2023. február 8. Szerda
Ma Aranka, Jeromos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mag

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Mag
(kiba154 fotója)

Tulajdonképpen nem rossz ez a választási kampány. Mármint a kampány ideje. Mindig történik valami új, valami, ami megnevetteti az embert. Vagy legalább megmosolyogtatja. Jobbára azzal, amit a politikusok kitalálnak azért, hogy elnyerjék tetszésünket. Azaz a szavazatunkat. Mert gondolom, a legkevésbé érdekli őket az, hogy tetszenek-e nekünk, úgy igazán. Csak voksoljunk rá, azaz a pártjára; ezért akár Lucifer szerepét is eljátssza. Vagy az őrangyalét. Ez a kedvencebb, kedvesebb szerepe. De nem válogatós. Közben magában émelyeghet is, de általában nem undorodó. Megvan az önvédelmi mechanizmusa. A felsőbbrendűségébe vetett hit, tudat.

Az egyik mögöttünk levő választáson, több éve már, az egyik párt kitalálta az ajtótól-ajtóig járást. Itt a városban a személyes kapcsolatteremtés talán egyedüli módját. Azóta is alkalmazzák ezt a nem Szerbiában szabadalmaztatott módszert, a jobb érzésű és politikai kultúrával rendelkező polgárok igen nagy bosszúságára. A pártok megcsinálják a beosztást, a szervezetekben kiosztják a feladatokat, a jelöltek pedig róják az utcákat, csöngetnek, kopognak minden ajtón, mondják mondandójukat. Azon a választáson, önkormányzati volt, mert a polgármesterjelölt süvegelt a szavazatokért, virágmagokat osztott azoknak, akikről úgy mérte fel, hogy megnyerte tetszésüket. Ezzel nyomatékosítva  rátermettségét, tenni akarását, önzetlen, irántunk érzett szeretetét, elkötelezettségét. Amúgy a párthierarchiában is igen magas tisztséget töltött be, hiszen az ország második legnagyobb városában nem lehet akárki polgármester. Azok a boldog demokratikus idők járták még, amikor közvetlenül választhattuk városaink, falvaink polgárságának mesterét. A jelölt fegyelmezetten kopogtatott, magyarázott, győzögetett, osztogatta a magvakat. De nagyon fárasztotta mindez. Felüdülésre, a mindennapi robotból való kikapcsolódásra csak a párt köreiben lelt, ahol harsányan mesélte terepi élményeit. A többiek kitörő jókedvvel hallgatták adomáit, amelyek rendre azzal fejeződtek: „és akkor én otthagytam a magomat”. Megbízható párttársaitól hallottam a történetet, szellemességének bizonyítékaként mesélték.

Tudjuk mi választók, hogy szükséges rosszak vagyunk ebben a demokráciában. Nélkülünk, ugye, nem lehet uralkodni. Ezért kell kitalálni mindent, amivel ezekben a kampányidőkben elszórakozatnak bennünket meg magukat is, ha lehet. Ha másként nem, öniróniával. A mostani, hivatalosan éppen csak hogy megkezdődött kampány virág-, nem is virág, égig érő bab magja a közvállalatok depolitizálása. Több párt is rákapott. Azt ígérik, politikamentesítik az állami vállalatokat. Egyesek egyenesen olyan demokratikus, decentralizált, nyílt és szabad társadalomról beszélnek, amelyben a polgárok egyforma eséllyel pályázhatnak az eddig kizárólag megbízható pártkádereknek szánt munkahelyekre. Sőt, vannak, akik már a szakértelmet, a hozzáértést is feltételként emlegetik egy-egy nagyobb vállalat, intézmény vezető munkahelyének elnyeréséhez. Meg kell hagyni, sokkal vonzóbb csali egy zacskó virágmagnál. Már törvénytervezet is született, az egyik párt nagyon magas tisztségviselője nyújtotta be, egyelőre csak a pártvezetőségnek. Amelyben javasolja az igazgatótanácsok megszüntetését. Helyettük felügyelő tanácsokat vezetne be. Amelyek tagjai csakis kiváló szakemberek lehetnének. A köztársasági kormány választaná őket négy éves megbízatással, szavatolva szakavatottságukat meg azt, hogy kinevezésük nem sérti az összeférhetetlenségi törvényt.

Nem gondolhatja komolyan a törvénytervezet szerzője. A mintegy 15-20 ezer foglalkoztatottat érintő közvállalati munkahelyeket eddig a választásokon és a választások utáni alkudozásban megszerzett prédának tartották a pártok. Ennek megváltoztatásával a szerbiai rendszer kerülne veszélybe. A közvállalatokban, intézményekben, iskolákban, kórházakban, művelődési intézményekben, a kisebbségek esetében pedig minden intézményben a megbízhatóság volt az értékmérce. A fizetőeszköz, a feltétlen hűség egyenértékese. Cserébe a másik fél az anyagi és gyakran erkölcsi biztonságot, társadalmi megbecsülést juttatta az érintettnek. Tisztség, vagy csak egyszerű munkahely formájában. Nem firtatva szakmai és erkölcsi rátermettségét. Ha ez a tulajdonképpen politikai, erkölcsi korrupció megszűnik, eltűnik az egypártrendszerből átmentett rend. Meghal. Ezért nem valószínű, hogy kikel a mag. Ha egyáltalán a földbe kerül.

2012. március 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A filozófus halála és Orbán Magyarországának két valósága

Tamás Gáspár Miklós elhunyta és temetése kapcsán a portál megállapította, volt, aki számára intellektuális ”rocksztár” volt, >

Tovább

Oroszország szétlopása

Putyinék a háború örvén szétlopják Oroszországot, kihasználják, hogy külföldi cégek tömkelege távozik és befektetésük most szabad >

Tovább

A 22 milliárd euró sorsa

Az EU Bizottsága valójában nem csinált semmi különöset, csak érvényt szerzett annak a jó másfél éve >

Tovább

Moszkva második frontot nyit a Nyugat-Balkánon?

Elemzők szerint nem kizárt, hogy Moszkva második frontot nyit a Nyugat-Balkánon, habár az európai reakció meglehetősen >

Tovább

Riasztó lesz a háború második éve

A New York Times biztonságpolitikai szakírója azt jósolja, hogy riasztó lesz a háború 2. éve, az >

Tovább

Putyin pátriárkája kém volt Svájcban

I. Kirill (akit a magyar kormány levetetett az uniós tilalmi listáról – a szerk. megj.) szereti >

Tovább

Az elhúzódó háború ára

A New York Times elemzése szintén arra figyelmeztet, hogy nem lenne jó, ha elhúzódna a háború, >

Tovább

Izrael a magyar és a lengyel úton

A NPR, az amerikai közszolgálati rádió kommentárja azt emeli ki, hogy a szélsőjobbos izraeli kormány széles >

Tovább

A nagy közös piszoár

S ha már látszat és valóság politikai összefüggéséről beszélünk, aligha mehetünk el szó nélkül az Orbán-rezsim >

Tovább

A szabadság különös iránya

Orbán is bármit megtehet, mert a magyar állam halott, a helyébe ő lépett. Az állam minden >

Tovább

Netanjahu létveszélyt jelent Izrael számára

A Guardian kommentárja azt hangsúlyozza, hogy a régi-új miniszterelnök létveszélyt jelent Izrael számára, de ki lehet >

Tovább

A scholzkodás tétje

Timothy Garton Ash bevallja: nem gondolta volna, hogy ekkora sikert arat, amikor a múlt héten továbbküldte >

Tovább