2020. július 13. hétfő
Ma Jenő, Henrik névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Köszöntő

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Köszöntő
Remény (melezartworks illusztrációja)

Ilyenkor újév táján csak visszatekint az ember. Meg terveket sző. Vagy csak egyszerűen tervezget, reménykedik. Mert, ugye, erre teremtetett. Mi, a köz- és politikai élet figyelői meg krónikásai pedig összegezünk. Kivonunk, összeadunk. Van, aki szoroz is, van, aki oszt, van, aki megoszt. Van, aki hamisít, csal, becsap. Ebben a szakmában lehet. Nem kérik számon – nagyon –, nem verik le rajta, sőt hálásak is neki. Ott, ahol kell. Ahol megrendelték, megrendelik. Ez is elszomoríthatja az embert. Mert ez is annak a társadalmi miliőnek a tükre, függvénye, amelyben élünk. Ahol erény a félrevezetés, siker a becsapás, túlélést szavatol az álnok időnyerés. Ahol díjazzák a sunyiságot, és nem csak megtűrik, hanem a jutalmazzák is a hitványságot.

Bizonytalanság és kilátástalanság. Ez a két érzés kerít hatalmába, ha Szerbia jelene és jövője jut eszembe. Eszembe jut, mert ez a dolgom. Két dolog, amitől a sorsunk függ. Meg a kiszámíthatatlanság, amely az előző kettőből adódik. Pedig bizonyosságot, és ha nem is fényes, de világos perspektívát, kiszámítható jövőt ígértek nekünk annak idején azok, akiknek a kezébe tettük sorsunkat. Igaz, fanyalogva, jobb híján, a nagyobb rossz elkerülése reményében. Ami valószínűleg igazoltnak is bizonyult, mármint az efféle számítás. Csakhogy ettől még nem változik meg a mögöttünk levő, reményekkel kezdett, immár ki tudja hanyadik esztendő mérlege. Amely, az államfő statisztikája szerint nem is olyan rossz. Nem is tudom, miért tekintünk ennyire másképpen a világra, erre a mi kicsiny mikrokozmoszunkra, amelyben éljük, éldegéljük mindennapjainkat. Mi, egyszerű halandók és ők, a hatalom birtokosai. Majdnem azt mondtam, bitorlói. Mert úgy számolja az elnök, hogy viszonylag rendszeresen visszafizetjük az adósságokat, ami a gazdaság szilárdságára utal. A külföldi befektetések nagyobbak, mimt a térség többi országában. Nemrég jelent meg egy adat, amely szerint a szerbiai gazdaságba ruházott összeg nagyobb, mint a Szlovéniába, Magyarországra, Horvátországba és Bosznia Hercegovinába érkező tőke összesen. Ezt is az államfő mondta évzáró sajtóértekezletén. És ezt mi itt miért nem vesszük észre? Biztosan azért, egyebek között, mert a munkanélküliség 22 százalékos. Az elnök statisztikája szerint.

Közgazdászok olyan adatokkal operálnak, melyek szerint tavaly kétszázötvenezer és négyszázezer között volt a munkanélküliek száma. Maradjunk a háromszázezernél, ez is rettenetes szám abban az országban, amelyben a bérek nem elegendőek a megélhetésre. Nem a felső százezerről beszélek, akik most a szilveszterezés fáradalmait pihenik valamelyik európai fővárosban. Azokról van szó, akik otthon ették meg az ünnepi töltött káposztát, miután hazatértek a főtéren rendezett mulatságról. Arról a híres balkániról, aki az idén is idecsalogatta az imént sorolt országok fiataljainak egy részét. Emlékeznek ugye, azokról az országokról beszélek, amelyeket elkerül a külföldi tőke és agyoncsap a recesszió. Tudom, hogy ott sem könnyű, de Szerbiát állítani pozitív példaként, enyhén szólva is csúsztatás. De hát, ugye, választások jönnek, méghozzá nem csak parlamentiek, hanem, ahogy a főnök ugyanazon a sajtóértekezleten bejelentette, elnökválasztás is lesz. Szépeket kell mondani, az ígéretek ideje következik, nem az elszámolásé. Az ígéret pedig az, hogy megvan a megoldás a koszovói gubancra. Arra, amelyik decemberben megakadályozta az európai uniós tagjelölt státus elnyerését. Azt mondta Boris Tadić, világos terve van, hogyan kell rendezni a koszovói helyzetet, és hogy tervének lényegéről tájékoztatta a külföldi hatalmak képviselőit. Meg hogy Szerbia akkor rukkol ki ezzel a megoldással, amikor úgy méri fel, hogy hatékonyan érvényesíthető. „Előbb be kell fejeznem tárgyalásimat európai partnereimmel, majd a hazai intézményekkel, és utána tárom a parlament meg a polgárok elé” – így az elnök, egyes szám első személyben. Magabiztosan, készen az új kihívásokkal való szembesülésre, készen a választási kampányra. Egy picit elbizonytalanító, hogy abból, amit elárult a tervéről, az derül ki, marad a „Koszovó is, Európai Unió is” jelszó. Ilyent már hallottunk, láttunk. Következményeit most érezzük.

2012. január 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gruevszki megszólalt

A Frankfurter Allgemeine Zeitung most nagy nehezen rávette egy beszélgetésre, amelynek során azt közölte, hogy teljesen >

Tovább

A demokrácia alkonya

Professzorok, szerkesztők, a civil társadalom vezetői hanyatt estek a populista tekintélyelvűség előtt, sőt, együttműködtek azzal. Esettanulmányban >

Tovább

Orbán á la Trump

Annak idején liberálisként és istentagadóként indult, de azután rájött, hogy a vallás politikai hasznot hozhat számára. >

Tovább

Merkel és a populisták

A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >

Tovább

A világ esik szét amíg az USA visszavonul

A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >

Tovább

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább