2023. október 2. hétfő
Ma Petra, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Kultúra

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Kultúra
(phoenirius illusztrációja)

Európaivá varázsoljuk mi ezt a Szerbiát még akkor is, ha nem kellünk az Unióban. Fölvázoljuk európai keretét, megadjuk törvényes módját. Csakazértis. Hadd lássák az európai hatalmasságok, hogy vagyunk mi is olyan legények mint ők. Ebben a balkáni kocsmában. Nem tántorít el bennünket semmilyen brüsszeli visszautasítás európai szándékunktól, nem téríthet le bennünket semmi a kijelölt útról. Nem történt semmi, haladunk a cél felé, terveinket semmi sem zavarja. Építjük az európai szellemiséget.

Szóval a filmtörvény tervezetét, annak európaivá tételét tárgyalta éppen a parlament, amikor a Szerb Radikális Párt egyik képviselője emelkedett szólásra. És a tőlük megszokott vehemenciával nyitott tüzet Angelina Jolie-ra. Akiről kiderítette, hogy szerbgyűlölő, mert rendezői debütáns filmjében, A vér és a méz földjében sátáninak mutatta be a szerb népet. Úgy az egészet. Az amerikaiak pedig az bennszülött indiánok feletti népirtásból globális film és művelődési márkát teremtettek – mondta. Jó, ebben akár lehet némi igazság is. Mindenki abból szövi a mesét, arról mond mondát, abból kelt életre legendát, amije van. Van aki a Little Bighorn-i csatából, van aki a mohácsiból, van aki koszovóiból. Így keletkezik a mítosz, így lesznek a vesztesekből győztesek, így kel életre a hősök virtuális világa, és éli önálló életét a történelmi mellett. Ez is benn van abban az európai kultúrhagyatékban, amelyet büszkén mondunk magunkénak. Csakhogy ugye azt kellene letisztázni, hogy mikori is ez a mítosz. Hogy véget értek-e azok a mitikus idők, amikor a szájhagyomány megfényesíthette a nemzeti hősök cselekedeteit. Amikor a nemzet emlékezetét jobbára csak az énekmondó regösök éltették. A boszniai háború emlékei talán mégsem ebbe a sorba állíthatók. Európában.

Nem volt ez a parlamenti vita egészen európai. Sem az egyik, sem a másik oldalon. Mármint az ellenzék és a hatalom részéről. Már amikor a radikális képviselő szót kapott elhangzottak olyan megjegyzések (bekiabálások), hogy a párt szakértőt bízott meg a téma taglalásával. Történt ugyanis, hogy az egyik belgrádi újság nem is olyan régen megjelentetett egy, a honatyáról készült házi pornófelvételt. Ez most újabb megjegyzésekre adott alkalmat, amelyek el is hangzottak a parlamenti padsorokból. Mindez egy csöppet sem zavarta Dušan Marić képviselő urat, aki folytatta fejtegetését, mely szerint Szerbia a filmvilágban az egyik legolcsóbb országnak számít, ahol jól jövedelmező hollywoodi filmek forgathatók. A külföldi producerek olcsó helyszíneket bérelhetnek, olcsók a színészek és még olcsóbbak a statiszták. „A tapasztalat szól belőle!” – hangzott a padsorokból. De a képviselő nem zavartatta magát, mondta tovább a mondókáját. Még csak most következett igazán Angelina Jolie. „Aki, példának okáért jön, hogy leforgassa második filmjét az állítólag bűnöző szerbekről. Angya elkölt a szerbek pocskondiázására, mondjuk, 50 millió eurót. Ezután megkeres a lelkem még 500 milliót filmje forgalmazásán. A szerb nép leköpdösésén és befeketítésén. Szerbia pedig, szegényes költségvetéséből, talán jutalomként, fizet neki öt-tíz millió eurót.”

 – Marić úr, Angelina Jolie nem szerepel az ügyrend hetedik szakaszában – figyelmeztette az elnöklő a radikális felszólalót – nyilván, hogy rátegyen egy lapáttal a parlamenti demokráciára. –Figyelmesen elolvastam – toldotta meg.

– Mert mi buták vagyunk, csak te vagy az okos! – hangzott a radikális padsorokból az egyik hölgy kisegítő bekiabálása. Aminek a következménye egy újabb nyilvános figyelmeztetés lett. Tartott ez még egy ideig, de ennyi elég a (parlamenti) kultúrából mára.

Mert mi megyünk Európába, a brüsszeli nem ellenére. Beépítjük európai kultúránkat a közösbe, hogy kiegészítsük, pótoljuk a hiányzó részeket. A vér és a méz földjét meg nem nézzük meg, tudjuk, hogy milyen szándékkal készült. A külföldi producerek pedig keressenek máshol olcsó helyszíneket, színészeket és statisztákat. Nekünk nem kell az aprópénzük. Mi drága kultúrnemzet vagyunk.

Alászolgája, Angelina!

2011. december 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Fico a kapuk előtt

Végre! – sóhajtottunk fel csütörtökön sokan, amikor véget ért a szlovákiai parlamenti választások három évtizedes történetének >

Tovább

Fico és az amerikai republikánusok megtanítják félni az ukránokat

Ezt hangsúlyozza a Die Presse vezércikke. Azaz Ukrajnának most már azzal is meg kell vívnia, hogy >

Tovább

Pozsonyban most nehéz tárgyalások következnek, füstös hátsó szobákban

Nehéz megjósolni, hogy ki hozhatja alakíthatja meg az új kormányt. Mindenesetre a választást Európában sokan úgy >

Tovább

Még 1,6 milliárd

Valójában persze ha csak Isten pénzének mielőbbi elköltése és részbeni lenyúlása a cél, akkor nem muszáj >

Tovább

Bidennek félre kell állnia, mert különben a világ készülhet a Trump 2.0-időszakra

Ha fiatalabb politikus kerülne az Egyesült Államok élére, az egyúttal azt jelentené, hogy az ország többé >

Tovább

A Nyugat Szerbiára fogad, ezt a szomszédjainak kell megfizetni

Az amerikai kormányzat emberei a szerb kisebbség követelését támogatják Koszovóban, holott azok teljesítése alááshatja az alkotmányos >

Tovább

Menedék-ügyben 2015 óta a válság jelenti a normális állapotot

Miközben sem a jobb-, sem a baloldal nem képes életképes javaslatokkal előrukkolni, így az EU képtelen >

Tovább

Szlovákia a választás után átcsúszhat Orbán táborába

A Nyugat számára nagy a tét, mindenesetre a szlovák politikában áttekinthetetlenek az erőviszonyok és igen nagyok >

Tovább

Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna

Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >

Tovább

Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre

A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >

Tovább

Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek

Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >

Tovább

Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes

A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >

Tovább