2020. április 7. kedd
Ma Herman, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Firkászok

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Firkászok
(Dreams-Made-Flesh illusztrációja)

Nem tudom, meddig lehet ezt fokozni, de a Szerbiai Független Újságíró Egyesület legújabb közleményében, amelyen még a tinta sem száradt meg, ismét arról számol be, hogy az elmúlt egy évben tovább romlott a hivatásos újságírók szociális, anyagi helyzete. A közlemény médiamunkásokat emleget, tehát nem élnek jobban az operatőrök, a hangfelvevők, a nyomdászok sem. A korábban a sajtóhoz kötődő többi foglalkozás a dinoszauruszok sorsára jutott az elmúlt évtizedben. Egyrészt a technika fejlődése, másrészt a kívánt és a nyakunkba szakadt kapitalizálódás, privatizáció, na meg a rengeteg ésszerűsítés következtében. Melyek sorsa rendre az lett, hogy a termelők fogytak, a vezetők sokasodtak. A létszám pedig maradt.

Az új jelentés szerint a médiumok tulajdonosai és nem utolsó sorban azok menedzseri, vezetői csapatai a pénzügyi nehézségeket rendszeresen az előállítási költségek lefaragásával győzik le. Aminek a legközvetlenebb következménye a fizetések és a tiszteletdíjak csökkentése. Meg természetesen az újságírók alapvető szociális jogainak megvonása. Az egyre rosszabb és megalázóbb munkafeltételek a legközvetlenebbül sújtják a hivatásos újságírók méltóságát és veszélyeztetik az újságírói foglakozás legelemibb mércéit.

Ez lenne az anyagi vetülete annak a valaminek, amit Szerbiában szabad, politikamentes, objektív, és ne soroljam még milyen tájékoztatásnak neveznek. Hallom, olvasom, hogy a politikusok ismét elégedetlenek a választási kampány során tapasztalt, én inkább azt mondanám, elvárt magatartással. Az akkori, a választás előtti ellenzék nagyon elégedetlen. Tegyük hozzá, részben jogosan. Természetesen kivételt képeznek az ő tulajdonában levő sajtótermékeknek. Sok ilyen van. A hatalom, az eddigi, természetesen ismét csak a sajtóban keresi a bűnbakot a kudarcért. Mi fog itt következni, amikor elmúlik a kormányalakítási huzavona. Amely azért most minden sajtóügynél fontosabb. Először nézzük, miből élünk, aztán majd akasztunk. Schwarzenberg után szabadon. Bár, Arad után is kiderült, nem egyszer már, hogy a szabadság utáni vágyat nem lehet elnyomni. Akasztásokkal sem. Egyébként az is bizonyítást nyert már, Szerbiában is, hogy a sajtószabadság korlátozása, történjen az erőszakos, vagy lassan fojtogató gazdasági eszközökkel, nem vezet eredményre. A közösség iránti lekicsinylő viszonyulás a sajtó megzabolázásával, azzal a logikával, hogy „aki nem velünk az ellenünk”, előbb-utóbb visszaüt. Még akkor is, ha tetszik a politikusoknak, kiszolgálja érdekeit a dörgölőző sajtó. Az más, hogy ez nemigen vigasztalja azokat, akiket mindez most érint.

Hallom a jelentést az egységes magyar médiastratégia létrehozásáról, „amelyet a világ minden nemzetben gondolkodó újságírója magáénak érez”. A nemzetben kifejezés nyilván jelzőként használva. Mintha azt mondaná, színesben. Vagy zöldben, kékben. Rózsaszínben – esetleg. Igazságban? - mondjuk. Mi lenne, ha tárgyas szerkezettel élve az igazságot látó és nem csak gondoló – gondolkodó – tollforgató azt is papírra vetné, ami erről az igazságról eszébe jut. Eszébe kellene hogy jusson. A közjó, akár a nemzeti közjó érdekében. Természetesen szigorúan az igazság, meg a nemzetközi újságíró etika jegyében. Annak kapcsán, hogy mi is érdekelhetné a jámbor olvasót, nézőt, hallgatót, akinek esetleg nincs módja az igazság – akár a nemzeti – mögé látnia. Mert ezeknek az igazságoknak néha olyan furcsán rejtőzködők az útjai. Különösen, ha rejtegetjük.

2012. június 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Merkel történelmet írhat

Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >

Tovább

A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?

New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >

Tovább

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább