2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Királyáldozat

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Királyáldozat
(delbarital illusztrációja)

Azt ígérete a Demokrata Párt elnöke, hogy a főbizottság szombati ülésén szókimondóbb lesz mint eddig és megnevezi a választási bukás felelőseit. Hogy szemükbe mondja, nekik és a nemzetnek mindazt, amire nyilván azok is kíváncsiak, akik sohasem szavaztak erre a pártra. Mert távol áll tőlük a balközép gondolkodás, a szabadelvűségről pedig sohasem hallottak. Mert nem is akarnak különbséget tenni a szociáldemokrácia és a kommunista ideológia között. A nemzetin kívül másról hallani sem akarnak. Szerbiában is sok ilyen van. A háborúk és a tranzíció vesztesei.

Aztán a bő egy órás beszédben nem említett neveket. Inkább a saját felelősségéről beszélt, arról is csak úgy szőrmentén, egy jó adag önsajnálattal, megbocsátva önmagának bűneit. Mondván hibázott, hogy nem volt keményebb. Hogy nem váltotta le gyorsabban és határozottabban azokat, akik arra rászolgáltak. Hogy érzelgősen viszonyult a tehetetlen miniszterekhez és nem cserélte le azokat, akik korrupcióba keveredtek. Mulasztásai közé sorolta, hogy engedékeny volt a koalíciós partnerek iránt. Azok iránt ugyebár, akik most egy másik koalícióban irányítják az országot. Akiket ő hozott be a kormányba 2008-ban. És bocsátotta meg korábbi bűneiket, stratégiai szövetséget kötve velük. Nem kérve, nem követelve a miloševići időktől, az akkori ideológiától való elhatárolódást. Hogy mi lett volna, ha akkor nem így cselekszik, hanem hagyja a mostanihoz hasonló hatalom létrejöttét, erről most már kár elmélkedni. Mint ahogy arról is kár, mi történt volna, ha keményebben lép fel, ha nem tolerálja az eddig sohasem tapasztalt párturalom és korrupció elburjánzását. És arról is kár lamentálni, mi és hogyan történt volna, ha, mint elárulta szándékában állt, lemond május 20-án. De nem mondott le. Állítása szerint a legszűkebb pártvezetés akadályozta meg ebben. Az elnökség követelte, hogy ne vonuljanak ellenzékbe, hogy vállalja a miniszterelnök jelöltséget, hogy kezdje meg a kormányalakítási tárgyalásokat. Azok sikertelenségéért Mlađan Dinkićet a választások eredménye ismeretében megkerülhetetlen harmadikat, a Szerbia Egyesült Régiói párt elnökét okolja. Pedig neki is az a véleménye – mondta is szombati felszólalásában, hogy „a politikában senki sem viselkedhet úgy, mint egy ügyetlenkedő paccer sakkozó, mert az ilyenek képtelenek stratégiai döntéseket hozni”. Akkor miért engedte meg, hogy a szocialisták vezetője - a mostani kormányfő - az itteni játékosok a legrégibb, közismert vezércselével, a szövetséges hátba döfésével nyerjen ellene döntő mérkőzést?

De ezen is kár immár siránkozni, mint ahogy lassan azon is, mi lett volna, ha Boris Tadić betartja ígéretét és megnevezi a felelőseket. Azokat, akiket ő annak tart. Ha kitálal és nyílt lapokkal játszik. De nem tette. Nem tehette, mert mint kiderült, maradni akar a politikában, méghozzá nem paccerként, hanem az első táblán játszani, pártelnökként. Amit nem csak itt a Balkánon, de sehol a világon nem lehet úgy, hogy elárulod az ellenfélnek a következő 10 lépést. Az ellenfelek pedig ezúttal a saját pártjában vannak. Selejtezőt kell ezért játszania, aki alulmarad, az vagy fejet hajtva távozik, vagy egy másik klubban folytatja. Vagy megalakítja saját iskoláját.

