2020. július 11. szombat
Ma Nóra, Lili, Nelli, Benedek névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Heti kommentár

Tájékoztatás szerb módra

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Tájékoztatás szerb módra
A szerb parlament

Akkor mi a fontosabb Szerbiában? A mindennapi élet, vagy a politikai konszenzus a hatalmi koalícióban? Vagy az azon belüli rosszindulatú kötekedés.

Nagyon elvszerűen politizálnak már a szerbiai szocialisták. Megmondták, hogy okulva a múlt keserű tapasztalatain, nem avatkoznak a tájékoztatás dolgaiba. Ennélfogva semlegességet hirdetve tartózkodnak majd a parlamentben, amikor a tájékoztatási törvény módosításáról kell szavazni. Pedig tudják, akkor is tudták, amikor beindult a sajtó körüli huzavona, hogy náluk nélkül ezt a törvényt nem lehet elfogadni. Tudta ezt a G-17 plusz Párt vezetője Mlađan Dinkić is. És tudta a soraiból való illetékes miniszter is, már akkor, amikor leültette a jogászokat, hogy törvényjavaslatba foglalják a pártvezető haragját, miután Dinkic ugyanannak a bulvársajtónak a célpontjává vált, amelyet annak idején nagy előszeretettel használt akkori politikai céljainak megvalósítására. Az időközben politikai célokat és elveket váltó szocialisták viszont ezúttal hajthatatlannak bizonyultak. És amikor hirtelen felszínre kerültek a kormánykoalíción belüli ellentétek, amikor az ellenzék egy része már majdnem elhitte, hogy válságban a kormány, maga a G-17 plusz jelentette be: a kabinet ebbe a válságba nem fog belebukni. Pedig a parlament elnöke, aki elvhű szocialista volt akkor is, amikor Milosević vezette a pártot, és most is, amikor Ivica Dačić egyre biztosabb kézzel kormányozza őket, tehát a házelnök arra kényszerült, hogy egy hónappal elodázza azoknak a törvényeknek az elfogadását, amelyeket lóhalálában, sürgősségi eljárással tárgyalt a nemzetgyűlés, közöttük a tájékoztatásit is. Az egyhónapos halasztást Slavica Đukić-Dejanović házelnök azzal indokolta – meglehetősen ügyetlenül – de egy csöppet sem zavartan, hogy ez alatt az idő alatt a képviselők majd kipihenik magukat, és a parlament épületét műszakilag funkcionálisabbá teszik. Szóval kiderült, hogy a képviselőházi rohammunka célja az egyhónapos pihenő volt. Mert azt is mondta az elnöklő, hogy a szavazás eredménye augusztus 31-én pontosan olyan lesz, mintha azt az eredetileg tervezett időpontban, július 31-én ejtették volna meg. Hallhat tehát még bölcs érvelést a szerbiai parlamentben az, aki odafigyel. Egyre kevesebben teszik ezt. Egy minapi közvélemény-kutatás bizonyítja, hogy a szerbiai embert egyre kevésbé érdekli a politika. Az elektronikus médiában a szórakoztató-műsorok törnek előre a hírműsorok kárára. Lehet, hogy mégis van jövője ennek a társadalomnak. Bár szórványos jelekből korai lenne messzemenő következtetéseket levonni.

A hatalom állítólag arra készül, hogy a tájékoztatási törvénnyel párhuzamosan vagy elfogadását követően tárgyal majd a sajtóval kapcsolatos más törvényekről is. Olyan jogszabályokról van szó, mint a monopolhelyzetet tiltó, a tőkehalmozást lehetetlenné tevő és a műsorszórási törvény. Mindezt azonban nem ártana a szakma képviselőivel is megbeszélni. A Liberális Demokraták javasolják, hogy az újságíró szervezetek, a Műsorszórási Ügynökség, az Európa Tanács és az EBESZ illetékesei is mondjanak véleményt. Mert szerintük a pártok véleménye nem elegendő. Tegyük hozzá, nem is mérvadó. És nem lehet irányadó, hiszen nem szakértői a témának. Bár egyes pártok, pártvezetők és a sajtóval megbízott embereik még csak a látszatát sem próbálják kelteni annak, hogy legalább kinyilatkoztatva a független sajtó hívei. Igaz, hogy az itteni sajtóban nagyon sokan nem is várják el tőlük ezt a gesztust. Legalábbis azok nem, akik fél munkaidővel politikusok.

A szerbiai ember számára azonban mindennél sokkal fontosabb, hogy a tájékoztatási mellett olyan jogszabályok várnak az augusztus 31-ei elfogadásra, mint az egészségügyi, az oktatási, az igazságszolgáltatási és a területrendezési. Mindezeket sürgősségi eljárással vitatta a parlament. A tájékoztatási mellett még 23 törvényt készült elfogadni pénteken a tisztelt ház. Az egyik

250 millió eurós kölcsönt szavatolna az itteni kis- és közepes vállalatoknak. Máris használhatnák, ha a parlament elfogadta volna a törvényt. Akkor mi a fontosabb Szerbiában? A mindennapi élet, vagy a politikai konszenzus a hatalmi koalícióban? Vagy az azon belüli rosszindulatú kötekedés.

2009. augusztus 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A demokrácia alkonya

Professzorok, szerkesztők, a civil társadalom vezetői hanyatt estek a populista tekintélyelvűség előtt, sőt, együttműködtek azzal. Esettanulmányban >

Tovább

Orbán á la Trump

Annak idején liberálisként és istentagadóként indult, de azután rájött, hogy a vallás politikai hasznot hozhat számára. >

Tovább

Merkel és a populisták

A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >

Tovább

A világ esik szét amíg az USA visszavonul

A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >

Tovább

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább