2020. július 7. kedd
Ma Apollónia, Vilibald, Bene névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mítosz vagy vízió

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Mítosz vagy vízió
Mítosz (AniMal_e illusztrációja)

Nem volt sem pezsgő, sem tűzijáték. Nem volt örömujjongás sem hatalmi, sem ellenzéki körökben a brüsszeli hír kapcsán. Mintha minden nap, de legalább hetente kapnánk a jelentést arról, hogy az Európai Unió kedvezően értékeli mindazt, amit az ország az elmúlt időszakban tett azért, hogy rendezettebb, igazságosabb, civilizáltabb, demokratikusabb, biztonságosabb, tisztább, szabadabb életkörülményeket teremtsen. Nem volt ez az igyekezet töretlen sem lendületében sem folyamatában, de volt. Akadozva, fanyalogva, olykor értetlenül, lebecsülőn, de csinálta a kormány és a törvényhozás azt, amire vállalkozott. Erről tanúskodik az országértékelő tanulmány. Arról, hogy Európa mégsem fordított hátat Szerbiának, még akkor sem, amikor a cél előtt megtorpantunk. Amikor a mítosz ismét a vízió elé került koszovói formájában.

Hogyan történhetett meg, hogy több mint egy évtizeddel a demokratikus változások után ismét szembefordultunk Európával és Amerikával? Hogyan történhetett meg, hogy nem vagyunk egy oldalon azokkal az erőkkel, azokkal a politikai és hatalmi áramlatokkal, amelyek a civilizált világ, de legalábbis Európa óriási részében a társadalmi és az emberi magatartás irányadói? Erkölcsi, hagyományőrző, és hagyományápoló, törvényes és szokásjogi tekintetben egyaránt. „Európa része vagyunk” – érveltek kissé lenézőn, olykor gőgösen annak idején a kilencvenes években azok, akiknek a fejében a civilizált világ a Balkánról leste el a kés, villa használatának a furfangját. Akik akkor azt vallották, nem kell nekünk leereszkednünk Európához. Emelkedjen hozzánk. Ma már nincs számottevő politikai befolyásuk. De a szellemük még mindig kísért. Az, ami most történik Koszovó miatt és Koszovóban, azt bizonyítja, hogy Szerbia sohasem fordított hátat a kilencvenes évek ideológiájának. Akárcsak akkor, most sem a reálpolitika a fontos. Nem a jelen és a jövő a politikai döntések és cselekedetek mozgatója. Még csak nem is a múlt, hanem a mítoszra, a nemzeti romantika éltette mítoszra építő politikai, politikusi érdek. A politikusin a hangsúly. Mert ha nem így lenne, akkor Belgrádban már régen kimondták volna, hogy az Ahtissari-terv a Koszovóban élő szerb kisebbség védelmét biztosító egyetlen reális és elfogadható dokumentum, amelynek alapján már vagy százezer ottani szerb él azokban az enklávékban, amelyek nem határosak az anyaországgal. Hogy a terv a kulturális örökség védelmét és a nemzeti azonosságtudat megőrzését is szavatolja. Amennyire az kisebbségben szavatolható. Erről mi magyarok mondhatnánk néhány tanulságos gondolatot. Ehelyett azonban Belgrád aszimetrikus megoldást keres akkor, amikor azok, akik ezt lehetetlennek tartják, éppen ennek a válságnak a rendezéséhez kötik az itt most már nem is annyira fényesnek tűnő európai közeledést garantáló végleges brüsszeli igent.

Minden bizonnyal a választások közelsége okozza itt a legnagyobb gondot. Könnyebb volna dönteni, ha a ciklus elején lenne az ugyancsak levitézlett koalíció. Most, egy picit előrehozott megméretéssel el lehet odázni a döntést. Át lehet ruházni egy újabb kormányzatra. De nem lehet megkerülni. Bárki kerüljön is hatalomra, erre így vagy úgy válaszolnia kell. Mert a nagyok már válaszoltak. Döntöttek. Amit el lehet vitatni, lehet csűrni-csavarni a Biztonsági Tanácsban, ha egyáltalán oda kerül az ügy. Mert már nem is ügy igazán. Nem világügy. A terepen pedig módosítani lehet a helyzeten. Szépszerével is. Ez lenne a könnyebb. Az elegánsabb. Meg a politikailag fájdalmasabb. De hát ránk esküdtek a honatyák. Meg államférfijaink. Akiknek a döntésén, döntésein múlik, hogy milyen határozatot hoznak majd decemberben Brüsszelben. Ismerve eddigi bátor és önfeláldozó kiállásukat, megalkuvást és számítást nem tűrő egyenes jellemüket, az előttünk álló szűk két hónap az időhúzás és az idővásárlás hónapja lesz. És a politikai túlélési mesterkedésé. Nem vizionáris, hanem mítikus formájában.

2011. október 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább