Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Erkölcs
Öreg Dezső
Mindenki mindenkivel bárhol, bármikor. Ez a szerbiai politikai színdarab pillanatnyi állása. Akár a klasszikus görög dráma elemeit is felfedezhetnénk benne, ha nem lenne ennyire vidékies, igénytelen és földhözragadt. A cselekmény, a bonyodalom már kibontakozott, most vagyunk a kicsúcsosodásnál, a tetőponton. Amit, ugye, a krízis vagy a válság követ a klasszikus darabokban. Amikor végérvényessé válik, hogy a tragikus összeütközés elkerülhetetlen. Mert a szereplők ragaszkodnak az általuk képviselt erkölcsi, világnézeti elvekhez. Ezek lennének a klasszikus dráma ismérvei, csakhogy... Amilyenek a szereplők, olyan a dráma. Ezért hasonlít inkább egy népszínműre. A commedia dell’arte ismérveivel. Amelyben a hivatásos vándorszínészek a cselekmény néhány oldalas cselekményvázával a fejükben, szabadon rögtönöznek, zene- és táncbetéteket, akrobatamutatványokat és bűvésztrükköket applikálva improvizált előadásukba. Amelynek, sajnos nem jó vége lesz. Sejtem, hogy egy pillanatban visszaváltanak a klasszikus drámába, ahol ugye végzetszerűen bekövetkezik a megoldás vagy katasztrófa. Minden esetre a konfliktus negatív irányba való eldöntése. Az az imént említett tragikus összeütközés ugyanis nyilván nem a hősök között zajlik majd, hanem a színészek és a közönség érdekellentéte okozza. Ott a kalapozásnál, amikor kiderül, hogy nincs mit tenni a felénk nyújtott kalapba.
Egyelőre ott tartunk, hogy mindenki mindenkivel mindenhol és mindenkor. Emberi és égi, erkölcsi és elvi mércék nélkül. Voltak tehát a választások - akik még emlékeznek rá - elnöki meg parlamenti megméretés. Erről szólt a május Szerbiában. Aztán kiderült, hogy az egyik tábor sem elég erős a harmadik meg a negyedik nélkül. És mint ilyenkor lenni szokott, a harmadik kihasználta az alkalmat. Miért ne tette volna, ha nemcsak hogy engedték neki, hanem tálcán kínálták. A Szerbiai Szocialista Párt pontosan 11 évvel az után, hogy egykori teremtőjét, Slobodan Miloševićet kiszolgáltatták a hágai törvényszéknek, bejelenthette, hogy az egykor első, legkedveltebb arkangyal, a párt mostani vezetője lesz Szerbia új kormányfője. Az elnökválasztás győztesének pártjával szövetkezve. Mint a kisebb, de még mindig liebling, korábban eltévelyedett fiúnak, megbocsátották neki, hogy 4 évig az ősellenség demokratákkal közösen vezette hol erre, hol arra az országot. Fő, hogy most visszatért az igaz útra és hogy hajlandó szembefordulni eddigi kenyeres pajtásával. Ezért persze minden jutalom kijár, neki is meg pártjának is. Hogy mindez óriási kavarodást okoz a választások utáni szerbiai politikai színtéren, senkit sem zavar. Sőt! Most lehet csak igazán halászni a zavarosban. Most lehet csak, felbátorodva, kötni az egyik elvtelen koalíciót a másik után. Így eshet meg, hogy a főváros demokrata párti polgármestere fenntartja a korábban megbeszélt szövetséget a szocialistákkal. Mert nélkülük nem tudná irányítani Belgrádot. Így eshetett meg, hogy az ország második legnagyobb városában, Újvidéken még az a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is elfogadta a színt és bőrt váltott szocialistákat, noha amúgy a haladás párti elnök és egyáltalán a radikálisokból lett haladáspártiak esküdt ellenségének mondja magát. Miközben a vajdasági kormányfő (még) azt állítja, hogy a tartományban nincs helye a hűtlen barátoknak. Nem lehet igaz, hogy nem tudja, hogy senki sem mondta neki, belgrádi pénzek nélkül bizony üres marad a bukszája az új vajdasági kormánynak.
A „mindent lehet és mindent szabad” hangulat egyébként futótűzként terjed országszerte. Kicsiny helyi önkormányzatokban, nagyobb városokban, szegény és még szegényebb községekben, mindenhol sorra borulnak össze az eddig ellenséges pártok, pártocskák. Mert az érdek az érdek. Elvekből, erkölcsből nem lehet megélni. Az ambíció és a kapzsiság a politikus vezérelve. A szocialisták elnökének példája bizonyítja, hogy megéri. Hogy lehet. Csak csinálni kell. Csak merni, merni kell. Mindenkinek mindenkivel mindenhol, minden időben. Fog ez menni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szakadás az USA és a másik két NATO-tagállam között
A házigazdák megosztották a demokrácia erejét bizonyítani hivatott washingtoni csúcsértekezletet azzal, hogy távol tartották onnan a >
Egy nép és szabadság iránti bátorsága
A törökök példát mutatnak a világnak bátorságból – Erdogan reszkethet a választási vereségtől, mert az emberek >
Netanjahuban nem lehet bízni
Erre figyelmeztet a New York Times első számú Közel-Kelet-szakértője, aki már több Pulitzer-díjat kapott a térségről >
Benjamin Netanjahu bukása
Az ellenfelei által is elismert politikai bűvésznek elfogytak a trükkjei. Nem azonnal szembesül a kudarccal, de >
Putyin emeli a tétet
Megújítja a fenyegetést, amikor bejelenti, hogy harcászati atomfegyvereket telepít Belaruszba, de pontosan tudja, hogy mit csinál. >
A magyar identitásról
Elmeséltem ezt a levelet valakinek. Megkérdezte, hogy ha valaki magyar marad, akkor olcsóbb lesz-e a kenyér. >
Örökösödési háború
A miniszterelnök szobájának faláról Tisza István képe néz le. Gondol-e Orbán az erős ember és vele >
Ketten von der Leyennel szemben
A Spiegel úgy mutatja be Daniel Freundot, illetve Moritz Körnert, mint furcsa párt, amely jó két >
Trump most ismerkedik a jogállammal
Mégis jobb volna, ha előbb a Kapitólium ostroma miatt számoltatnák el. Az utóbbi ügyben vizsgálódó különmegbízottnak >
A boszniai szerbek vezére a Kreml forgatókönyvét alkalmazza
Milorad Dodik bekeményít a sajtó és a civil szféra ellen. Most éppen ott tart, hogy törvénytervezetben >
A nevetségesség határát súrolja, hogy Nagy-Magyarország a határon túliakkal való összetartozás jelképe
„Amennyiben fontos számunkra a határon túli magyarság érdekképviselete, akkor ezt nem történeti, hanem etnikai alapon kellene >
Magyarország mindenkit kenterbe ver az illegális kitoloncolások számát tekintve
A 11.11.11. nevű belga civil csoport úgy tudja, hogy tavaly több mint 225 ezer határsértő pateroltak >