2021. január 17. vasárnap
Ma Antal, Antónia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mesterek és tanítványok

Szerbiában egyesek azt kérdik: orbanizálódik-e a a Balkán? Vagy Orbán balkanizálódik?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Mesterek és tanítványok
(CoyoteSinging illusztrációja)

A második kérdés azonban némiképp téves – még ha a nyelvet ma úgy is fogjuk fel, hogy ha valamit úgy ért a többség, ahogyan, akkor az úgy van értve, úgy használjuk. Anno, valamikor a 19. században, illetve utána alakult ki ugyanis a balkanizálódás kifejezés, és a megosztottságot, a széthullást, a részekre, kis országokra való bomlást jelentette; a kvázi életképtelen, mert kicsi államok létrejöttét – és mindez újra megtörtént az 1990-as években.

A balkáni állapotok kifejezés alatt azonban ma már inkább azt értjük, hogy minden, ami nem Európa: a klozet mellé van szarva, nem fizetjük a számlákat, seggbe rúgjuk a gyereket, örülünk, ha megdöglik a szomszéd tehene, és egyáltalán, mindenki más menjen a jó édesanyja valagába, és a munka világa helyett inkább a sörözést és a tévézést választjuk, miközben az asszony a talpunkat masszírozza, amit fél éve mostunk meg utoljára.

A (nyugat)-balkáni országok népessége mindig is vonzódott a tekintélyelvű uralom iránt, demokratikus hagyományokról aligha beszélhetünk. Montenegróban nem volt elitcsere 1990 (avagy 1945) óta, Bosznia-Hercegovina három részre esett (a boszniai szerbek kvázi-államának irányítói oly ultranacionalisták, hogy azt le sem lehet írni). Szerbia meg nem tudja, hogy akkor elengedje-e de jure azt a Koszovót, ami de facto már elment. Közben a kormányzat emberei (is) a boszniai szerbek vezetőivel smúzolnak a Radovan Karadžić-Ratko Mladić vonal melletti kiállás és emlékezés jegyében. Srebrenica meg nem is létezik, nem történt ott semmi, azt a mocsok bosnyák-amerikai-eu-s (balliberó) sajtó találta ki, aminek a nemzeti szuverenitás és büszkeség és hazafiság ismeretlen fogalom, nem-e?

Szlovéniában és Horvátországban tavaly bukott meg a konzervatív-nemzeti vonal, bár előbbiben még mindig nincs kormány, utóbbiban pedig vasárnap lesz népszavazás az EU-csatlakozásról. Szerbiában idén áprilisban lesznek választások. Amikor tehát az ismert belgrádi liberális, illetve antinacionalista publicista, Teofil Pančić feltette a kérdést, hogy veszélyezteti-e az orbanizáció jelensége mint olyan Szerbiát, arra utalt, hogy vajon az EU-szkeptikus irányzat nyer ismét és nekimennek az egész világnak, mint Milošević idejében? Hisz a Tadić elnök fémjelezte kormányzat, legalábbis szavakban, EU-csatlakozás-párti, és az a legnagyobb ellenzéki párt is, a Šešelj-féle radikálisokról levált „haladók”, akik per pillanat a legnépszerűbbek.

Az „orbanizációnak” azonban éppen az a külügyminiszter a megtestesítője, aki a Tadić-féle demokraták embere. Meglehet, nem sokáig, mert a helyezkedés már elindult, hisz minden oldalról sokat bírálták már. Mivel Vuk Jeremić, noha már lassan hat éve külügyér, semmiféle sikert nem tudott elérni  (Koszovó vagy épp az EU-csatlakozás terén, hisz megint elhalasztották a jelöltté válás kimondását is – mindig a jövő hónapra ígérik, most februárra…) Igaz,  a 37 éves Vuk amúgy személyesen sikeres, ha úgy vesszük, hiszen Novak Đoković mellé állva sikeresen megpuccsolták a Szerbia Teniszszövetséget, Vuk lett az elnök, közben a szintén a nemzeti érzelmektől túlfűtött Emir (Nemanja) Kusturica a síszövetség irányítását vette át. Ha a sporttal való eszement foglalkozás – ahelyett, hogy a dolgával törődne – az „orbanizáció” egyik jele, úgy egy elemünk már meg is van.

Szerbiai politológusok szerint, ha Jeremić el is veszíti pártja kegyeit, más, kisebb pártok biztosan kapkodni fognak érte. Az aktuális kormányzat számos tagja, így Tadić elnök is, kettős játékot játszik – akár az Orbán-kormányzat –, s egyet mond a hazai közönségnek, meg a koszovói és boszniai szerbeknek, s mást a nemzetközi közösségnek. Jeremić így sem mondható sikeresnek a külügyek terén még otthon sem, az ország nem sokat haladt előre a csatlakozás terén négy év alatt sem. (A súlyos feltételek egyike Koszovó elismerése, és ez egy szerb politikus esetében szinte egyenlő a harakirivel.) Ám a sikertelenség részbeni oka épp Jeremić személyiségéből ered, írják: euroszkepticizmusa (! – fura dolog, hogy épp a külügyminiszter az egy jelöltnek jelentkező ország esetében) fiatalossággal, energikussággal társul. Amit egyesek negatívumként fognak fel, mások meg persze pozitívumként. Ezen felül közvetlen módon kommunikál a nemzetközi közösség képviselőivel. Ám ez nem vall jó taktikára, hisz a diplomaták körében nem kedvelik a ficsúrt – teszik hozzá.

Jeremić tehát jó tanítványa Orbánnak, avagy jó társa lehet neki: országuk a szabadságharcosok földje, a (saját) igazság nevében pedig neki kell menni mindenki másnak és kioktatni őket – hát ebben kétségtelenül erősek. Ők azok, akiknek nem volt gyerekszobájuk, felülről néznek mindenkire, végtelenül magabiztosak és cinikusak, és amikor EU-t mondanak, zsebükben lófütyit mutatnak. Ez lenne az orbanizáció, és csak reméljük, nem marad fenn a fogalom, nem lesz értelmezhető, mert az sokba fog nekünk kerülni…

2012. január 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vágy vakcinája

Mintha az ellenzék is érezné az immár számokban is megmutatkozó esélyt, mintha a fegyelem és az >

Tovább

Magyarországnak soha nem volt ilyen cinikus, romlott, gonosz kormánya

Nem gondolhatunk másra, hogy az orosz majd a kínai oltóanyag népszerűsítése mögött kizárólag üzleti és politikai >

Tovább

Merkel-utód: Csak semmi kísérletezés

A Financial Times úgy véli, hogy Armin Laschet annak a jelszónak a jegyében lett a CDU >

Tovább

Siralmas Trump politikai teljesítménye

Hatalmas erkölcsi felelősséget visel, akárcsak a republikánusok a kurzus geopolitikai következményeiért. Hiszen ha az Egyesült Államokban >

Tovább

Kinek a haszna?

És Orbán legnagyobb tévedése abban van, hogy ezt a kínai valamit azoknak a hatvanon felüli krónikus >

Tovább

FT: Bidenek egy „Amerika az első” külpolitikára van szüksége

Ha Biden hatalmon akar maradni, akkor le kell választania az anyagilag nehéz helyzetbe jutott rétegeket a >

Tovább

„Kedves CDU! Ugyan árult már el végre, mit kívánsz tenni Orbán Viktorral!”

A döntéstől függ az EU-ban a demokrácia és a jogállam jövője. Orbán nem csak Magyarországon okozott >

Tovább

DW: Vihart kavar egy szobor Budapesten

Csak áprilisban fogják kiállítani a „Fekete életek számítanak” mozgalom támogatására született, mindössze kb. egyméteres szobrot, ám >

Tovább

Krugman: A washingtoni puccs már évtizedek óta érett

Amikor felbukkant a Tea Párt, majd Trump, a pártvezetés kénytelen volt ráeszmélni, hogy már azok kezébe >

Tovább

NZZ: A magyar ellenzék egyetértett a korszakváltásban

Korszakváltásban bízik a magyar ellenzék, mert hosszú ideje nem voltak ennyire jók az esélyei, hogy véget >

Tovább

Putyin lidércnyomása

Nehogy bárki azt higgye: Putyin a hasát fogja a washingtoni lázadás miatt. Sőt, az lidércnyomással ér >

Tovább

Ahol az igazság már nem számít, az a fasizmus előszobája

Amikor nem ragaszkodunk többé a tényekhez, akkor átengedjük a hatalmat olyanoknak, akik – megfelelő gazdagság és >

Tovább