Ma Erhard, Ákos, Döme névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Köszöntő
Öreg Dezső
Ilyenkor újév táján csak visszatekint az ember. Meg terveket sző. Vagy csak egyszerűen tervezget, reménykedik. Mert, ugye, erre teremtetett. Mi, a köz- és politikai élet figyelői meg krónikásai pedig összegezünk. Kivonunk, összeadunk. Van, aki szoroz is, van, aki oszt, van, aki megoszt. Van, aki hamisít, csal, becsap. Ebben a szakmában lehet. Nem kérik számon – nagyon –, nem verik le rajta, sőt hálásak is neki. Ott, ahol kell. Ahol megrendelték, megrendelik. Ez is elszomoríthatja az embert. Mert ez is annak a társadalmi miliőnek a tükre, függvénye, amelyben élünk. Ahol erény a félrevezetés, siker a becsapás, túlélést szavatol az álnok időnyerés. Ahol díjazzák a sunyiságot, és nem csak megtűrik, hanem a jutalmazzák is a hitványságot.
Bizonytalanság és kilátástalanság. Ez a két érzés kerít hatalmába, ha Szerbia jelene és jövője jut eszembe. Eszembe jut, mert ez a dolgom. Két dolog, amitől a sorsunk függ. Meg a kiszámíthatatlanság, amely az előző kettőből adódik. Pedig bizonyosságot, és ha nem is fényes, de világos perspektívát, kiszámítható jövőt ígértek nekünk annak idején azok, akiknek a kezébe tettük sorsunkat. Igaz, fanyalogva, jobb híján, a nagyobb rossz elkerülése reményében. Ami valószínűleg igazoltnak is bizonyult, mármint az efféle számítás. Csakhogy ettől még nem változik meg a mögöttünk levő, reményekkel kezdett, immár ki tudja hanyadik esztendő mérlege. Amely, az államfő statisztikája szerint nem is olyan rossz. Nem is tudom, miért tekintünk ennyire másképpen a világra, erre a mi kicsiny mikrokozmoszunkra, amelyben éljük, éldegéljük mindennapjainkat. Mi, egyszerű halandók és ők, a hatalom birtokosai. Majdnem azt mondtam, bitorlói. Mert úgy számolja az elnök, hogy viszonylag rendszeresen visszafizetjük az adósságokat, ami a gazdaság szilárdságára utal. A külföldi befektetések nagyobbak, mimt a térség többi országában. Nemrég jelent meg egy adat, amely szerint a szerbiai gazdaságba ruházott összeg nagyobb, mint a Szlovéniába, Magyarországra, Horvátországba és Bosznia Hercegovinába érkező tőke összesen. Ezt is az államfő mondta évzáró sajtóértekezletén. És ezt mi itt miért nem vesszük észre? Biztosan azért, egyebek között, mert a munkanélküliség 22 százalékos. Az elnök statisztikája szerint.
Közgazdászok olyan adatokkal operálnak, melyek szerint tavaly kétszázötvenezer és négyszázezer között volt a munkanélküliek száma. Maradjunk a háromszázezernél, ez is rettenetes szám abban az országban, amelyben a bérek nem elegendőek a megélhetésre. Nem a felső százezerről beszélek, akik most a szilveszterezés fáradalmait pihenik valamelyik európai fővárosban. Azokról van szó, akik otthon ették meg az ünnepi töltött káposztát, miután hazatértek a főtéren rendezett mulatságról. Arról a híres balkániról, aki az idén is idecsalogatta az imént sorolt országok fiataljainak egy részét. Emlékeznek ugye, azokról az országokról beszélek, amelyeket elkerül a külföldi tőke és agyoncsap a recesszió. Tudom, hogy ott sem könnyű, de Szerbiát állítani pozitív példaként, enyhén szólva is csúsztatás. De hát, ugye, választások jönnek, méghozzá nem csak parlamentiek, hanem, ahogy a főnök ugyanazon a sajtóértekezleten bejelentette, elnökválasztás is lesz. Szépeket kell mondani, az ígéretek ideje következik, nem az elszámolásé. Az ígéret pedig az, hogy megvan a megoldás a koszovói gubancra. Arra, amelyik decemberben megakadályozta az európai uniós tagjelölt státus elnyerését. Azt mondta Boris Tadić, világos terve van, hogyan kell rendezni a koszovói helyzetet, és hogy tervének lényegéről tájékoztatta a külföldi hatalmak képviselőit. Meg hogy Szerbia akkor rukkol ki ezzel a megoldással, amikor úgy méri fel, hogy hatékonyan érvényesíthető. „Előbb be kell fejeznem tárgyalásimat európai partnereimmel, majd a hazai intézményekkel, és utána tárom a parlament meg a polgárok elé” – így az elnök, egyes szám első személyben. Magabiztosan, készen az új kihívásokkal való szembesülésre, készen a választási kampányra. Egy picit elbizonytalanító, hogy abból, amit elárult a tervéről, az derül ki, marad a „Koszovó is, Európai Unió is” jelszó. Ilyent már hallottunk, láttunk. Következményeit most érezzük.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A koronavírus mindörökre megváltoztatja a világrendet
A pandémia soha nem látott kihívást jelent, és az Egyesült Államoknak nem csak az a feladata, >
Az anyagi támogatások szűkítése
New York Times/Reuters szerint a francia elnöki hivatal egyik munkatársa úgy nyilatkozott, hogy a Bizottságnak a >
„Minden működik”
Egészen szürreális videót tett közé a kormánypropaganda. Ez a csupán 50 másodperces videó és ez a >
Harari: egy diktatúra nem lehet az unió tagja
Az uniónak nagyon világosan cselekednie kellene Magyarország kapcsán, azaz ki kellene jelentenie, hogy egy diktatúra nem >
Merkel történelmet írhat
Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >
A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?
New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >
A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt
A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >
Egy kis közös teherviselés
Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >
Londoni levél - A hibernáló metró
A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >
A Fidesz Waterlooja
A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >
Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben
Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >
Egy ravasz, de gátlástalan kalandor
Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >