2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Đoković

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Đoković
urbanalegenda illusztrációja

Példamutató, jól nevelt világsztár. Egyidejűleg patrióta és toleráns. Úgy harcol a győzelemért, hogy tiszteli az ellenfelet. Családszerető és hagyományőrző. Liberális és modern. Számos szerb kettősséget békített már össze. Ezt a képet festi Novak Đokovićról a szerbiai polgári szellemiségű sajtó. A nemzeti nem egészen, de ezt most hagyjuk.

A férfi tenisz új csillaga a világelsőség megszerzése után igazi nemzeti hőssé vált. Hónapok, sőt évek óta az, de most kivétel nélkül róla szólt a szombati újságok címlapja. Van, amelyik egyszerűen leszögezte, ő a legjobb a világon. A másik a teniszvilág új királyáról ír, de akadt olyan is, amelyik szerint egy elnökválasztáson sem lenne méltó ellenfele. Szerencsére politikai ambíciói egyelőre nincsenek. Legalábbis nem mutatja. Mert a politikában biztosan elbuktatnák. Nem vetélytársat akarnak látni benne, hanem kokárdaként, kabalaként használnák. Volt is már rá sikeres próbálkozás. Azon az emlékezetes „Koszovó Szerbiáé” jelszavú belgrádi nagygyűlésen, amelyen az akkori kormányfő, Vojislav Koštunica jeleskedett, de amelyre inkább a belgrádi sportüzletek kifosztásáról, a Nike és a Reebok sportcipők lopásáról készült videókról emlékeznek az emberek. Meg az amerikai nagykövetség felgyújtásáról, a rosszindulatú, a nemzeti szellemiséget kellően becsülni nem tudó krónikások. Akkor, egyszer szólalt meg politikai eseményen a tenisz akkor már szárnyaló csillaga, aki még csak álmodott a mai dicsőségről. Azóta óvatosabban, okosabban nemzeti. Úgy tűnik, kínosan ügyel arra, hogy egyetlen itteni politikai párt, áramlat se tarthassa magáénak. Miközben minden versenyen világosn megmutatja, kimondja, honnan érkezett. Nem titkolva, hogy azokban az években ismerkedett a tenisszel, amikor a háborúk dúltak a Balkánon. Azt sem, hogy legalább hozzá szeretne járulni a Szerbiáról alkotott kép módosításához. Annak a képnek a megváltoztatásához, amely a világgal való dacolás korában, az öldöklés és a NATO-légicsapások idején alakult ki. Ehhez kétségkívül ő is hozzájárulhat, de korántsem lesz elég igyekezete. Bármennyire is szeretnék az itteni politikusok az egyén sikerét és nem utolsó sorban erényeit a közösség sikereként, erényeként feltűntetni. Belső használatra elmegy. Itt hajlamosak elhinni az emberek, hogy Novak Đoković a szerbségről alkotott ferde kép kiigazítója. Csakhogy ez nem így van. A rendszer a világban is erősebb az egyénnél. A rendszert, amelybe az új világelső már régen beépült, a rendszer tudatát a múlt század végén történt események alakították ki és ezt a rendszert csak belülről lehet változtatni. Olyan erőknek, amelyek ott hatnak. Mert nem hisznek a kívülről érkezetteknek. Csak ha látják, hogy az osztja értékeit. Nem elegendő tehát egy cirill betűs póló, még ha az egzotikum erejével hat is; egy nemzeti lobogó; egy címeres sapka ahhoz, hogy megváltoztassa a merev képet, sztereotípiát a külhoni ember fejében. Ehhez nyomósabb, komolyabb érvek kellenek. Meg idő. Egy nemzetről kialakított kollektív tudat módosítható a legnehezebben. Európában fél évszázad közös munkájára volt szükség ahhoz, hogy ez a folyamat beinduljon. Meg politikai szándékra, akaratra mindenki részéről. Meg közös történelemkönyvekre.

Sajnos az újonnan kialakult, szándékosan kialakított nemzeti sablonok Keleten ugyanúgy élik életüket, mint a régiek egykor Nyugaton. Még most is, amikor a kommunikáció és az információcsere soha nem látott üteművé vált. Politikai kompromisszumokra, lemondásokra, a rendszerbe való beépülésre, az európai értékek rendszerébe való beépülésre lesz szükség ahhoz, hogy javuljon a kép. Mert magunkról könnyű szép képet festeni. Csakhogy a önszerető politizálás eredménytelenségének következményeit egy világelső sem tudja hárítani.

•••

A szerkesztő megjegyzése: lapzárta után érkezett, hogy Đoković megnyerte a wimbledoni bajnokságot, és ezzel Szerbia első bajnoka a legendás pályán:

2011. július 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább