2020. július 5. vasárnap
Ma Emese, Sarolta, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Kutyaszorító

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Kutyaszorító
Sötétség (Neriak illusztrációja)

Farkasordítónak farkasordító. Biztos erre a mostanában tapasztalható kemény, hosszantartó fagyokra mondták anno. De most már csak a nagyon, a szokatlanul, a rendkívüli jelzők maradtak a hidegre. Legalábbis az itteni sajtóban. Hiába, elszoktunk tőle az utóbbi  évtizedekben. Igaz, hallottam a napokban, hogy kutyaszorító, de ez mégsem a legjobb kifejezés a hidegre, még ha olyan dermesztő is, mint ez az idei februári. De nem csak az itteni sajtónak vannak efféle gondjai. Egyes anyaországi elektronikus médiumok is furcsákat mondanak, amikor a folyókon zajló jégről számolnak be. Mert amikor befagy a folyó, akkor ugye beáll rajta a jég, nem pedig összeér. Ez sem mindennapos jelenség manapság itt a Kárpát-medence nagy folyóin.

A kutyaszorító amúgy nem rossz kifejezés, csak nem a hidegre, hanem arra a helyzetre, amelybe egyesek kerültek a nagy hideg miatt. Nem csak egyének vagy csoportok hanem kormányok is, mint például a szerbiai. Mert amikor fagyszünetet rendelnek el az iskolákban, az indokolt elővigyázatosság. Nagyon helyesen, a nagyobb baj megelőzése, elkerülése végett. Az is teljesen természetes, hogy a megnövekedett energiafogyasztás közepette, mínusz 27-en bizony komolyan kell fűteni, tehát a szélsőségesen nagy fogyasztás miatt, takarékosságra kérik, szólítják fel az embereket. Amikor azonban rendkívüli helyzetet hirdetnek az országban, akkor már nagy a baj. Kutyaszorítóba kerültünk. És ha ezt tetőzni kell azzal, hogy leállíttatják a gazdaság egy részét, mintegy kétezer ipari létesítményt, akkor nagyon súlyos a helyzet. Ezért mondják szükségállapotnak. Hogy vissza lehet-e élni vele? Mint mindennel. Hogy visszaélnek-e vele? Biztos. Mint mindenhol. Itt talán egy kicsit jobban. Kik? Hát a politikusok. Miért? Mert olyanok. Meg mert választások lesznek.

Tehát már a hónap elején bejelentették, hogy egy hetes szünetet tartanak az iskolákban. Ezt a hét derekán még egy héttel meghosszabbították, így majd csak február huszadikán kezdődik ismét a tanítás. Azután következett az utcai világítás korlátozása majd egy napra rá az a felszólítás, hogy szüntessék be a munkát azok a vállalatok, amelyek ezt megtehetik. Másnap elrendelték a munkaszünetet a nem közérdekű tevékenységet folytató üzemekben. Segélyt utaltak a legválságosabb önkormányzatoknak, elrendelték a rendelkezésre álló gépek és a hadsereg bevetését. Így kell ezt csinálni szükséghelyzetben. Ez a mostani kétségkívül az. Időközben járja az országot az állam elnöke, ott van az emberek között, érdeklődik, tájékozódik, tanácsol, ígér. Mondjuk azt, hogy a legszegényebbeknek nem kell kifizetniük a februári villanyszámlát. És folyamatosan arra kéri az embereket, hogy takarékoskodjanak az árammal. Ugyanezt teszi a helyettes kormányfő, belügyminiszter, ezúttal a szükséghelyzetek válságtörzsének parancsnokaként. Egy és ugyanazt az embert fedi mindhárom tisztség.

Csoda-e, ha az ellenzék úgy gondolja, hogy az ország vezetői visszaélnek a helyzettel? Pedig ezúttal tényleg csak annyira, amennyi nem lépi túl a jó ízlés határát. A szerbiai jó ízlését. Ezért történt aztán, hogy a legnagyobb hidegben és hóesésben rótták fel a kormánynak az üzemek leállítását. Amivel, szerintük, a kormány lekapcsolja, eloltja Szerbiát. Mint az éjjeli lámpát. Ezért húzatnák karóba az energia-szektor vezetőit. Akik most érdemtelenül elismerést vívnak ki maguknak. Az áramkorlátozásokat nem a tél indokolja hanem a korrupció és a bűnözés következményei – üzeni a legerősebb ellenzéki párt, amely nyilván attól tart, hogy eddigi szolid előnyéből jócskán veszít, ha a kormány gondoskodó és körültekintő családfőnek mutatkozik ezekben a zord időkben. És nyilván tart attól is, hogy a hideg elmúltával még inkább erőre kap a hatalom, ha, mint hírlik, február végén, március elején az Európai Unió kedvezően nyilatkozik a tagjelölt státusról. Nem maradt adós a hatalmi koalíció vezérpártja a demokrata sem, amely azonnal radikális múltjukra emlékezette a haladókat. És álnoknak meg kétszínűnek nevezte őket, akik inkább áramkorlátozásokkal sanyargatnák a polgárokat. Jó kis történet. Ismét nem vesszük észre, hogy tulajdonképpen mi polgárok kerültünk  kutyaszorítóba. Ők csak a fejünk fölött veszekednek.

2012. február 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább