Ma Salamon, Antal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Lárma
Öreg Dezső
Botladozik ez a demokrácia. Meg egyesek gáncsolják is. Keresztbe tesznek neki meg nekünk, akik a nép négyévenkénti megkérdezését komolyan vesszük. Persze vessünk magunkra, ha szem elől tévesztjük, hogy hol és mikor élünk. Sajátosan fogják föl, tolmácsolják itt a Balkánon, de legalábbis Szerbiában a politikai kultúrát. Helyi színek, helyi szokások. A politikai folklór, a hagyomány erősebben él itt, mint Európa más vidékein. Politikai etnobiznisz, szerbiai couleur locale. Nemzetiségi beütésekkel.
Mert ugye mindenki, szinte mindenki, úgy vág neki a választásoknak, hogy valamennyit nyerni is szeretne. Legalább annyit, amennyi elég ahhoz, hogy bejusson valamelyik parlamentbe. Országosba, tartományiba, önkormányzatiba. Egyeseknek mindegy. Nem válogatósak, csak hatalom szaga legyen. Mások igényesebbek. És van elképzelésük meg elvárásuk arról, mennyit nyerhetnek. Szeretnének nyerni. Politikai meg anyagi tekintetben. A második a hangsúlyosabb. Aztán ha ez nem teljesül, akkor követelik. Egyesek magukban, szűk pártkörben morognak, mások hangosabban okolják azt, aki többet szerzett, megint mások félreverik a harangot, de olyan is akad, aki az utcán keresné igazát. Holott Szerbiában is vannak már bíróságok meg idevágó törvények. De félreértés ne essék, ott még nem tartunk, hogy ne kelljen félni, tartani a választók akaratának az átszabásától. A szándék, csalási szándék is ott csücsül minden politikusocskában. Ezért is nézik egymást olyan árgus szemmel a választások napján a pártellenőrök és a megfigyelők. Ismerik az itteni politikus fajtáját. Ezért nem meglepő, hogy minden szavazás után panaszkodik a vesztes. De komolyabb botrány idestova már 12 éve nem volt. Mindenki belenyugodott a vereségbe és az agresszív energiát a parlamentben élte ki, hol a képviselőtársak untatásával, hol bekiabálásokkal, hol a honatyák felmenőinek meg egyéb, sem oda, sem ide nem illő dolog, testrész emlegetésével. Időnként cipő is röpült meg elhangzott egy-két átok. Helyi színek, helyi ízek.
Most azonban oda jutottunk, ismét, hogy az utcán követelik a vélt győzelmet. Mint a kilencvenes évek választásai után, amikor az akkori hatalom rendre meglopta az ellenzéket. Ez utóbbi a választási jegyzőkönyvekkel bizonyította igazát. Az utcán, esőben, hóban. Fazekakkal, lábasokkal, fakanalakkal és fedőkkel felfegyverkezve. Amikor Milošević szocialistái, na meg Šešelj radikálisai hirdették az igazságot a bíróságon és a sajtóban. Meg osztották az utcán rendőreik. A bizonytalanság évei voltak azok. Meg a félelemé. Az üres boltok, a benzinhiány miatt veszteglő gépkocsik, a világgal való dacolás évei. Visszagondolni is rossz azokra az időkre, amelyeket az utcai tiltakozások idéznek. Nem az utcában, nem a tiltakozásban van a baj. Ez demokratikus jog, vívmány, szórakozás, indulat-levezető módszer, terápia. Hanem abban, hogy egy választási folyamat háromnegyedén, napokkal a parlamenti és az önkormányzati választások eredményeinek közzététele után kiáltanak tolvajt a vesztesek, akkor, amikor körvonalazódik az új hatalom, amelyből kimaradhatnak. Nem megvárva a folyamatban levő választás végét. Bizonytalanságot, a gyanú alattomos magját ültetve az emberekbe. Azt üzenve szimpatizánsaiknak, azoknak, akik rájuk szavaztak, hogy pont az ő szavazatukat lopta el valaki, valahol, valahogyan. Nem pontosítva sem a helyet, sem az időt, sem a bűncselekmény módját. Nem nevezve meg elkövetőjét. Szabadjára engedve azok haragját, akik meglopottnak érezhetik magukat, akiktől, az uszítók szerint, elrabolták demokratikus akaratukat. Amelyet az utcán kell visszavenni. Valakitől. Nyilván a nyertesektől. Mert ebben a történetben csak ők lehetnek a tolvajok. Bizonyítékokkal vagy azok nélkül. A nép haragja sohasem volt válogatós és az igazság sem mindig érdekelte. A bizonyítás még kevésbé.
A tolvajt kiáltók pedig megbújhatnak e mögött a harag mögött. Hátha nem kell elszámolni a téves politikával, annak következményeivel. Hátha nem kérik rajtuk számon az elveszített vagy meg nem szerzett pozíciókat, amelyekre a préda osztásakor számítottak volna a zsoldosok. Hátha ki lehet védeni az esetleges belső támadásokat, el lehet terelni a figyelmet a nagy lármázással. Zsebmetszők és piaci kofák taktikája.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán fő ellenségei: Brüsszel és Washington
Gyújtó beszéddel nyitotta meg a választási hadjáratot a magyar kormányfő. Indulatokkal teli beszédében Orbán azt állította, >
Nem kellett volna
„Hazának mindig olyankor nevezi magát az állam, amikor tömegmészárlásra készül”, mondja Dürrenmatt. Ezt ugyan megúsztuk, de >
Októberi forradalom Közép-Európában
Nagyon úgy néz ki, hogy októberi forradalom zajlik Közép-Európában a rossz kormányzás ellen: az EU küzdelme >
Newsweek: Márki-Zay szerint a választások immár élet vagy halál kérdése
A magyar miniszterelnök-jelölt az amerikai hetilapnak adott interjújában felhívta a figyelmet, hogy a legtöbb választási csalás >
Magyarországon a tét a szabadság, de Orbánt le lehet gyűrni a szavazóurnáknál
Ezt hangoztatta Márki-Zay Péter a Die Presse-nek adott telefoninterjúban. Véleményét fenntartja, még annak ellenére is, hogy >
Godot megjött és dolgozik
Az előválasztás tekintetében obligón kívüli Fidesz háromszázhetvenmillió forintot áldozott arra a kampányra, amelyhez valójában semmifajta köze >
Aki legyőzheti a Halál csillagát
Magát hagyományos konzervatívként jellemzi. Támogatja a meleg jogokat és olyan országot akar, ahol a szeretet uralkodik, >
Az előválasztók varázslatos döntése
A Guardian stratégiai döntésnek nevezi, hogy a magyar ellenzék élén Márki-Zay Péter száll szembe jövőre a >
Márki-Zay egy lidércnyomással felérő vetélytárs a Fidesz számára
Önfejű stílusával és vitatott nézeteivel kezdettől fogva feltűnt. Orbán- és korrupcióellenes megnyilvánulásai vallásos vonásokat mutatnak, ami >
Az ellenzéknek még soha nem volt ilyen jó esélye elzavarni Orbánt
A magyar ellenzék egységesen felsorakozott az előválasztás győztese mögött, hogy elűzze a szélsőjobbos Orbánt, aki leszalámizta >
„Bárki, csak ne Orbán!”
A magyar ellenzék azzal a jelszóval készül a tavaszi választásokra. Az előválasztáson ketten maradtak állva: a >
A cseh siker lebegjen a magyar ellenzék szeme előtt
A hat pártnak csak akkor van esélye, ha összefog, nem riad vissza és közösen lép fel. >