2020. április 4. szombat
Ma Izidor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Szürkeség

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Szürkeség
Az idegen (ibiy fotója)

Olyan semmilyen ez a november itt Szerbiában. Ha értik, mit akarok mondani. Olyan fakó, eseménytelen. Üres – ha ez eléggé világos. Üres és szürke. Nem újságíró szempontból, hanem az itt élő egyszerű polgár szempontjából. Várunk is valamire, meg nem is. Mert azt mondták nekünk, hogy fontos dolgok történnek majd velünk, hogy izgalmas és igazságos változások várnak ránk, hogy leszámolunk a korrupcióval, a szervezett bűnözéssel, hogy a megreformált igazságszolgáltatás igazságosabb életet szavatol majd nekünk, hogy barátok várnak ránk az Európai Unióban. Hogy szebben és jobban fogunk élni. Most meg azt üzeni a külügyminiszter, lehet, hogy nem is kellünk egyelőre az európai klubban. De ez nem jelent semmit – mondja. Úgy mellékesen egy tv műsorban, a vita hevében. Az államfő pedig azt, hogy készüljünk fel a még rosszabbra. Mert hogy az következik. Minden bizonnyal. Neki tudnia kell. Kellene.

Ha valahol egy hétig nem járnak iskolába a gyerekek a tanév kellős közepén, ott nagyon nagy a baj. Banja Koviljačában egy hétig nem mentek iskolába a gyerekek, mert egy politikai menedékjogot kérő afganisztáni menekült megerőszakolt egy brit turistát. Előtte az ottani polgárok hónapokon át panaszkodtak a hatóságoknál, hogy a rengeteg menedékjogot kérő megnehezíti az életüket. Azt állítják, hogy a mintegy kétezer lelket számláló településen két- két és félezer menekült tartózkodik már huzamosabb ideje. Nemigen tesznek különbséget bevándorlók és politikai menedékjogért folyamodók között. Akik nem is akarnak itt maradni. Szerbia számukra csak tranzit állam, útban Európa felé. Ahova nem úgy indultak mint mi, országostul, hanem kezükben és zsebükben minden vagyonukkal, kevéske pénzzel, napi váltás fehérneművel; vagy azzal sem. Afgánok, irakiak, a háborúk dúlta afrikai országokból valók. Vannak, akik hivatalosan jelentkeztek a befogadó központban, vannak, akik illegálisan érkeztek, céljuk mindenképpen tovább állni. A köztársasági menekültügyi biztos adatai szerint – pontosak lehetnek, hiszen minden bizonnyal a rendőrségtől származnak – ötszáz különböző kihágási és bűnügyi feljelentésből kettő vonatkozik a külföldiek közötti összetűzésre. A többi esetben kivétel nélkül a távolból érkezettek a kárvallottak. Megtámadták, megverték, kirabolták őket. A brit nő megerőszakolása tulajdonképpen kivétel. Ami természetesen nem csökkenti a cselekedet súlyát és biztosan nem a várható ítéletét sem. A helybeliek reagálása azonban aránytalan. Ki lesz a következő? – kérdezték a Banja Koviljača-i egybegyűltek a múlt vasárnap. És úgy döntöttek, gyerekeiket nem engedik iskolába.

Nem lenne különösebben érdekes ez a történet, ha nem tükrözné az itteni állapotokat a Loznica melletti fürdőhely esete. Azt a sivárságot és idegenfóbiát, idegengyűlöletet, amelyet a századvégi háborúk, az azt megelőző meg az azt követő idők tápláltak az agyakba. Belegondolni is rossz, mi lenne, ha mindez nem a Drina mellett, hanem Vajdaságban történne. Ide úgy csap át az állam felkészületlensége, hogy a magyar határon napi több tucat illegális menekültet fognak el. Persze ott, a boszniai határnál sem túlzottan ápoltak a nemzetek közötti viszonyok, kapcsolatok. Ezeknek az idegeneknek pedig még a beszédét sem értik, idegen a viseletük, gondolkodásmódjuk. Más színű a bőrük, másként imádkoznak, mások a vágyaik. A helybeliek és a belgrádi hatóságok közötti tárgyalások nyomán megoldás látszik születőben. Üres laktanyákban keresnek majd ideiglenes szállást a messziről érkezetteknek. Üres laktanyából pedig a fegyverek elhallgatása óta itt van elegendő. Egyesekben a Boszniából és a Horvátországból érkezettek találtak ideiglenes otthonra a kilencvenes évek elején, derekán. Vannak, akik a mai napig ilyenben élnek. Élnek, iskolába, dolgozni járnak, családot alapítottak, gyerekeik lettek. Beleépültek az íztelen, eseménytelen szerbiai hétköznapokba. Ahol a Banja Koviljača-i események szinte semmilyen reagálást sem váltottak ki a politikusok körében. Az egy belügyminiszter kivételével. Aki elmondta, szavunk sem lehet, hiszen tavaly tizenhétezer szerbiai polgár kért politikai menedékjogot külföldön. Az ország meg sem rezdült. Éli tovább az eseménytelen napokat.

2011. november 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább

Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?

Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >

Tovább

NER-puccs

Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >

Tovább

Ha nem figyelünk oda, eltűnhetnek a szabadságjogok

A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok >

Tovább