2020. július 7. kedd
Ma Apollónia, Vilibald, Bene névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Királyáldozat

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Királyáldozat
(delbarital illusztrációja)

Azt ígérete a Demokrata Párt elnöke, hogy a főbizottság szombati ülésén szókimondóbb lesz mint eddig és megnevezi a választási bukás felelőseit. Hogy szemükbe mondja, nekik és a nemzetnek mindazt, amire nyilván azok is kíváncsiak, akik sohasem szavaztak erre a pártra. Mert távol áll tőlük a balközép gondolkodás, a szabadelvűségről pedig sohasem hallottak. Mert nem is akarnak különbséget tenni a szociáldemokrácia és a kommunista ideológia között. A nemzetin kívül másról hallani sem akarnak. Szerbiában is sok ilyen van. A háborúk és a tranzíció vesztesei.

Aztán a bő egy órás beszédben nem említett neveket. Inkább a saját felelősségéről beszélt, arról is csak úgy szőrmentén, egy jó adag önsajnálattal, megbocsátva önmagának bűneit. Mondván hibázott, hogy nem volt keményebb. Hogy nem váltotta le gyorsabban és határozottabban azokat, akik arra rászolgáltak. Hogy érzelgősen viszonyult a tehetetlen miniszterekhez és nem cserélte le azokat, akik korrupcióba keveredtek. Mulasztásai közé sorolta, hogy engedékeny volt a koalíciós partnerek iránt. Azok iránt ugyebár, akik most egy másik koalícióban irányítják az országot. Akiket ő hozott be a kormányba 2008-ban. És bocsátotta meg korábbi bűneiket, stratégiai szövetséget kötve velük. Nem kérve, nem követelve a miloševići időktől, az akkori ideológiától való elhatárolódást. Hogy mi lett volna, ha akkor nem így cselekszik, hanem hagyja a mostanihoz hasonló hatalom létrejöttét, erről most már kár elmélkedni. Mint ahogy arról is kár, mi történt volna, ha keményebben lép fel, ha nem tolerálja az eddig sohasem tapasztalt párturalom és korrupció elburjánzását. És arról is kár lamentálni, mi és hogyan történt volna, ha, mint elárulta szándékában állt, lemond május 20-án. De nem mondott le. Állítása szerint a legszűkebb pártvezetés akadályozta meg ebben. Az elnökség követelte, hogy ne vonuljanak ellenzékbe, hogy vállalja a miniszterelnök jelöltséget, hogy kezdje meg a kormányalakítási tárgyalásokat. Azok sikertelenségéért Mlađan Dinkićet a választások eredménye ismeretében megkerülhetetlen harmadikat, a Szerbia Egyesült Régiói párt elnökét okolja. Pedig neki is az a véleménye – mondta is szombati felszólalásában, hogy „a politikában senki sem viselkedhet úgy, mint egy ügyetlenkedő paccer sakkozó, mert az ilyenek képtelenek stratégiai döntéseket hozni”. Akkor miért engedte meg, hogy a szocialisták vezetője - a mostani kormányfő - az itteni játékosok a legrégibb, közismert vezércselével, a szövetséges hátba döfésével nyerjen ellene döntő mérkőzést?

De ezen is kár immár siránkozni, mint ahogy lassan azon is, mi lett volna, ha Boris Tadić betartja ígéretét és megnevezi a felelőseket. Azokat, akiket ő annak tart. Ha kitálal és nyílt lapokkal játszik. De nem tette. Nem tehette, mert mint kiderült, maradni akar a politikában, méghozzá nem paccerként, hanem az első táblán játszani, pártelnökként. Amit nem csak itt a Balkánon, de sehol a világon nem lehet úgy, hogy elárulod az ellenfélnek a következő 10 lépést. Az ellenfelek pedig ezúttal a saját pártjában vannak. Selejtezőt kell ezért játszania, aki alulmarad, az vagy fejet hajtva távozik, vagy egy másik klubban folytatja. Vagy megalakítja saját iskoláját.

Mindez az itteni politikai folklór része. A gáncsoskodások, a helyezkedés, a szövetséges kijátszása, az érdek, az egyéni érdek előtérbe helyezése. A baj az, hogy a pártelnök beszámolójában alig, az azt követő vitában pedig egyáltalán nem esett szó elvekről, értékrendről, a választó, a polgár iránti kötelességről, elkötelezettségről. A tiszteletet alig merem leírni. Nagyobb baj, hogy Szerbiában ennél tovább egyetlen politikai párt sem jutott a többpárti demokrácia elmúlt 20 esztendejében. Hogy a most alakult hatalom első botorkáló lépései az eddigi bukdácsolás folytatása. Megosztozni a prédán és tönkretenni, gerincbe törni az ellenfelet. Nem lesz nehéz dolguk, ha a Demokrata Párt így folytatja. Mert amíg ott a csonton marakodnak, addig a hatalom biztosan megveti a lábát. Azután könnyű lesz leszámolni a belső harcban elfáradt győztessel. Ha lesz ennek a demokrata játszmának igazi győztese. Mert ne feledjük, Szerbiában egy új hatalom hihetetlen vonzerővel bír. Sokak számára ellenállhatatlannal.

2012. szeptember 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább