2022. július 6. Szerda
Ma Csaba, Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Hagytuk elveszni

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán
Hagytuk elveszni
Mljet (Klek fotója)

A miénk volt, a magyar nemzeté. De hagytuk elveszni. Könnyelműen lemondtunk róla. Vannak a Kárpát-medencében élő magyarság között, akik annak ellenére, hogy az elvesztést szabályzatban rögzítették, tehát hivatalosan, úgymond kötelező érvényűen, elveszettnek nyilvánították, nem mondtak le róla. A Felvidéken, a Délvidéken… talán másutt is. És én, személyesen, aki egy ilyen konstellációban senki sem vagyok, én sem fogadom el. Hiszen a legnehezebb lemondani olyanról, ami már egyszer megvolt, a miénk volt. Én nem mondok le róla, én megszegem a szabályt, én használom!

A lemondásra senki sem kényszerítette a magyarokat. Sem nagyhatalom, sem Trianon, semmilyen nemzetközi összeesküvés. Valaki kimondta, hogy „sajnos az évtizedek során kiveszett”! Annak ellenére, hogy nem mindenütt veszett ki, ahol magyar ember a magyar nyelvet beszéli. De az a Megmondható, aki kimondta a Kárpát-medence olyan részén élt, ahol már nem használták, és kötelező érvényűen szabályzatba foglaltatta a verdictet: kiveszett!

Az igazságtalanul halálra és kiveszésre ítélt „ly” hang védelmében szeretnék szólni, annak tudatában, hogy, mint általában, amikor a hatalmasságok kihirdetik a halálos ítéletet az egyszerű ember, a Senki véleményének akceptálására vajmi kevés a remény, szólhat, az utolsó szó jogán, de… Érvelhet érvekkel az ítélettel szemben, hivatkozhat arra, hogy akár egy egész nemzet külföldön a nevetségesség, a közröhej célpontjának teszi ki magát e szerencsétlen verdict miatt, az érvelést a hatalmasságok fennkölt és méla undorral törlik le az asztalról, vélt tévedhetetlenségük tudatában.

– Hogy hívják a Magyar Köztársaság Elnökét? – tette fel a megdöbbentő kérdést néhány évvel ezelőtt (amikor még az országot Magyar Köztársaságnak nevezték) Szerbia Köztársaság (és nem a Szerb Köztársaság, ahogy Magyarországon erőltetik egyesek, ugyanis a Szerb Köztársaság az fordításban a Republika Srpska, azaz, a boszniai, Banja Luka központú, szakadár irányultságú, senki által el nem ismert államalakulat elnevezése) nagykövete. – Sólyom László – válaszoltam én. – Ezt hogy ejtik? – szólt a kérdés. Én Sólyomnak (így: „ly” hanggal kiejtve). „Te vajdasági vagy, de itt Magyarországon hogy ejtik?” Sajnos, a magyar érvényes előírások értelmében, amely nem ismeri el a „ly” hangot, Sójomnak – válaszoltam. Akkor Szerbiában így kell írni: Шојом!

Förtelmes!

Hasonlóan förtelmes lett volna, ha annak idején, megfelelő alkalom adtán, egy szerb lánynak így teszem fel a kérdést (fonetikusan:) „Hotyes dá sze júbimo?” A lány teljes joggal visszautasíthatta volna a kezdeményezésemet, arra hivatkozva, hogy beszédhibással nem csókolódzik. Különösen, ha történetesen Ljiljana a neve, amit a nem létező ly hangra hivatkozva Jijanának ejtettem volna. Vagy az orosz csajt Judmila, esetleg Ludmilának szólítottam volna. Nevének megcsúfolása.

Ha már a szerb nyelvet említettem: maradjon a szerbek gondja, hogy kiröhögik őket a németek, amikor Düsseldorfot Dízeldorfnak nevezik, ha Saint Beuve irodalomkritikust a tankönyvekben is Szenbevként tüntetik fel, ha Párizsban értetlenül fogadják, amikor a keresett utcát a „rue” helyett ri-nek ejtik, arról nem is szólva, hogy az Ödön az szerbül Eden, a Szűcs vezetéknevű magyar ember pedig majdhogynem sicc! Maradjon a franciák gondja, hogy nem tudják kiejteni a „h” hangot és Bachot, a barokk kor zseniális zeneszerzőjét baknak nevezik, vagy a hawaiiak szerencsétlensége, hogy csak három (Abháziában csak kettő!) magánhangzót ismernek, de még a „t” hangot sem tudják kiejteni!

Miért kerül a magyar ember például Spanyolországban abba a nevetséges helyzetbe – tiszteletbe tartva azt a szabályt, hogy a magyar nyelv a „ly” hangot nem ismeri – hogy Sevillában, a város nevét is tévesen ejtve tortiját rendel!?

