2020. július 11. szombat
Ma Nóra, Lili, Nelli, Benedek névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Észjárás

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Észjárás
Dosszié (Whatsim illusztrációja)

A titkos dossziék tervezetlen és szervezetlen megnyitása csupán azért, mert ezt kérik tőlünk, kárt okozhat a nemzeti érdekeknek – így reagált az egykori titkosszolgálati főnök arra az európai parlamenti figyelmeztetésre, hogy Szerbiának sürgősen folytatnia kell a volt kommunista titkosszolgálati örökségtől való megszabadulást. Meg kell nyitni a titkos levéltárakat is, különösen az UDBA-ét – üzenik a parlamentből. Nyilvánvalóan nem tudják Brüsszelben, hogy a huszadik századvégi biztonsági szolgálati és titkosrendőri dokumentáció még nem érkezett meg a levéltárakba. Legalábbis ezt állítja a belgrádi Történelmi Levéltár volt igazgatója. Gondok vannak a háború utáni iratokkal is. Mert ahogy megérkezett az anyag a levéltárba, azonnal érkeztek az egyéni titkosítási követelések.

Időről-időre, egyre ritkábban, téma Szerbiában az átvilágítás. Ha most nem hozza fel az Európai Parlament, ebben a választási kampányban már meg sem említette volna senki. Nem hiányzik senkinek; az érintettek, a besúgói oldalon levők elégedettek, a kárvallottak pedig beletörődtek abba, hogy Szerbia az egyedüli ország, ahol még mindig politikai akarat illetve tenni nem akarás kérdése az egypártrendszeri titkosrendőrségi dossziék megnyitása. Nagyon kényes terület – érvelnek egyre ritkábban a politikusok. A már említett volt titkosszolgálati igazgatónak olyan kételyei is vannak, hogy az iratok feltárása csak a „belső ellenségre”, tehát a kommunista uralom politikai megbízhatatlanjaira vonatkozik-e, vagy a külföldi szolgálatokkal együttműködőket is felölelik. A kémeket, ugyebár. Kényes politikai kérdésről van szó – mondja. Holott egy törvénnyel, amely állítólag elvben már el is készült, világosan ki lehetne mondani, meg lehetne szabni, kik voltak az ideológiai éberség megfigyeltjei, kik az ő megfigyelőik, és kik a külföldi kémek. Akik nem ideológiai, hanem biztonsági kérdésekkel foglalatoskodtak. De nem ez a legnagyobb gond politikus barátainknál. Hanem az, hogy a mostani hatalomgyakorlók köreiben is ott ülnek azok, akik besúgóként alapozták meg akkori, majd későbbi politikai és egyéb pályájukat. Gondoljunk csak vissza, ki mindenkiről derült ki a volt szocialista tábor országaiban, hogy vaskos kötetekre elegendő titkosszolgálati jelentéssel szolgált az akkori hatalomnak. És ártott a közvetlen környezetében élő embereknek. Tanárok, barátok, kedves ismerősök, korábban tisztelt szomszédok, szülők, papok kerültek egyik napról a másikra a társadalmi megbecsülés létráján oda, ahova valók, korábbi cselekedeteik alapján. Ez az, amitől Szerbia ódzkodik immár 12 éve. Azt mondják, akkor leszámoltunk a diktatúrával. Kivétel a titkosszolgálati múltú, jelenű (?) besúgói gárda.

Mert nem csak a múlttal kellene leszámolni azzal a fiók mélyén heverő törvénytervezettel. Az ilyesminek igenis katarktikus hatású eseménynek kellene lennie. Azt a most is meglévő, sőt politikai körökben ápolt társadalmi tudatot kellene vele felszámolni, mely szerint a meglévő társadalmi körülmények okozta erkölcstelen viselkedés ellen nem lehet és nem is kell harcolni. Mert ha nem lehet, akkor fölösleges is, hiszen ez az elfogadott rend, csak a félkegyelműek mennek vele szembe. Azt a gyakorlatot, amely nem csak lehetővé teszi, hanem élteti is a pártokráciát, a politikai megbízhatóság kizárólagos szelektálási elvét. Amely ennek alapján működteti a tudományos intézményeket, az oktatást, az egészségügyet, a sajtót, sőt a gazdaságot, az ipart, az infrastrukturális létesítményeket. Dönt azok fejlesztéséről vagy elsorvasztásáról. Egyazon tőről fakad a besúgói mentalitás és a párt-karrierizmus. A sunyi haszonlesés és az együvé tartozás, a rosszban való közös részvétel, a közös érdek a mozgatója. A csoporton kívüliek iránti bizalmatlanság pedig a természetes velejárója. A megbélyegzéstől való félelem, az egyenesektől való idegenkedés az összefogás, az egymásra vigyázás záloga. Ezért nincs átvilágítási törvény (sem).

2012. április 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A demokrácia alkonya

Professzorok, szerkesztők, a civil társadalom vezetői hanyatt estek a populista tekintélyelvűség előtt, sőt, együttműködtek azzal. Esettanulmányban >

Tovább

Orbán á la Trump

Annak idején liberálisként és istentagadóként indult, de azután rájött, hogy a vallás politikai hasznot hozhat számára. >

Tovább

Merkel és a populisták

A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >

Tovább

A világ esik szét amíg az USA visszavonul

A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >

Tovább

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább