Ma Gabriella, Johanna, Franciska névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Szürkeség
Öreg Dezső
Olyan semmilyen ez a november itt Szerbiában. Ha értik, mit akarok mondani. Olyan fakó, eseménytelen. Üres – ha ez eléggé világos. Üres és szürke. Nem újságíró szempontból, hanem az itt élő egyszerű polgár szempontjából. Várunk is valamire, meg nem is. Mert azt mondták nekünk, hogy fontos dolgok történnek majd velünk, hogy izgalmas és igazságos változások várnak ránk, hogy leszámolunk a korrupcióval, a szervezett bűnözéssel, hogy a megreformált igazságszolgáltatás igazságosabb életet szavatol majd nekünk, hogy barátok várnak ránk az Európai Unióban. Hogy szebben és jobban fogunk élni. Most meg azt üzeni a külügyminiszter, lehet, hogy nem is kellünk egyelőre az európai klubban. De ez nem jelent semmit – mondja. Úgy mellékesen egy tv műsorban, a vita hevében. Az államfő pedig azt, hogy készüljünk fel a még rosszabbra. Mert hogy az következik. Minden bizonnyal. Neki tudnia kell. Kellene.
Ha valahol egy hétig nem járnak iskolába a gyerekek a tanév kellős közepén, ott nagyon nagy a baj. Banja Koviljačában egy hétig nem mentek iskolába a gyerekek, mert egy politikai menedékjogot kérő afganisztáni menekült megerőszakolt egy brit turistát. Előtte az ottani polgárok hónapokon át panaszkodtak a hatóságoknál, hogy a rengeteg menedékjogot kérő megnehezíti az életüket. Azt állítják, hogy a mintegy kétezer lelket számláló településen két- két és félezer menekült tartózkodik már huzamosabb ideje. Nemigen tesznek különbséget bevándorlók és politikai menedékjogért folyamodók között. Akik nem is akarnak itt maradni. Szerbia számukra csak tranzit állam, útban Európa felé. Ahova nem úgy indultak mint mi, országostul, hanem kezükben és zsebükben minden vagyonukkal, kevéske pénzzel, napi váltás fehérneművel; vagy azzal sem. Afgánok, irakiak, a háborúk dúlta afrikai országokból valók. Vannak, akik hivatalosan jelentkeztek a befogadó központban, vannak, akik illegálisan érkeztek, céljuk mindenképpen tovább állni. A köztársasági menekültügyi biztos adatai szerint – pontosak lehetnek, hiszen minden bizonnyal a rendőrségtől származnak – ötszáz különböző kihágási és bűnügyi feljelentésből kettő vonatkozik a külföldiek közötti összetűzésre. A többi esetben kivétel nélkül a távolból érkezettek a kárvallottak. Megtámadták, megverték, kirabolták őket. A brit nő megerőszakolása tulajdonképpen kivétel. Ami természetesen nem csökkenti a cselekedet súlyát és biztosan nem a várható ítéletét sem. A helybeliek reagálása azonban aránytalan. Ki lesz a következő? – kérdezték a Banja Koviljača-i egybegyűltek a múlt vasárnap. És úgy döntöttek, gyerekeiket nem engedik iskolába.
Nem lenne különösebben érdekes ez a történet, ha nem tükrözné az itteni állapotokat a Loznica melletti fürdőhely esete. Azt a sivárságot és idegenfóbiát, idegengyűlöletet, amelyet a századvégi háborúk, az azt megelőző meg az azt követő idők tápláltak az agyakba. Belegondolni is rossz, mi lenne, ha mindez nem a Drina mellett, hanem Vajdaságban történne. Ide úgy csap át az állam felkészületlensége, hogy a magyar határon napi több tucat illegális menekültet fognak el. Persze ott, a boszniai határnál sem túlzottan ápoltak a nemzetek közötti viszonyok, kapcsolatok. Ezeknek az idegeneknek pedig még a beszédét sem értik, idegen a viseletük, gondolkodásmódjuk. Más színű a bőrük, másként imádkoznak, mások a vágyaik. A helybeliek és a belgrádi hatóságok közötti tárgyalások nyomán megoldás látszik születőben. Üres laktanyákban keresnek majd ideiglenes szállást a messziről érkezetteknek. Üres laktanyából pedig a fegyverek elhallgatása óta itt van elegendő. Egyesekben a Boszniából és a Horvátországból érkezettek találtak ideiglenes otthonra a kilencvenes évek elején, derekán. Vannak, akik a mai napig ilyenben élnek. Élnek, iskolába, dolgozni járnak, családot alapítottak, gyerekeik lettek. Beleépültek az íztelen, eseménytelen szerbiai hétköznapokba. Ahol a Banja Koviljača-i események szinte semmilyen reagálást sem váltottak ki a politikusok körében. Az egy belügyminiszter kivételével. Aki elmondta, szavunk sem lehet, hiszen tavaly tizenhétezer szerbiai polgár kért politikai menedékjogot külföldön. Az ország meg sem rezdült. Éli tovább az eseménytelen napokat.
Következő cikk: Új megállapítás az idegösszeroppanásról
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Miért kezd ideges lenni Orbán Viktor tábora
A Die Presse szerint, mert a Tisza Párt most először határozottan vezet a Fidesz előtt az >
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >