2024. június 13. csütörtök
Ma Antal, Anett névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Banánember

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Banánember
Dačić a bizonyítványát magyarázza

A nép embere, ért a nép nyelvén – mondták, írták sokan a szerbiai miniszterelnökről. Lehet, hogy nem egy népet ismerünk, de Ivica Dačić viselkedése inkább az ifjonc vidéki dzsentri magatartását tükrözi, nem kis nyegleséggel és rátartisággal fűszerezve. Meglátás kérdése. Meg ízlés dolga.

Amúgy csak azért érdemes ezzel foglalkozni, mert ezt a nép emberét szorították sarokba politikai szövetségesei. Vagy ellenfelei – majd kiderül. Mint ahogy az is, milyen szándékkal. Valahogy nem arra szaglik, hogy tisztességessel. Napok óta arról cikkeznek az újságok, hogy a kormányfő legközelebbi munkatársainak egyike, korábbi kabinetfőnöke, személyesen is találkozott, kapcsolatot tartott fenn az egyik legnagyobb drogbáró legbizalmasabb emberével. Mindez azonban csak bevezetője volt annak a hírnek, hogy maga Dačić is kapcsolatban állt vele. Találkoztak – mondják a bűnügyi rendőrkapitányságon. Nem figyelmeztették, hogy az illetőt megfigyelik – válaszolnak a mostani kormányfő, akkori és mostani belügyminiszter munkatársai. Meg maga a miniszterelnök. Mellékesen szólva az illető urat, mármint azt, aki a drogbáró kokainszállítmányait felügyelte a Dél-Amerika és Európa közötti úton, Miša Bananának, banán Misinek becézték. „Akiről az egész város azt gondolta, hogy üzletember. Az üzleti körökbenn forgó számos más személy, újságíró meg politikus is találkozott vele. Ez azt jelenti, hogy ők mindnyájan maffiózók?” – teszi fel a kérdést a kormányfő egyik közeli munkatársa. Nem tudom, mi a szokás üzleti körökben, hogyan fordulnak egymáshoz, de nekem gyanús lenne az a partner, akit Miša Bananának szólítanak. Mindenféle kételyem támadna. Nem csak műveltségét, baráti körét, emberi tulajdonságait, hanem megbízhatóságát illetően is. De persze a nép embere, a nép nyelvén értő ember nem egy elitisztikus habitusú személy. Az egyszerű és érthető szavak embere. Aki becenevén szólítja ismerőseit. A meleg emberiesség légkörének szellemében.

Félretéve a csipkelődést, lemeztelenítve azt, ami a szerbiai politikai porondon hónapok óta történik – nem biztos, hogy nincs alapja azoknak a találgatásoknak, melyek szerint a legerősebb politikai párt csak meggyőző indokot keres a rendkívüli választások kiírására. Azaz a mostani kormánykoalíció felrúgására. Amely a korrupció elleni harcnak, a gazdaság talpraállításának és a koszovói kérdés rendezésének a bűvkörében tevékenykedik. Amely tevékenység színfalai mögött, a jelek szerint, korántsem olyan szilárd az egység, nagy az egyetértés. Túl sok az övön aluli ütés. Ez a legutóbbi már egyenesen pofon volt. Aki adta, a tisztaságra, becsületre, tántoríthatatlanságra esküdő első kormányalelnök. Aki viszont kapta, a legkellemetlenebb feladatot, a koszovói kérdés rendezését magára vállaló miniszterelnök. Aki adta, kezében tartja a titkosszolgálatokat, már amennyire ez lehetséges Szerbiában. Aki kapta, megtapasztalhatta, hogy az általa immár 5 éve vezetett rendőrséget korántsem ellenőrzi olyan mértékben, amilyenben egy belügyminiszternek ezt tennie kellene. Nem azért, mert nem akarná, hanem mert nem teheti. Gyönge hozzá. A gyöngeség viszont nem bocsánatos bűn Szerbiában. Nem a vezető embereknél. A nép embere lehet populáris, lehet erőltetetten jópofa, hamisan szellemes, cinikus, maróan gúnyos, ha akar, de nem lehet igazi vezető. Kellő energikusság nélkül nem. Ha nem eléggé határozott a fellépése az ellenségeivel szemben, de a barátai iránt sem. Ami az itteni viszonyok között még mindig azt jelenti, hogy adott esetben el kell küldeni a selyemzsinórt a legközelebbieknek is. Követelmény, hogy a vezér döntései itt határozottak, gyorsak, energikusak és ha kell, kegyetlenek legyenek. Meg visszavonhatatlanok. Az igazság meg az igazságosság már nem követelmény. Abból, mármint az igazságból, ugyebár több van. Az az igazi, amelyet a legerősebb hirdet (ki). Aki így vagy úgy, túljár a másik eszén. A többi a puhány európaiaknak szánt színjáték.

2013. február 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tanyasi történet

Jártam nemrég egy tanyán. Befordultam a két fasor láttán, leültem a kockás abroszhoz, rendeltem ezt-azt, és >

Tovább

A választás után a 30-as éveket emlegeti a sajtó, de attól az EU fényévekre van

Ezt állítja Josef Joffe, a nagy tekintélyű német újságíró a Neue Zürcher Zeitungban. Szerinte ugyanis Le >

Tovább

Pressman: Nincs ingyen ebéd

A budapesti amerikai nagykövet arra figyelmeztette az Orbán-kormányt, hogy nincs ingyen ebéd, azaz ára van annak, >

Tovább

Magyar a magyar rónán

A színrelépése óta olyan a közhangulat, mint Arthur Miller drámájának, a Salemi boszorkányoknak Salem nevű falujában. >

Tovább

Pofon Orbán Viktornak – remény Magyarországnak

Az Európai Néppárt már mint jövendő testvérpártot üdvözölte a Tiszát, ez segíthet a pártnak abban, hogy >

Tovább

Orbán arcot vesztett a választáson

Megrendült a verhetetlenségének a nimbusza. Erősen igyekezett, hogy diadalnak állítsa be a kellemetlen pofont kötelességtudóan tapsikoló >

Tovább

Orbán Viktor évek óta először elveszítette az abszolút többséget

A Tisza Párt veszedelmesen szorongatja. Ily módon hosszú idő után ismét van olyan politikai erő, amely >

Tovább

A magyar politika egyre erősödő újonca tízezreket vitt ki az utcára

A választás előtt közvetlenül tömegmegmozdulást szervezett Orbán kihívója, mert abban bízik, hogy csapást tud mérni a >

Tovább

Európa a démonaival harcol

Úgy tűnik, pont akkor mutat amnéziát, amikor egyszerre több válságot kellene megoldania. Pedig Mitterrand már csaknem >

Tovább

Érzelmek rabságában

Magyar Péter komplex politikai tehetsége közül az egyik éppen az, hogy tud a nép nyelvén beszélni, >

Tovább

A világosság lobogója alatt

Sosem késő a világosság lobogója mögé állni a Sötétség Államában. Szabad gondolkodás, szabad szó után szabad >

Tovább

A szélsőjobb nem jut tényleges hatalomhoz Európában, de képes lesz befolyásolni a döntéshozókat

Cas Mudde a Guardianban legalábbis erre számít. A Georgia-i Egyetem politológusa szerint a politikai paletta jobboldala >

Tovább