2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Lutri

Öreg Dezső
Lutri
corleonerty illusztrációja

Nem szoktak a kormányok három éves évfordulókat ünnepelni, megemlékezni róluk. Csak ha nyomós okuk van rá. Hogy Cvetković miniszterelnöknek milyen indítékai lehettek, csupán találgathatjuk. Lehet, hogy megsokallta Tadić elnök babérjait, vagy éppen az államfő utasítására cselekedett, nem tudhatjuk, tény, hogy eldicsekedett a kormány sikereivel. Azokkal, amelyeket ő sikernek lát, amelyek felsorolásával velünk is el akarja hitetni, hogy a kabinet, ha nem is halmozza az eredményeket, de elvégzi a vállalt feladatokat, teljesíti az ígéreteket.

Eldicsekedett hát, hogy látványos a haladás az európai integrálódás terén. Húsz év után ismét vízum nélkül utazhatunk Európába; elfogadták a Stabilizációs és Társulási Megállapodást; a kormány rekordiőn belül megválaszolta az Európai Bizottság kérdőívét. Hogy átadtuk a tagjelöltségi kérelmet; hogy várjuk a választ meg a tárgyalások kezdetének a kijelölését. Ez mind igaz, sőt még az is, hogy a kormány és a törvényhozás gőzerővel dolgozik a jogharmonizáláson, az intézmények reformján, az európai mércék bevezetésén. Papíron. Az már más kérdés, hogy a gyakorlatban mindez hogyan fest. Ez a parlament 640 olyan törvényt fogadott el, amelyek már európai léptékűnek tekinthetők – dicsekedett a kormányfő. Ezeket mind az ő kabinetje dolgozta ki. Mondta azt is, hogy eltávolítottak számos szabálytalanságot a politikai rendszerből, és olyan megoldásokat fogadtak el, amelyek szavatolják a demokrácia fejlődését. Ez is igaz, részben. Már csak a gyakorlatban kellene őket alkalmazni. Mondjuk, át kellene világítani a pártok pénzelésének a módját. Melyiket melyik oligarcha „nyomja”, mely üzletembereket tartja a markában a korrupcióban fürdő politika. Véget kellene vetni annak a példátlan párturalomnak, amely még mindig, vagy még csak most dúl istenigazából Szerbiában. Mennyivel sikeresebben működhetne ez az ígéretesnek mondott társadalom, ha a közvállatok élére végre szakemberek kerülnének, olyanok, akik értenek is ahhoz, amit rájuk bíznak. És ha végre nem pártok, hanem szaktekintélyek bíznák meg egy-egy vállalat vezetésével – a mondjuk pályázatra jelentkezők közül – a legalkalmasabbat. Ha az iskolákat a környezet megbecsülését kiérdemelt pedagógus menedzserek irányítanák a pártkatonák helyett, akiknek egyedüli érdeme, hogy egyszer, a jövőről gondolkodva, a jól befutó, sikeres párt mellett döntöttek. És most vezető beosztásra váltották ötös találatukat a hetes lottón. Amelyen a többet érő találatokat már előre kiosztotta maga között a politikai sorsjegyiroda vezetése.

Értem én a miniszterelnököt nagy igyekezetében. Közeledik a következő húzás, a nagy bizonytalanság ideje. Meg kell alapozni, elő kell készíteni a terepet, növelni a befizetendő kombinációk számát. Dörzsölt szerencsejátékosok mondják, így nagyobb az esély a nyerésre. El kell hitetni ismét, hogy továbbra is ez a nyerő számsor. Akkor esetleg többen fizetnek be rá szavazáskor. Egy gond, komoly gond azonban adódhat. Hogy az emberek nem csak a szavakat mérlegelik, hanem a tényeket is. Hogy nem lehet elfeledtetni velük azt, amiről a miniszterelnök elfelejtett szólni. Mondjuk, hogy az infláció a tervezett kétszerese, hogy a munkanélküliség 16 százalékról 22-re emelkedett. Hogy a dinár árfolyamának ingadozása főleg csökkenése, sokaknál komoly gondot okozott a kölcsönök visszafizetésekor. Hogy a kiskereskedelmi árak folyamatosan emelkednek, az átlagkereset viszont stagnál vagy csökken. Ilyenkor sokan nem hallják meg azt sem, hogy „a gazdasági válságot talpon vészeltük át”. Pedig ezt is mondta a kormányfő. Hogy lassan ugyan, de növekszik a termelés. Lehet, inkább az jut eszükbe, hogy meglehetősen botorul azt ígérte, mondta, állította a kormány: mi ezt a válságot meg sem fogjuk érezni. Megéreztük. Sokan nagyon.

 Már csak az a kérdés, most is elhiszik-e az emberek, hogy az újak majd jobban csinálják. Merthogy újak nincsenek. Egy szál sem széles ez országban. Csak régiek, jól szabott, úri ruhában. Új mosollyal, újnak mondott csalóka mesével. Ők is osztozkodnának a nyereményen.

2011. július 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább