2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Királyáldozat

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Királyáldozat
(delbarital illusztrációja)

Azt ígérete a Demokrata Párt elnöke, hogy a főbizottság szombati ülésén szókimondóbb lesz mint eddig és megnevezi a választási bukás felelőseit. Hogy szemükbe mondja, nekik és a nemzetnek mindazt, amire nyilván azok is kíváncsiak, akik sohasem szavaztak erre a pártra. Mert távol áll tőlük a balközép gondolkodás, a szabadelvűségről pedig sohasem hallottak. Mert nem is akarnak különbséget tenni a szociáldemokrácia és a kommunista ideológia között. A nemzetin kívül másról hallani sem akarnak. Szerbiában is sok ilyen van. A háborúk és a tranzíció vesztesei.

Aztán a bő egy órás beszédben nem említett neveket. Inkább a saját felelősségéről beszélt, arról is csak úgy szőrmentén, egy jó adag önsajnálattal, megbocsátva önmagának bűneit. Mondván hibázott, hogy nem volt keményebb. Hogy nem váltotta le gyorsabban és határozottabban azokat, akik arra rászolgáltak. Hogy érzelgősen viszonyult a tehetetlen miniszterekhez és nem cserélte le azokat, akik korrupcióba keveredtek. Mulasztásai közé sorolta, hogy engedékeny volt a koalíciós partnerek iránt. Azok iránt ugyebár, akik most egy másik koalícióban irányítják az országot. Akiket ő hozott be a kormányba 2008-ban. És bocsátotta meg korábbi bűneiket, stratégiai szövetséget kötve velük. Nem kérve, nem követelve a miloševići időktől, az akkori ideológiától való elhatárolódást. Hogy mi lett volna, ha akkor nem így cselekszik, hanem hagyja a mostanihoz hasonló hatalom létrejöttét, erről most már kár elmélkedni. Mint ahogy arról is kár, mi történt volna, ha keményebben lép fel, ha nem tolerálja az eddig sohasem tapasztalt párturalom és korrupció elburjánzását. És arról is kár lamentálni, mi és hogyan történt volna, ha, mint elárulta szándékában állt, lemond május 20-án. De nem mondott le. Állítása szerint a legszűkebb pártvezetés akadályozta meg ebben. Az elnökség követelte, hogy ne vonuljanak ellenzékbe, hogy vállalja a miniszterelnök jelöltséget, hogy kezdje meg a kormányalakítási tárgyalásokat. Azok sikertelenségéért Mlađan Dinkićet a választások eredménye ismeretében megkerülhetetlen harmadikat, a Szerbia Egyesült Régiói párt elnökét okolja. Pedig neki is az a véleménye – mondta is szombati felszólalásában, hogy „a politikában senki sem viselkedhet úgy, mint egy ügyetlenkedő paccer sakkozó, mert az ilyenek képtelenek stratégiai döntéseket hozni”. Akkor miért engedte meg, hogy a szocialisták vezetője - a mostani kormányfő - az itteni játékosok a legrégibb, közismert vezércselével, a szövetséges hátba döfésével nyerjen ellene döntő mérkőzést?

De ezen is kár immár siránkozni, mint ahogy lassan azon is, mi lett volna, ha Boris Tadić betartja ígéretét és megnevezi a felelőseket. Azokat, akiket ő annak tart. Ha kitálal és nyílt lapokkal játszik. De nem tette. Nem tehette, mert mint kiderült, maradni akar a politikában, méghozzá nem paccerként, hanem az első táblán játszani, pártelnökként. Amit nem csak itt a Balkánon, de sehol a világon nem lehet úgy, hogy elárulod az ellenfélnek a következő 10 lépést. Az ellenfelek pedig ezúttal a saját pártjában vannak. Selejtezőt kell ezért játszania, aki alulmarad, az vagy fejet hajtva távozik, vagy egy másik klubban folytatja. Vagy megalakítja saját iskoláját.

Mindez az itteni politikai folklór része. A gáncsoskodások, a helyezkedés, a szövetséges kijátszása, az érdek, az egyéni érdek előtérbe helyezése. A baj az, hogy a pártelnök beszámolójában alig, az azt követő vitában pedig egyáltalán nem esett szó elvekről, értékrendről, a választó, a polgár iránti kötelességről, elkötelezettségről. A tiszteletet alig merem leírni. Nagyobb baj, hogy Szerbiában ennél tovább egyetlen politikai párt sem jutott a többpárti demokrácia elmúlt 20 esztendejében. Hogy a most alakult hatalom első botorkáló lépései az eddigi bukdácsolás folytatása. Megosztozni a prédán és tönkretenni, gerincbe törni az ellenfelet. Nem lesz nehéz dolguk, ha a Demokrata Párt így folytatja. Mert amíg ott a csonton marakodnak, addig a hatalom biztosan megveti a lábát. Azután könnyű lesz leszámolni a belső harcban elfáradt győztessel. Ha lesz ennek a demokrata játszmának igazi győztese. Mert ne feledjük, Szerbiában egy új hatalom hihetetlen vonzerővel bír. Sokak számára ellenállhatatlannal.

2012. szeptember 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább