2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Koszovó és mi

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Koszovó és mi
Dačić szerb miniszterelnök ? Ashton útmutatása alapján ? aláírja az egyezményt

Tele dicsérettel a belgrádi sajtó. Ezúttal igazoltan. Írják az újságok, hogy a jövőt választotta Szerbia. Meg, hogy elkerülhetetlen volt ez a választás. Meg, hogy csak azon múlott, most, vagy egy hónap, év, évtized múlva. Mind igaz. Tegyük hozzá, megtehette volna akár tíz évvel korábban is, akkor is késő lett volna. Nekünk. Arra a nemzedékre gondolok, amely itt élte le a háborús éveket, az azokat megelőzőket és követőket. De gondolhattam volna az itteni magyar közösségre is, amely megfogyva ugyan, de mégis megmaradt itt a szülők földjén. Nem lesz ebből népnemzeti  tiráda, ne tessék megijedni, csupán azt szeretném körüljárni, mit veszített és mit nyert ez a közösség ezzel a Koszovó históriával.

Gondolják, hogy nyerni ugyan semmit. Hát, ha nem lettek volna háborúk, ha nem lett volna válság, valószínű. De volt. Most, hogy a kormányfő, az, akire nem sok magyar szavazott, aláírta, aláírásával hitelesítette a megállapodást, talán mi is nyerünk egy kis nyugalmat. Meg egy kicsit bizonyosabbnak tűnő jövőt. De legalább egy jövőbe vetett pici hitet. Igaz, ezzel nem lehet reggelit tenni az asztalra, munkahelyet teremteni sem, nem lesz tőle nagyobb a tejprémium és nem lesz több elsős az iskolákban. De már maga a tény, hogy bebizonyosodott, nekünk volt igazunk, azoknak, akik folyamatosan mondták, nem a múlt, hanem a jövő felé kell fordulni, tehát már maga a tény elégtétel. Nem teljes, de az. Amúgy is ahhoz szoktunk, hogy kicsivel is beérjük. Szoktattak bennünket az elmúlt negyed évszázadban. Előtte is, de az egy más kor volt, más ideológia, más politika. Kár rá időt pocsékolni. Nézzünk mi is a jövő felé. Amelyben egy olyan országban élünk majd, ahol nagyon komoly téma lesz a határt ugyan el nem ismerő, de az azon túl élő nemzettársak sorsa. Nem biztos, hogy ez nagyobb megértésre sarkallja majd az itteni többségi nemzetet. Az ilyesmire való ösztönzés egyébként nagyban függ a hatalom viszonyulásától. Mármint a nemzetek közötti viszonyok javítása, ápolása. Az Európához való közeledés, mint ahogy azt több mellékelt ábra is mutatja, nem kötelezően hozza magával a kisebbségek iránti viszony kedvezőbbre fordulását. Nem is szólva a nagy, régi európai demokráciákban folyamatosan meglevő idegengyűlöletről. De csak reményt keltő (ismét) az a tény is, hogy tavaszra, hírek szerint májusban várható a szerb-magyar államfői megbékélés. Mármint az 1944-es 45-ös magyar áldozatok meg a 42-es magyar razzia áldozatai előtti közös elnöki főhajtás. Igaz, ettől sem lesz biztosabb az ebéd, gazdagabb a nyaralás, könnyebb a télirevaló beszerzése. Sőt, nem lesz tőle több a vajdasági magyar középiskolás, nem olvas több könyvet,  színházba sem jár gyakrabban a magyar ember. De megtörténik. Egyrészt, mert Szerbia mindennel bizonyítani akarja, hogy az európai értékek állhatatos ápolója, másrészt, mert elmúlt az a bizonyos kritikus idő, amelyre szükség volt ahhoz, hogy az elkövetők fölött eljárjon az a bizonyos biológiai idő. Úgy, hogy lesznek nekünk is fényes európai pillanataink. Mi is leszámolhatunk a múlttal, és büszkén emelhetjük tekintetünket a jövő felé. Akárcsak a többségi nemzethez tartozó honfitársaink.

És akárcsak a többségi nemzet vezetői, a mieink is büszkén mondhatják magukról, megtettek mindent érdekünkben, oroszlánként harcoltak érdekeinkért, sikeresen. Hogy jelenleg nem lehetett többet elérni? Ilyenek a történelmi körülmények, ilyen a környezet, ilyen a világ. Nem figyel a részérdekekre, a nagy döntések idejét éljük, a nagy problémák rendezésére összpontosítanak a nagyok. Más kérdés, hogy ezek között a nagy témák között hogyan találják fel magukat a többségi meg a kisebbségi politikusok. Hogyan lehet halászni a zavarosban, szerezni egy-két vagy akár több százalékos népszerűséget. Hogyan lehet átejteni egymást, elgáncsolni másokat. Polgári értékrendről, egyetemes szabadságjogokról, tisztességes reggeliről, ebédről és vacsoráról egyelőre nem beszél senki. Sem többségi, sem kisebbségi vezető. Most (is) mással vannak elfoglalva.

2013. április 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább