Ma Lukrécia, Veronika, Hajnalka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Békesség
Öreg Dezső
Békésen telt ez a karácsony is, a szerb, ahogy mi magyarok mondjuk errefelé. Elmúlik lassan az a mesterkélt eufória, amely ragacsosan dagadt kifelé mindenből, amihez hozzányúltak a „visszatért szabadságot” hivalkodva ízlelgető és tetszelegve fitogtató, nemzeti lobogóval takarózó bocskoros, huszárcsizmás, dolmányos, atillás, sajkacsás és pártás liliomok, daliás vitézek, aranyos leventék. Akad még belőlük, persze. Sokak szerint sok is. De most már nem ez az, ami – szerb szóhasználatban – a „legboldogabb keresztény ünnepet” meghatározóan jellemzi. Visszatérnek lassan azok a hagyományok, amelyeket sokan igencsak igyekeztek elfelejteni ott a múlt század derekán. Még azoknál is, ahol együtt keresztelkedett a család apraja-nagyja. Kinél így, kinél úgy. Kinél meghitten, családi körben, kinél zajosabban, utcai tuskóégetéssel, valamivel több pogány hagyománnyal, keleti tarkasággal. Aztán majd tavaszra, a feltámadás dicsőítésén, a „kereszténység legboldogabb napján” – ahogy mi magyarok mondjuk – a most csöndesebben ünneplők lesznek tarkábbak, hangosabbak.
Csakhogy az idei karácsony nem (nyugodtan mondható: sem) volt teljesen békés meg boldog. Az ország elnöke, aki, emlékeznek még, a nyugati keresztényeket Petrőcön és Óbecsén tisztelte meg jelenlétével az éjféli misén, az ortodox ünnepet ezúttal is Koszovóban töltötte. Ami, bármennyire is vallási indíttatásúnak mondják, politikai üzenetet hordoz. Annál inkább, mert az államfő éppen az ünnepek előtt jelentette be, hogy megvan a koszovói válság rendezésére vonatkozó terve. Amelyről szólva szilveszter előtt kimondta, Szerbia nem mellőzheti az albánok nemzeti érdekeit. Szerbiának olyan javaslatot kell tennie, amelyben figyelembe veszik az albán nép legitim érdekeit és az albánok meg a pristinai intézmények követeléseit. Békülékeny, mondhatni, józan gondolatok ezek, amelyek mindenekelőtt a szerbiai közvéleménynek szóltak. A többi érintett már bizonyára ennél jóval többet tud róluk, részleteit is ismeri a nyilvánvalóan új belgrádi javaslatnak. Azt nem tudhatjuk, hogy Tadić a vallási vezetőkkel megosztotta-e rendezési terveit. Csak föltételezhetjük, hogy valamilyen úton-módon csak a fülükbe jutott, hiszen az ilyen sorsdöntő kérdésekről folytatott politikai egyeztetések sohasem maradhatnak teljesen titkosak. A vallási elöljárók pedig, karácsonyi üzeneteikből ítélve, nem nézik jó szemmel azt, amire készül. Másképpen a szerb pátriárka nem beszélt volna nemrég az észak-koszovói lázadó szerbeknek vérük ontásáról. Nem mondta volna karácsonyi üzenetében, hogy tartsanak ki, maradjonak az ősök földjén, mert „szenvedés és halál nélkül nincs föltámadás”.
Mondom, békésen telt ez a karácsony is, a szerb, ahogy mi magyarok mondjuk errefelé, bár nyilván találóbb lenne a békében kifejezés. Az „egyetértésben” már sehogyan sem illene ide. Mert nem látszik annak az akarata, hogy Szerbiában az idén összefognak azok az erők, amelyek az országnak, de mindenekelőtt az itt élőknek az érdekeit felismerve érvényesítik is őket. Nincs jele annak, hogy – választási év lévén – a politikusok felismerve a helyzet komolyságát és a pillanat sorsdöntő voltát, nem az egymással való ádáz versengésen gondolkodnának, hanem közösen arról a felelősségről, amelyet nekik kellene vállalniuk. Most. Nem pedig átruházniuk valamelyik következő nemzedékre.
De miért is várnánk el politikusainktól, hogy egyik napról a másikra komolyan vegyék azt a szakmát, amely jószerével, más helyen és más időben, ugyanilyen kihívások közepette akár hivatássá – karácsonyról lévén szó, engedtessék meg a fennköltség – szent feladattá minősülhetne? Tartok azonban attól, hogy karácsony után vezetőink, de az egyszerű emberek is visszacsúsznak, süllyednek a mindennapok feslettségébe. Azzal, hogy az utóbbiaknak, tehát nekünk, halandóknak, a szürke hétköznapok olyan megalázó kihívásaival is szembe kell néznünk, mint a nincstelenség, munkanélküliség, korrupció minden állami intézményben és a kiszolgáltatottság. Nagy és kicsiny, idegen és magunkénak tartott uraságnak egyaránt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merkel és a populisták
A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >
A világ esik szét amíg az USA visszavonul
A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >
Soros befolyása
A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >
Von der Leyen Horvátországban kampányolt
A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >
A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják
Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >
Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?
A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >
Londoni levél – A „hazai hivatal”
Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >
A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban
Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >
Az orosz bénultság
Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >
Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban
A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >
Bajban Orbán szlovén klónja
Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >
Az emberiség válaszúthoz közeledik
A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >