Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Vesztesek
Öreg Dezső
Megingatta a pártokat a hatalom elvesztése. Azokat, amelyek ellenzékbe szorultak. Az új kormánykoalíció pártjainak emberei pedig kezdik visszanyerni korábbi önbizalmukat. Meg felfrissíteni viselkedési szokásaikat. Állítólag vannak Szerbiában olyan helyek, ahol a szocialisták nyíltan fenyegetőznek. Mondván, most ismét az ő idejük következik. Ez egyelőre nem általános, sőt, még csak nem is jellemző. Bár a fejekbe nem lehet belelátni. Szerencsére.
Az azonban már látszik, hogy a politika itteni megélése és a hozzá való viszonyulás nem változott. Eszköz, amellyel könnyebbé, élhetőbbé lehet tenni a mindennapokat. Meg bizony az ünnepeket is. Azok számára, akik foglalkozásként, szakmaként űzik. Na már most erről a szakmáról, a megszerzett tapasztalatokról, a fineszekről nem kell lemondani csupán azért, mert a párt elveszítette a hatalmat. Át kell állni és csinálni tovább. Ezt teszik a kicsik, az altisztek. Ők kevéssel is beérik. Jó zsoldosok bármelyik hadseregben. Rájuk általában szükség van. Távozásuk után a tábornokok megvonják tőlük addigi rangjukat, ami nem túlzottan izgatja őket. Ez történik most környezetünkben is. Hozzánk legközelebb áll és legjobban látszik az itteni magyar politikum viselkedése. Szabadkán kibékült a Demokrata Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség. Pedig a korábbi viszályok korántsem simultak el. Óbecsén a VMSZ néhány tanácsnoka a jövendőbeli köztársasági hatalom helyi embereivel szövetkezve alakított önkormányzati többséget. Mondván, ezek az újak többet ígérnek, mint amennyit a régiek adtak. Ez jobban szolgálja a közösség érdekeit. Temerinben példátlanul sokpárti koalícióval őrizte meg a hatalmat az eddigi vezetés. Kicsit összekeverték a lapokat, most más a leosztás, de a játszma szabályai nem változtak. Nagybecskereken kimaradtak a régiek, egy-kettő azonban csatlakozott az újakhoz. Már azok közül, akik más párt színeiben kerültek be az önkormányzati képviselő testületbe. Lenne még példa, de minek sorolnánk. Egyébként ez nem vajdasági specifikum. Szerbiai szabadalom. Nincs ez másként Šumadijában, Dél-Szerbiában sem. A bosnyákok lakta Sandžakról nem is szólva. Ahol a kisebbség simán beállt a köztársasági hatalomba is. Amely egyre terebélyesebb, erősebb. Ivica Dačić kormányalakító a hét végén már büszkén dicsekedett, hogy ez lesz az utóbbi tíz év legszélesebb koalíciója. Eddig csak a VMSZ mondott nemet meg a demokrata párti Milica Delević utasította vissza a neki felkínált külügyminiszteri tárcát pártjának utasítására. Ahol korántsem gondolkodik mindenki úgy, mint az elnök. Dragan Đilas, Belgrád régi-új polgármestere, akit a párton belül és kívül is Boris Tadić legkomolyabb ellenlábasának tartanak, józanul, kimérten és borotvaéles logikával meg csalhatatlan politikai érzékkel figyelmeztette a legszűkebb pártvezetést, hogy május 6-án nem legelőn játszott kispályás focimeccset veszítettek, hanem választásokat. Megszívlelendők, de legalább elgondolkoztatók szavai, melyek szerint „Bátorság most ellenzékiként odaadni a legjobb embereket a leendő kormányba, hogy ott tegyék azt, amit a legjobban tudnak. Lehet, hogy így kevesebbet tesznek a pártért, de legalább annyit vagy többet a népért.”
Aki populistának tartja ezeket a szavakat, az gondolja csak meg, hogy mivel lehet tenni bármit a nép érdekében. Ma. Nem a távoli ködös jövőben. Pénz nélkül nem megy. Azt pedig a kormány fogja begyűjtetni és költeni. Utakra, bérekre, oktatásra, egészségügyre, nyugdíjakra. Művelődésre, emberi és kisebbségi jogvédelemre. Mert a kisebbségi jogok is pénzfüggőek. Azzal fizetik a többségi 25-ös és a kisebbségi 4-es létszámú osztály tanítóját is. Meg a bírósági tolmácsot, a kisebbségi társulat színészét, a nemzeti tanácsokra testált újságok íróinak a bérét. A kollégiumok építőit. A kőművest és a takarítónőt meg a kuratórium elnökét is. Ebből a pénzből könnyebb kapni, ha a közelében van az ember. Mint a tűzhöz az, aki fázik. A kisebbségi ember pedig nagyon ki van téve a hol erről, hol arról fújó viharos szeleknek. Azoktól keresne oltalmat. Hogy el ne sodorják. Határon innen vagy túl. A pártérdekek nem írhatják fölül a közösségieket. Nem kellene, hogy fölülírhassák. Vagy ahogy Đilas mondta: „Új teret kell nyitni az új embereknek, a fehér szavazócéduláknak, az értelmiségnek, mert csak így haladhatunk előre.” Vannak, akik így gondolkodnak a vesztesek között. A politika olykor nagyon összetetté válhat. Néha még a becsületet, olykor a hibák felmérését és beismerését is megköveteli a vezérkarban is. A közösség érdekében.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Bumeráng
A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >
Érinthetetlen-e Orbán?
A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >
Egy szerény javaslat
Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >
Ritka összefogás Orbán ellen
Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >
Gyalázatunk vissza fog hullni ránk
Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >
A vasárnap ígérete
Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >
A magyar Ibizagate
A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >
Brexit, Brüsszel, Orbán...
“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >
Haverok, buli, keresztény szabadság
Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >
Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere
Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >
A Joker mint társadalompolitikai bombasiker
A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >
Johnson már csak Orbánban bízik?
A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >