2020. július 3. péntek
Ma Kornél, Soma, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Vesztesek

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Vesztesek
(oscarsnapshotter illusztrációja)

Megingatta a pártokat a hatalom elvesztése. Azokat, amelyek ellenzékbe szorultak. Az új kormánykoalíció pártjainak emberei pedig kezdik visszanyerni korábbi önbizalmukat. Meg felfrissíteni viselkedési szokásaikat. Állítólag vannak Szerbiában olyan helyek, ahol a szocialisták nyíltan fenyegetőznek. Mondván, most ismét az ő idejük következik. Ez egyelőre nem általános, sőt, még csak nem is jellemző. Bár a fejekbe nem lehet belelátni. Szerencsére.

Az azonban már látszik, hogy a politika itteni megélése és a hozzá való viszonyulás nem változott. Eszköz, amellyel könnyebbé, élhetőbbé lehet tenni a mindennapokat. Meg bizony az ünnepeket is. Azok számára, akik foglalkozásként, szakmaként űzik. Na már most erről a szakmáról, a megszerzett tapasztalatokról, a fineszekről nem kell lemondani csupán azért, mert a párt elveszítette a hatalmat. Át kell állni és csinálni tovább. Ezt teszik a kicsik, az altisztek. Ők kevéssel is beérik. Jó zsoldosok bármelyik hadseregben. Rájuk általában szükség van. Távozásuk után a  tábornokok megvonják tőlük addigi rangjukat, ami nem túlzottan izgatja őket. Ez történik most környezetünkben is. Hozzánk legközelebb áll és legjobban látszik az itteni magyar politikum viselkedése. Szabadkán kibékült a Demokrata Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség. Pedig a korábbi viszályok korántsem simultak el. Óbecsén a VMSZ néhány tanácsnoka a jövendőbeli köztársasági hatalom helyi embereivel szövetkezve alakított önkormányzati többséget. Mondván, ezek az újak többet ígérnek, mint amennyit a régiek adtak. Ez jobban szolgálja a közösség érdekeit. Temerinben példátlanul sokpárti koalícióval őrizte meg a hatalmat az eddigi vezetés. Kicsit összekeverték a lapokat, most más a leosztás, de a játszma szabályai nem változtak. Nagybecskereken kimaradtak a régiek, egy-kettő azonban csatlakozott az újakhoz. Már azok közül, akik más párt színeiben kerültek be az önkormányzati képviselő testületbe. Lenne még példa, de minek sorolnánk. Egyébként ez nem vajdasági specifikum. Szerbiai szabadalom. Nincs ez másként Šumadijában, Dél-Szerbiában sem. A bosnyákok lakta Sandžakról nem is szólva. Ahol a kisebbség simán beállt a köztársasági hatalomba is. Amely egyre terebélyesebb, erősebb. Ivica Dačić kormányalakító a hét végén már büszkén dicsekedett, hogy ez lesz az utóbbi tíz év legszélesebb koalíciója. Eddig csak a VMSZ mondott nemet meg a demokrata párti Milica Delević utasította vissza a neki felkínált külügyminiszteri tárcát pártjának utasítására. Ahol korántsem gondolkodik mindenki úgy, mint az elnök. Dragan Đilas, Belgrád régi-új polgármestere, akit a párton belül és kívül is Boris Tadić legkomolyabb ellenlábasának tartanak, józanul, kimérten és borotvaéles logikával meg csalhatatlan politikai érzékkel figyelmeztette a legszűkebb pártvezetést, hogy május 6-án nem legelőn játszott kispályás focimeccset veszítettek, hanem választásokat. Megszívlelendők, de legalább elgondolkoztatók szavai, melyek szerint „Bátorság most ellenzékiként odaadni a legjobb embereket a leendő kormányba, hogy ott tegyék azt, amit a legjobban tudnak. Lehet, hogy így kevesebbet tesznek a pártért, de legalább annyit vagy többet a népért.”

Aki populistának tartja ezeket a szavakat, az gondolja csak meg, hogy mivel lehet tenni bármit a nép érdekében. Ma. Nem a távoli ködös jövőben. Pénz nélkül nem megy. Azt pedig a kormány fogja begyűjtetni és költeni. Utakra, bérekre, oktatásra, egészségügyre, nyugdíjakra. Művelődésre, emberi és kisebbségi jogvédelemre. Mert a kisebbségi jogok is pénzfüggőek. Azzal fizetik a többségi 25-ös és a kisebbségi 4-es létszámú osztály tanítóját is. Meg a bírósági tolmácsot, a kisebbségi társulat színészét, a nemzeti tanácsokra testált újságok íróinak a bérét. A kollégiumok építőit. A kőművest és a takarítónőt meg a kuratórium elnökét is. Ebből a pénzből könnyebb kapni, ha a közelében van az ember. Mint a tűzhöz az, aki fázik. A kisebbségi ember pedig nagyon ki van téve a hol erről, hol arról fújó viharos szeleknek. Azoktól keresne oltalmat. Hogy el ne sodorják. Határon innen vagy túl. A pártérdekek nem írhatják fölül a közösségieket. Nem kellene, hogy fölülírhassák. Vagy ahogy Đilas mondta: „Új teret kell nyitni az új embereknek, a fehér szavazócéduláknak, az értelmiségnek, mert csak így haladhatunk előre.”  Vannak, akik így gondolkodnak a vesztesek között. A politika olykor nagyon összetetté válhat. Néha még a becsületet, olykor a hibák felmérését és beismerését is megköveteli a vezérkarban is. A közösség érdekében.

2012. július 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább

Veszélyben a magyar független sajtó zászlóshajója?

A DW megjegyzi, hogy az aggodalmak már csak azért is jogosak, mert Orbán Viktor így darálja >

Tovább

Index jobbra

Versenytársainknak szerencsés túlélést kívánunk. De maradunk még mindig elegen. Nem lesz időtök mindannyiunkat kiirtani. Eljön a >

Tovább

A szerb demokrácia mint egy Potemkin-falu

Brüsszelnek nem kellene támogatnia az államfő pártját. A német liberálisok egyik parlamenti képviselője pedig az üzente >

Tovább