2019. november 15. péntek
Ma Albert, Lipót névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Banánember

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Banánember
Dačić a bizonyítványát magyarázza

A nép embere, ért a nép nyelvén – mondták, írták sokan a szerbiai miniszterelnökről. Lehet, hogy nem egy népet ismerünk, de Ivica Dačić viselkedése inkább az ifjonc vidéki dzsentri magatartását tükrözi, nem kis nyegleséggel és rátartisággal fűszerezve. Meglátás kérdése. Meg ízlés dolga.

Amúgy csak azért érdemes ezzel foglalkozni, mert ezt a nép emberét szorították sarokba politikai szövetségesei. Vagy ellenfelei – majd kiderül. Mint ahogy az is, milyen szándékkal. Valahogy nem arra szaglik, hogy tisztességessel. Napok óta arról cikkeznek az újságok, hogy a kormányfő legközelebbi munkatársainak egyike, korábbi kabinetfőnöke, személyesen is találkozott, kapcsolatot tartott fenn az egyik legnagyobb drogbáró legbizalmasabb emberével. Mindez azonban csak bevezetője volt annak a hírnek, hogy maga Dačić is kapcsolatban állt vele. Találkoztak – mondják a bűnügyi rendőrkapitányságon. Nem figyelmeztették, hogy az illetőt megfigyelik – válaszolnak a mostani kormányfő, akkori és mostani belügyminiszter munkatársai. Meg maga a miniszterelnök. Mellékesen szólva az illető urat, mármint azt, aki a drogbáró kokainszállítmányait felügyelte a Dél-Amerika és Európa közötti úton, Miša Bananának, banán Misinek becézték. „Akiről az egész város azt gondolta, hogy üzletember. Az üzleti körökbenn forgó számos más személy, újságíró meg politikus is találkozott vele. Ez azt jelenti, hogy ők mindnyájan maffiózók?” – teszi fel a kérdést a kormányfő egyik közeli munkatársa. Nem tudom, mi a szokás üzleti körökben, hogyan fordulnak egymáshoz, de nekem gyanús lenne az a partner, akit Miša Bananának szólítanak. Mindenféle kételyem támadna. Nem csak műveltségét, baráti körét, emberi tulajdonságait, hanem megbízhatóságát illetően is. De persze a nép embere, a nép nyelvén értő ember nem egy elitisztikus habitusú személy. Az egyszerű és érthető szavak embere. Aki becenevén szólítja ismerőseit. A meleg emberiesség légkörének szellemében.

Félretéve a csipkelődést, lemeztelenítve azt, ami a szerbiai politikai porondon hónapok óta történik – nem biztos, hogy nincs alapja azoknak a találgatásoknak, melyek szerint a legerősebb politikai párt csak meggyőző indokot keres a rendkívüli választások kiírására. Azaz a mostani kormánykoalíció felrúgására. Amely a korrupció elleni harcnak, a gazdaság talpraállításának és a koszovói kérdés rendezésének a bűvkörében tevékenykedik. Amely tevékenység színfalai mögött, a jelek szerint, korántsem olyan szilárd az egység, nagy az egyetértés. Túl sok az övön aluli ütés. Ez a legutóbbi már egyenesen pofon volt. Aki adta, a tisztaságra, becsületre, tántoríthatatlanságra esküdő első kormányalelnök. Aki viszont kapta, a legkellemetlenebb feladatot, a koszovói kérdés rendezését magára vállaló miniszterelnök. Aki adta, kezében tartja a titkosszolgálatokat, már amennyire ez lehetséges Szerbiában. Aki kapta, megtapasztalhatta, hogy az általa immár 5 éve vezetett rendőrséget korántsem ellenőrzi olyan mértékben, amilyenben egy belügyminiszternek ezt tennie kellene. Nem azért, mert nem akarná, hanem mert nem teheti. Gyönge hozzá. A gyöngeség viszont nem bocsánatos bűn Szerbiában. Nem a vezető embereknél. A nép embere lehet populáris, lehet erőltetetten jópofa, hamisan szellemes, cinikus, maróan gúnyos, ha akar, de nem lehet igazi vezető. Kellő energikusság nélkül nem. Ha nem eléggé határozott a fellépése az ellenségeivel szemben, de a barátai iránt sem. Ami az itteni viszonyok között még mindig azt jelenti, hogy adott esetben el kell küldeni a selyemzsinórt a legközelebbieknek is. Követelmény, hogy a vezér döntései itt határozottak, gyorsak, energikusak és ha kell, kegyetlenek legyenek. Meg visszavonhatatlanok. Az igazság meg az igazságosság már nem követelmény. Abból, mármint az igazságból, ugyebár több van. Az az igazi, amelyet a legerősebb hirdet (ki). Aki így vagy úgy, túljár a másik eszén. A többi a puhány európaiaknak szánt színjáték.

2013. február 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább