2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Harag

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Harag
A gračanicai kolostor (knownUNKOWN fotója)

Szerbia elnöke kikéri magának. Nem fog neki Pristina parancsolni – mondja. Mármint annak kapcsán, hogy a koszovói hatóságok nem engedték meg neki, hogy a gračanicai kolostorban ünnepelje a karácsonyt. Ez magában nem lenne baj, mármint az, hogy neheztel vagy haragszik. Esetleg dühöng, vagy emészti a méreg. Az azonban már igen, hogy azt mondta, emiatt, mármint az engedély megadásának elmaradása miatt kénytelen lesz felülvizsgálni, pontosabban megváltoztatni az EULEX iránti viszonyát. Ez még hagyján, de módosít a Brüsszel iránti viszonyuláson is. Ez az, amire nincs joga egy államfőnek. Hogy a sértődöttség vezérelje az ország jövőjét jelentő, jelenthető döntések meghozatalában.

Bár az is igaz, hogy a közéletben eddig vállalt szerepének nem kellene befolyásolnia a koszovói kérdés rendezését. Merthogy eddig igyekezett azok között a keretek között maradni, amelyeket az alkotmány előirányoz. A Pristinával való tárgyalásokat pedig rábízni azokra, akikre a szerbiai demokrácia jelenlegi szabályai szerint tartoznak. A végrehajtó hatalomra. Csakhogy ez a munkamegosztás itt nem a megszokott demokratikus rend szerint működik. Itt az a rend, hogy az erősebb határozza meg a szabályokat. És dönti el, ki mikor, milyen stratégiai határozatot hoz, milyen rendeletet, parancsot, fermánt – szultáni rendeletet ad ki. Ezért veszélyes az elnök haragja. Mert egyelőre még a fiókjában vagy valahol máshol hever az a dokumentum, amelyet jobb híján platformként emlegetnek az itteni politikusok és sajtójuk. Irányelvek, mondjuk mi magyarok. Amelyekből állítólag megszületik előbb a kormány, utóbb pedig a parlament stratégiája. Amely alapján folytatják, befejezik, talán, a tárgyalásokat a soha el nem ismert szomszéddal. Ott, Brüsszelben, amely iránti viszonyulásán változtat az elnök az elmaradt gračanicai karácsonyozás miatt.

Az is lehet azonban, hogy fenyegetőzését nem kell túlságosan komolyan venni. Egyrészt, mert ilyen, vagy ehhez hasonló irányelvből, határozatból, stratégiából már van egy kocsideréknyi, másrészt, mert az államfő véleménye is módosulhat. Rugalmas – olykor. Utána a politikában pragmatikusnak mondják. Ennek a pragmatizmusnak az alakulása pedig igen sok tényezőtől függhet. Mondjuk attól, hogyan döntenek a jelenleg legnépszerűbb párt vezetői arról, választási év lesz-e az idei is. Merthogy ekkora népszerűségre egyhamar nemigen tehetnek szert. Másrészt egy választást mindig el lehet bukni. Még akkor is, ha belülről ez lehetetlennek tűnik. Aki nem hiszi, kérdezze meg Boris Tadićot, aki egy éve még az ország érinthetetlen ura volt, ma pedig egy alig látható és még kevésbé hallható párt tiszteletbeli elnöke. Az ország legerősebbnek mondott ellenzéki pártjáról, a demokratáról beszélek. Arról, amelyet ugyanez a Tadić megkerülhetetlen tényezőnek mondott még akkor is, amikor kiderült, hogy 2012 nem az ő, és nem is az ő pártjának az éve volt. Azóta a párt megkerülte őt, mások pedig a pártot. Mert, mint ahogy Szerbiában történni szokott egy választási győzelem vagy vereség után, sokan azokban a pártokban keresik a boldogulásukat, vagy csak a megélhetést, amelyek nyertek. Vagy legalább sikerült odasorakozniuk a hatalmi koalícióhoz. És mint ahogy 2000-ben, a Szerbiai Demokrata Párt székházában, most a Szerb Haladás Párt helyiségeiben adják egymásnak a kilincset az emberek. Új pártkönyvecskével a zsebükben. Amelyet csak egy kicsit hagynak megvillanni a helyi bazárban.

A pártvezetők pedig mindezt nem igazán bánják. Tudják ők régóta, hogy a tagságot nem az elvek és eszmék gyűjtik köréjük. Ami számukra hatalom, pénz, uralkodási lehetőség, az, az egyszerű párttag számára mindennapi kenyér lehet. Ha szerencséje van. Minden esetre egy biztos szavazó a következő választáson, bármikor legyen is az. Kihasználható és manipulálható, hinni akaró valaki. Aki elhiszi, hogy Szerbia elnöke kikérheti magának. Hogy nem fog neki, nekik Pristina parancsolni. Ezért, azért sem megy Gračanicába karácsonyozni.

2013. január 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

NYT: Egészségbiztonsági káosz a szuperdöntőn

A nemzetközi drukker szövetség elnöke elmeséli, hogy a határon a hatóságok nem tudtak mit kezdeni a >

Tovább

A Szuperkupa döntőjének megrendezése Magyarországon – felelőtlenség

A Szuperkupa-projekt már egy hónapja kudarcra ítéltetett, amikor világossá vált, hogy Budapest a jelenlegi napi fertőzésszámokkal >

Tovább

A történelmi egyházak „küldetése”

Az első világháborúban megáldották a fegyvereket, a második világháborúban szó nélkül asszisztáltak százezrek elhurcolásához, meggyilkolásához, és >

Tovább

Nagy nap ez az Orbán-fajta demagógok számára

A kulcskérdés azonban az, hogy az EU belátta: nem tudja a menekültek átvételére kényszeríteni a kelet-európaiakat, >

Tovább

A veszélyes lufi

Az európai szövetség vezetői tegnap ismét egyeztettek a magyar kormánnyal, illetve egészségügyi hatóságokkal, mivel a dolgokat >

Tovább

Orbán Viktor búcsút int a Nyugatnak

Az utóbbi hónapokban ráerősített a hangra. Lehet, hogy részben azért mert drámaian megnőtt a vírusfertőzöttek száma. >

Tovább

Von der Leyen harmatgyenge szűzbeszéde

Az egyik neves amerikai EU-szakértő úgy látja, hogy von der Leyen igen gyenge a jogállam kérdésében, >

Tovább

Sein Kampf

A hatalmi ágak szétválasztásának montesquieu-i elve Orbán illiberális demokráciájában is maradéktalanul érvényesül. Ennek mindenki által érzékelhető >

Tovább

A Nyugat végét jelentheti, ha Trump újrázni tud

Ha Trump marad, akkor a nagyhatalmak vetélkedése közepette Európa csakis magára lenne utalva. A NATO számára >

Tovább

Szomorú tavaszra keserű ősz

Azért nincs valamennyi iskolás asztalán laptop, azért védtelenek az óvodák, az iskolák, az öregotthonok, azért mentek >

Tovább

Mielőtt megmérgeznék az ellenzékieket

A demagógok viszont ezzel szembe mennek minden szinten. Addig tagadják a valóságot, míg csak nem lehetetlenné >

Tovább

Semmibe vett jogszabályok

Mindez nem volt elég jelzés a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) és a Nyelvhasználati Bizottságának, hogy átfogó >

Tovább