Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Heti kommentár
Tájékoztatás szerb módra
Öreg Dezső
Akkor mi a fontosabb Szerbiában? A mindennapi élet, vagy a politikai konszenzus a hatalmi koalícióban? Vagy az azon belüli rosszindulatú kötekedés.
Nagyon elvszerűen politizálnak már a szerbiai szocialisták. Megmondták, hogy okulva a múlt keserű tapasztalatain, nem avatkoznak a tájékoztatás dolgaiba. Ennélfogva semlegességet hirdetve tartózkodnak majd a parlamentben, amikor a tájékoztatási törvény módosításáról kell szavazni. Pedig tudják, akkor is tudták, amikor beindult a sajtó körüli huzavona, hogy náluk nélkül ezt a törvényt nem lehet elfogadni. Tudta ezt a G-17 plusz Párt vezetője Mlađan Dinkić is. És tudta a soraiból való illetékes miniszter is, már akkor, amikor leültette a jogászokat, hogy törvényjavaslatba foglalják a pártvezető haragját, miután Dinkic ugyanannak a bulvársajtónak a célpontjává vált, amelyet annak idején nagy előszeretettel használt akkori politikai céljainak megvalósítására. Az időközben politikai célokat és elveket váltó szocialisták viszont ezúttal hajthatatlannak bizonyultak. És amikor hirtelen felszínre kerültek a kormánykoalíción belüli ellentétek, amikor az ellenzék egy része már majdnem elhitte, hogy válságban a kormány, maga a G-17 plusz jelentette be: a kabinet ebbe a válságba nem fog belebukni. Pedig a parlament elnöke, aki elvhű szocialista volt akkor is, amikor Milosević vezette a pártot, és most is, amikor Ivica Dačić egyre biztosabb kézzel kormányozza őket, tehát a házelnök arra kényszerült, hogy egy hónappal elodázza azoknak a törvényeknek az elfogadását, amelyeket lóhalálában, sürgősségi eljárással tárgyalt a nemzetgyűlés, közöttük a tájékoztatásit is. Az egyhónapos halasztást Slavica Đukić-Dejanović házelnök azzal indokolta – meglehetősen ügyetlenül – de egy csöppet sem zavartan, hogy ez alatt az idő alatt a képviselők majd kipihenik magukat, és a parlament épületét műszakilag funkcionálisabbá teszik. Szóval kiderült, hogy a képviselőházi rohammunka célja az egyhónapos pihenő volt. Mert azt is mondta az elnöklő, hogy a szavazás eredménye augusztus 31-én pontosan olyan lesz, mintha azt az eredetileg tervezett időpontban, július 31-én ejtették volna meg. Hallhat tehát még bölcs érvelést a szerbiai parlamentben az, aki odafigyel. Egyre kevesebben teszik ezt. Egy minapi közvélemény-kutatás bizonyítja, hogy a szerbiai embert egyre kevésbé érdekli a politika. Az elektronikus médiában a szórakoztató-műsorok törnek előre a hírműsorok kárára. Lehet, hogy mégis van jövője ennek a társadalomnak. Bár szórványos jelekből korai lenne messzemenő következtetéseket levonni.
A hatalom állítólag arra készül, hogy a tájékoztatási törvénnyel párhuzamosan vagy elfogadását követően tárgyal majd a sajtóval kapcsolatos más törvényekről is. Olyan jogszabályokról van szó, mint a monopolhelyzetet tiltó, a tőkehalmozást lehetetlenné tevő és a műsorszórási törvény. Mindezt azonban nem ártana a szakma képviselőivel is megbeszélni. A Liberális Demokraták javasolják, hogy az újságíró szervezetek, a Műsorszórási Ügynökség, az Európa Tanács és az EBESZ illetékesei is mondjanak véleményt. Mert szerintük a pártok véleménye nem elegendő. Tegyük hozzá, nem is mérvadó. És nem lehet irányadó, hiszen nem szakértői a témának. Bár egyes pártok, pártvezetők és a sajtóval megbízott embereik még csak a látszatát sem próbálják kelteni annak, hogy legalább kinyilatkoztatva a független sajtó hívei. Igaz, hogy az itteni sajtóban nagyon sokan nem is várják el tőlük ezt a gesztust. Legalábbis azok nem, akik fél munkaidővel politikusok.
A szerbiai ember számára azonban mindennél sokkal fontosabb, hogy a tájékoztatási mellett olyan jogszabályok várnak az augusztus 31-ei elfogadásra, mint az egészségügyi, az oktatási, az igazságszolgáltatási és a területrendezési. Mindezeket sürgősségi eljárással vitatta a parlament. A tájékoztatási mellett még 23 törvényt készült elfogadni pénteken a tisztelt ház. Az egyik
250 millió eurós kölcsönt szavatolna az itteni kis- és közepes vállalatoknak. Máris használhatnák, ha a parlament elfogadta volna a törvényt. Akkor mi a fontosabb Szerbiában? A mindennapi élet, vagy a politikai konszenzus a hatalmi koalícióban? Vagy az azon belüli rosszindulatú kötekedés.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére
Az Economist szerint bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >
Orbán Európa szemétdombján
Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >
Kamala Harris összezavarta a republikánusokat
Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >
Ha ő nem, akkor ki?
Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >
Merre megy az amerikai külpolitika?
A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >
Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére
Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >
A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak
Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >
Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség
Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >
Fogaggyisten
Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >
Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának
Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >
A világháló összeomlásának tanulsága
Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >
Magyar Péter – hoz vagy visz?
Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >