2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Törvény

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Törvény
Média (om3r illusztrációja)

Különműsor a legendás Studio B televízióban. A tájékoztatási törvény tervezetéről. Sorra szólalnak fel a politikusok, a szakma képviselői közül alig valaki. Igaz, hogy a képviselőház tájékoztatási és művelődési bizottsága a szervező, de szembeötlő, hogy szinte csak a politikusok véleményét hallgathatjuk. A már említett sajtószerv igazgató-főszerkesztője és néhány más kolléga mellett, beleértve az Európai Unió szakértőjét is. Az igazgató-főszerkesztő hosszasan magyarázza, ismételgeti, hogy a magánosítás ennek a háznak a meggyilkolását jelenti. A politikusok pedig, a vágás csodájának meg a szerkesztési furfangnak köszönhetően, főleg a hatalmi koalíció tagjai. Fogadkoznak, hogy sohasem szavaznak a magánosításra. Ami legitim joguk. Csak egyet nem mondanak, azt, hogy ha nem magánosítják az önkormányzati médiát, akkor továbbra is annak a tulajdonban marad. Amit az önkormányzatokban élő emberek zsebe érez majd meg. Meg más zsebek is, de ez már a költségvetési pénzek elosztásának a metodológiájába, esetenként a szociálpolitikába is belekanyarodó terület. Szóval, ami nem magánkézben van, azt mind mi, adófizető polgárok finanszírozzuk. Magyarán, ha marad az önkormányzati sajtó, azt valakinek fizetnie kell. Abból a pénzből, amelyen járdát, szennyvízlevezető csatornát építhetnek, óvodát működtethetnek, piacteret rendezhetnek.

Mondják a magukét a politikusok, mint említettem, főleg a hatalmi pártokból valók. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy üzenjenek választóiknak, ők velük vannak, az ő érdekeiket képviselik. Ha kell, ott vesznek el a helyi médiumokért vívott csatamezőn, de nem adják azt, amit szeretett választóik megszoktak, ahol zenés üdvözleteket küldhetnek egymásnak, ahol meghallják, mi történt a település másik végén. Azt nem mondják, hogy a lokális média, ha magánkézbe kerül, ugyanezt fogja mondani. Az üdvözleteket valószínűleg megfizetteti. Mint ahogy teszi azt a legtöbb most is, önkormányzati tulajdonként működve. Csak nem biztos, hogy a politikus, az a helybeli, aki testével védi a helyi médiát, annyit szerepel majd ugyanott. El nem hangzik a szakma olyan követelménye, hogy függetlenség, pártatlanság, megbízhatóság, szakmai etika, a hozzáértésről, mármint a szakmairól szólni sem merek. A kisebbségiek, a politikusokról beszélek továbbra is, a kisebbségi tájékoztatás ellehetetlenítését, a szerzett jogok csorbítását látják a magánosításban. A közszolgálati kisebbségi sajtó feladatairól, amelyek nem csak a tájékoztatást ölelik fel, hanem az oktatáson át a szórakoztatásig terjednek, sehol egy szó. Arról a törvényes kötelezettségről, hogy a közszolgálati elektronikus médiának, annak az igazinak, hallhatónak, láthatónak kellene lennie azon a területen, amelyen az adott nemzeti közösség tagjai élnek. Hogy megfelelő káderállománnyal, műszaki felszereltséggel kellene rendelkeznie ahhoz, hogy ellássa közszolgálati feladatát. Meg hogy eleget tehessen a már említett szakmai követelményeknek. Megismétlem, függetlenség, pártatlanság, megbízhatóság, szakmai etika. Nem árt a hozzáértés sem. Meg a kritikus hang – a mundér becsületének megvédése végett, ha másért nem. A mundér becsülete pedig, esetünkben, mármint a sajtó esetében azoknak az érdeke, akikhez szólunk. A kedves közönség. Vagy közösség. Az igazi érdeke. Ha ezt a jogot megszereznénk – vannak országok, ahol a sajtó, a közszolgálati, már nagyon közel került hozzá – akkor az újság írója, az olvasó, a hallgató és a néző is elégedett lehetne.

Akit meg valami más érdekel, mondjuk a közszolgálati mércét meg nem ütő zenei válogatás, alpári humor, olcsó ingyen erotika, pártpolitikai tiráda, valóságshow, az megtalálja a mostani kínálatban is. Idegen vagy anyanyelven, hazai vagy külföldi csatornán. És meg is nézi, hallgatja, el is olvassa, akármennyire is mondja a magáét a politikus. Akkor sem figyel rá. A többi mind politikai selyempapírba csomagolt tündérmese, naiv gyerekeknek.

2013. április 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább