Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Ima
Öreg Dezső
Három évvel ezelőtt, amikor a világon mindenhol a gazdasági válság rémével riogatták az embereket a kormányok, Szerbiában az akkori új kabinet lekezelően, félvállról bánt a krízissel. Amely, akárcsak mindenhol, itt is könyörtelenül számolta fel a munkahelyeket, szegényítette el még jobban az embereket, oszlatta el a reményt egyéneknél és közösségekben. Ma már bevallja a kormány is, hogy az elmúlt három évben 400 ezren maradtak munka nélkül. A világgazdasági válság következtében – mondják. Arról hallgatnak, hogy akkor azt ígérték, a válság kiváló alkalom lesz az itteni gazdaságnak arra, hogy az olcsó munkaerő kínálattal és az elszegényedett emberek beletörődéshez szokott, szoktatott igénytelenségével külföldi tőkét csábítsunk az országba. Nem jött be. Kivéve ott, ahol a kormány vagy az érintett helyhatósági szervek hathatósan hozzájárultak a befektetéshez. Legtöbbször mindketten. Pénzzel, még gyakrabban kész termelési részlegekkel, gyárépületekkel vagy az építésükre előkészített földterületekkel. Természetesen a főutak mellett, kiépített infrastrukturális létesítményekkel. És még így is nehezen, döcögve jött a külföldi beruházó. Ha jött.
Úgy jó hónapja mondta az államfő – mindig mindent ő mond elsőként arról, amit már mindenki tud – tehát egy hónapja lehet, hogy azt nyilatkozta, hiba volt eltitkolni a közeledő válságot, annak méreteit, várható következményeit. Nagyjából magára vállalva ennek a botlásnak az erkölcsi-politikai terhét. Ha lehet a politikai felelősséget így levenni egy kormány válláról. Olyan kormányéról, amely nem sok vizet zavart ebben a kusza, zilált, politikával, hágai vádlottakkal, Koszovóval, a szomszédokkal való olykor kínos béküléssel, az Európai Uniónak való alig mérsékelt gazsulálással, az ellenzék semlegesítésével terhelt három évben. Amolyan technikai kormányként működtette Boris Tadić elnök Mirko Cvetković kabinetjét. Megadva az irányvonalakat, amelyeket a miniszterelnök csapata jobbára zokszó nélkül vett tudomásul, és teljesített tudása, képességei szerint. Az egyetlen szófogadatlan gazdasági miniszter kivételével, akinek politikai ambíciói egy pillanatra dilemma elé állították az ország első emberét. A rendkívüli választások gondolatával azonban csak egy pillanatig kacérkodott és úgy döntött, hogy a kormányátalakításnak becézett minimális erőátcsoportosítással rendezi át a politikai színteret a választásokig. Bízva az újabb kölcsönökben, miután kiderült, hogy a parlamenti választásokra szánt Szerbiai Telekom nem kelt el a várt, remélt áron.
Mindezek után nem meglepő, hogy az újabb világgazdasági válság jeleit fokozott politikai figyelem középpontjába helyezi a kormány. Az újságok behatóan foglalkoznak az amerikai és az európai meg a távol keleti tőzsdehírekkel, a részvényárak alakulásával és elemzik a kormány ezúttal jó előre, jó hangosan kikiabált figyelmeztetését. Hogy Szerbia már nem növelheti adósságait. Hogy a költségvetési hiány nem lépheti túl a tervezett szintet. Hogy szigorúan tartanunk kell magunkat a Nemzetközi Valutaalappal kötött szerződéshez. És hogy mindemellett újabb nehézségek várhatók, hogy nem ússzuk meg újabb problémák nélkül. Hogy minden szinten takarékoskodni kell. A külföldi befektetések továbbra is prioritást élveznek, de többé nem tudjuk, nem bírjuk őket támogatni. A kormányfőnél tartott gazdasági, gazdaságpolitikai csúcson arról döntöttek, hogy jövőnket továbbra is az IMF-hez kötjük. A kormány az esedékes újabb szerződésben látja a mentőövet. És bizonyára a rendszeres mindennapi imában, azért, hogy – mondjuk – ne legyen nagyon súlyos a válság a világban. Hogy ne emelkedjenek a kamatok Amerikában és az euró-övezetben. Mert ez ránk, itteni polgárokra is újabb terheket róna az időközben 37 milliárd euróra növekedett kölcsön visszafizetésekor. Mindezt elmagyarázni és megindokolni egy választási kampányban lehetetlen. Az ellenzék viszont olyan populista ígéreteket tehet, amilyeneket akar. Gondolom, senki sem kétli, hogy meg is teszi.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >
A PiS párhuzamos univerzuma
A Die Welt német jobboldali újság varsói tudósítója úgy látja, hogy a lengyel vízumbotrány feltárta, milyen >
A jelentéktelen ENSZ
A Wall Street Journal vezércikke úgy ítéli meg, hogy tökéletesen felesleges a dumaparti az ENSZ Közgyűlés >
Előrehozott választások Szerbiában, valószínűleg március 4-én
A Bloomberg szerint a szerb elnök bejelentette, hogy valószínűleg a jövő március 4-én, vagy egy héttel >
A Balkán frusztrált, mert az EU gyorsított eljárással kívánja felvenni Ukrajnát
A szerb elnök úgy nyilatkozott a Financial Timesnak, hogy neki semmi baja az ukránokkal, de olyan >
Elon Musk és a védelem privatizálása
A Financial Times vezércikke szóvá teszi, hogy a korszerű technológia révén az olyan milliárdosok, mint Elon >