Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Mesterek és tanítványok
Szerbiában egyesek azt kérdik: orbanizálódik-e a a Balkán? Vagy Orbán balkanizálódik?
Szerbhorváth György
A második kérdés azonban némiképp téves – még ha a nyelvet ma úgy is fogjuk fel, hogy ha valamit úgy ért a többség, ahogyan, akkor az úgy van értve, úgy használjuk. Anno, valamikor a 19. században, illetve utána alakult ki ugyanis a balkanizálódás kifejezés, és a megosztottságot, a széthullást, a részekre, kis országokra való bomlást jelentette; a kvázi életképtelen, mert kicsi államok létrejöttét – és mindez újra megtörtént az 1990-as években.
A balkáni állapotok kifejezés alatt azonban ma már inkább azt értjük, hogy minden, ami nem Európa: a klozet mellé van szarva, nem fizetjük a számlákat, seggbe rúgjuk a gyereket, örülünk, ha megdöglik a szomszéd tehene, és egyáltalán, mindenki más menjen a jó édesanyja valagába, és a munka világa helyett inkább a sörözést és a tévézést választjuk, miközben az asszony a talpunkat masszírozza, amit fél éve mostunk meg utoljára.
A (nyugat)-balkáni országok népessége mindig is vonzódott a tekintélyelvű uralom iránt, demokratikus hagyományokról aligha beszélhetünk. Montenegróban nem volt elitcsere 1990 (avagy 1945) óta, Bosznia-Hercegovina három részre esett (a boszniai szerbek kvázi-államának irányítói oly ultranacionalisták, hogy azt le sem lehet írni). Szerbia meg nem tudja, hogy akkor elengedje-e de jure azt a Koszovót, ami de facto már elment. Közben a kormányzat emberei (is) a boszniai szerbek vezetőivel smúzolnak a Radovan Karadžić-Ratko Mladić vonal melletti kiállás és emlékezés jegyében. Srebrenica meg nem is létezik, nem történt ott semmi, azt a mocsok bosnyák-amerikai-eu-s (balliberó) sajtó találta ki, aminek a nemzeti szuverenitás és büszkeség és hazafiság ismeretlen fogalom, nem-e?
Szlovéniában és Horvátországban tavaly bukott meg a konzervatív-nemzeti vonal, bár előbbiben még mindig nincs kormány, utóbbiban pedig vasárnap lesz népszavazás az EU-csatlakozásról. Szerbiában idén áprilisban lesznek választások. Amikor tehát az ismert belgrádi liberális, illetve antinacionalista publicista, Teofil Pančić feltette a kérdést, hogy veszélyezteti-e az orbanizáció jelensége mint olyan Szerbiát, arra utalt, hogy vajon az EU-szkeptikus irányzat nyer ismét és nekimennek az egész világnak, mint Milošević idejében? Hisz a Tadić elnök fémjelezte kormányzat, legalábbis szavakban, EU-csatlakozás-párti, és az a legnagyobb ellenzéki párt is, a Šešelj-féle radikálisokról levált „haladók”, akik per pillanat a legnépszerűbbek.
Az „orbanizációnak” azonban éppen az a külügyminiszter a megtestesítője, aki a Tadić-féle demokraták embere. Meglehet, nem sokáig, mert a helyezkedés már elindult, hisz minden oldalról sokat bírálták már. Mivel Vuk Jeremić, noha már lassan hat éve külügyér, semmiféle sikert nem tudott elérni (Koszovó vagy épp az EU-csatlakozás terén, hisz megint elhalasztották a jelöltté válás kimondását is – mindig a jövő hónapra ígérik, most februárra…) Igaz, a 37 éves Vuk amúgy személyesen sikeres, ha úgy vesszük, hiszen Novak Đoković mellé állva sikeresen megpuccsolták a Szerbia Teniszszövetséget, Vuk lett az elnök, közben a szintén a nemzeti érzelmektől túlfűtött Emir (Nemanja) Kusturica a síszövetség irányítását vette át. Ha a sporttal való eszement foglalkozás – ahelyett, hogy a dolgával törődne – az „orbanizáció” egyik jele, úgy egy elemünk már meg is van.
Szerbiai politológusok szerint, ha Jeremić el is veszíti pártja kegyeit, más, kisebb pártok biztosan kapkodni fognak érte. Az aktuális kormányzat számos tagja, így Tadić elnök is, kettős játékot játszik – akár az Orbán-kormányzat –, s egyet mond a hazai közönségnek, meg a koszovói és boszniai szerbeknek, s mást a nemzetközi közösségnek. Jeremić így sem mondható sikeresnek a külügyek terén még otthon sem, az ország nem sokat haladt előre a csatlakozás terén négy év alatt sem. (A súlyos feltételek egyike Koszovó elismerése, és ez egy szerb politikus esetében szinte egyenlő a harakirivel.) Ám a sikertelenség részbeni oka épp Jeremić személyiségéből ered, írják: euroszkepticizmusa (! – fura dolog, hogy épp a külügyminiszter az egy jelöltnek jelentkező ország esetében) fiatalossággal, energikussággal társul. Amit egyesek negatívumként fognak fel, mások meg persze pozitívumként. Ezen felül közvetlen módon kommunikál a nemzetközi közösség képviselőivel. Ám ez nem vall jó taktikára, hisz a diplomaták körében nem kedvelik a ficsúrt – teszik hozzá.
Jeremić tehát jó tanítványa Orbánnak, avagy jó társa lehet neki: országuk a szabadságharcosok földje, a (saját) igazság nevében pedig neki kell menni mindenki másnak és kioktatni őket – hát ebben kétségtelenül erősek. Ők azok, akiknek nem volt gyerekszobájuk, felülről néznek mindenkire, végtelenül magabiztosak és cinikusak, és amikor EU-t mondanak, zsebükben lófütyit mutatnak. Ez lenne az orbanizáció, és csak reméljük, nem marad fenn a fogalom, nem lesz értelmezhető, mert az sokba fog nekünk kerülni…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa és Kijev egyre ügyesebb és összehangolja lépéseit
Az orosz-ukrán tárgyalások szereplési lehetőséghez juttatták az amerikai elnököt – állapítja meg a Guardian szerkesztőségi állásfoglalása. >
Orbán új jogszabállyal igyekszik kiiktatni a bírálókat
Az ellenzék Oroszországban érzi magát – jelenti Budapestről a Der Standardnak Gregor Mayer. A beterjesztett javaslat >
Románia vasárnap két világ közül választ, a következmények egész Európára kihatnak
Ha a szélsőjobbos Simion győzedelmeskedik, az válságba taszíthatja a kontinenst – hangsúlyozza Keno Verseck a Deutsche >
A lengyel elnökválasztás barométere annak, hogyan is áll a populista hullám Európában
Döntően meghatározza, hogy az ország helyre tudja-e állítani a jogállamot, és hogy az EU megbízható partnere >
Az orosz elnök étvágya csak nőtt, egész Ukrajnát be akarja kebelezni
Európa számára az egész háborúban nem a Kreml a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a jelek >
Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, akár nem
Nathalie Tocci azt tapasztalta, hogy Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, >
Orbán felhúzta az erdélyi magyarokat
Mégpedig azzal, hogy a vasárnapi romániai elnökválasztás előtt beállt az ultranacionalista jelölt mögé. A kb. egymilliós >
A szaúdi udvar és a Trump-ház megérdemlik egymást
A Daily Telegraph világgazdasági szakírója kifejti, hogy a szaúdi gazdasági együttműködéssel Trump már megint rossz lóra >
Az amerikai Nagy Ugrás - hátra
Trump azt kockázatja, hogy Kína karjaiba tereli Európát, Hszi legnagyobb örömére. Mert az USA káoszba süllyed, >
Ez maga a rendszer
S persze ugyanez köszön vissza a folyamatosan hangoztatott nemzetiségi politikában, ahol a „nemzeti érzés”, a „magyarság >
„Farkasokkal táncoló”
Az Economist elemzése szerint a bizonytalanság és a feszültség egyszerre jelentkezik a beharangozott ukrajnai béketárgyalások előtt, >
Az ukrán-magyar kémjátszma
Az sem világos, hogy mi történik az Ukrajnából származó titkosszolgálati információkkal. „A legnagyobb kockázat az, hogy >