2020. április 4. szombat
Ma Izidor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Nach dem Nein

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Nach dem Nein
(scheinbar illusztrációja)

Nem volt szomorúság az elnöknek az arcán amikor népe elé állt. Csak csalódottság. Meg talán egy kicsi fáradtság. Azt mondta: nem csalódott. Ezt nehéz neki elhinni. Csalódnia kellett, ha másban nem, magában. Mégsem sikerült a tervek szerint teljesítenie. Sem irányunkba, alattvalók irányába, sem a legközelebbi munkatársakak, sem a pártkatonák irányába, akik a hűségért jutalomfalatot, vacsorát várnak cserébe. Nem tudta bizonyítani politikai felsőbbrendűségét az ellenfeleknek sem, akik, eddig legalábbis, meglehetősen kíméletesek voltak irányába a Brüsszelből érkezett kedvezőtlen döntés után.

Azt mondta, nem adja fel, nem olyan fából faragták. Mert „nem a megroggyanás a vereség, hanem az, ha nem kel fel az ember”. Azt mondta, abból meríti  hitét, hogy a polgárok érdekeit képviseli. Meg, hogy Szerbia az Unió szemébe mer nézni. Azt is sejtette, hogy mélyen a szemébe akar nézni európai kollégáinak, akiket ezúttal nem tisztelt meg a barátaim megszólítással. Kimérten és körültekintően beszélt. Hogy minden szavának üzenete legyen. A gondok fölé emelkedett bölcs méltóságteljes optimizmusát, a plebsz aggályait értő, a gyógyírt ismerő mágus megnyugtató biztonságát sugározta felénk. A hitet. Amelyet tőlünk vár el. Nem az Európába vetettet, hanem az iránta tápláltat. Mert nem történt semmi, megyünk tovább, hiszen mi oda valók vagyunk, csak ezek az eurós gondokkal terhelt uniósok nem mérték fel kellően mit is cselekednek. Nem haragszik ő senkire. Esetleg neheztel egy kicsit a németekre, azok közül is inkább csak a kancellárra. De csak egy kicsit. Mert Belgrád továbbra is a legjobb kapcsolatokat akarja építeni ezzel a jelentős európai országgal. Megtanulta ő Winston Churchilltől, hogy a politikában sohasem szabad lemondani semmiről. Ezért nem is mond le soha a Németországgal épített partneri viszonyról. Így a mi elnökünk.

Namármost nem kerülhette meg azt sem, ami miatt oly tapintatlanul, már-már kíméletlenül, egyesek szemében egyenesen gőgösen visszautasítottak bennünket ezzel a tagjelöltségi kérelemmel. A továbbiakig várakozólistára téve a sokat szenvedett, számos viszontagságon keresztül esett országot. Így került ismét említésre a rég hallott ENSZ határozat, az a híres-hírhedt 1244-es, amelyről a korábbi, jobboldali kormányzás idején annyit hallhattunk. Amikor nem a prioritások közé tartozott az Európai Unió. Melynek rendeleteibe kapaszkodva bizonyította Szerbia országnak világnak, hogy Koszovó nem ország, csak idegen közigazgatás alá tévedt tartomány. Ismét hallhatta mindenki, aki odafigyelt, hogy soha, de soha nem ismerjük el azt a függetlenséget, amelyet az Unió legtöbb tagállama elfogadott. És ennek ellenére megyünk tovább konokon a kijelölt úton. Ezen a két három hónapon már nem múlik semmi.

Nem szólt viszon az elnök semmit arról, vajon népe lélekben közelebb került-e Európához ebben a bő három évben, amióta az „Európai Unió is, Koszovó is” jelszóval hatalomra került párt mellé felsorakozott koalíció irányítja az országot. Nem említette a korrupciót, a megosztottságot, a politikai és gazdasági meg szociális bizonytalanságot. Az emberekre nehezedő nyomást, a kíméletlen pártokráciát, amely a társadalmi  erkölcsöt már csírájában elfojtja az ilyesmire amúgy is alig fogékony szerbiai közösségi életben. Nem szólt arról a gerinctelen politikai gyakorlatról, melynek szenvedő alanyai épp az előbb említett korrupt elvárások áldozatai. Arról a mentalitásról sem beszélt, melynek lényege, a „becsapom, ha addig élek is”, itt,  tökélyre fejlesztett életfilozófia. Amely nem csak a szomszédok közötti tyúkperekre jellemző, hanem az uralkodó, jó, legyen hatalmi réteg és a nép közötti viszonyban is dominál. Mint láttuk, megpróbálták belopni az Európai Unióval való kapcsolatokba is. Nem sikerült. Ezúttal.

2011. december 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább

Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?

Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >

Tovább

NER-puccs

Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >

Tovább