Mindez az itteni politikai folklór része. A gáncsoskodások, a helyezkedés, a szövetséges kijátszása, az érdek, az egyéni érdek előtérbe helyezése. A baj az, hogy a pártelnök beszámolójában alig, az azt követő vitában pedig egyáltalán nem esett szó elvekről, értékrendről, a választó, a polgár iránti kötelességről, elkötelezettségről. A tiszteletet alig merem leírni. Nagyobb baj, hogy Szerbiában ennél tovább egyetlen politikai párt sem jutott a többpárti demokrácia elmúlt 20 esztendejében. Hogy a most alakult hatalom első botorkáló lépései az eddigi bukdácsolás folytatása. Megosztozni a prédán és tönkretenni, gerincbe törni az ellenfelet. Nem lesz nehéz dolguk, ha a Demokrata Párt így folytatja. Mert amíg ott a csonton marakodnak, addig a hatalom biztosan megveti a lábát. Azután könnyű lesz leszámolni a belső harcban elfáradt győztessel. Ha lesz ennek a demokrata játszmának igazi győztese. Mert ne feledjük, Szerbiában egy új hatalom hihetetlen vonzerővel bír. Sokak számára ellenállhatatlannal.

2012. szeptember 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Közép- és Délkelet-Európában a helyzet csöppet sem reménytelen

Legutóbb a bolgárok mutatták meg, hogy elegük van, miután Boriszov rendszere olyan, hogy amellett eltörpül még >

Tovább

NYT: Egészségbiztonsági káosz a szuperdöntőn

A nemzetközi drukker szövetség elnöke elmeséli, hogy a határon a hatóságok nem tudtak mit kezdeni a >

Tovább

A Szuperkupa döntőjének megrendezése Magyarországon – felelőtlenség

A Szuperkupa-projekt már egy hónapja kudarcra ítéltetett, amikor világossá vált, hogy Budapest a jelenlegi napi fertőzésszámokkal >

Tovább

A történelmi egyházak „küldetése”

Az első világháborúban megáldották a fegyvereket, a második világháborúban szó nélkül asszisztáltak százezrek elhurcolásához, meggyilkolásához, és >

Tovább

Nagy nap ez az Orbán-fajta demagógok számára

A kulcskérdés azonban az, hogy az EU belátta: nem tudja a menekültek átvételére kényszeríteni a kelet-európaiakat, >

Tovább

A veszélyes lufi

Az európai szövetség vezetői tegnap ismét egyeztettek a magyar kormánnyal, illetve egészségügyi hatóságokkal, mivel a dolgokat >

Tovább

Orbán Viktor búcsút int a Nyugatnak

Az utóbbi hónapokban ráerősített a hangra. Lehet, hogy részben azért mert drámaian megnőtt a vírusfertőzöttek száma. >

Tovább

Von der Leyen harmatgyenge szűzbeszéde

Az egyik neves amerikai EU-szakértő úgy látja, hogy von der Leyen igen gyenge a jogállam kérdésében, >

Tovább

Sein Kampf

A hatalmi ágak szétválasztásának montesquieu-i elve Orbán illiberális demokráciájában is maradéktalanul érvényesül. Ennek mindenki által érzékelhető >

Tovább

A Nyugat végét jelentheti, ha Trump újrázni tud

Ha Trump marad, akkor a nagyhatalmak vetélkedése közepette Európa csakis magára lenne utalva. A NATO számára >

Tovább

Szomorú tavaszra keserű ősz

Azért nincs valamennyi iskolás asztalán laptop, azért védtelenek az óvodák, az iskolák, az öregotthonok, azért mentek >

Tovább

Mielőtt megmérgeznék az ellenzékieket

A demagógok viszont ezzel szembe mennek minden szinten. Addig tagadják a valóságot, míg csak nem lehetetlenné >

Tovább