Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Érdek
Öreg Dezső
Nem igazán szeretik egymást a koalíciós partnerek Szerbiában. Mint ahogy a politikai ellenfeleket sem gyűlölik igazán. Persze a politika nem érzelgős embereknek való. Azokra építenek, rájuk számítanak. Mint az anyagra, amit meg lehet munkálni. Ez a választótestület. A haragvó, gyűlölködő, reménykedő vagy vakon hívő szerepét meghagyják nekünk, akik csak az urnákig való séta során vagyunk a politika aktív szereplői. Aztán már csak használják szavazatainkat, hogy gyakorolhassák a hatalmat. Aminek a megszerzéséhez a bizalmunkat kérték. Hiszékenységünkkel már csak visszaélnek. Ők maguk pedig építik pályájukat ellenzéki vagy hatalmi pozícióban, óvakodva a túlzott érzelmi megnyilvánulásoktól.
Lényegében egyfajta tisztelet jellemzi talán az egymás közötti kapcsolatokat politikuséknál. Ha lehet közöttük viszonyról beszélni a szó emberi, egyszerű emberi értelmében. Megértés viszont biztos van közöttük. Értik egymást, tudják, ki mit cselekszik, azt is, miért, sőt nagy bizonyossággal azt is, mi lesz az ellenfél vagy a pillanatnyi szövetséges következő lépése. Mindaddig, amíg nem kezdenek el tornyosulni a választási viharfelhők. Akkor kiszámíthatatlanná válik az egykor megbízható szövetséges, ellenfél; ideges és a szokásosnál is óvatosabb, éberebb lesz a politikus. Figyel. Mert tudja, hogy őt is figyelik. És ilyenkor a legveszélyesebb a saját fajtájára nézve. Mert kiszámíthatatlanná válik.
Nos, most ezeket a kiszámíthatatlan időket éljük itt Szerbiában. Bosszankodnak az apolitikusok, akik az első apró figyelmeztető jeleket elengedték a fülük mellet, hogy az óriásplakátokon meg sem jelentek a karácsonyi reklámok. Helyettük a politikusok arcképei, a pártpropaganda anyagai köszönnek vissza a sarkokon a nagyvárosokban. A sajtó hónapok óta ezzel foglalkozik, és maguk a politikusok sem titkolják már jó ideje, hogy igazi, éles kampányban vannak. Csak a választásokat nem írták még ki. Ez – ugye – a hatalom privilégiuma, ott is a legerősebb párté. A kisebbek várnak, és készülnek a nagy megméretésre. Közben pofonokat osztogatnak maguk körül mindenkinek, aki ezen a választáson vetélytárs lesz, függetlenül attól, hogy most szövetséges vagy ellenfél. Mlađan Dinkić, aki már megbuktatott egy-két kormányt, és szokásához híven ezúttal is új part élén indul a választáson, aki néhány hónappal ezelőtt még miniszterelnök-helyettes volt, azt mondta: a mostani kormány legnagyobb problémája az, hogy nem volt elnöke. A külügyminiszterről pedig azt, hogy Európában komoly ember nem akar vele szóba állni. Szokatlanul éles polémiát folytat a nyilvánosság előtt két másik kormánypárt, a szocialista és a Szerb Megújodási Mozgalom is. Az utóbbi vezetője nem felejti el a szocialistáknak, hogy Milošević idejében bebörtönözték és majdnem agyonverték. Meg néhány merényletet is szerveztek ellene. Ilyesmire érzékeny az ember, még ha politikus is. De hát erre emlékeznie kellett három éve is, amikor kormányszerepet vállalt. Olyankor, választások után persze másképpen lát a politikus ember. Mert biztos akkor sem az érzelmek vezérlik a döntések meghozatalában. De olyankor más az érdek.
Mégis, mi tarja még össze ezt az ugyancsak inogó kabinetet? Amely nem valósította meg a kitűzött célokat, nem tartotta be az ígéreteket. Nyilván senki sem akarja vállalni a kormánybuktató szerepét. Most, amikor olyan rosszul áll a pártok szénája. Éppen az említett sikertelenségek miatt is. Ugyanazt a célcsoportot kellene megnyerniük, amely az európai Szerbiára szavazva, és abban bízva juttatta hatalomra őket. Európát most már mások is kínálják, ígérik. Azok, akik 3 éve még nagyon ellene voltak. Csak Európa vonakodik, éppen Koszovó miatt. Ha ez lesz az utolsó feltétel. És egy csoportot vesznek célba ők, a hatalmi koalíció pártjai külön-külön. Már akit nem fogadnak be a nagyok. Mert rosszalkodott. Mindenki december 9-ét, az Unió Szerbiára vonatkozó döntését várja. Nem biztos, hogy két hét múlva, a brüsszeli döntés után is ez lesz a helyzet és az érdek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >
A PiS párhuzamos univerzuma
A Die Welt német jobboldali újság varsói tudósítója úgy látja, hogy a lengyel vízumbotrány feltárta, milyen >
A jelentéktelen ENSZ
A Wall Street Journal vezércikke úgy ítéli meg, hogy tökéletesen felesleges a dumaparti az ENSZ Közgyűlés >
Előrehozott választások Szerbiában, valószínűleg március 4-én
A Bloomberg szerint a szerb elnök bejelentette, hogy valószínűleg a jövő március 4-én, vagy egy héttel >
A Balkán frusztrált, mert az EU gyorsított eljárással kívánja felvenni Ukrajnát
A szerb elnök úgy nyilatkozott a Financial Timesnak, hogy neki semmi baja az ukránokkal, de olyan >
Elon Musk és a védelem privatizálása
A Financial Times vezércikke szóvá teszi, hogy a korszerű technológia révén az olyan milliárdosok, mint Elon >