2019. augusztus 19. hétfő
Ma Huba, Marián, Emília névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Himnusz

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Himnusz
Az angyalok himnusza (halaquinn illusztrációja)

Vannak politikusok, akik szeretik a focit. Olyanok is, akik szeretnek focizni. Vannak, akik tudnak is, olyanok is, akik csak politikusok. Vannak focisták, akik szeretik a politikát. Vannak, akik értenek is hozzá, olyanok is, akik csak szeretik. Vannak viszont, akik politizálnak is. Ők általában már nem fociznak. Már játszani sem szeretnek igazán. Az a másik játék jobban izgatja őket. A politikai. Amelyben nem a labdával zsonglőrködnek, hanem emberekkel. Leggyakrabban sportszerűtlenül.

A szerbiai labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya kirúgta a csapatból az egyik legjobb játékost, mert az nem volt hajlandó énekelni a himnuszt. Az ország himnuszát, a nemzetit, amikor a válogatott játszott. Adem Ljajić szandzsaki bosnyák. A spanyolok elleni meccs előtt lehajtott fővel hallgatta végig a himnuszt. Aztán a szövetségi kapitánynak személyes okokra hivatkozott. Pedig tudta, hogy csupán néhány nappal korábban szerződésben kötelezte magát a himnusz éneklésére. Ahogyan azt a nemzeti öntudatos edző meg a labdarúgó szövetség megköveteli. Ljajić viszont csak focizni akar, nem énekelni.

Lehetne erről humorizálgatni egy jegyzetben, ha a probléma nem lenne mélyen etikai és emberi. Meg persze etnikai. Mert ugye, ahogyan az alkotmányba is belefoglaltatták a politikusok, a bölcs és igazságos honatyák pedig elfogadták, Szerbia a szerb nép országa. Meg a többi polgáré. Tehát a miénk is ugye, magyaroké, horvátoké, albánoké, románoké... hogy ne soroljam, meg a bosnyákoké. Belőlük is van ebben az országban, majd ha a népszámlálási adatok publikussá válnak, megtudjuk, mennyi. Hogy ezek közül a „többi polgár” közül ki mennyire azonosul lélekben a mostani szerb himnusszal, az tényleg személyes, mélyen intim, bensőséges érzelem. Mint a szerelem vagy a szeretet. Vagy a vallásosság, mondjuk. Nem racionális kategória. Meg lehet játszani, de minek. És semmi köze sincs a haza, a szülőföld fogalmához. Az adott, abba beleszületik az ember. Annak fénye, illata, szokásai vannak. Hangulata és csöndje, vagy nagyvárosi zaja, falusi pora, kilincs csukódása. Iskolái, templomai, intézményei. Ott él az ember. A „többi polgár” is. Válogatottjának focizik, ha tud. Ha engedik. De ha úgy érzi, hogy a himnuszból őt kirekeszti annak szövege, kizárólagossága, akkor nem kell vele énekeltetni. Nekünk, magyaroknak ezt nem nehéz megérteni, üzenetében a mi himnuszunk is hasonló a szerbhez. Mint minden nemzeti himnusz – dicsőítő ének – ugyebár.

Ami az értést illeti, a szerbeknek sem kell ezen töprengeniük. Boszniai nemzettársaik vezetője nyíltan hirdeti, hogy Belgrádot tartja fővárosának, Szerbiát hazájának. Szarajevóban nem érzi otthon magát. A himnusz felől már nem is faggatnám. Ezt a patrióta leckét úgysem énekelné el. Nem is kell. Főleg nem a focipályán, ahova mégis csak játszani megy ki az ember, a válogatott mezben is. Azzal hozza a dicsőséget az országnak, ha engedik. Az énekeltetéssel csak lojalitását bizonyíttatná a szövetségi kapitány. Meg a korlátoltságával hivalkodik. Akiről tudjuk, hogy annak idején a balkáni háborúkban, ezekben a századvégiekben, a Horvátországban, majd rövid ideig Boszniában garázdálkodó szerb szabadcsapatok királyával, Arkannal is barátkozott. Fegyvertársak nem voltak. Csak eszméket cserélek.

De mint egykori válogatott futballistának, nemzetközi csillagnak, tudnia kell, hogy számos játékostársa némán hallgatta, hallgatja a himnuszt, pont a nemzetiségi érzelmek miatt. A spanyol válogatottban, ahol senki sem énekel, hiszen a spanyol himnusznak, a Marcha Realnak - a királyi indulónak nincs szövege, a katalán focisták a mez vagy a harisnya alatt viselik saját nemzeti szimbólumaikat. És lehajtott fejjel várják ki a nemzeti ceremónia végét. Aztán megnyerik a meccset. De vannak ilyenek a francia, a német, az angol válogatottban is. Amerikában a faji megkülönböztetés elleni tiltakozásul is hallgatnak dacosan a fekete sportolók. Persze hogy tudja ezt a szerbiai edző meg a foci szövetség vezetősége. De hát valamivel a figyelmet is fel kell kelteni. Ha már a játék nem megy. Mint a focizó politikusoknak. Akiknél azzal a másik játékkal van gond.

2012. június 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább

Egy hiányzó mondat

Ezt az ominózus, „hátgerinctördelős” utolsó mondatot időközben a Pesti Srácok eltávolította. Ebben a pillanatban ez még >

Tovább

Migránsok helyett melegek

Lakmuszteszt lehet az Orbán-kabinet számára, mármint hogy ki lehet-e használni politikai célokra az LGBT-közösséggel szembeni ellenérzéseket, >

Tovább

Az EPP megszólal

Köszönöm a brutálisan őszinte beszélgetést. A szokásos ide-oda kacsingató ígérgetés helyett roppant fontos - bár kiábrándító >

Tovább