2021. október 24. vasárnap
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Ülök a parkban

Kobzi János (Plajbászblog)
Ülök a parkban
(musicandphotography fotója)

Ülök a padon a sápadt lámpafényben, kezem gyűrött nylontasakban motoz. Valami után, cél nélkül, valami után, ami megfogható, ami az enyém és csakis az enyém. Bontott cigarettásdobozt tapintok. Egykedvűen kiveszem és az októberi hidegben, reszkető kézzel rágyújtok. Mélyen szívom le az első slukkot, sokáig visszatartva, mintha többé nem is akarnék tiszta levegőt venni. Végül győz a test természetes igénye. Belefújom a füstöt az utcai lámpa fényébe, és míg a kavargó örvényeket bámulom, azon merengek, hogyan juthattam idáig.

Tulajdonképpen a válással kezdődött az egész.

Aztán folytatódott a kétségbeeséssel, hogy elvesztettem valamit, ami talán mégis fontos volt. Keserű felismeréssel, hogy mégis van olyan, illetve vannak olyanok, akik számára én persona non grata lettem, akiknek már nincs szüksége rám.

Két sporttáskányi magánszférával, néhány hamis képpel és emlékkel kerestem a helyem. Egy élet egzisztenciális romjaival, ami lehet akár alapja is egy új kezdésnek, de ami le is ránthat a mélységbe, ha nem vagyok elég erős.

Nekem az utóbbi jutott. Gyengeség. Megannyi emberi gyengeség és megannyi ostoba álbüszkeség, amit még magamra is tekertem, mint valami alattomos hínárt. Idős szüleim invitáltak, hogy „Gyere fiam! A mi ajtónk mindig nyitva áll ellőtted!”, de én a büszkeséget választottam és inkább az önsajnálatba és egy koszos albérletbe menekültem. Barátaim is lassan elmaradoztak. Nem értek rá az én nyavalygásaimmal foglalkozni, nekik meg volt a saját napi gondjuk, a saját családi problémájuk. Az albérlet sivársága rányomta a bélyegét külső mivoltomra is. Valahogy nem úgy kezdődtek a napok, mint annakidején. Gyűrött, használt ing és gyűrött, elhasznált arc lett mind gyakoribb. Szaporodtak a ráncaim, amit én nem, de a környezetem annál inkább észrevett. Nem szóltak, de éreztem a sajnálatot és a kezdődő viszolygást. Nem kerestem mások társaságát és azt sem akartam, hogy mások keressenek, azt meg végképp nem akartam, hogy sajnáljanak. És csakazért sem néztem tükörbe.  Pedig ha megtettem volna…

Eh, mindegy!

Azután elérkezett a nap. A nap, ami elindított a lejtőn, ahonnan azután nincs visszaút.

Megszűnt a vállalat, ahol dolgoztam és én kohómérnökként kerültem az utcára. Az elsők közt rúgtak ki. Lassan kezdtem el felélni tartalékaimat, szinte észrevétlenül. Az első kölcsönt az albérletre kértem, amit még nagynehezen visszaadtam egy másik kölcsönből és a spirál máris magával rántott. Fél év múlva az albérletből is kitettek. A korom miatt nagyon nehezen találtam munkát, jórészt alkalmiakat. Testemnek cimborák adtak olykor menedéket, míg gyengeségemnek az alkohol.

Nem volt megállás. Csak sodródtam az árral, ami félelmetes erővel ragadott el, néha nekicsapott valaminek és én még arra sem vettem a fáradságot, hogy segítségért kiáltsak. Végleg egyedül maradtam. Megérdemlem!

Megérdemlem?

Most itt ülök a parkban a padon, mint valami elfuserált Rodin-gondolkodó, s a szemerkélő eső által képződött tócsában bámulok egy borostás, ápolatlan idegent.

Ki vagy te? – kérdezem a csendtől, s várom a választ, amit magam is tudok.

Te vagy az barátocskám! Te vagy bizony, önnön valóságod ebben a XXI. századi, párás fényben úszó éjszakában. Aki keres valamit, talán egy embert, egy embert, aki a saját hajánál fogva tudja kihúzni magát az ingoványból.

Lassan elparázslik a cigaretta. Már a körmömet égeti, ami sárgállik a nikotintól. A csikkről gyújtok egy másikra. Éhes vagyok, de már a gyomrom sem korog. Előkotrom a szatyorból a kétdekást, és mohón kiiszom az alján maradt zavaros valamit.

Várok! De mire? Az idő elmúlására? Vagy a még metszőbb hidegre, ami talán végleges megoldást hozhat? Esetleg örök szabadságot?

Kabátom kopott gallérjába húzom a nyakam és hallgatom a halkan szemerkélő esőcseppek koppanását. Nehezednek a pilláim. A pad hívogat. Képzeletemben meleg hitvesi ágy, puha pehelypaplannal. A pad hívogat, és jól tudom, gyenge vagyok ahhoz, hogy ellent álljak a sziréncsábításnak.

– Jó estét! – dörren váratlanul egy sztentori hang, és a képzelet törékeny porcelánja ezer darabra hullik. Két alak kontúrozódik a félhomályban. Zavartan pislogok felfelé.

– Itt nem maradhat! Kérem, hogy jöjjön velünk a rendészeti irodába! – folytatja az iménti hang határozottan, és én megadóan indulok el közöttük a sorsom felé.

2012. december 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2012. december 10. 1:37:07

Egyre több ember írhatná meg ezt a rendkívül őszinte monológot, vagy inkább párbeszédet önmagával....

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán fő ellenségei: Brüsszel és Washington

Gyújtó beszéddel nyitotta meg a választási hadjáratot a magyar kormányfő. Indulatokkal teli beszédében Orbán azt állította, >

Tovább

Nem kellett volna

„Hazának mindig olyankor nevezi magát az állam, amikor tömegmészárlásra készül”, mondja Dürrenmatt. Ezt ugyan megúsztuk, de >

Tovább

Októberi forradalom Közép-Európában

Nagyon úgy néz ki, hogy októberi forradalom zajlik Közép-Európában a rossz kormányzás ellen: az EU küzdelme >

Tovább

Newsweek: Márki-Zay szerint a választások immár élet vagy halál kérdése

A magyar miniszterelnök-jelölt az amerikai hetilapnak adott interjújában felhívta a figyelmet, hogy a legtöbb választási csalás >

Tovább

Magyarországon a tét a szabadság, de Orbánt le lehet gyűrni a szavazóurnáknál

Ezt hangoztatta Márki-Zay Péter a Die Presse-nek adott telefoninterjúban. Véleményét fenntartja, még annak ellenére is, hogy >

Tovább

Godot megjött és dolgozik

Az előválasztás tekintetében obligón kívüli Fidesz háromszázhetvenmillió forintot áldozott arra a kampányra, amelyhez valójában semmifajta köze >

Tovább

Aki legyőzheti a Halál csillagát

Magát hagyományos konzervatívként jellemzi. Támogatja a meleg jogokat és olyan országot akar, ahol a szeretet uralkodik, >

Tovább

Az előválasztók varázslatos döntése

A Guardian stratégiai döntésnek nevezi, hogy a magyar ellenzék élén Márki-Zay Péter száll szembe jövőre a >

Tovább

Márki-Zay egy lidércnyomással felérő vetélytárs a Fidesz számára

Önfejű stílusával és vitatott nézeteivel kezdettől fogva feltűnt. Orbán- és korrupcióellenes megnyilvánulásai vallásos vonásokat mutatnak, ami >

Tovább

Az ellenzéknek még soha nem volt ilyen jó esélye elzavarni Orbánt

A magyar ellenzék egységesen felsorakozott az előválasztás győztese mögött, hogy elűzze a szélsőjobbos Orbánt, aki leszalámizta >

Tovább

„Bárki, csak ne Orbán!”

A magyar ellenzék azzal a jelszóval készül a tavaszi választásokra. Az előválasztáson ketten maradtak állva: a >

Tovább

A cseh siker lebegjen a magyar ellenzék szeme előtt

A hat pártnak csak akkor van esélye, ha összefog, nem riad vissza és közösen lép fel. >

Tovább