2022. július 7. csütörtök
Ma Apollónia, Vilibald, Bene névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Felelősség

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Felelősség
(AlbertoArni illusztrációja)

Miért van az, hogy Szerbiában mindenki a nyugati értékekre esküszik (majdnem mindenki), miközben azon töri a fejét, hogyan kerülheti meg betartásukat? Amikor azt mondom mindenki vagy majdnem mindenki, természetesen a közéleti személyiségekre gondolok. Akik kilátszanak a sorból.

Amikor a talapzatra kell felállni, tele vannak ígéretekkel, öntömjénezéssel. Amikor felelni kellene valamiért, a hibát másban találják. A minap temették a katonai akadémia két végzős növendékét, egy lányt és egy fiút, akik a záróvizsgára, záró gyakorlatra készülve haltak meg. A gyakorlótéren egy ottfelejtett, fel nem robbant gránátra talált egyikük, megmutatta társainak. Hogy mit csináltak vele, nem lehet tudni, tény, hogy az felrobbant, két fiatal életet oltott ki. A hadügyminiszter, akit persze védelminek neveznek, felfüggesztette állásából az érintett tiszteket, pontosabban az egész parancsnoki láncot, mondott néhány szigorú szót és ezzel elvégzettnek, befejezettnek tekinti ebbéli kötelezettségét. Ja igen, elment az egyik kadét temetésére. Arra, amelyről feltételezte, hogy számára méltóságteljes körülmények között zajlik le. Úgy is történt. A lemondás gondolata nyilván meg sem fordult a fejében. Valós lehetőségként. A másik temetésen a fiatal tisztnövendék édesapja azt mondta a vezérkari főnök szemébe, hogy csak elhunyt fia emléke miatt nem gyújtja fel a neki átnyújtott szerb lobogót. Nem babra megy a játék a hadseregben, még  békében sem. Szerencsére már Szerbiában sincs sorkatonaság, így a cinikus azt mondhatja, magára vessen, aki ilyen veszélyes foglakozásra adja a fejét. De ezt a veszélyes foglakozást is el lehet sajátítani. Kellő fegyelemmel aránylag biztonságosan. Ha mindenki felelősséggel végzi feladatát. Ha valaki megtanította volna a kadétokat arra, hogy fel nem robbant gránáthoz nem nyúlunk. Megtanította volna úgy, hogy eszükbe sem jusson ennek ellenkezője. Mint a villanyszerelőt arra, hogy feszültség alatti vezetékkel nem dolgozunk. Vagy a buszsofőrt arra, hogy nem szállítunk utasokat hibás fékrendszerrel. Sőt, nem is vezetünk ilyen járművet. Az iskolában nehéz utána járni, melyik óráról hiányzott a diák, melyik tanár mulasztott egy homályos hétfői napon. De a hadseregben a parancsnoki lánc nem a gyakorlatot szervező tiszteknél ér véget.

Mint ahogy nem fejeződik be a felelősség egy politikai szervezetben sem a kampányfőnök irodájában. Politikusaink nagy része nem vesz tudomást arról, hogy mekkorát veszített a most már jó másfél hónappal ezelőtti választáson. Nem akarja magára vállalni senki a felelősséget azért, hogy 10, 20, 30 vagy 100 ezerrel is kevesebb szavazatot kapott, mint 4 évvel ezelőtt. Inkább a kormányalakítás itteni, csalafinta, sunyin, álnokul fondorlatos, kimerítő folyamatában pazarolja időnket. És csal tőrbe mindenkit, csapja be az embereket az időhúzással, az idegek feszítésével és azoknak a híreknek a terjesztésével, melyek szerint a kataklizma már-már kézzel fogható. Ha ők nem mentik meg az országot, akkor halálnak halálával fizetünk bűneinkért. Ezért leszünk hálásak bármely új kormány megalakításáért. Csak érjen már véget ez az agónia. Nagy tudomány ez a politikai tömegpszichológia.

A felelősségről pedig gondolkodjanak a moralizálók, a tranzíció vesztesei, azok, akik nem tudnak, vagy nem akarnak felszállni a politikusok által irányított rozoga szerelvényre. A kívülállók, akik csak megugatják a haladó karavánt.

2012. június 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Itt a vég Boris Johnson számára

Ám a politikus egyelőre ragaszkodik tisztségéhez, ami hiba, mert nem elég a pénzügyi, illetve a gazdasági >

Tovább

Putyin, a diktátor titokban abban reménykedik a világ belefárad a háborúba

Erre vannak is jelek, ám a demokratikus közösségnek nem szabad megelégednie a szolidaritási nyilatkozatokkal: sürgősen további >

Tovább

Ki ért minket?

Ha a kormány szemszögéből foglaljuk össze: a magyarok kivételesen intelligensek, tájékozottak és józanok, valamint becsületesek, mert >

Tovább

Hongkong riasztó példája

A Washington Post vezércikke azt ajánlja mindazoknak, akik nem aggódnak a demokrácia jövője miatt, hogy nézzék >

Tovább

Az önkényuralom bája

Az európai kereszténydemokrácia 45 utáni árnyoldalait dolgozta fel legújabb könyvében egy Bécsben dolgozó politológus, különös tekintettel >

Tovább

A bűnvádi eljárást már nem lehet megkerülni Donald Trumppal szemben

Ez veszélyes precedens keletkezhet, arról nem beszélve, hogy az eljárás jól jöhet a politikusnak. Másfelől viszont >

Tovább

Megvédheti-e a NATO Kelet-Európát?

A NATO esetleg meg tudja védeni kelet-európai tagjait egy orosz agressziótól, de azok belső gondjaival nem >

Tovább

A Fidesz, a republikánusok és a minimumadó

A republikánusok, illetve magyar illetékesek kölcsönösen egymásra hivatkoznak. A napokban több magyar hivatalosság is azzal érvelt: >

Tovább

Az ortodox Irán

Ezen a lencsén át az látszik, hogy Putyin háborúja azt célozza: minél átfogóbban és minél hosszabb >

Tovább

Az eddigi európai rendnek vége

Bármennyire is keserű szembesülni vele, az intézményeken és szerződéseken alapuló európai rendnek immár vége. A biztonságot >

Tovább

Porosenko: Fegyver, fegyver és még egyszer fegyver kell

A volt ukrán elnök, aki annak idején tető alá hozta Putyinnal a Minszki megállapodást, kizártnak nevezte, >

Tovább

Az összeomlás forgatókönyvei

Most még az első szakaszban vagyunk, amikor úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim bukdácsol ugyan, de fennmarad, >

Tovább