Sorolhatnék még példákat a portugál-brazil nyelvterületről, nem is szólva az albán nyelvről, amelynek kifejezett jellemzője a „ly” hang. Még azt a finom, orientális diós süteményt, amit a szerbek is „l” hanggal baklávának (magyarul: baklávé) ejtenek, az albánok baklyávának nevezik…

Lényegében nem egy kimondhatatlan fonémáról beszélünk. Nem egy olyan hangról, mint amilyeneket, tegyük fel, a Kalahári-sivatagban élő törzsek használnak, akik 141 hangot ismernek! A magyar nyelv ismeri, használja a számos nyelv által ismeretlen ö, ő, ü, ű, e, a fonémákat. De a „ly” hangról lemondott. Pedig mindenki akinek van szájürege, nyelve, szájpadlása egyszerűen kiejthetné, hiszen csak a nyelvet kell az „l” hang kiejtéséhez képest másfél centiméternyire hátrább csúsztatni. Palatalizálni. De úgy tűnik, hogy a múltban egyszer, valahol, akadt olyan beszédhibás nyelvész, akinek ez kivitelezhetetlen mutatványnak tűnt, és anélkül, hogy egy kicsit körüljárta és megismerte volna a magyarul beszélő nyelvterületet kimondta: ez a hang a magyar nyelvben kimondhatatlan! És előírásba foglaltatta (amit a kétharmados többséggel bíró beszédhibások elfogadtak).

Javaslom, hiszen nem elképzelhetetlen szituáció, hogy valamelyik magyarországi fiatalember, akár a küszöbön álló nyáron, az Adrián, Mljet szigetén (nem Mlet, nem is Mjet, hanem Mlyet) édeskés románcba keveredik, mi folytán egy horvát nemzetiségű kisasszonnyal való kapcsolatban az egyedülálló, gyönyörűséges érzelmet kifejező szerelem szavat kellene kiejteni, ne úgy mondja, hogy júbáv, hanem nyelvét egy kissé hátrább csúsztatva úgy, ahogy helyesen ejtik és megértik: lyubáv.

És visszatérte után is igyekezzen használni ezt a hangot, akár a lyubáv kedvéért is, ne azt mondja, hogy (apropó) luk, vagy juk, hanem úgy ahogy elődeink a Kárpát-medencében évszázadokon keresztül is ejtették, „ly” hanggal.

2013. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2013. május 27. 17:28:08

Zolikám,
Éppen ideje, hogy megszólaltál és egy jó írást olvashattam. Már hiányzott. Üdv. Feri

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Itt a vég Boris Johnson számára

Ám a politikus egyelőre ragaszkodik tisztségéhez, ami hiba, mert nem elég a pénzügyi, illetve a gazdasági >

Tovább

Putyin, a diktátor titokban abban reménykedik a világ belefárad a háborúba

Erre vannak is jelek, ám a demokratikus közösségnek nem szabad megelégednie a szolidaritási nyilatkozatokkal: sürgősen további >

Tovább

Ki ért minket?

Ha a kormány szemszögéből foglaljuk össze: a magyarok kivételesen intelligensek, tájékozottak és józanok, valamint becsületesek, mert >

Tovább

Hongkong riasztó példája

A Washington Post vezércikke azt ajánlja mindazoknak, akik nem aggódnak a demokrácia jövője miatt, hogy nézzék >

Tovább

Az önkényuralom bája

Az európai kereszténydemokrácia 45 utáni árnyoldalait dolgozta fel legújabb könyvében egy Bécsben dolgozó politológus, különös tekintettel >

Tovább

A bűnvádi eljárást már nem lehet megkerülni Donald Trumppal szemben

Ez veszélyes precedens keletkezhet, arról nem beszélve, hogy az eljárás jól jöhet a politikusnak. Másfelől viszont >

Tovább

Megvédheti-e a NATO Kelet-Európát?

A NATO esetleg meg tudja védeni kelet-európai tagjait egy orosz agressziótól, de azok belső gondjaival nem >

Tovább

A Fidesz, a republikánusok és a minimumadó

A republikánusok, illetve magyar illetékesek kölcsönösen egymásra hivatkoznak. A napokban több magyar hivatalosság is azzal érvelt: >

Tovább

Az ortodox Irán

Ezen a lencsén át az látszik, hogy Putyin háborúja azt célozza: minél átfogóbban és minél hosszabb >

Tovább

Az eddigi európai rendnek vége

Bármennyire is keserű szembesülni vele, az intézményeken és szerződéseken alapuló európai rendnek immár vége. A biztonságot >

Tovább

Porosenko: Fegyver, fegyver és még egyszer fegyver kell

A volt ukrán elnök, aki annak idején tető alá hozta Putyinnal a Minszki megállapodást, kizártnak nevezte, >

Tovább

Az összeomlás forgatókönyvei

Most még az első szakaszban vagyunk, amikor úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim bukdácsol ugyan, de fennmarad, >

Tovább