Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Mag
Öreg Dezső
Tulajdonképpen nem rossz ez a választási kampány. Mármint a kampány ideje. Mindig történik valami új, valami, ami megnevetteti az embert. Vagy legalább megmosolyogtatja. Jobbára azzal, amit a politikusok kitalálnak azért, hogy elnyerjék tetszésünket. Azaz a szavazatunkat. Mert gondolom, a legkevésbé érdekli őket az, hogy tetszenek-e nekünk, úgy igazán. Csak voksoljunk rá, azaz a pártjára; ezért akár Lucifer szerepét is eljátssza. Vagy az őrangyalét. Ez a kedvencebb, kedvesebb szerepe. De nem válogatós. Közben magában émelyeghet is, de általában nem undorodó. Megvan az önvédelmi mechanizmusa. A felsőbbrendűségébe vetett hit, tudat.
Az egyik mögöttünk levő választáson, több éve már, az egyik párt kitalálta az ajtótól-ajtóig járást. Itt a városban a személyes kapcsolatteremtés talán egyedüli módját. Azóta is alkalmazzák ezt a nem Szerbiában szabadalmaztatott módszert, a jobb érzésű és politikai kultúrával rendelkező polgárok igen nagy bosszúságára. A pártok megcsinálják a beosztást, a szervezetekben kiosztják a feladatokat, a jelöltek pedig róják az utcákat, csöngetnek, kopognak minden ajtón, mondják mondandójukat. Azon a választáson, önkormányzati volt, mert a polgármesterjelölt süvegelt a szavazatokért, virágmagokat osztott azoknak, akikről úgy mérte fel, hogy megnyerte tetszésüket. Ezzel nyomatékosítva rátermettségét, tenni akarását, önzetlen, irántunk érzett szeretetét, elkötelezettségét. Amúgy a párthierarchiában is igen magas tisztséget töltött be, hiszen az ország második legnagyobb városában nem lehet akárki polgármester. Azok a boldog demokratikus idők járták még, amikor közvetlenül választhattuk városaink, falvaink polgárságának mesterét. A jelölt fegyelmezetten kopogtatott, magyarázott, győzögetett, osztogatta a magvakat. De nagyon fárasztotta mindez. Felüdülésre, a mindennapi robotból való kikapcsolódásra csak a párt köreiben lelt, ahol harsányan mesélte terepi élményeit. A többiek kitörő jókedvvel hallgatták adomáit, amelyek rendre azzal fejeződtek: „és akkor én otthagytam a magomat”. Megbízható párttársaitól hallottam a történetet, szellemességének bizonyítékaként mesélték.
Tudjuk mi választók, hogy szükséges rosszak vagyunk ebben a demokráciában. Nélkülünk, ugye, nem lehet uralkodni. Ezért kell kitalálni mindent, amivel ezekben a kampányidőkben elszórakozatnak bennünket meg magukat is, ha lehet. Ha másként nem, öniróniával. A mostani, hivatalosan éppen csak hogy megkezdődött kampány virág-, nem is virág, égig érő bab magja a közvállalatok depolitizálása. Több párt is rákapott. Azt ígérik, politikamentesítik az állami vállalatokat. Egyesek egyenesen olyan demokratikus, decentralizált, nyílt és szabad társadalomról beszélnek, amelyben a polgárok egyforma eséllyel pályázhatnak az eddig kizárólag megbízható pártkádereknek szánt munkahelyekre. Sőt, vannak, akik már a szakértelmet, a hozzáértést is feltételként emlegetik egy-egy nagyobb vállalat, intézmény vezető munkahelyének elnyeréséhez. Meg kell hagyni, sokkal vonzóbb csali egy zacskó virágmagnál. Már törvénytervezet is született, az egyik párt nagyon magas tisztségviselője nyújtotta be, egyelőre csak a pártvezetőségnek. Amelyben javasolja az igazgatótanácsok megszüntetését. Helyettük felügyelő tanácsokat vezetne be. Amelyek tagjai csakis kiváló szakemberek lehetnének. A köztársasági kormány választaná őket négy éves megbízatással, szavatolva szakavatottságukat meg azt, hogy kinevezésük nem sérti az összeférhetetlenségi törvényt.
Nem gondolhatja komolyan a törvénytervezet szerzője. A mintegy 15-20 ezer foglalkoztatottat érintő közvállalati munkahelyeket eddig a választásokon és a választások utáni alkudozásban megszerzett prédának tartották a pártok. Ennek megváltoztatásával a szerbiai rendszer kerülne veszélybe. A közvállalatokban, intézményekben, iskolákban, kórházakban, művelődési intézményekben, a kisebbségek esetében pedig minden intézményben a megbízhatóság volt az értékmérce. A fizetőeszköz, a feltétlen hűség egyenértékese. Cserébe a másik fél az anyagi és gyakran erkölcsi biztonságot, társadalmi megbecsülést juttatta az érintettnek. Tisztség, vagy csak egyszerű munkahely formájában. Nem firtatva szakmai és erkölcsi rátermettségét. Ha ez a tulajdonképpen politikai, erkölcsi korrupció megszűnik, eltűnik az egypártrendszerből átmentett rend. Meghal. Ezért nem valószínű, hogy kikel a mag. Ha egyáltalán a földbe kerül.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >
A PiS párhuzamos univerzuma
A Die Welt német jobboldali újság varsói tudósítója úgy látja, hogy a lengyel vízumbotrány feltárta, milyen >
A jelentéktelen ENSZ
A Wall Street Journal vezércikke úgy ítéli meg, hogy tökéletesen felesleges a dumaparti az ENSZ Közgyűlés >
Előrehozott választások Szerbiában, valószínűleg március 4-én
A Bloomberg szerint a szerb elnök bejelentette, hogy valószínűleg a jövő március 4-én, vagy egy héttel >
A Balkán frusztrált, mert az EU gyorsított eljárással kívánja felvenni Ukrajnát
A szerb elnök úgy nyilatkozott a Financial Timesnak, hogy neki semmi baja az ukránokkal, de olyan >
Elon Musk és a védelem privatizálása
A Financial Times vezércikke szóvá teszi, hogy a korszerű technológia révén az olyan milliárdosok, mint Elon >