2024. május 22. Szerda
Ma Júlia, Rita, Emil névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mítosz vagy vízió

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Mítosz vagy vízió
Mítosz (AniMal_e illusztrációja)

Nem volt sem pezsgő, sem tűzijáték. Nem volt örömujjongás sem hatalmi, sem ellenzéki körökben a brüsszeli hír kapcsán. Mintha minden nap, de legalább hetente kapnánk a jelentést arról, hogy az Európai Unió kedvezően értékeli mindazt, amit az ország az elmúlt időszakban tett azért, hogy rendezettebb, igazságosabb, civilizáltabb, demokratikusabb, biztonságosabb, tisztább, szabadabb életkörülményeket teremtsen. Nem volt ez az igyekezet töretlen sem lendületében sem folyamatában, de volt. Akadozva, fanyalogva, olykor értetlenül, lebecsülőn, de csinálta a kormány és a törvényhozás azt, amire vállalkozott. Erről tanúskodik az országértékelő tanulmány. Arról, hogy Európa mégsem fordított hátat Szerbiának, még akkor sem, amikor a cél előtt megtorpantunk. Amikor a mítosz ismét a vízió elé került koszovói formájában.

Hogyan történhetett meg, hogy több mint egy évtizeddel a demokratikus változások után ismét szembefordultunk Európával és Amerikával? Hogyan történhetett meg, hogy nem vagyunk egy oldalon azokkal az erőkkel, azokkal a politikai és hatalmi áramlatokkal, amelyek a civilizált világ, de legalábbis Európa óriási részében a társadalmi és az emberi magatartás irányadói? Erkölcsi, hagyományőrző, és hagyományápoló, törvényes és szokásjogi tekintetben egyaránt. „Európa része vagyunk” – érveltek kissé lenézőn, olykor gőgösen annak idején a kilencvenes években azok, akiknek a fejében a civilizált világ a Balkánról leste el a kés, villa használatának a furfangját. Akik akkor azt vallották, nem kell nekünk leereszkednünk Európához. Emelkedjen hozzánk. Ma már nincs számottevő politikai befolyásuk. De a szellemük még mindig kísért. Az, ami most történik Koszovó miatt és Koszovóban, azt bizonyítja, hogy Szerbia sohasem fordított hátat a kilencvenes évek ideológiájának. Akárcsak akkor, most sem a reálpolitika a fontos. Nem a jelen és a jövő a politikai döntések és cselekedetek mozgatója. Még csak nem is a múlt, hanem a mítoszra, a nemzeti romantika éltette mítoszra építő politikai, politikusi érdek. A politikusin a hangsúly. Mert ha nem így lenne, akkor Belgrádban már régen kimondták volna, hogy az Ahtissari-terv a Koszovóban élő szerb kisebbség védelmét biztosító egyetlen reális és elfogadható dokumentum, amelynek alapján már vagy százezer ottani szerb él azokban az enklávékban, amelyek nem határosak az anyaországgal. Hogy a terv a kulturális örökség védelmét és a nemzeti azonosságtudat megőrzését is szavatolja. Amennyire az kisebbségben szavatolható. Erről mi magyarok mondhatnánk néhány tanulságos gondolatot. Ehelyett azonban Belgrád aszimetrikus megoldást keres akkor, amikor azok, akik ezt lehetetlennek tartják, éppen ennek a válságnak a rendezéséhez kötik az itt most már nem is annyira fényesnek tűnő európai közeledést garantáló végleges brüsszeli igent.

Minden bizonnyal a választások közelsége okozza itt a legnagyobb gondot. Könnyebb volna dönteni, ha a ciklus elején lenne az ugyancsak levitézlett koalíció. Most, egy picit előrehozott megméretéssel el lehet odázni a döntést. Át lehet ruházni egy újabb kormányzatra. De nem lehet megkerülni. Bárki kerüljön is hatalomra, erre így vagy úgy válaszolnia kell. Mert a nagyok már válaszoltak. Döntöttek. Amit el lehet vitatni, lehet csűrni-csavarni a Biztonsági Tanácsban, ha egyáltalán oda kerül az ügy. Mert már nem is ügy igazán. Nem világügy. A terepen pedig módosítani lehet a helyzeten. Szépszerével is. Ez lenne a könnyebb. Az elegánsabb. Meg a politikailag fájdalmasabb. De hát ránk esküdtek a honatyák. Meg államférfijaink. Akiknek a döntésén, döntésein múlik, hogy milyen határozatot hoznak majd decemberben Brüsszelben. Ismerve eddigi bátor és önfeláldozó kiállásukat, megalkuvást és számítást nem tűrő egyenes jellemüket, az előttünk álló szűk két hónap az időhúzás és az idővásárlás hónapja lesz. És a politikai túlélési mesterkedésé. Nem vizionáris, hanem mítikus formájában.

2011. október 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Putyin a Balkán kis Oroszországává változtatja Szerbiát

Együttműködik Vučićtyal, közösen terjesztenek dezinformációkat, illetve hajtanak végre a világhálón számítógépes támadásokat a térség olyan államai >

Tovább

A téboly felé tartva

„Azt hiszik, hogy kontrollálni tudják. De nem tudják!” – minősítette 2015 őszén egy barátom a menekültválság >

Tovább

The Wall Street Journal: Az NBB szégyent hozott önmagára

Joe Biden elnöknek teljesen igaza volt, amikor gyalázatosnak minősítette, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság kezdeményezte mind >

Tovább

Európában menetelnek a nacionalisták, a balkáni államok nem érettek a belépésre, és az Unió sem alkalmas a bővítésre

Nem sok jót ígér a nacionalisták sikere Észak-Macedóniában. Merthogy kiélezhetik a viszályt a lakosság egynegyedét kitevő >

Tovább

Az elnök halála és hatalmi harc

Igen kockázatos hatalmi harcot indít be az iráni elnök halála a klérus és a hadsereg között, >

Tovább

Meg kell tanulni az 1939-es leckét Putyin megfékezésében

Az észt kormányfő a The Timesban arra szólította fel a NATO-szövetségeseket, hogy vállalják: a következő három >

Tovább

Magyar sorshúzás

Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >

Tovább

Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?

Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >

Tovább

Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?

A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >

Tovább

A 24. órában

A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >

Tovább

A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”

Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >

Tovább

A gyűlölet el van vetve

Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >

Tovább