2022. október 7. péntek
Ma Amália, Bekény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Erkölcs

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Erkölcs
Erkölcs (mauank illusztrációja)

Mindenki mindenkivel bárhol, bármikor. Ez a szerbiai politikai színdarab pillanatnyi állása. Akár a klasszikus görög dráma elemeit is felfedezhetnénk benne, ha nem lenne ennyire vidékies, igénytelen és földhözragadt. A cselekmény, a bonyodalom már kibontakozott, most vagyunk a kicsúcsosodásnál, a tetőponton. Amit, ugye, a krízis vagy a válság követ a klasszikus darabokban. Amikor végérvényessé válik, hogy a tragikus összeütközés elkerülhetetlen. Mert a szereplők ragaszkodnak az általuk képviselt erkölcsi, világnézeti elvekhez. Ezek lennének a klasszikus dráma ismérvei, csakhogy... Amilyenek a szereplők, olyan a dráma. Ezért hasonlít inkább egy népszínműre. A commedia dell’arte ismérveivel. Amelyben a hivatásos vándorszínészek a cselekmény néhány oldalas cselekményvázával a fejükben, szabadon rögtönöznek, zene- és táncbetéteket, akrobatamutatványokat és bűvésztrükköket applikálva improvizált előadásukba. Amelynek, sajnos nem jó vége lesz. Sejtem, hogy egy pillanatban visszaváltanak a klasszikus drámába, ahol ugye végzetszerűen bekövetkezik a megoldás vagy katasztrófa. Minden esetre a konfliktus negatív irányba való eldöntése. Az az imént említett tragikus összeütközés ugyanis nyilván nem a hősök között zajlik majd, hanem a színészek és a közönség érdekellentéte okozza. Ott a kalapozásnál, amikor kiderül, hogy nincs mit tenni a felénk nyújtott kalapba.

Egyelőre ott tartunk, hogy mindenki mindenkivel mindenhol és mindenkor. Emberi és égi, erkölcsi és elvi mércék nélkül. Voltak tehát a választások - akik még emlékeznek rá - elnöki meg parlamenti megméretés. Erről szólt a május Szerbiában. Aztán kiderült, hogy az egyik tábor sem elég erős a harmadik meg a negyedik nélkül. És mint ilyenkor lenni szokott, a harmadik kihasználta az alkalmat. Miért ne tette volna, ha nemcsak hogy engedték neki, hanem tálcán kínálták. A Szerbiai Szocialista Párt pontosan 11 évvel az után, hogy egykori teremtőjét, Slobodan Miloševićet kiszolgáltatták a hágai törvényszéknek, bejelenthette, hogy az egykor első, legkedveltebb arkangyal, a párt mostani vezetője lesz Szerbia új kormányfője. Az elnökválasztás győztesének pártjával szövetkezve. Mint a kisebb, de még mindig liebling, korábban eltévelyedett fiúnak, megbocsátották neki, hogy 4 évig az ősellenség demokratákkal közösen vezette hol erre, hol arra az országot. Fő, hogy most visszatért az igaz útra és hogy hajlandó szembefordulni eddigi kenyeres pajtásával. Ezért persze minden jutalom kijár, neki is meg pártjának is. Hogy mindez óriási kavarodást okoz a választások utáni szerbiai politikai színtéren, senkit sem zavar. Sőt! Most lehet csak igazán halászni a zavarosban. Most lehet csak, felbátorodva, kötni az egyik elvtelen koalíciót a másik után. Így eshet meg, hogy a főváros demokrata párti polgármestere fenntartja a korábban megbeszélt szövetséget a szocialistákkal. Mert nélkülük nem tudná irányítani Belgrádot. Így eshetett meg, hogy az ország második legnagyobb városában, Újvidéken még az a Vajdasági Szociáldemokrata Liga is elfogadta a színt és bőrt váltott szocialistákat, noha amúgy a haladás párti elnök és egyáltalán a radikálisokból lett haladáspártiak esküdt ellenségének mondja magát. Miközben a vajdasági kormányfő (még) azt állítja, hogy a tartományban nincs helye a hűtlen barátoknak. Nem lehet igaz, hogy nem tudja, hogy senki sem mondta neki, belgrádi pénzek nélkül bizony üres marad a bukszája az új vajdasági kormánynak.

A „mindent lehet és mindent szabad” hangulat egyébként futótűzként terjed országszerte. Kicsiny helyi önkormányzatokban, nagyobb városokban, szegény és még szegényebb községekben, mindenhol sorra borulnak össze az eddig ellenséges pártok, pártocskák. Mert az érdek az érdek. Elvekből, erkölcsből nem lehet megélni. Az ambíció és a kapzsiság a politikus vezérelve. A szocialisták elnökének példája bizonyítja, hogy megéri. Hogy lehet. Csak csinálni kell. Csak merni, merni kell. Mindenkinek mindenkivel mindenhol, minden időben. Fog ez menni.

2012. július 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Elérkezett a kritikus pillanat

Mihail Hodorkovszkij szerint döntő szakaszához érkezett a háború: Putyin minden kártyáját kiterítette, de a világnak nem >

Tovább

A neoliberalizmus humusz a nacionalizmusnak

Természetesen nem lehet egy lapon említeni az olaszokat, illetve Putyin agresszív tekintélyelvűségét, bűnös imperializmusát. Ám az >

Tovább

Vučić kósza igérete

A Der Standard két kiküldött tudósítója azt tartja a budapesti hármas migrációs csúcs legfőbb eredményének, hogy >

Tovább

A NER napszámosai

Amikor a liberális oktatási miniszter 20 évvel ezelőtt el akarta törölni az osztályzást alsó tagozatban, és >

Tovább

A tét a Putyin-rezsim túlélése

Putyin Nagy-Oroszországról álmodik és ebben fölöttébb hasonlít Hitlerre, aki pedig a Nagynémet Birodalmat szerette volna megteremteni. >

Tovább

Szovjetek maradtunk

Na és, mi? Velünk mi lesz? A háborús bűnös Oroszország leghűségesebb vazallusával ki fog szóba állni, >

Tovább

Liman elvesztése hatalmas pofon az agresszornak

Az ukránok most már ellenőrzés alá vonhatják Luhanszk megye északi részét, elvágták az egyik legfőbb orosz >

Tovább

Rémület és remény közt

A magyar társadalom félrevezetett, igazságtalanságra és erkölcstelenségre nevelt társadalom. Ezért rövid távon a rendszer politikai és >

Tovább

Meg kell tanulni együtt élni az orosz Észak-Koreával

De félő, hogy teljesen beszorul a sarokba, így nem lesz más választása, mint hogy alkalmazza a >

Tovább

Óriások és törpék

A külügy naponta önelégülten jelenti a Magyarországra menekültek számát, a többi ország katonai segítséget nyújt Ukrajnának. >

Tovább

Kritikus pillanat a világ számára

Hogy Putyin bekebelezi Ukrajna több részét is, az kritikus pillanat a világ számára. Erre figyelmeztet Alissa >

Tovább

A populisták miért nem engedik el a hatalmat

Egyrészt azért, mert ezek a politikusok eleve azt hirdetik, hogy csakis ők képviselik az igazi népet, >

Tovább