2024. június 22. szombat
Ma Paulina, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mesterek és tanítványok

Szerbiában egyesek azt kérdik: orbanizálódik-e a a Balkán? Vagy Orbán balkanizálódik?

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Mesterek és tanítványok
(CoyoteSinging illusztrációja)

A második kérdés azonban némiképp téves – még ha a nyelvet ma úgy is fogjuk fel, hogy ha valamit úgy ért a többség, ahogyan, akkor az úgy van értve, úgy használjuk. Anno, valamikor a 19. században, illetve utána alakult ki ugyanis a balkanizálódás kifejezés, és a megosztottságot, a széthullást, a részekre, kis országokra való bomlást jelentette; a kvázi életképtelen, mert kicsi államok létrejöttét – és mindez újra megtörtént az 1990-as években.

A balkáni állapotok kifejezés alatt azonban ma már inkább azt értjük, hogy minden, ami nem Európa: a klozet mellé van szarva, nem fizetjük a számlákat, seggbe rúgjuk a gyereket, örülünk, ha megdöglik a szomszéd tehene, és egyáltalán, mindenki más menjen a jó édesanyja valagába, és a munka világa helyett inkább a sörözést és a tévézést választjuk, miközben az asszony a talpunkat masszírozza, amit fél éve mostunk meg utoljára.

A (nyugat)-balkáni országok népessége mindig is vonzódott a tekintélyelvű uralom iránt, demokratikus hagyományokról aligha beszélhetünk. Montenegróban nem volt elitcsere 1990 (avagy 1945) óta, Bosznia-Hercegovina három részre esett (a boszniai szerbek kvázi-államának irányítói oly ultranacionalisták, hogy azt le sem lehet írni). Szerbia meg nem tudja, hogy akkor elengedje-e de jure azt a Koszovót, ami de facto már elment. Közben a kormányzat emberei (is) a boszniai szerbek vezetőivel smúzolnak a Radovan Karadžić-Ratko Mladić vonal melletti kiállás és emlékezés jegyében. Srebrenica meg nem is létezik, nem történt ott semmi, azt a mocsok bosnyák-amerikai-eu-s (balliberó) sajtó találta ki, aminek a nemzeti szuverenitás és büszkeség és hazafiság ismeretlen fogalom, nem-e?

Szlovéniában és Horvátországban tavaly bukott meg a konzervatív-nemzeti vonal, bár előbbiben még mindig nincs kormány, utóbbiban pedig vasárnap lesz népszavazás az EU-csatlakozásról. Szerbiában idén áprilisban lesznek választások. Amikor tehát az ismert belgrádi liberális, illetve antinacionalista publicista, Teofil Pančić feltette a kérdést, hogy veszélyezteti-e az orbanizáció jelensége mint olyan Szerbiát, arra utalt, hogy vajon az EU-szkeptikus irányzat nyer ismét és nekimennek az egész világnak, mint Milošević idejében? Hisz a Tadić elnök fémjelezte kormányzat, legalábbis szavakban, EU-csatlakozás-párti, és az a legnagyobb ellenzéki párt is, a Šešelj-féle radikálisokról levált „haladók”, akik per pillanat a legnépszerűbbek.

Az „orbanizációnak” azonban éppen az a külügyminiszter a megtestesítője, aki a Tadić-féle demokraták embere. Meglehet, nem sokáig, mert a helyezkedés már elindult, hisz minden oldalról sokat bírálták már. Mivel Vuk Jeremić, noha már lassan hat éve külügyér, semmiféle sikert nem tudott elérni  (Koszovó vagy épp az EU-csatlakozás terén, hisz megint elhalasztották a jelöltté válás kimondását is – mindig a jövő hónapra ígérik, most februárra…) Igaz,  a 37 éves Vuk amúgy személyesen sikeres, ha úgy vesszük, hiszen Novak Đoković mellé állva sikeresen megpuccsolták a Szerbia Teniszszövetséget, Vuk lett az elnök, közben a szintén a nemzeti érzelmektől túlfűtött Emir (Nemanja) Kusturica a síszövetség irányítását vette át. Ha a sporttal való eszement foglalkozás – ahelyett, hogy a dolgával törődne – az „orbanizáció” egyik jele, úgy egy elemünk már meg is van.

Szerbiai politológusok szerint, ha Jeremić el is veszíti pártja kegyeit, más, kisebb pártok biztosan kapkodni fognak érte. Az aktuális kormányzat számos tagja, így Tadić elnök is, kettős játékot játszik – akár az Orbán-kormányzat –, s egyet mond a hazai közönségnek, meg a koszovói és boszniai szerbeknek, s mást a nemzetközi közösségnek. Jeremić így sem mondható sikeresnek a külügyek terén még otthon sem, az ország nem sokat haladt előre a csatlakozás terén négy év alatt sem. (A súlyos feltételek egyike Koszovó elismerése, és ez egy szerb politikus esetében szinte egyenlő a harakirivel.) Ám a sikertelenség részbeni oka épp Jeremić személyiségéből ered, írják: euroszkepticizmusa (! – fura dolog, hogy épp a külügyminiszter az egy jelöltnek jelentkező ország esetében) fiatalossággal, energikussággal társul. Amit egyesek negatívumként fognak fel, mások meg persze pozitívumként. Ezen felül közvetlen módon kommunikál a nemzetközi közösség képviselőivel. Ám ez nem vall jó taktikára, hisz a diplomaták körében nem kedvelik a ficsúrt – teszik hozzá.

Jeremić tehát jó tanítványa Orbánnak, avagy jó társa lehet neki: országuk a szabadságharcosok földje, a (saját) igazság nevében pedig neki kell menni mindenki másnak és kioktatni őket – hát ebben kétségtelenül erősek. Ők azok, akiknek nem volt gyerekszobájuk, felülről néznek mindenkire, végtelenül magabiztosak és cinikusak, és amikor EU-t mondanak, zsebükben lófütyit mutatnak. Ez lenne az orbanizáció, és csak reméljük, nem marad fenn a fogalom, nem lesz értelmezhető, mert az sokba fog nekünk kerülni…

2012. január 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európában annyi elnök van, hogy egymás sarkába érnek, de nincs közöttük egy sem, aki vállalná a földrész vezetését

Ezt állapítja meg az Economist Nagy Károlyról elnevezett rovat heti elemzése. Váratlanul hatalmi űr keletkezett, miközben >

Tovább

Trump győzelme - újabb háború a Balkánon?

A Neue Zürcher Zeitung kommentárja abból a szempontból is fölöttébb problémásnak tartaná Trump győzelmét, mert az >

Tovább

Viktátor az orbániversumban

A Die Presseben megjelent a glossza azt emeli ki, hogy a magyar válogatottnak bosszút kellett volna >

Tovább

Az újfasizmus kísértete járja be Európát

Slavoj Žižek neves szlovén filozófus rámutat, hogy már egy sor hagyományos párt, illetve politikus készül együttműködni >

Tovább

A szlovák sajtó attól fél, hogy a hatalom orbanizálja a tömegtájékoztatást

A Fico elleni merénylet óta a kormány tervezetet nyújtott be a közrádió és –tévé alakítására – >

Tovább

Washington Post Bidennek: ne vegye félvállról a közvélemény kutatásokat

Népszerűsége ugyanis megrekedt 38 %-körül, ami  évtizedek óta nem fordult elő egy hivatalban lévő elnökkel. Ráadásul a >

Tovább

Orbán Viktor arról álmodik, hogy nacionalista politikája kirakatává tegye a magyar válogatottat

A nacionalista, szélsőjobbos Orbán Viktornál keveredik a futball és a politika. Arról álmodik, hogy a nemzeti >

Tovább

A fasisztoid lázadás a maga korában

Mint ahogy a harmincas évek vége felé szinte minden zsidó családban előfordult Európában, hogy valamelyik rokon >

Tovább

Tanyasi történet

Jártam nemrég egy tanyán. Befordultam a két fasor láttán, leültem a kockás abroszhoz, rendeltem ezt-azt, és >

Tovább

A választás után a 30-as éveket emlegeti a sajtó, de attól az EU fényévekre van

Ezt állítja Josef Joffe, a nagy tekintélyű német újságíró a Neue Zürcher Zeitungban. Szerinte ugyanis Le >

Tovább

Pressman: Nincs ingyen ebéd

A budapesti amerikai nagykövet arra figyelmeztette az Orbán-kormányt, hogy nincs ingyen ebéd, azaz ára van annak, >

Tovább

Magyar a magyar rónán

A színrelépése óta olyan a közhangulat, mint Arthur Miller drámájának, a Salemi boszorkányoknak Salem nevű falujában. >

Tovább