Ma Zsigmond, Atanáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Lárma
Botladozik ez a demokrácia. Meg egyesek gáncsolják is. Keresztbe tesznek neki meg nekünk, akik a nép négyévenkénti megkérdezését komolyan vesszük. Persze vessünk magunkra, ha szem elől tévesztjük, hogy hol és mikor élünk. Sajátosan fogják föl, tolmácsolják itt a Balkánon, de legalábbis Szerbiában a politikai kultúrát. Helyi színek, helyi szokások. A politikai folklór, a hagyomány erősebben él itt, mint Európa más vidékein. Politikai etnobiznisz, szerbiai couleur locale. Nemzetiségi beütésekkel.
Mert ugye mindenki, szinte mindenki, úgy vág neki a választásoknak, hogy valamennyit nyerni is szeretne. Legalább annyit, amennyi elég ahhoz, hogy bejusson valamelyik parlamentbe. Országosba, tartományiba, önkormányzatiba. Egyeseknek mindegy. Nem válogatósak, csak hatalom szaga legyen. Mások igényesebbek. És van elképzelésük meg elvárásuk arról, mennyit nyerhetnek. Szeretnének nyerni. Politikai meg anyagi tekintetben. A második a hangsúlyosabb. Aztán ha ez nem teljesül, akkor követelik. Egyesek magukban, szűk pártkörben morognak, mások hangosabban okolják azt, aki többet szerzett, megint mások félreverik a harangot, de olyan is akad, aki az utcán keresné igazát. Holott Szerbiában is vannak már bíróságok meg idevágó törvények. De félreértés ne essék, ott még nem tartunk, hogy ne kelljen félni, tartani a választók akaratának az átszabásától. A szándék, csalási szándék is ott csücsül minden politikusocskában. Ezért is nézik egymást olyan árgus szemmel a választások napján a pártellenőrök és a megfigyelők. Ismerik az itteni politikus fajtáját. Ezért nem meglepő, hogy minden szavazás után panaszkodik a vesztes. De komolyabb botrány idestova már 12 éve nem volt. Mindenki belenyugodott a vereségbe és az agresszív energiát a parlamentben élte ki, hol a képviselőtársak untatásával, hol bekiabálásokkal, hol a honatyák felmenőinek meg egyéb, sem oda, sem ide nem illő dolog, testrész emlegetésével. Időnként cipő is röpült meg elhangzott egy-két átok. Helyi színek, helyi ízek.
Most azonban oda jutottunk, ismét, hogy az utcán követelik a vélt győzelmet. Mint a kilencvenes évek választásai után, amikor az akkori hatalom rendre meglopta az ellenzéket. Ez utóbbi a választási jegyzőkönyvekkel bizonyította igazát. Az utcán, esőben, hóban. Fazekakkal, lábasokkal, fakanalakkal és fedőkkel felfegyverkezve. Amikor Milošević szocialistái, na meg Šešelj radikálisai hirdették az igazságot a bíróságon és a sajtóban. Meg osztották az utcán rendőreik. A bizonytalanság évei voltak azok. Meg a félelemé. Az üres boltok, a benzinhiány miatt veszteglő gépkocsik, a világgal való dacolás évei. Visszagondolni is rossz azokra az időkre, amelyeket az utcai tiltakozások idéznek. Nem az utcában, nem a tiltakozásban van a baj. Ez demokratikus jog, vívmány, szórakozás, indulat-levezető módszer, terápia. Hanem abban, hogy egy választási folyamat háromnegyedén, napokkal a parlamenti és az önkormányzati választások eredményeinek közzététele után kiáltanak tolvajt a vesztesek, akkor, amikor körvonalazódik az új hatalom, amelyből kimaradhatnak. Nem megvárva a folyamatban levő választás végét. Bizonytalanságot, a gyanú alattomos magját ültetve az emberekbe. Azt üzenve szimpatizánsaiknak, azoknak, akik rájuk szavaztak, hogy pont az ő szavazatukat lopta el valaki, valahol, valahogyan. Nem pontosítva sem a helyet, sem az időt, sem a bűncselekmény módját. Nem nevezve meg elkövetőjét. Szabadjára engedve azok haragját, akik meglopottnak érezhetik magukat, akiktől, az uszítók szerint, elrabolták demokratikus akaratukat. Amelyet az utcán kell visszavenni. Valakitől. Nyilván a nyertesektől. Mert ebben a történetben csak ők lehetnek a tolvajok. Bizonyítékokkal vagy azok nélkül. A nép haragja sohasem volt válogatós és az igazság sem mindig érdekelte. A bizonyítás még kevésbé.
A tolvajt kiáltók pedig megbújhatnak e mögött a harag mögött. Hátha nem kell elszámolni a téves politikával, annak következményeivel. Hátha nem kérik rajtuk számon az elveszített vagy meg nem szerzett pozíciókat, amelyekre a préda osztásakor számítottak volna a zsoldosok. Hátha ki lehet védeni az esetleges belső támadásokat, el lehet terelni a figyelmet a nagy lármázással. Zsebmetszők és piaci kofák taktikája.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >