2019. november 15. péntek
Ma Albert, Lipót névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (7.)

Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (7.)
A Szépség és a Szörnyeteg a Szanatóriumban...

A minap, természetesen a Szanatóriumban, a Tiszán, az úszóházon, találkoztam két lánnyal, Rékával és Flórával. Mivel az életben a legfontosabb momentumok, mozzanatok, maguk a találkozások, ezért most erről mesélek.

Mindketten olyan korúak lehetnek – egy-két év eltéréssel – mint az én gyerekeim, Sára és Árpád, a valamikori kisrikkancsok. Akik szintén felnőttek, elkongatták a 21-et, és egyetemisták. Jobb híján.

Nos, Réka és Flóra sugároztak. Ezt az öreg róka azonnal megérzi, ha beleszimatol a levegőbe. Két olyan lányról van itt szó, akik a mai világban, annak ellenére, hogy szoknyában járnak, ritka madarak. Már az is sejtetett valamit, hogy lejöttek a Szanatóriumba, hát még kezükben a magyar kártyával, snapszlizva, ami végleg eldöntötte a nap alakulását.

Odaültem az asztalukhoz, és csak néztem őket. Majd amikor vették a lapot, rákérdeztem, hallottak-e a preferánszról? Kártyajáték a javából. De nem is akármilyen! Ezt mi tudjuk, odaátról, hisz épeszű egyetemista be sem fejezhetett valamilyen iskolát, ha legalább kibicelni nem tanult meg öt-hat év alatt. A preferánszot meg tanulta, tanulja egy életen át. Akár magát az életet. Aki azt hiszi, hogy tud preferánszozni, azzal le sem szabad ülni. Arról meg csodákat lehet regélni, hogy csak a hosszú éveken át kialakult hármasokkal lehet igazán jóízűeket játszani, mint anno domini mi tettük ezt a Báló Endrével meg a Bene Zolival, amikor felírtuk lakásomban az ezres partit, hisz jön az atomháború, és ütöttük néhány éjszakán át, kis alvásra szánt megszakításokkal. De jó partik voltak.

Endre:

– Kontra!

Zoli:

– Rekontra!

Endre hosszan gondolkodik, majd bedobja szubkontrát, és megszólal:

– Srófolunk egy kicsit rajtad.

Mi, Zolival holt idegek vagyunk, necces, kemény parti, tudjuk, Báló nem viccel… és a végén valahol (ma is ezen eszi magát, ha eszébe jut…) hibázik.

Zoli megszólal:

– Sróóóóóf! Sróóóóf!

Lefordultunk a székről, Endre meg, mint aki a karját veszítette volna, nem tér magához.

Persze, hogy az anyaországban nem prefiznek. Ultiznak. Biztos jó az a játék is. Miért ne lenne?

Ahogy szétosztom a lapokat, és kezdeném az életre szóló tanítást (és természetesen, nevelést) megérkezik az egyik kedves tanítványom a férjével Szabadkáról. Meg volt beszélve a találkozás. Már megint a Találkozás.

Edittel mulattam az életben a legnagyobbat, ez biztos. Színjózanon, a Csergában az asztal tetején. Soha nem felejtem el azt az estét – éjjelt, mert mulatási tilalom volt. Ők az osztállyal éppen akkor ballagtak, 1980-ban, amikor nemzeti gyász honolt egy ma már nem létező országban, hisz meghalt az, kire egyfolytában esküdöztek, és alig várták, hogy a gyász elmúljon, hogy az országot is szétverjék. Mulatni, azt már nem! Emlegették is sokáig, nevek nélkül, hogy „neki komunisti za vreme žalosti na stolove…” mulattak. Egyszer ballag a vén diák, a többi az már vagy divat, vagy gyönge utánzat.

Mi becsületesen kirúgtunk a hámból. Hajnalban Keviig meg sem álltunk, mert egy kocsmáros lánya is ballagott, éppen Keviből, hát folytattuk. De az egész spontán volt. Senki semmit nem szervezett, főleg azt nem, hogy én azon az estén megjelenek a Csergában. Arról még én sem tudtam, amikor otthonról elindultam. Az csak jött, úgy magától, mint ahogyan az asztal teteje is. Edit fölpattant, én utána, le se lehetett bennünket szedni. A dadek meg csak húzták, húzták a jobbnál jobb nótákat, elvégre kiderítették, kinek a lányáról van szó. Az anyja sem volt akárki.

Persze, Flóra és Réka még nem tudnak preferánszozni, csak a lapokat osztottam szét. De meg fogják tanulni. Majd legközelebb. Az alapokat, legalább.

Utána játszhatnak, jókat, amíg élnek. Ha a kedvük tartja.

Az közben kiderült, hogy Réka édesanyját már vagy kilenc évvel ezelőtt megismertem, ha élőben nem is, telefonon keresztül annál inkább. Hat hónapon keresztül egyeztettünk időpontot néhány fontos ember üzleti találkozója kapcsán in between Hungary and Slovenia. De nem tudtuk összehozni a Találkozót/ást a fontos emberek között. Csak azért nem, mert fontosak. A végén feladtuk.

Nekem a lánya kárpótolt mindent.

A világ csak ilyen kicsi. Bennünk él. Az egész. Csak tudjuk-e?

A rikkancs ismét jelenti (8.)

2009. július 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2009. augusztus 26. 22:29:06

Olvasgatom a Naplósat. Lemaradtam kicsit... És egyébként még meg sem köszöntem, amit Flóráról meg rólam írtál. Nem mintha meg kéne köszönni, vagy nem is tudom, csak jól esett nagyon. Tudom, hogy Flórának is nagyon, bár túl büszke, hogy ilyesmit mondjon :) Legalábbis nekem :) Akkor is amikor olvastam és most is azt érzem, hogy ez a találkozás a te kisugárzásodnak köszönhető, ami természetesen a mi befogadókészségünknek is függvénye volt. Nem annyira úgy volt, mint ahogy leírtad a te nézőpontodból. Percekig azt hittük, hogy nem vagy normális. Aztán gyorsan kiderült, hogy túlságosan is normális vagy. És nem a mi, hanem a te kisugárzásod vonzotta be a találkozást. Hiába szeretné az ember lánya azt gondolni, hogy különleges... Szóval...
ÉN szeretném megköszönni az alkalmat, hogy összetalálkoztunk, a másnapi hajókázást pedig a legszebb napok egyikeként őrzöm. Nagyon jó, hogy vagy, ez a lényeg! És ez nem érzelgősség... Vagy leaglábbis nem szeretném ha az lenne. Egyszer azt mondtad, még csak pár órája ismertük egymást (amúgy teljesen igazad volt/van),hogy nem mindig azt és úgy mondom, amit gondolok, és mennyire olyan vagyok, mint a "magyarországiak". Ez tényleg így van, de remélem látod, hogy emögött más van, vagy több, vagy legalábbis igyekszem. Nem megy egyszerre... És azt is tudom, hogy sose fog, mert sajnos így nőttem fel, de olyan jó az, amikor valaki mégis, ettől függetlenül érzi, hoy kedvelem. Hehe.
Remélem hamarosan találkozunk!
réka

Ezt a levelecskét csak a hiúságom és a szubjektivitásom kényszerítette oda, ahova való.
S.F.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább