Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Banánember
Öreg Dezső
A nép embere, ért a nép nyelvén – mondták, írták sokan a szerbiai miniszterelnökről. Lehet, hogy nem egy népet ismerünk, de Ivica Dačić viselkedése inkább az ifjonc vidéki dzsentri magatartását tükrözi, nem kis nyegleséggel és rátartisággal fűszerezve. Meglátás kérdése. Meg ízlés dolga.
Amúgy csak azért érdemes ezzel foglalkozni, mert ezt a nép emberét szorították sarokba politikai szövetségesei. Vagy ellenfelei – majd kiderül. Mint ahogy az is, milyen szándékkal. Valahogy nem arra szaglik, hogy tisztességessel. Napok óta arról cikkeznek az újságok, hogy a kormányfő legközelebbi munkatársainak egyike, korábbi kabinetfőnöke, személyesen is találkozott, kapcsolatot tartott fenn az egyik legnagyobb drogbáró legbizalmasabb emberével. Mindez azonban csak bevezetője volt annak a hírnek, hogy maga Dačić is kapcsolatban állt vele. Találkoztak – mondják a bűnügyi rendőrkapitányságon. Nem figyelmeztették, hogy az illetőt megfigyelik – válaszolnak a mostani kormányfő, akkori és mostani belügyminiszter munkatársai. Meg maga a miniszterelnök. Mellékesen szólva az illető urat, mármint azt, aki a drogbáró kokainszállítmányait felügyelte a Dél-Amerika és Európa közötti úton, Miša Bananának, banán Misinek becézték. „Akiről az egész város azt gondolta, hogy üzletember. Az üzleti körökbenn forgó számos más személy, újságíró meg politikus is találkozott vele. Ez azt jelenti, hogy ők mindnyájan maffiózók?” – teszi fel a kérdést a kormányfő egyik közeli munkatársa. Nem tudom, mi a szokás üzleti körökben, hogyan fordulnak egymáshoz, de nekem gyanús lenne az a partner, akit Miša Bananának szólítanak. Mindenféle kételyem támadna. Nem csak műveltségét, baráti körét, emberi tulajdonságait, hanem megbízhatóságát illetően is. De persze a nép embere, a nép nyelvén értő ember nem egy elitisztikus habitusú személy. Az egyszerű és érthető szavak embere. Aki becenevén szólítja ismerőseit. A meleg emberiesség légkörének szellemében.
Félretéve a csipkelődést, lemeztelenítve azt, ami a szerbiai politikai porondon hónapok óta történik – nem biztos, hogy nincs alapja azoknak a találgatásoknak, melyek szerint a legerősebb politikai párt csak meggyőző indokot keres a rendkívüli választások kiírására. Azaz a mostani kormánykoalíció felrúgására. Amely a korrupció elleni harcnak, a gazdaság talpraállításának és a koszovói kérdés rendezésének a bűvkörében tevékenykedik. Amely tevékenység színfalai mögött, a jelek szerint, korántsem olyan szilárd az egység, nagy az egyetértés. Túl sok az övön aluli ütés. Ez a legutóbbi már egyenesen pofon volt. Aki adta, a tisztaságra, becsületre, tántoríthatatlanságra esküdő első kormányalelnök. Aki viszont kapta, a legkellemetlenebb feladatot, a koszovói kérdés rendezését magára vállaló miniszterelnök. Aki adta, kezében tartja a titkosszolgálatokat, már amennyire ez lehetséges Szerbiában. Aki kapta, megtapasztalhatta, hogy az általa immár 5 éve vezetett rendőrséget korántsem ellenőrzi olyan mértékben, amilyenben egy belügyminiszternek ezt tennie kellene. Nem azért, mert nem akarná, hanem mert nem teheti. Gyönge hozzá. A gyöngeség viszont nem bocsánatos bűn Szerbiában. Nem a vezető embereknél. A nép embere lehet populáris, lehet erőltetetten jópofa, hamisan szellemes, cinikus, maróan gúnyos, ha akar, de nem lehet igazi vezető. Kellő energikusság nélkül nem. Ha nem eléggé határozott a fellépése az ellenségeivel szemben, de a barátai iránt sem. Ami az itteni viszonyok között még mindig azt jelenti, hogy adott esetben el kell küldeni a selyemzsinórt a legközelebbieknek is. Követelmény, hogy a vezér döntései itt határozottak, gyorsak, energikusak és ha kell, kegyetlenek legyenek. Meg visszavonhatatlanok. Az igazság meg az igazságosság már nem követelmény. Abból, mármint az igazságból, ugyebár több van. Az az igazi, amelyet a legerősebb hirdet (ki). Aki így vagy úgy, túljár a másik eszén. A többi a puhány európaiaknak szánt színjáték.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >