2019. június 20. csütörtök
Ma Rafael, Dina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (7.)

Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (7.)
A Szépség és a Szörnyeteg a Szanatóriumban...

A minap, természetesen a Szanatóriumban, a Tiszán, az úszóházon, találkoztam két lánnyal, Rékával és Flórával. Mivel az életben a legfontosabb momentumok, mozzanatok, maguk a találkozások, ezért most erről mesélek.

Mindketten olyan korúak lehetnek – egy-két év eltéréssel – mint az én gyerekeim, Sára és Árpád, a valamikori kisrikkancsok. Akik szintén felnőttek, elkongatták a 21-et, és egyetemisták. Jobb híján.

Nos, Réka és Flóra sugároztak. Ezt az öreg róka azonnal megérzi, ha beleszimatol a levegőbe. Két olyan lányról van itt szó, akik a mai világban, annak ellenére, hogy szoknyában járnak, ritka madarak. Már az is sejtetett valamit, hogy lejöttek a Szanatóriumba, hát még kezükben a magyar kártyával, snapszlizva, ami végleg eldöntötte a nap alakulását.

Odaültem az asztalukhoz, és csak néztem őket. Majd amikor vették a lapot, rákérdeztem, hallottak-e a preferánszról? Kártyajáték a javából. De nem is akármilyen! Ezt mi tudjuk, odaátról, hisz épeszű egyetemista be sem fejezhetett valamilyen iskolát, ha legalább kibicelni nem tanult meg öt-hat év alatt. A preferánszot meg tanulta, tanulja egy életen át. Akár magát az életet. Aki azt hiszi, hogy tud preferánszozni, azzal le sem szabad ülni. Arról meg csodákat lehet regélni, hogy csak a hosszú éveken át kialakult hármasokkal lehet igazán jóízűeket játszani, mint anno domini mi tettük ezt a Báló Endrével meg a Bene Zolival, amikor felírtuk lakásomban az ezres partit, hisz jön az atomháború, és ütöttük néhány éjszakán át, kis alvásra szánt megszakításokkal. De jó partik voltak.

Endre:

– Kontra!

Zoli:

– Rekontra!

Endre hosszan gondolkodik, majd bedobja szubkontrát, és megszólal:

– Srófolunk egy kicsit rajtad.

Mi, Zolival holt idegek vagyunk, necces, kemény parti, tudjuk, Báló nem viccel… és a végén valahol (ma is ezen eszi magát, ha eszébe jut…) hibázik.

Zoli megszólal:

– Sróóóóóf! Sróóóóf!

Lefordultunk a székről, Endre meg, mint aki a karját veszítette volna, nem tér magához.

Persze, hogy az anyaországban nem prefiznek. Ultiznak. Biztos jó az a játék is. Miért ne lenne?

Ahogy szétosztom a lapokat, és kezdeném az életre szóló tanítást (és természetesen, nevelést) megérkezik az egyik kedves tanítványom a férjével Szabadkáról. Meg volt beszélve a találkozás. Már megint a Találkozás.

Edittel mulattam az életben a legnagyobbat, ez biztos. Színjózanon, a Csergában az asztal tetején. Soha nem felejtem el azt az estét – éjjelt, mert mulatási tilalom volt. Ők az osztállyal éppen akkor ballagtak, 1980-ban, amikor nemzeti gyász honolt egy ma már nem létező országban, hisz meghalt az, kire egyfolytában esküdöztek, és alig várták, hogy a gyász elmúljon, hogy az országot is szétverjék. Mulatni, azt már nem! Emlegették is sokáig, nevek nélkül, hogy „neki komunisti za vreme žalosti na stolove…” mulattak. Egyszer ballag a vén diák, a többi az már vagy divat, vagy gyönge utánzat.

Mi becsületesen kirúgtunk a hámból. Hajnalban Keviig meg sem álltunk, mert egy kocsmáros lánya is ballagott, éppen Keviből, hát folytattuk. De az egész spontán volt. Senki semmit nem szervezett, főleg azt nem, hogy én azon az estén megjelenek a Csergában. Arról még én sem tudtam, amikor otthonról elindultam. Az csak jött, úgy magától, mint ahogyan az asztal teteje is. Edit fölpattant, én utána, le se lehetett bennünket szedni. A dadek meg csak húzták, húzták a jobbnál jobb nótákat, elvégre kiderítették, kinek a lányáról van szó. Az anyja sem volt akárki.

Persze, Flóra és Réka még nem tudnak preferánszozni, csak a lapokat osztottam szét. De meg fogják tanulni. Majd legközelebb. Az alapokat, legalább.

Utána játszhatnak, jókat, amíg élnek. Ha a kedvük tartja.

Az közben kiderült, hogy Réka édesanyját már vagy kilenc évvel ezelőtt megismertem, ha élőben nem is, telefonon keresztül annál inkább. Hat hónapon keresztül egyeztettünk időpontot néhány fontos ember üzleti találkozója kapcsán in between Hungary and Slovenia. De nem tudtuk összehozni a Találkozót/ást a fontos emberek között. Csak azért nem, mert fontosak. A végén feladtuk.

Nekem a lánya kárpótolt mindent.

A világ csak ilyen kicsi. Bennünk él. Az egész. Csak tudjuk-e?

A rikkancs ismét jelenti (8.)

2009. július 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2009. augusztus 26. 22:29:06

Olvasgatom a Naplósat. Lemaradtam kicsit... És egyébként még meg sem köszöntem, amit Flóráról meg rólam írtál. Nem mintha meg kéne köszönni, vagy nem is tudom, csak jól esett nagyon. Tudom, hogy Flórának is nagyon, bár túl büszke, hogy ilyesmit mondjon :) Legalábbis nekem :) Akkor is amikor olvastam és most is azt érzem, hogy ez a találkozás a te kisugárzásodnak köszönhető, ami természetesen a mi befogadókészségünknek is függvénye volt. Nem annyira úgy volt, mint ahogy leírtad a te nézőpontodból. Percekig azt hittük, hogy nem vagy normális. Aztán gyorsan kiderült, hogy túlságosan is normális vagy. És nem a mi, hanem a te kisugárzásod vonzotta be a találkozást. Hiába szeretné az ember lánya azt gondolni, hogy különleges... Szóval...
ÉN szeretném megköszönni az alkalmat, hogy összetalálkoztunk, a másnapi hajókázást pedig a legszebb napok egyikeként őrzöm. Nagyon jó, hogy vagy, ez a lényeg! És ez nem érzelgősség... Vagy leaglábbis nem szeretném ha az lenne. Egyszer azt mondtad, még csak pár órája ismertük egymást (amúgy teljesen igazad volt/van),hogy nem mindig azt és úgy mondom, amit gondolok, és mennyire olyan vagyok, mint a "magyarországiak". Ez tényleg így van, de remélem látod, hogy emögött más van, vagy több, vagy legalábbis igyekszem. Nem megy egyszerre... És azt is tudom, hogy sose fog, mert sajnos így nőttem fel, de olyan jó az, amikor valaki mégis, ettől függetlenül érzi, hoy kedvelem. Hehe.
Remélem hamarosan találkozunk!
réka

Ezt a levelecskét csak a hiúságom és a szubjektivitásom kényszerítette oda, ahova való.
S.F.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán eltévedt az európai rengetegben

Az ellenék javarészt arra összpontosít, hogy egymástól vegyen el minél több teret, illetve mozgósítsa az uniót >

Tovább

Kis János: A liberális demokrácia válságáról

A jobboldali illiberalizmus, melynek egy változatát 2010 óta mi magyarok szenvedjük el, züllött, hazug, elnyomó; félelmek >

Tovább

Hátborzongató

Ki gondolta volna harminc évvel ezelőtt, hogy egyszer majd odajutunk, hogy nem engedélyezik, hogy megemlékezzünk a >

Tovább

Még egyszer

A Tarlós elleni győzelem Orbán elleni győzelemmé is átfordítható volna, de nem bárki által. Szerintem erre >

Tovább

Orbán Viktor elrabolja Magyarország jövőjét

A tragédia része, hogy az EU nem találta meg az ellenszert. A brüsszeli elitet is felelősség >

Tovább

Trump Orbán után

Vasárnap egy szupermarketben összefutottam a külügyminisztérium egyik Európával foglalkozó szakemberével. Ezt kérdezte: „Mondd, ezek a magyarok >

Tovább

Máz

Folyik a kenés, dolgoznak az ecsetek. Átfestik a Viking Sygint, és átfestik bőszen az ország hajóját >

Tovább

Orbán, mint mérgezett ajándék

A baj sokkal inkább az időzítéssel van, mert a Néppárt most ül le a szocialistákkal, a >

Tovább

Halottak háborúja

Megoldás mindig van, ha azok, akiknek a hatalmat a kezébe adták a választók – bőven kapott >

Tovább

A nemzetállami ideológia térhódítása Erdélyben

Orbán a magyar kisebbségben is a nacionalizmust fűti, aztán csodálkozik, hogy a határon túliakra rárontanak az >

Tovább

Keleten a helyzet változik

Úgy néz ki, mintha egyelőre leállt volna a jobboldali populisták áttörése a földrészen. Hirtelen még Orbán >

Tovább

Die Welt: A berlini Szimpla

Hogy a kormány mégis ennyire népszerű, azt a korrupt függőségi viszonyoknak tulajdonítják. De az EU-t is >

Tovább