2020. július 11. szombat
Ma Nóra, Lili, Nelli, Benedek névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mag

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Mag
(kiba154 fotója)

Tulajdonképpen nem rossz ez a választási kampány. Mármint a kampány ideje. Mindig történik valami új, valami, ami megnevetteti az embert. Vagy legalább megmosolyogtatja. Jobbára azzal, amit a politikusok kitalálnak azért, hogy elnyerjék tetszésünket. Azaz a szavazatunkat. Mert gondolom, a legkevésbé érdekli őket az, hogy tetszenek-e nekünk, úgy igazán. Csak voksoljunk rá, azaz a pártjára; ezért akár Lucifer szerepét is eljátssza. Vagy az őrangyalét. Ez a kedvencebb, kedvesebb szerepe. De nem válogatós. Közben magában émelyeghet is, de általában nem undorodó. Megvan az önvédelmi mechanizmusa. A felsőbbrendűségébe vetett hit, tudat.

Az egyik mögöttünk levő választáson, több éve már, az egyik párt kitalálta az ajtótól-ajtóig járást. Itt a városban a személyes kapcsolatteremtés talán egyedüli módját. Azóta is alkalmazzák ezt a nem Szerbiában szabadalmaztatott módszert, a jobb érzésű és politikai kultúrával rendelkező polgárok igen nagy bosszúságára. A pártok megcsinálják a beosztást, a szervezetekben kiosztják a feladatokat, a jelöltek pedig róják az utcákat, csöngetnek, kopognak minden ajtón, mondják mondandójukat. Azon a választáson, önkormányzati volt, mert a polgármesterjelölt süvegelt a szavazatokért, virágmagokat osztott azoknak, akikről úgy mérte fel, hogy megnyerte tetszésüket. Ezzel nyomatékosítva  rátermettségét, tenni akarását, önzetlen, irántunk érzett szeretetét, elkötelezettségét. Amúgy a párthierarchiában is igen magas tisztséget töltött be, hiszen az ország második legnagyobb városában nem lehet akárki polgármester. Azok a boldog demokratikus idők járták még, amikor közvetlenül választhattuk városaink, falvaink polgárságának mesterét. A jelölt fegyelmezetten kopogtatott, magyarázott, győzögetett, osztogatta a magvakat. De nagyon fárasztotta mindez. Felüdülésre, a mindennapi robotból való kikapcsolódásra csak a párt köreiben lelt, ahol harsányan mesélte terepi élményeit. A többiek kitörő jókedvvel hallgatták adomáit, amelyek rendre azzal fejeződtek: „és akkor én otthagytam a magomat”. Megbízható párttársaitól hallottam a történetet, szellemességének bizonyítékaként mesélték.

Tudjuk mi választók, hogy szükséges rosszak vagyunk ebben a demokráciában. Nélkülünk, ugye, nem lehet uralkodni. Ezért kell kitalálni mindent, amivel ezekben a kampányidőkben elszórakozatnak bennünket meg magukat is, ha lehet. Ha másként nem, öniróniával. A mostani, hivatalosan éppen csak hogy megkezdődött kampány virág-, nem is virág, égig érő bab magja a közvállalatok depolitizálása. Több párt is rákapott. Azt ígérik, politikamentesítik az állami vállalatokat. Egyesek egyenesen olyan demokratikus, decentralizált, nyílt és szabad társadalomról beszélnek, amelyben a polgárok egyforma eséllyel pályázhatnak az eddig kizárólag megbízható pártkádereknek szánt munkahelyekre. Sőt, vannak, akik már a szakértelmet, a hozzáértést is feltételként emlegetik egy-egy nagyobb vállalat, intézmény vezető munkahelyének elnyeréséhez. Meg kell hagyni, sokkal vonzóbb csali egy zacskó virágmagnál. Már törvénytervezet is született, az egyik párt nagyon magas tisztségviselője nyújtotta be, egyelőre csak a pártvezetőségnek. Amelyben javasolja az igazgatótanácsok megszüntetését. Helyettük felügyelő tanácsokat vezetne be. Amelyek tagjai csakis kiváló szakemberek lehetnének. A köztársasági kormány választaná őket négy éves megbízatással, szavatolva szakavatottságukat meg azt, hogy kinevezésük nem sérti az összeférhetetlenségi törvényt.

Nem gondolhatja komolyan a törvénytervezet szerzője. A mintegy 15-20 ezer foglalkoztatottat érintő közvállalati munkahelyeket eddig a választásokon és a választások utáni alkudozásban megszerzett prédának tartották a pártok. Ennek megváltoztatásával a szerbiai rendszer kerülne veszélybe. A közvállalatokban, intézményekben, iskolákban, kórházakban, művelődési intézményekben, a kisebbségek esetében pedig minden intézményben a megbízhatóság volt az értékmérce. A fizetőeszköz, a feltétlen hűség egyenértékese. Cserébe a másik fél az anyagi és gyakran erkölcsi biztonságot, társadalmi megbecsülést juttatta az érintettnek. Tisztség, vagy csak egyszerű munkahely formájában. Nem firtatva szakmai és erkölcsi rátermettségét. Ha ez a tulajdonképpen politikai, erkölcsi korrupció megszűnik, eltűnik az egypártrendszerből átmentett rend. Meghal. Ezért nem valószínű, hogy kikel a mag. Ha egyáltalán a földbe kerül.

2012. március 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A demokrácia alkonya

Professzorok, szerkesztők, a civil társadalom vezetői hanyatt estek a populista tekintélyelvűség előtt, sőt, együttműködtek azzal. Esettanulmányban >

Tovább

Orbán á la Trump

Annak idején liberálisként és istentagadóként indult, de azután rájött, hogy a vallás politikai hasznot hozhat számára. >

Tovább

Merkel és a populisták

A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >

Tovább

A világ esik szét amíg az USA visszavonul

A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >

Tovább

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább