2022. december 10. szombat
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ülök a parkban

Kobzi János (Plajbászblog)
Ülök a parkban
(musicandphotography fotója)

Ülök a padon a sápadt lámpafényben, kezem gyűrött nylontasakban motoz. Valami után, cél nélkül, valami után, ami megfogható, ami az enyém és csakis az enyém. Bontott cigarettásdobozt tapintok. Egykedvűen kiveszem és az októberi hidegben, reszkető kézzel rágyújtok. Mélyen szívom le az első slukkot, sokáig visszatartva, mintha többé nem is akarnék tiszta levegőt venni. Végül győz a test természetes igénye. Belefújom a füstöt az utcai lámpa fényébe, és míg a kavargó örvényeket bámulom, azon merengek, hogyan juthattam idáig.

Tulajdonképpen a válással kezdődött az egész.

Aztán folytatódott a kétségbeeséssel, hogy elvesztettem valamit, ami talán mégis fontos volt. Keserű felismeréssel, hogy mégis van olyan, illetve vannak olyanok, akik számára én persona non grata lettem, akiknek már nincs szüksége rám.

Két sporttáskányi magánszférával, néhány hamis képpel és emlékkel kerestem a helyem. Egy élet egzisztenciális romjaival, ami lehet akár alapja is egy új kezdésnek, de ami le is ránthat a mélységbe, ha nem vagyok elég erős.

Nekem az utóbbi jutott. Gyengeség. Megannyi emberi gyengeség és megannyi ostoba álbüszkeség, amit még magamra is tekertem, mint valami alattomos hínárt. Idős szüleim invitáltak, hogy „Gyere fiam! A mi ajtónk mindig nyitva áll ellőtted!”, de én a büszkeséget választottam és inkább az önsajnálatba és egy koszos albérletbe menekültem. Barátaim is lassan elmaradoztak. Nem értek rá az én nyavalygásaimmal foglalkozni, nekik meg volt a saját napi gondjuk, a saját családi problémájuk. Az albérlet sivársága rányomta a bélyegét külső mivoltomra is. Valahogy nem úgy kezdődtek a napok, mint annakidején. Gyűrött, használt ing és gyűrött, elhasznált arc lett mind gyakoribb. Szaporodtak a ráncaim, amit én nem, de a környezetem annál inkább észrevett. Nem szóltak, de éreztem a sajnálatot és a kezdődő viszolygást. Nem kerestem mások társaságát és azt sem akartam, hogy mások keressenek, azt meg végképp nem akartam, hogy sajnáljanak. És csakazért sem néztem tükörbe.  Pedig ha megtettem volna…

Eh, mindegy!

Azután elérkezett a nap. A nap, ami elindított a lejtőn, ahonnan azután nincs visszaút.

Megszűnt a vállalat, ahol dolgoztam és én kohómérnökként kerültem az utcára. Az elsők közt rúgtak ki. Lassan kezdtem el felélni tartalékaimat, szinte észrevétlenül. Az első kölcsönt az albérletre kértem, amit még nagynehezen visszaadtam egy másik kölcsönből és a spirál máris magával rántott. Fél év múlva az albérletből is kitettek. A korom miatt nagyon nehezen találtam munkát, jórészt alkalmiakat. Testemnek cimborák adtak olykor menedéket, míg gyengeségemnek az alkohol.

Nem volt megállás. Csak sodródtam az árral, ami félelmetes erővel ragadott el, néha nekicsapott valaminek és én még arra sem vettem a fáradságot, hogy segítségért kiáltsak. Végleg egyedül maradtam. Megérdemlem!

Megérdemlem?

Most itt ülök a parkban a padon, mint valami elfuserált Rodin-gondolkodó, s a szemerkélő eső által képződött tócsában bámulok egy borostás, ápolatlan idegent.

Ki vagy te? – kérdezem a csendtől, s várom a választ, amit magam is tudok.

Te vagy az barátocskám! Te vagy bizony, önnön valóságod ebben a XXI. századi, párás fényben úszó éjszakában. Aki keres valamit, talán egy embert, egy embert, aki a saját hajánál fogva tudja kihúzni magát az ingoványból.

Lassan elparázslik a cigaretta. Már a körmömet égeti, ami sárgállik a nikotintól. A csikkről gyújtok egy másikra. Éhes vagyok, de már a gyomrom sem korog. Előkotrom a szatyorból a kétdekást, és mohón kiiszom az alján maradt zavaros valamit.

Várok! De mire? Az idő elmúlására? Vagy a még metszőbb hidegre, ami talán végleges megoldást hozhat? Esetleg örök szabadságot?

Kabátom kopott gallérjába húzom a nyakam és hallgatom a halkan szemerkélő esőcseppek koppanását. Nehezednek a pilláim. A pad hívogat. Képzeletemben meleg hitvesi ágy, puha pehelypaplannal. A pad hívogat, és jól tudom, gyenge vagyok ahhoz, hogy ellent álljak a sziréncsábításnak.

– Jó estét! – dörren váratlanul egy sztentori hang, és a képzelet törékeny porcelánja ezer darabra hullik. Két alak kontúrozódik a félhomályban. Zavartan pislogok felfelé.

– Itt nem maradhat! Kérem, hogy jöjjön velünk a rendészeti irodába! – folytatja az iménti hang határozottan, és én megadóan indulok el közöttük a sorsom felé.

2012. december 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2012. december 10. 1:37:07

Egyre több ember írhatná meg ezt a rendkívül őszinte monológot, vagy inkább párbeszédet önmagával....

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Bizottság köti az ebet a karóhoz

Brüsszel ragaszkodik a fegyverhez, hogy megvonja Orbántól a közösségi támogatások egy részét. Ily módon a frontvonalak >

Tovább

Egy puccskísérlet anatomiája

„A német szélsőjobbtól egyelőre elfordult Európa összes szélsőjobboldali pártja, leszámítva a Fideszt, mely már oly messze >

Tovább

Az amerikai protekcionizmus veszélyezteti a Nyugat egységét

Fareed Zakaria arra figyelmeztet, hogy a háború hatására szinte már aranykor köszöntött be, olyan szoros lett >

Tovább

Milyen szörnyűségek történnek naponta a menekültekkel Európa határain

A belügyminiszterek éppen ma vitatják meg, hogy mit lehetne tenni a migráció visszaszorítására. Ehhez igazították hozzá >

Tovább

Németország elhárította a maga január 6-ikáját, de lehet, hogy a 4. birodalmat is

A mozgalom jól fel volt fegyverkezve, kellőképpen felkészült és el volt szánva rá, hogy megszerzi a >

Tovább

Egy egyeduralkodó pókerjátszmája

Az orbáni politika 12 évének eredményeként az ország önmagát tette rabszolgává, és még az Orbán bizalmasának >

Tovább

Lesz-e itt még egyszer új világ?

Az elmúlt tizenkét évben a rendfenntartók még soha nem kerültek az elé az erkölcsi dilemma elé, >

Tovább

Az EU újabb esélyt ad Orbán Viktornak

Így Bizottság akár azt is javasolhatja, hogy az eredetileg tervezettnél kevesebb pénzt fagyasszanak be. De egyelőre >

Tovább

Scholz zavaros felfogása Európa jövőjét fenyegeti

A Times kommentárja úgy véli, hogy a német kancellár zavaros felfogása Európa jövőjét fenyegeti, mert ugyanazt >

Tovább

A Budapest-Belgrád vasútvonal és a korrupció

Érdekes ellentmondásra hívja fel a figyelmet a lap a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése kapcsán: a pálya mindkét >

Tovább

Orosz vereség – történelmi perspektívában

Az oroszok ukrajnai veresége páratlan esélyt nyújt megerősíteni, s ha kell: újra definiálni intézményeinket és szövetségeinket >

Tovább

Putyin helytartója Európában

A bajor közmédia összeállítása azt járja körbe, mennyire megalapozott a vád, miszerint Orbán Viktor Putyin trójai >

Tovább