2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (108.)

Süllő szalonnába csavarva

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (108.)
Tatsumi67 fotója

Vasárnap vendégségben voltam Nándornál és kedves feleségénél, aki valamikori diákom volt a jobbik fajtából, kinek a nevét is időben megjegyeztem, lenn a Tisza-parton, ahol a hétvégi házukból takaros otthon lett az évek során, és ha valahol kedvem lenne élni, akkor szívesen lennék a szomszédjuk. Ez egy egészen elvarázsolt környék, félsziget, a Maros toroknál és a téli kikötő bejáratánál. Én a mennyek országát is valahogy így képzelem el. Körülöttem víz, az ősi erő, fák, halak, madarak. Csönd és megnyugvás. Főleg a kora reggeli órákban és késő este szép itt élni, ha a Tisza is úgy akarja. Mert néha, időről időre azért ijesztget, mutogatja erejét és olyankor nagyon morcos és veszélyes, ahogyan Petőfi emlegette. De ez a ház alapzata komoly vasbetonból készült és állja a megpróbáltatásokat. A legmagasabb ponton épült, így a felső szintre még a legmagasabb vízállásnál sem tört be. „Tizenkét centi tartotta, én meg ott ültem magamba roskadva, néztem és vártam a fejleményeket…” – meséli barátom, aki már reggel nyolckor feltette az alaplét, hogy igazi halászlé kerekedjen belőle, valahol egy óra táján, amikor az ember már elég éhes, hiába falatozik közben, hogy a jó birspálinka meg ne fogja idő előtt.

Már többször voltam itt vendégségben, így otthon érzem magam, de most régi emigráns szerb barátainkra vártunk, akikkel a legnehezebb éveket töltöttük Szegeden, még a kilencvenes évek elején. Többször említettem már, hogy bennem ők tartották a lelket. A jelszó a következő volt: „Minden opció jobb, mint a baranyai lövészárkok, és az ott uralkodó őrület!” – hajtogatta Szasa, és én rövid időre megnyugodtam.

Most ő nem jött el, de megjelent Cile barátunk és felesége, akiket én személy szerint nagyon vártam. Ez a generációmbéli jogász gyerek az én hírnököm még ma is az otthoni eseményeket illetőleg. Igazi értelmiségi, aki 91-ben még júliusban átjött. Miután a behívót megkapta, elment a kaszárnyába, ahol látta, hogy az őrület nem ismer határokat, a jobb kéz nem tudja, mit tesz a bal. Fogta magát hazament, előkaparta fiókjában heverő útlevelét, és Szegedig meg se állt. Két évig haza se ment. Még látogatóba sem.

2000. október 5-én egy vasdoronggal a kezében Belgrádba vette útját, majd hazafelé tartva felhívta feleségét, és ezt mondta: „Semmit se tettünk! Minden marad a régiben. A mocsok még sokáig uralkodni fog.”

Amikor én arról faggattam, hogy mikor menjek haza, a következőket válaszolta: „Amíg a radikálisok hatalomra nem kerülnek, és őket a nép el nem zavarja, addig itt semmi lényeges változás nem várható és nem is lesz.” Húsz eltelt év után látom, igaza volt. Sőt.

Délelőtt, a kertben üldögélve, a folyót nézve nosztalgiáztunk, beszélgettünk. Közben még az is kiderült, barátom személyesen ismeri Novákot. Még a lakásában is megfordult ifis korában, amikor Szolnokon megnyerte élete első tenisz tornáját, mert a nagy rokonságából hasonszőrű srácokkal játszottak párost is. Milyen kicsi a világ, mondogattam neki. Amikor az alföld egyik legnagyobb városába, Hódmezővásárhelyre fuvarozta őket, a zsenge ifjú, ma újdonsült világelső ott ült mellette az anyós ülésen. Azóta ennyit változott a világ? Csodálkoztunk el mindketten.

Közben a halászlé elkészült. Nem részletezem, régen ettem ilyen finomat. Nándi beleadott apait, anyait, na meg négykilós harcsát, pontyot, süllőt. Felesége tésztát is főzött, de még véletlenül sem volt ez holmiféle bajai, hanem igazi bácskai halászlé. Tíz ujjamat megnyaltam utána.

Délután kivittük őket hajózni. Fel az új hídig, amit még én sem láttam, amióta elkészült. Lefelé már csorogtunk, élveztük a folyó szelíd sodrását, a napsütést, a fenséges tájat, amit ha valaki gyerekként megismert, magába szívta, soha nem akarja elhagyni. Biztosan minden folyó szép, de a Tisza a legszebb. Nekem.

Estefelé jött a nagy attrakció. Tíz darab méretes süllő, bacon szalonnába göngyölve, gyomrában fokhagyma gerezdekkel került az izzó parázs fölé, roston, lassan sütve, szakértelemmel forgatva, hogy meg ne kapja. Alatta néhány egész krumpli alufóliába csomagolva csak az én kedvemért parázsban sült, a takaros menyecske pedig fantasztikus szerb salátát varázsolt hozzá. Ilyen jót már régen ettem. Az első süllővel megbirkózva még egynek neki estem, de a szemem volt nagyobb a kelleténél. Még jó, hogy időben megjött az eszem, és felénél abba hagytam. A jóból is megárt a sok, ebből meg pláne. Az ízét még most is a számban érzem.

Este tízkor asztalt bontva, megjegyeztük, mi a bajunk nekünk itt? Talán még jót is tettek velünk?

Ezen még azért töprengek egy ideig, de két hét múlva Újvidékre vagyunk hivatalosak. A szerb vendéglátás nem tűr halasztást ezek után.

2011. július 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább