Ma Jeromos, Honória, Hunor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Megkezdődött
Öreg Dezső
Megkezdődött a nyíltszíni leszámolás a politikai pártok között. Az a fajta, amely a választások velejárója. A két legerősebb, mint várható volt, Koszovó kapcsán váltott néhány keresetlen szót, amolyan bemelegítőként. Kár, hogy nincs egy komoly harmadik, amely külső szemlélőként hasznot húzhatna belőle, elvihetné a győzelmet a veszekedők elől. De csak olyan akad, abból több is, amelyik arra figyel, melyik fél kap több sebet, és melyik marad jobb állapotban a végső küzdelem előtt. Meg után. Majd ahhoz lehet odasimulni.
Veszekednének a magyar partok is, ha lenne kivel. De egyelőre elég egyoldalúnak tűnik a figyelemfelkeltési igyekezet, mert a legerősebb, a VMSZ töprengés nélkül utasította vissza a négy kicsinek a keringőre való ki tudja hányadik felkérését. Így szokott ez történni választások előtt. Olykor megállapodnak, olykor nem. Olykor egymás ellen indulnak, kicsi, kisebb eséllyel vagy esély nélkül. Fő, hogy forog a pénz, mondaná a zsidó viccek hőse. Mert persze pénzről is szó van ebben a történetben, nem is kicsiről. Amekkora a párt ereje, akkora a részesedési érdekeltsége is. Jobbára. Néha nagyobb. A politikai tőzsde pillanatnyi alakulása a választók akaratán múlik. Jobbára. Ezért érdemes beledolgozni, belefektetni, beleadni apait, anyait így választások előtt, aztán magától kamatozik egy ideig. Ebben a választási ciklusban négy teljes évig hozta a politikai hasznot is. Az egyébről – mint mondjuk a piszkos anyagiak, munkahelyek, ösztöndíjak, erkölcsi és anyagi elismerések, jutalmak, presztízs, autoritás, hatalom, a közvélemény befolyásolása, a sajtó fölötti uralom – ne is szóljunk. Ezek a demokrácia velejárói Szerbiában (is). Ezért már megéri lehazaárulózni a másikat. Bár ez a minősítés egyre ritkábban fordul elő az itteni politikai nézetütköztetésekben. Inkább azt állítják egymásról, hogy hazudnak, hogy gyávák, nem méltók arra, hogy a kezükbe kerüljön az ország kormányrúdja. Mint ahogy tette most a hatalmi koalíció vezérpártja, a Demokrata Párt a legerősebb ellenzéki erővel, a Szerb Haladás Párttal. De mondom, ez csak bemelegítő Koszovó kapcsán. A válasz sem késett sokáig, a másik fél már állítja, hogy a mostani kormány a Belgrád számára nem létező koszovói kormány kezébe adta a szerbiai állami (anya)könyveket, a Koszovóban élő szerbek múltját és jövőjét. A jelenét nem firtatja. Nem is lenne ildomos, hiszen a belgrádi hatalommal viaskodó észak koszovói honfitársaik vezetői most éppen az itteni ellenzék befolyása alatt cselekszenek, sok borsot törve a választási és az eurouniós igyekezet között egyensúlyozó kormánykoalíció vezérpártjának az orra alá.
Pedig azt mondták a politikusok, hogy ez a kampány az életről szól majd. Arról a mindennapiról, amelyben dolgozni kell menni, kenyeret és tejet kell venni, iskolába kell járni, egészségügyi ellátásban kell részesíteni a betegeket, nyugdíjakat kell folyósítani. Nem a tizenkilencedik század szintjén. És nem is a múlt század hatvanas éveinek a színvonalán. Erről egyelőre elég kevés szó esik. Bár emlegeti az ellenzék a rablóprivatizációt, a bűnözést, a korrupciót, a tönkretett mezőgazdaságot, a maffia-módszerekkel végrehajtott igazságügyi reformokat. A hatalmi koalícióból is elhangzik olykor – olykor, hogy látták már ugyanezeket az embereket a hatalmon, más párt színeiben, amikor Szerbia éppen Koszovóban vívta – ki tudja hányadik – háborúját. Amikor még a most Hágában vádlottként raboskodó Šešelj pártjában voltak másodhegedűsök a haladás párt mostani vezetői. Halkan hangzanak el ezek a vádak a hatalom szájából, mert ugye, ott van közöttük az a Szerbiai Szocialista Párt is, amely akkor volt a vezetője az akkori hatalmi pártszövetségnek. Megváltoztak, mondják, meg azóta ki is békültek már a demokratákkal. De vannak, akik még emlékeznek. És emlékeztetnek. Szavuk azonban nem hallatszik messzire. Mert a szocialisták nélkül nemigen kormányozhat egyik tábor sem a választások után.
Következő cikk: Vastagbéltükrözés San Franciscóban
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Menedék-ügyben 2015 óta a válság jelenti a normális állapotot
Miközben sem a jobb-, sem a baloldal nem képes életképes javaslatokkal előrukkolni, így az EU képtelen >
Szlovákia a választás után átcsúszhat Orbán táborába
A Nyugat számára nagy a tét, mindenesetre a szlovák politikában áttekinthetetlenek az erőviszonyok és igen nagyok >
Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna
Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >
Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre
A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >
Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek
Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >