Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Vesztesek
Öreg Dezső
Megingatta a pártokat a hatalom elvesztése. Azokat, amelyek ellenzékbe szorultak. Az új kormánykoalíció pártjainak emberei pedig kezdik visszanyerni korábbi önbizalmukat. Meg felfrissíteni viselkedési szokásaikat. Állítólag vannak Szerbiában olyan helyek, ahol a szocialisták nyíltan fenyegetőznek. Mondván, most ismét az ő idejük következik. Ez egyelőre nem általános, sőt, még csak nem is jellemző. Bár a fejekbe nem lehet belelátni. Szerencsére.
Az azonban már látszik, hogy a politika itteni megélése és a hozzá való viszonyulás nem változott. Eszköz, amellyel könnyebbé, élhetőbbé lehet tenni a mindennapokat. Meg bizony az ünnepeket is. Azok számára, akik foglalkozásként, szakmaként űzik. Na már most erről a szakmáról, a megszerzett tapasztalatokról, a fineszekről nem kell lemondani csupán azért, mert a párt elveszítette a hatalmat. Át kell állni és csinálni tovább. Ezt teszik a kicsik, az altisztek. Ők kevéssel is beérik. Jó zsoldosok bármelyik hadseregben. Rájuk általában szükség van. Távozásuk után a tábornokok megvonják tőlük addigi rangjukat, ami nem túlzottan izgatja őket. Ez történik most környezetünkben is. Hozzánk legközelebb áll és legjobban látszik az itteni magyar politikum viselkedése. Szabadkán kibékült a Demokrata Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség. Pedig a korábbi viszályok korántsem simultak el. Óbecsén a VMSZ néhány tanácsnoka a jövendőbeli köztársasági hatalom helyi embereivel szövetkezve alakított önkormányzati többséget. Mondván, ezek az újak többet ígérnek, mint amennyit a régiek adtak. Ez jobban szolgálja a közösség érdekeit. Temerinben példátlanul sokpárti koalícióval őrizte meg a hatalmat az eddigi vezetés. Kicsit összekeverték a lapokat, most más a leosztás, de a játszma szabályai nem változtak. Nagybecskereken kimaradtak a régiek, egy-kettő azonban csatlakozott az újakhoz. Már azok közül, akik más párt színeiben kerültek be az önkormányzati képviselő testületbe. Lenne még példa, de minek sorolnánk. Egyébként ez nem vajdasági specifikum. Szerbiai szabadalom. Nincs ez másként Šumadijában, Dél-Szerbiában sem. A bosnyákok lakta Sandžakról nem is szólva. Ahol a kisebbség simán beállt a köztársasági hatalomba is. Amely egyre terebélyesebb, erősebb. Ivica Dačić kormányalakító a hét végén már büszkén dicsekedett, hogy ez lesz az utóbbi tíz év legszélesebb koalíciója. Eddig csak a VMSZ mondott nemet meg a demokrata párti Milica Delević utasította vissza a neki felkínált külügyminiszteri tárcát pártjának utasítására. Ahol korántsem gondolkodik mindenki úgy, mint az elnök. Dragan Đilas, Belgrád régi-új polgármestere, akit a párton belül és kívül is Boris Tadić legkomolyabb ellenlábasának tartanak, józanul, kimérten és borotvaéles logikával meg csalhatatlan politikai érzékkel figyelmeztette a legszűkebb pártvezetést, hogy május 6-án nem legelőn játszott kispályás focimeccset veszítettek, hanem választásokat. Megszívlelendők, de legalább elgondolkoztatók szavai, melyek szerint „Bátorság most ellenzékiként odaadni a legjobb embereket a leendő kormányba, hogy ott tegyék azt, amit a legjobban tudnak. Lehet, hogy így kevesebbet tesznek a pártért, de legalább annyit vagy többet a népért.”
Aki populistának tartja ezeket a szavakat, az gondolja csak meg, hogy mivel lehet tenni bármit a nép érdekében. Ma. Nem a távoli ködös jövőben. Pénz nélkül nem megy. Azt pedig a kormány fogja begyűjtetni és költeni. Utakra, bérekre, oktatásra, egészségügyre, nyugdíjakra. Művelődésre, emberi és kisebbségi jogvédelemre. Mert a kisebbségi jogok is pénzfüggőek. Azzal fizetik a többségi 25-ös és a kisebbségi 4-es létszámú osztály tanítóját is. Meg a bírósági tolmácsot, a kisebbségi társulat színészét, a nemzeti tanácsokra testált újságok íróinak a bérét. A kollégiumok építőit. A kőművest és a takarítónőt meg a kuratórium elnökét is. Ebből a pénzből könnyebb kapni, ha a közelében van az ember. Mint a tűzhöz az, aki fázik. A kisebbségi ember pedig nagyon ki van téve a hol erről, hol arról fújó viharos szeleknek. Azoktól keresne oltalmat. Hogy el ne sodorják. Határon innen vagy túl. A pártérdekek nem írhatják fölül a közösségieket. Nem kellene, hogy fölülírhassák. Vagy ahogy Đilas mondta: „Új teret kell nyitni az új embereknek, a fehér szavazócéduláknak, az értelmiségnek, mert csak így haladhatunk előre.” Vannak, akik így gondolkodnak a vesztesek között. A politika olykor nagyon összetetté válhat. Néha még a becsületet, olykor a hibák felmérését és beismerését is megköveteli a vezérkarban is. A közösség érdekében.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >
Magyarország korszakváltás előtt
Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >