2024. június 13. csütörtök
Ma Antal, Anett névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Lárma

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Lárma
Gyanú (billyunderscorebwa fotója)

Botladozik ez a demokrácia. Meg egyesek gáncsolják is. Keresztbe tesznek neki meg nekünk, akik a nép négyévenkénti megkérdezését komolyan vesszük. Persze vessünk magunkra, ha szem elől tévesztjük, hogy hol és mikor élünk. Sajátosan fogják föl, tolmácsolják itt a Balkánon, de legalábbis Szerbiában a politikai kultúrát. Helyi színek, helyi szokások. A politikai folklór, a hagyomány erősebben él itt, mint Európa más vidékein. Politikai etnobiznisz, szerbiai couleur locale. Nemzetiségi beütésekkel.

Mert ugye mindenki, szinte mindenki, úgy vág neki a választásoknak, hogy valamennyit nyerni is szeretne. Legalább annyit, amennyi elég ahhoz, hogy bejusson valamelyik parlamentbe. Országosba, tartományiba, önkormányzatiba. Egyeseknek mindegy. Nem válogatósak, csak hatalom szaga legyen. Mások igényesebbek. És van elképzelésük meg elvárásuk arról, mennyit nyerhetnek. Szeretnének nyerni. Politikai meg anyagi tekintetben. A második a hangsúlyosabb. Aztán ha ez nem teljesül, akkor követelik. Egyesek magukban, szűk pártkörben morognak, mások hangosabban okolják azt, aki többet szerzett, megint mások félreverik a harangot, de olyan is akad, aki az utcán keresné igazát. Holott Szerbiában is vannak már bíróságok meg idevágó törvények. De félreértés ne essék, ott még nem tartunk, hogy ne kelljen félni, tartani a választók akaratának az átszabásától. A szándék, csalási szándék is ott csücsül minden politikusocskában. Ezért is nézik egymást olyan árgus szemmel a választások napján a pártellenőrök és a megfigyelők. Ismerik az itteni politikus fajtáját. Ezért nem meglepő, hogy minden szavazás után panaszkodik a vesztes. De komolyabb botrány idestova már 12 éve nem volt. Mindenki belenyugodott a vereségbe és az agresszív energiát a parlamentben élte ki, hol a képviselőtársak untatásával, hol bekiabálásokkal, hol a honatyák felmenőinek meg egyéb, sem oda, sem ide nem illő dolog, testrész emlegetésével. Időnként cipő is röpült meg elhangzott egy-két átok. Helyi színek, helyi ízek.

Most azonban oda jutottunk, ismét, hogy az utcán követelik a vélt győzelmet. Mint a kilencvenes évek választásai után, amikor az akkori hatalom rendre meglopta az ellenzéket. Ez utóbbi a választási jegyzőkönyvekkel bizonyította igazát. Az utcán, esőben, hóban. Fazekakkal, lábasokkal, fakanalakkal és fedőkkel felfegyverkezve. Amikor Milošević szocialistái, na meg Šešelj radikálisai hirdették az igazságot a bíróságon és a sajtóban. Meg osztották az utcán rendőreik. A bizonytalanság évei voltak azok. Meg a félelemé. Az üres boltok, a benzinhiány miatt veszteglő gépkocsik, a világgal való dacolás évei. Visszagondolni is rossz azokra az időkre, amelyeket az utcai tiltakozások idéznek. Nem az utcában, nem a tiltakozásban van a baj. Ez demokratikus jog, vívmány, szórakozás, indulat-levezető módszer, terápia. Hanem abban, hogy egy választási folyamat háromnegyedén, napokkal a parlamenti és az önkormányzati választások eredményeinek közzététele után kiáltanak tolvajt a vesztesek, akkor, amikor körvonalazódik az új hatalom, amelyből kimaradhatnak. Nem megvárva a folyamatban levő választás végét. Bizonytalanságot, a gyanú alattomos magját ültetve az emberekbe. Azt üzenve szimpatizánsaiknak, azoknak, akik rájuk szavaztak, hogy pont az ő szavazatukat lopta el valaki, valahol, valahogyan. Nem pontosítva sem a helyet, sem az időt, sem a bűncselekmény módját. Nem nevezve meg elkövetőjét. Szabadjára engedve azok haragját, akik meglopottnak érezhetik magukat, akiktől, az uszítók szerint, elrabolták demokratikus akaratukat. Amelyet az utcán kell visszavenni. Valakitől. Nyilván a nyertesektől. Mert ebben a történetben csak ők lehetnek a tolvajok. Bizonyítékokkal vagy azok nélkül. A nép haragja sohasem volt válogatós és az igazság sem mindig érdekelte. A bizonyítás még kevésbé.

A tolvajt kiáltók pedig megbújhatnak e mögött a harag mögött. Hátha nem kell elszámolni a téves politikával, annak következményeivel. Hátha nem kérik rajtuk számon az elveszített vagy meg nem szerzett pozíciókat, amelyekre a préda osztásakor számítottak volna a zsoldosok. Hátha ki lehet védeni az esetleges belső támadásokat, el lehet terelni a figyelmet a nagy lármázással. Zsebmetszők és piaci kofák taktikája.

2012. május 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tanyasi történet

Jártam nemrég egy tanyán. Befordultam a két fasor láttán, leültem a kockás abroszhoz, rendeltem ezt-azt, és >

Tovább

A választás után a 30-as éveket emlegeti a sajtó, de attól az EU fényévekre van

Ezt állítja Josef Joffe, a nagy tekintélyű német újságíró a Neue Zürcher Zeitungban. Szerinte ugyanis Le >

Tovább

Pressman: Nincs ingyen ebéd

A budapesti amerikai nagykövet arra figyelmeztette az Orbán-kormányt, hogy nincs ingyen ebéd, azaz ára van annak, >

Tovább

Magyar a magyar rónán

A színrelépése óta olyan a közhangulat, mint Arthur Miller drámájának, a Salemi boszorkányoknak Salem nevű falujában. >

Tovább

Pofon Orbán Viktornak – remény Magyarországnak

Az Európai Néppárt már mint jövendő testvérpártot üdvözölte a Tiszát, ez segíthet a pártnak abban, hogy >

Tovább

Orbán arcot vesztett a választáson

Megrendült a verhetetlenségének a nimbusza. Erősen igyekezett, hogy diadalnak állítsa be a kellemetlen pofont kötelességtudóan tapsikoló >

Tovább

Orbán Viktor évek óta először elveszítette az abszolút többséget

A Tisza Párt veszedelmesen szorongatja. Ily módon hosszú idő után ismét van olyan politikai erő, amely >

Tovább

A magyar politika egyre erősödő újonca tízezreket vitt ki az utcára

A választás előtt közvetlenül tömegmegmozdulást szervezett Orbán kihívója, mert abban bízik, hogy csapást tud mérni a >

Tovább

Európa a démonaival harcol

Úgy tűnik, pont akkor mutat amnéziát, amikor egyszerre több válságot kellene megoldania. Pedig Mitterrand már csaknem >

Tovább

Érzelmek rabságában

Magyar Péter komplex politikai tehetsége közül az egyik éppen az, hogy tud a nép nyelvén beszélni, >

Tovább

A világosság lobogója alatt

Sosem késő a világosság lobogója mögé állni a Sötétség Államában. Szabad gondolkodás, szabad szó után szabad >

Tovább

A szélsőjobb nem jut tényleges hatalomhoz Európában, de képes lesz befolyásolni a döntéshozókat

Cas Mudde a Guardianban legalábbis erre számít. A Georgia-i Egyetem politológusa szerint a politikai paletta jobboldala >

Tovább