2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Harag

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Harag
A gračanicai kolostor (knownUNKOWN fotója)

Szerbia elnöke kikéri magának. Nem fog neki Pristina parancsolni – mondja. Mármint annak kapcsán, hogy a koszovói hatóságok nem engedték meg neki, hogy a gračanicai kolostorban ünnepelje a karácsonyt. Ez magában nem lenne baj, mármint az, hogy neheztel vagy haragszik. Esetleg dühöng, vagy emészti a méreg. Az azonban már igen, hogy azt mondta, emiatt, mármint az engedély megadásának elmaradása miatt kénytelen lesz felülvizsgálni, pontosabban megváltoztatni az EULEX iránti viszonyát. Ez még hagyján, de módosít a Brüsszel iránti viszonyuláson is. Ez az, amire nincs joga egy államfőnek. Hogy a sértődöttség vezérelje az ország jövőjét jelentő, jelenthető döntések meghozatalában.

Bár az is igaz, hogy a közéletben eddig vállalt szerepének nem kellene befolyásolnia a koszovói kérdés rendezését. Merthogy eddig igyekezett azok között a keretek között maradni, amelyeket az alkotmány előirányoz. A Pristinával való tárgyalásokat pedig rábízni azokra, akikre a szerbiai demokrácia jelenlegi szabályai szerint tartoznak. A végrehajtó hatalomra. Csakhogy ez a munkamegosztás itt nem a megszokott demokratikus rend szerint működik. Itt az a rend, hogy az erősebb határozza meg a szabályokat. És dönti el, ki mikor, milyen stratégiai határozatot hoz, milyen rendeletet, parancsot, fermánt – szultáni rendeletet ad ki. Ezért veszélyes az elnök haragja. Mert egyelőre még a fiókjában vagy valahol máshol hever az a dokumentum, amelyet jobb híján platformként emlegetnek az itteni politikusok és sajtójuk. Irányelvek, mondjuk mi magyarok. Amelyekből állítólag megszületik előbb a kormány, utóbb pedig a parlament stratégiája. Amely alapján folytatják, befejezik, talán, a tárgyalásokat a soha el nem ismert szomszéddal. Ott, Brüsszelben, amely iránti viszonyulásán változtat az elnök az elmaradt gračanicai karácsonyozás miatt.

Az is lehet azonban, hogy fenyegetőzését nem kell túlságosan komolyan venni. Egyrészt, mert ilyen, vagy ehhez hasonló irányelvből, határozatból, stratégiából már van egy kocsideréknyi, másrészt, mert az államfő véleménye is módosulhat. Rugalmas – olykor. Utána a politikában pragmatikusnak mondják. Ennek a pragmatizmusnak az alakulása pedig igen sok tényezőtől függhet. Mondjuk attól, hogyan döntenek a jelenleg legnépszerűbb párt vezetői arról, választási év lesz-e az idei is. Merthogy ekkora népszerűségre egyhamar nemigen tehetnek szert. Másrészt egy választást mindig el lehet bukni. Még akkor is, ha belülről ez lehetetlennek tűnik. Aki nem hiszi, kérdezze meg Boris Tadićot, aki egy éve még az ország érinthetetlen ura volt, ma pedig egy alig látható és még kevésbé hallható párt tiszteletbeli elnöke. Az ország legerősebbnek mondott ellenzéki pártjáról, a demokratáról beszélek. Arról, amelyet ugyanez a Tadić megkerülhetetlen tényezőnek mondott még akkor is, amikor kiderült, hogy 2012 nem az ő, és nem is az ő pártjának az éve volt. Azóta a párt megkerülte őt, mások pedig a pártot. Mert, mint ahogy Szerbiában történni szokott egy választási győzelem vagy vereség után, sokan azokban a pártokban keresik a boldogulásukat, vagy csak a megélhetést, amelyek nyertek. Vagy legalább sikerült odasorakozniuk a hatalmi koalícióhoz. És mint ahogy 2000-ben, a Szerbiai Demokrata Párt székházában, most a Szerb Haladás Párt helyiségeiben adják egymásnak a kilincset az emberek. Új pártkönyvecskével a zsebükben. Amelyet csak egy kicsit hagynak megvillanni a helyi bazárban.

A pártvezetők pedig mindezt nem igazán bánják. Tudják ők régóta, hogy a tagságot nem az elvek és eszmék gyűjtik köréjük. Ami számukra hatalom, pénz, uralkodási lehetőség, az, az egyszerű párttag számára mindennapi kenyér lehet. Ha szerencséje van. Minden esetre egy biztos szavazó a következő választáson, bármikor legyen is az. Kihasználható és manipulálható, hinni akaró valaki. Aki elhiszi, hogy Szerbia elnöke kikérheti magának. Hogy nem fog neki, nekik Pristina parancsolni. Ezért, azért sem megy Gračanicába karácsonyozni.

2013. január 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább

Egy hiányzó mondat

Ezt az ominózus, „hátgerinctördelős” utolsó mondatot időközben a Pesti Srácok eltávolította. Ebben a pillanatban ez még >

Tovább

Migránsok helyett melegek

Lakmuszteszt lehet az Orbán-kabinet számára, mármint hogy ki lehet-e használni politikai célokra az LGBT-közösséggel szembeni ellenérzéseket, >

Tovább