Ma Erik, Alexandra, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Harag
Szerbia elnöke kikéri magának. Nem fog neki Pristina parancsolni – mondja. Mármint annak kapcsán, hogy a koszovói hatóságok nem engedték meg neki, hogy a gračanicai kolostorban ünnepelje a karácsonyt. Ez magában nem lenne baj, mármint az, hogy neheztel vagy haragszik. Esetleg dühöng, vagy emészti a méreg. Az azonban már igen, hogy azt mondta, emiatt, mármint az engedély megadásának elmaradása miatt kénytelen lesz felülvizsgálni, pontosabban megváltoztatni az EULEX iránti viszonyát. Ez még hagyján, de módosít a Brüsszel iránti viszonyuláson is. Ez az, amire nincs joga egy államfőnek. Hogy a sértődöttség vezérelje az ország jövőjét jelentő, jelenthető döntések meghozatalában.
Bár az is igaz, hogy a közéletben eddig vállalt szerepének nem kellene befolyásolnia a koszovói kérdés rendezését. Merthogy eddig igyekezett azok között a keretek között maradni, amelyeket az alkotmány előirányoz. A Pristinával való tárgyalásokat pedig rábízni azokra, akikre a szerbiai demokrácia jelenlegi szabályai szerint tartoznak. A végrehajtó hatalomra. Csakhogy ez a munkamegosztás itt nem a megszokott demokratikus rend szerint működik. Itt az a rend, hogy az erősebb határozza meg a szabályokat. És dönti el, ki mikor, milyen stratégiai határozatot hoz, milyen rendeletet, parancsot, fermánt – szultáni rendeletet ad ki. Ezért veszélyes az elnök haragja. Mert egyelőre még a fiókjában vagy valahol máshol hever az a dokumentum, amelyet jobb híján platformként emlegetnek az itteni politikusok és sajtójuk. Irányelvek, mondjuk mi magyarok. Amelyekből állítólag megszületik előbb a kormány, utóbb pedig a parlament stratégiája. Amely alapján folytatják, befejezik, talán, a tárgyalásokat a soha el nem ismert szomszéddal. Ott, Brüsszelben, amely iránti viszonyulásán változtat az elnök az elmaradt gračanicai karácsonyozás miatt.
Az is lehet azonban, hogy fenyegetőzését nem kell túlságosan komolyan venni. Egyrészt, mert ilyen, vagy ehhez hasonló irányelvből, határozatból, stratégiából már van egy kocsideréknyi, másrészt, mert az államfő véleménye is módosulhat. Rugalmas – olykor. Utána a politikában pragmatikusnak mondják. Ennek a pragmatizmusnak az alakulása pedig igen sok tényezőtől függhet. Mondjuk attól, hogyan döntenek a jelenleg legnépszerűbb párt vezetői arról, választási év lesz-e az idei is. Merthogy ekkora népszerűségre egyhamar nemigen tehetnek szert. Másrészt egy választást mindig el lehet bukni. Még akkor is, ha belülről ez lehetetlennek tűnik. Aki nem hiszi, kérdezze meg Boris Tadićot, aki egy éve még az ország érinthetetlen ura volt, ma pedig egy alig látható és még kevésbé hallható párt tiszteletbeli elnöke. Az ország legerősebbnek mondott ellenzéki pártjáról, a demokratáról beszélek. Arról, amelyet ugyanez a Tadić megkerülhetetlen tényezőnek mondott még akkor is, amikor kiderült, hogy 2012 nem az ő, és nem is az ő pártjának az éve volt. Azóta a párt megkerülte őt, mások pedig a pártot. Mert, mint ahogy Szerbiában történni szokott egy választási győzelem vagy vereség után, sokan azokban a pártokban keresik a boldogulásukat, vagy csak a megélhetést, amelyek nyertek. Vagy legalább sikerült odasorakozniuk a hatalmi koalícióhoz. És mint ahogy 2000-ben, a Szerbiai Demokrata Párt székházában, most a Szerb Haladás Párt helyiségeiben adják egymásnak a kilincset az emberek. Új pártkönyvecskével a zsebükben. Amelyet csak egy kicsit hagynak megvillanni a helyi bazárban.
A pártvezetők pedig mindezt nem igazán bánják. Tudják ők régóta, hogy a tagságot nem az elvek és eszmék gyűjtik köréjük. Ami számukra hatalom, pénz, uralkodási lehetőség, az, az egyszerű párttag számára mindennapi kenyér lehet. Ha szerencséje van. Minden esetre egy biztos szavazó a következő választáson, bármikor legyen is az. Kihasználható és manipulálható, hinni akaró valaki. Aki elhiszi, hogy Szerbia elnöke kikérheti magának. Hogy nem fog neki, nekik Pristina parancsolni. Ezért, azért sem megy Gračanicába karácsonyozni.
Következő cikk: Szász Jenő, a nemzetstratéga
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az izraeli kormányfőnek megvan minden oka, hogy megrémüljön
Erre elég volt, ha csak végignézte, hogy mit csinált Trump a héten a térségben. A három >
Orbán Viktor meglepő módon besorolt a szélsőséges román elnökjelölt mögé
George Simion nacionalista és oroszpárti, így minden adottsága megvan, hogy elnyerje a magyar kormányfő tetszését. Csakhogy >
Európa és Kijev egyre ügyesebb és összehangolja lépéseit
Az orosz-ukrán tárgyalások szereplési lehetőséghez juttatták az amerikai elnököt – állapítja meg a Guardian szerkesztőségi állásfoglalása. >
Orbán új jogszabállyal igyekszik kiiktatni a bírálókat
Az ellenzék Oroszországban érzi magát – jelenti Budapestről a Der Standardnak Gregor Mayer. A beterjesztett javaslat >
Románia vasárnap két világ közül választ, a következmények egész Európára kihatnak
Ha a szélsőjobbos Simion győzedelmeskedik, az válságba taszíthatja a kontinenst – hangsúlyozza Keno Verseck a Deutsche >
A lengyel elnökválasztás barométere annak, hogyan is áll a populista hullám Európában
Döntően meghatározza, hogy az ország helyre tudja-e állítani a jogállamot, és hogy az EU megbízható partnere >
Az orosz elnök étvágya csak nőtt, egész Ukrajnát be akarja kebelezni
Európa számára az egész háborúban nem a Kreml a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a jelek >
Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, akár nem
Nathalie Tocci azt tapasztalta, hogy Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, >
Orbán felhúzta az erdélyi magyarokat
Mégpedig azzal, hogy a vasárnapi romániai elnökválasztás előtt beállt az ultranacionalista jelölt mögé. A kb. egymilliós >
A szaúdi udvar és a Trump-ház megérdemlik egymást
A Daily Telegraph világgazdasági szakírója kifejti, hogy a szaúdi gazdasági együttműködéssel Trump már megint rossz lóra >
Az amerikai Nagy Ugrás - hátra
Trump azt kockázatja, hogy Kína karjaiba tereli Európát, Hszi legnagyobb örömére. Mert az USA káoszba süllyed, >
Ez maga a rendszer
S persze ugyanez köszön vissza a folyamatosan hangoztatott nemzetiségi politikában, ahol a „nemzeti érzés”, a „magyarság >