, nyelve, szájpadlása egyszerűen kiejthetné, hiszen csak a nyelvet kell az „l” hang kiejtéséhez képest másfél centiméternyire hátrább csúsztatni. Palatalizálni. De úgy tűnik, hogy a múltban egyszer, valahol, akadt olyan beszédhibás nyelvész, akinek ez kivitelezhetetlen mutatványnak tűnt, és anélkül, hogy egy kicsit körüljárta és megismerte volna a magyarul beszélő nyelvterületet kimondta: ez a hang a magyar nyelvben kimondhatatlan! És előírásba foglaltatta (amit a kétharmados többséggel bíró beszédhibások elfogadtak).
Javaslom, hiszen nem elképzelhetetlen szituáció, hogy valamelyik magyarországi fiatalember, akár a küszöbön álló nyáron, az Adrián, Mljet szigetén (nem Mlet, nem is Mjet, hanem Mlyet) édeskés románcba keveredik, mi folytán egy horvát nemzetiségű kisasszonnyal való kapcsolatban az egyedülálló, gyönyörűséges érzelmet kifejező szerelem szavat kellene kiejteni, ne úgy mondja, hogy júbáv, hanem nyelvét egy kissé hátrább csúsztatva úgy, ahogy helyesen ejtik és megértik: lyubáv.
És visszatérte után is igyekezzen használni ezt a hangot, akár a lyubáv kedvéért is, ne azt mondja, hogy (apropó) luk, vagy juk, hanem úgy ahogy elődeink a Kárpát-medencében évszázadokon keresztül is ejtették, „ly” hanggal.
Kommentek
Zolikám,
Éppen ideje, hogy megszólaltál és egy jó írást olvashattam. Már hiányzott. Üdv. Feri
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az újabb Trump elleni merénylet gyanúsítottja egy volt Trump-szavazó
Trump ellen két hónap alatt már a második merényletet kísérlik meg, de nem biztos, hogy ez >
Schengen lassú halála
Lassan haldoklik a Schengeni Egyezmény, pedig az akkori luxemburgi külügyminiszter már a 2015-ös migránsválság során felhívta >
Idegen lények közöttünk
Türelem. Magyar eddig is a saját feje után ment, a közel negyven százalék pedig őt igazolja. >
Az ukránok attól félnek: hónapokon belül eldől a háború
Fareed Zakaria azt tapasztalta Kijevben az idei Jaltai Európai Stratégiai Konferencia vendégeként, hogy az ukránok attól >
Barátok: Trump és Orbán Viktor Donald
Orbán Viktor bizonyosan nem a demokrácia élharcosa és a legtöbb amerikai még csak nem is halott >
Trump kiengedte a szorításból Harrist
A Wall Street Journal vezércikke úgy összegzi a két elnökjelölt tévéösszecsapásának lényegét, hogy Trump kiengedte a >
Vissza a sorompókhoz
Németország bukásra ítéli a schengeni térséget, mert visszatér a határsorompókhoz, azaz a menedékpolitika sok-sok kudarca után >
A semmittevés busás jutalma
A Fidesz „nem hagyja az útszélén” a kipróbált pártkatonákat. Delinek valószínűleg nem akaródzott visszatérni szülőfalujába, Péterrévére, >
Kamala Harrisnek el kell kápráztatnia a közönséget a ma esti tévévitában
Gideon Rachman úgy ítéli meg, hogy Kamala Harrisnek el kell kápráztatnia a közönséget a ma esti >
A(z uniós) Kelet felemelkedése és a magyar külpolitika
A másfél évvel ezelőtti beszédben tőle szokatlan szkepticizmussal Orbán Viktor kevés mozgásteret látott elképzeléseinek továbbvitelére, a >
Nyitott határok mellett azonban nincs stabil közösség
„Nem tűzfalakról kell itt szövegelni, azért kell mindent megtenni, hogy meg lehessen találni a kiutat a >
A politikai giccsről
Apropó giccs! Lehet giccs egy szó is. Egy vélemény. Egy politikai kampány. És még mennyi minden! >