Ma Aurél, Placid, Attila rella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nach dem Nein
Öreg Dezső
Nem volt szomorúság az elnöknek az arcán amikor népe elé állt. Csak csalódottság. Meg talán egy kicsi fáradtság. Azt mondta: nem csalódott. Ezt nehéz neki elhinni. Csalódnia kellett, ha másban nem, magában. Mégsem sikerült a tervek szerint teljesítenie. Sem irányunkba, alattvalók irányába, sem a legközelebbi munkatársakak, sem a pártkatonák irányába, akik a hűségért jutalomfalatot, vacsorát várnak cserébe. Nem tudta bizonyítani politikai felsőbbrendűségét az ellenfeleknek sem, akik, eddig legalábbis, meglehetősen kíméletesek voltak irányába a Brüsszelből érkezett kedvezőtlen döntés után.
Azt mondta, nem adja fel, nem olyan fából faragták. Mert „nem a megroggyanás a vereség, hanem az, ha nem kel fel az ember”. Azt mondta, abból meríti hitét, hogy a polgárok érdekeit képviseli. Meg, hogy Szerbia az Unió szemébe mer nézni. Azt is sejtette, hogy mélyen a szemébe akar nézni európai kollégáinak, akiket ezúttal nem tisztelt meg a barátaim megszólítással. Kimérten és körültekintően beszélt. Hogy minden szavának üzenete legyen. A gondok fölé emelkedett bölcs méltóságteljes optimizmusát, a plebsz aggályait értő, a gyógyírt ismerő mágus megnyugtató biztonságát sugározta felénk. A hitet. Amelyet tőlünk vár el. Nem az Európába vetettet, hanem az iránta tápláltat. Mert nem történt semmi, megyünk tovább, hiszen mi oda valók vagyunk, csak ezek az eurós gondokkal terhelt uniósok nem mérték fel kellően mit is cselekednek. Nem haragszik ő senkire. Esetleg neheztel egy kicsit a németekre, azok közül is inkább csak a kancellárra. De csak egy kicsit. Mert Belgrád továbbra is a legjobb kapcsolatokat akarja építeni ezzel a jelentős európai országgal. Megtanulta ő Winston Churchilltől, hogy a politikában sohasem szabad lemondani semmiről. Ezért nem is mond le soha a Németországgal épített partneri viszonyról. Így a mi elnökünk.
Namármost nem kerülhette meg azt sem, ami miatt oly tapintatlanul, már-már kíméletlenül, egyesek szemében egyenesen gőgösen visszautasítottak bennünket ezzel a tagjelöltségi kérelemmel. A továbbiakig várakozólistára téve a sokat szenvedett, számos viszontagságon keresztül esett országot. Így került ismét említésre a rég hallott ENSZ határozat, az a híres-hírhedt 1244-es, amelyről a korábbi, jobboldali kormányzás idején annyit hallhattunk. Amikor nem a prioritások közé tartozott az Európai Unió. Melynek rendeleteibe kapaszkodva bizonyította Szerbia országnak világnak, hogy Koszovó nem ország, csak idegen közigazgatás alá tévedt tartomány. Ismét hallhatta mindenki, aki odafigyelt, hogy soha, de soha nem ismerjük el azt a függetlenséget, amelyet az Unió legtöbb tagállama elfogadott. És ennek ellenére megyünk tovább konokon a kijelölt úton. Ezen a két három hónapon már nem múlik semmi.
Nem szólt viszon az elnök semmit arról, vajon népe lélekben közelebb került-e Európához ebben a bő három évben, amióta az „Európai Unió is, Koszovó is” jelszóval hatalomra került párt mellé felsorakozott koalíció irányítja az országot. Nem említette a korrupciót, a megosztottságot, a politikai és gazdasági meg szociális bizonytalanságot. Az emberekre nehezedő nyomást, a kíméletlen pártokráciát, amely a társadalmi erkölcsöt már csírájában elfojtja az ilyesmire amúgy is alig fogékony szerbiai közösségi életben. Nem szólt arról a gerinctelen politikai gyakorlatról, melynek szenvedő alanyai épp az előbb említett korrupt elvárások áldozatai. Arról a mentalitásról sem beszélt, melynek lényege, a „becsapom, ha addig élek is”, itt, tökélyre fejlesztett életfilozófia. Amely nem csak a szomszédok közötti tyúkperekre jellemző, hanem az uralkodó, jó, legyen hatalmi réteg és a nép közötti viszonyban is dominál. Mint láttuk, megpróbálták belopni az Európai Unióval való kapcsolatokba is. Nem sikerült. Ezúttal.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két október, két különböző csata: Felvirrad-e október 26.?
Arra a felvetésre, hogy sokak szerint október 6-a annak idején nem virradt fel igazán, és vajon >
Az SNS belső kampánya
Sokan közülük nem járnak be dolgozni, sőt azt sem tudják pontosan, hol vannak alkalmazásban: mindössze egy >
Hol van a fókusz?
Ezek a választások nem programok párbeszédéről szólnak, és a tét még csak nem is a politikai >
Nehéz függetlennek lenni Vučićtyal szemben. Nehezebb, mint Koszovóval szemben
Ők talán tudják, hogy ez nincs így. Talán van tervük arra, hogyan védjék meg a koszovói >
OLVASÁS MAGUNKBA ÉS MAGUNKNAK: Az a rettenetes és idegen part
Ragyogó stílusban, amely kompromisszumot nem ismerve kérdez rá mind a személyes helyzetre, mind a hovatartozás sokkal >
Vučić utolsó napja a hatalomban
Ha az összecsapások az a választás utáni forgatókönyv, amelyet a volt elnök elképzelt, tudnia kellene, hogy >
Ne dőljünk be a hamis optimizmusnak
Nem szabad naivnak lenni és egyszerűen csak reménykedni. Kapcsolatba kell lépni azokkal az emberekkel, akik szükség >
Miért döntött úgy Vučić éppen most, hogy „átlagember” lesz?
Vučić lemondásának fontos célja lehet az is, hogy csökkentse a részvételt nemcsak a parlamenti, hanem a >
Mondhassa, nem báncsa a fülem
Egykori általános iskolám ebédlőjében, a falon függött egy tábla, rajta: Magyar ember evés közben nem beszél! >
Miért éleződnek ismét a feszültségek Magyarország és Ukrajna között?
Összességében a magyar kormány Ukrajna-politikája a kezdeti enyhülés után most koordinálatlannak, impulzívnak és világos cél nélkülinek >
Vezetők vezér nélkül
Ha áttanulmányozzuk a történelmi dokumentumokat, rájövünk, hogy minden nagy történelmi fejlemény mögött véletlenek sokasága áll, és >
Mi köti össze, és mi választja el Trumpot és Vučićot?
Mi marad? Valójában semmi, csak az összezavart és tájékozatlan polgárok, akik egyre inkább alattvalókká válnak.Ha azonban >