Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Harag
Öreg Dezső
Szerbia elnöke kikéri magának. Nem fog neki Pristina parancsolni – mondja. Mármint annak kapcsán, hogy a koszovói hatóságok nem engedték meg neki, hogy a gračanicai kolostorban ünnepelje a karácsonyt. Ez magában nem lenne baj, mármint az, hogy neheztel vagy haragszik. Esetleg dühöng, vagy emészti a méreg. Az azonban már igen, hogy azt mondta, emiatt, mármint az engedély megadásának elmaradása miatt kénytelen lesz felülvizsgálni, pontosabban megváltoztatni az EULEX iránti viszonyát. Ez még hagyján, de módosít a Brüsszel iránti viszonyuláson is. Ez az, amire nincs joga egy államfőnek. Hogy a sértődöttség vezérelje az ország jövőjét jelentő, jelenthető döntések meghozatalában.
Bár az is igaz, hogy a közéletben eddig vállalt szerepének nem kellene befolyásolnia a koszovói kérdés rendezését. Merthogy eddig igyekezett azok között a keretek között maradni, amelyeket az alkotmány előirányoz. A Pristinával való tárgyalásokat pedig rábízni azokra, akikre a szerbiai demokrácia jelenlegi szabályai szerint tartoznak. A végrehajtó hatalomra. Csakhogy ez a munkamegosztás itt nem a megszokott demokratikus rend szerint működik. Itt az a rend, hogy az erősebb határozza meg a szabályokat. És dönti el, ki mikor, milyen stratégiai határozatot hoz, milyen rendeletet, parancsot, fermánt – szultáni rendeletet ad ki. Ezért veszélyes az elnök haragja. Mert egyelőre még a fiókjában vagy valahol máshol hever az a dokumentum, amelyet jobb híján platformként emlegetnek az itteni politikusok és sajtójuk. Irányelvek, mondjuk mi magyarok. Amelyekből állítólag megszületik előbb a kormány, utóbb pedig a parlament stratégiája. Amely alapján folytatják, befejezik, talán, a tárgyalásokat a soha el nem ismert szomszéddal. Ott, Brüsszelben, amely iránti viszonyulásán változtat az elnök az elmaradt gračanicai karácsonyozás miatt.
Az is lehet azonban, hogy fenyegetőzését nem kell túlságosan komolyan venni. Egyrészt, mert ilyen, vagy ehhez hasonló irányelvből, határozatból, stratégiából már van egy kocsideréknyi, másrészt, mert az államfő véleménye is módosulhat. Rugalmas – olykor. Utána a politikában pragmatikusnak mondják. Ennek a pragmatizmusnak az alakulása pedig igen sok tényezőtől függhet. Mondjuk attól, hogyan döntenek a jelenleg legnépszerűbb párt vezetői arról, választási év lesz-e az idei is. Merthogy ekkora népszerűségre egyhamar nemigen tehetnek szert. Másrészt egy választást mindig el lehet bukni. Még akkor is, ha belülről ez lehetetlennek tűnik. Aki nem hiszi, kérdezze meg Boris Tadićot, aki egy éve még az ország érinthetetlen ura volt, ma pedig egy alig látható és még kevésbé hallható párt tiszteletbeli elnöke. Az ország legerősebbnek mondott ellenzéki pártjáról, a demokratáról beszélek. Arról, amelyet ugyanez a Tadić megkerülhetetlen tényezőnek mondott még akkor is, amikor kiderült, hogy 2012 nem az ő, és nem is az ő pártjának az éve volt. Azóta a párt megkerülte őt, mások pedig a pártot. Mert, mint ahogy Szerbiában történni szokott egy választási győzelem vagy vereség után, sokan azokban a pártokban keresik a boldogulásukat, vagy csak a megélhetést, amelyek nyertek. Vagy legalább sikerült odasorakozniuk a hatalmi koalícióhoz. És mint ahogy 2000-ben, a Szerbiai Demokrata Párt székházában, most a Szerb Haladás Párt helyiségeiben adják egymásnak a kilincset az emberek. Új pártkönyvecskével a zsebükben. Amelyet csak egy kicsit hagynak megvillanni a helyi bazárban.
A pártvezetők pedig mindezt nem igazán bánják. Tudják ők régóta, hogy a tagságot nem az elvek és eszmék gyűjtik köréjük. Ami számukra hatalom, pénz, uralkodási lehetőség, az, az egyszerű párttag számára mindennapi kenyér lehet. Ha szerencséje van. Minden esetre egy biztos szavazó a következő választáson, bármikor legyen is az. Kihasználható és manipulálható, hinni akaró valaki. Aki elhiszi, hogy Szerbia elnöke kikérheti magának. Hogy nem fog neki, nekik Pristina parancsolni. Ezért, azért sem megy Gračanicába karácsonyozni.
Következő cikk: Szász Jenő, a nemzetstratéga
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >