2020. március 30. hétfő
Ma Zalán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Békesség

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Békesség
(kalani1980 fotója)

Békésen telt ez a karácsony is, a szerb, ahogy mi magyarok mondjuk errefelé. Elmúlik lassan az a mesterkélt eufória, amely ragacsosan dagadt kifelé mindenből, amihez hozzányúltak a „visszatért szabadságot” hivalkodva ízlelgető és tetszelegve fitogtató, nemzeti lobogóval takarózó bocskoros, huszárcsizmás, dolmányos, atillás, sajkacsás és pártás liliomok, daliás vitézek, aranyos leventék. Akad még belőlük, persze. Sokak szerint sok is. De most már nem ez az, ami – szerb szóhasználatban – a „legboldogabb keresztény ünnepet” meghatározóan jellemzi. Visszatérnek lassan azok a hagyományok, amelyeket sokan igencsak igyekeztek elfelejteni ott a múlt század derekán. Még azoknál is, ahol együtt keresztelkedett a család apraja-nagyja. Kinél így, kinél úgy. Kinél meghitten, családi körben, kinél zajosabban, utcai tuskóégetéssel, valamivel több pogány hagyománnyal, keleti tarkasággal. Aztán majd tavaszra, a feltámadás dicsőítésén, a „kereszténység legboldogabb napján” – ahogy mi magyarok mondjuk – a most csöndesebben ünneplők lesznek tarkábbak, hangosabbak.

Csakhogy az idei karácsony nem (nyugodtan mondható: sem) volt teljesen békés meg boldog. Az ország elnöke, aki, emlékeznek még, a nyugati keresztényeket Petrőcön és Óbecsén tisztelte meg jelenlétével az éjféli misén, az ortodox ünnepet ezúttal is Koszovóban töltötte. Ami, bármennyire is vallási indíttatásúnak mondják, politikai üzenetet hordoz. Annál inkább, mert az államfő éppen az ünnepek előtt jelentette be, hogy megvan a koszovói válság rendezésére vonatkozó terve. Amelyről szólva szilveszter előtt kimondta, Szerbia nem mellőzheti az albánok nemzeti érdekeit. Szerbiának olyan javaslatot kell tennie, amelyben figyelembe veszik az albán nép legitim érdekeit és az albánok meg a pristinai intézmények követeléseit. Békülékeny, mondhatni, józan gondolatok ezek, amelyek mindenekelőtt a szerbiai közvéleménynek szóltak. A többi érintett már bizonyára ennél jóval többet tud róluk, részleteit is ismeri a nyilvánvalóan új belgrádi javaslatnak. Azt nem tudhatjuk, hogy Tadić a vallási vezetőkkel megosztotta-e rendezési terveit. Csak föltételezhetjük, hogy valamilyen úton-módon csak a fülükbe jutott, hiszen az ilyen sorsdöntő kérdésekről folytatott politikai egyeztetések sohasem maradhatnak teljesen titkosak. A vallási elöljárók pedig, karácsonyi üzeneteikből ítélve, nem nézik jó szemmel azt, amire készül. Másképpen a szerb pátriárka nem beszélt volna nemrég az észak-koszovói lázadó szerbeknek vérük ontásáról. Nem mondta volna karácsonyi üzenetében, hogy tartsanak ki, maradjonak az ősök földjén, mert „szenvedés és halál nélkül nincs föltámadás”.

Mondom, békésen telt ez a karácsony is, a szerb, ahogy mi magyarok mondjuk errefelé, bár nyilván találóbb lenne a békében kifejezés. Az „egyetértésben” már sehogyan sem illene ide. Mert nem látszik annak az akarata, hogy Szerbiában az idén összefognak azok az erők, amelyek az országnak, de mindenekelőtt az itt élőknek az érdekeit felismerve érvényesítik is őket. Nincs jele annak, hogy – választási év lévén – a politikusok felismerve a helyzet komolyságát és a pillanat sorsdöntő voltát, nem az egymással való ádáz versengésen gondolkodnának, hanem közösen arról a felelősségről, amelyet nekik kellene vállalniuk. Most. Nem pedig átruházniuk valamelyik következő nemzedékre.

De miért is várnánk el politikusainktól, hogy egyik napról a másikra komolyan vegyék azt a szakmát, amely jószerével, más helyen és más időben, ugyanilyen kihívások közepette akár hivatássá – karácsonyról lévén szó, engedtessék meg a fennköltség – szent feladattá minősülhetne? Tartok azonban attól, hogy karácsony után vezetőink, de az egyszerű emberek is visszacsúsznak, süllyednek a mindennapok feslettségébe. Azzal, hogy az utóbbiaknak, tehát nekünk, halandóknak, a szürke hétköznapok olyan megalázó kihívásaival is szembe kell néznünk, mint a nincstelenség, munkanélküliség, korrupció minden állami intézményben és a kiszolgáltatottság. Nagy és kicsiny, idegen és magunkénak tartott uraságnak egyaránt.

2012. január 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább

Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?

Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >

Tovább

NER-puccs

Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >

Tovább

Ha nem figyelünk oda, eltűnhetnek a szabadságjogok

A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok >

Tovább

WP: Magyarország teljes diktatúraként kerül ki a jelenlegi válságból...

... hacsak nem lép közbe Brüsszel és Washington, miközben mindkettő érthető módon sokkal sürgősebb ügyekkel van >

Tovább

Szép új világ

Nagyon megterhelő időszak lesz ez mindenhol, hát még nálunk, egy olyan kormány uralma alatt, amely képtelen >

Tovább

A populisták ugrásra készen

Persze másutt is szigorú intézkedéseket hoztak és nem a magyar kormányfő az egyetlen, aki a kórokozó >

Tovább

Katonásra váltott Orbán

Egy-két más államférfihoz hasonlóan Orbán is harcias retorikát vet be a koronavírus elleni harcban. A hangnemhez >

Tovább

Magyarországon sorban állnak a fegyverekért

Ezt a New York Times írja két hírügynökségre a Yahoo-ra és a Reutersre hivtkozva. A lap >

Tovább