Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (107.)
Kokó, a barátságos különc
Sáfrány Ferenc
1969 ősze lehetett. Este volt már, amikor a „forradalmi központba” igyekeztem és a trafiknál érdekes jelenségre figyeltem fel. Két srác, akik a „forradalomhoz” tartoztak, persze, hogy a rock forradalmáról van itt szó, egy harmadikat húztak az aszfaltozott járdán.
„Ki ez az ürge?” – kérdeztem szájtátva tőlük, míg ők a teherrel küszködtek, hogy haladjanak egyről a kettőre.
„Ő a Kokó” – volt a tömör és rövid válaszuk, majd húztak tovább lassan, mint akik sejtik, a neheze még hátra van.
Ezt a jelenetet azóta sem felejtettem el, mélyen él bennem, ha találkozok barátommal, akire mást nem is tudnék mondani, mint hogy a város egyik ismertebb különce, a békésebb fajtából, aki az életben még a légynek sem ártott. Vezeték és keresztnevén őt nagyon kevesen ismerték. Hogy beceneve honnan és mitől, kitől ragadt rá, ma sem sejtem.
Később sokat találkoztunk a Dezső klubjában, ahol ő alapító „forradalmárként” társszerzője volt az első erősítő összeeszkábálásának. Értett a technikai dolgokhoz, az elektronikához és filozófiája nagyon egyedi volt, főleg ha megivott néhány pohárral, amit abban a korban nem válogatva az italok fajtáji között, hétvégéken rendszeresen meg is tett. Be tudott rúgni, de cefetül. Nekem, aki józan bolondként vészeltem át az ifjúság legveszélyesebb időszakát, ez a jelenség és látvány mindig valami különös varázzsal és kérdőjelekkel volt tarkítva. Miért iszik az ember? Ha iszik, miért annyit, hogy már önmagáról se tudjon? Próbáltam a rébuszt megoldani, de sikertelenül. Sose fejtettem meg a titok igazi nyitját, így ma már nem is próbálkozom.
Később barátom megtért. Már csak minőségi borokat volt hajlandó inni, és nem is hiszem, hogy ezek után valaha is elázott. Csak a nyelve pörgött hatékonyabban, amint elméleteit elővarázsolta nem létező kalapjából. Kifejezett non konformistaként átnyargalt a vízi élet világába, ahol először csak egy fa csónakot készített idegesítő alapossággal magának, majd később egy katamaránt. Luca széke se készült lassabban és bonyolultabban, de ennek is megvolt a maga varázsa. Én nem sokat jártam a tett színhelyén, mert elkeveredtem otthonról. A fejleményekről a hétvégi történetek színes meséiből értesültem, hogy most éppen hol tartanak, milyen ragasztóra és festékre lenne szükség. Vagy miből fog a vitorla készülni.
Ha véletlenül az utcán összefutottunk, nem maradhatott el az igazi kérés:
„Safi, van egy bagód?” – engem ő így hívott, s ez a megszólítás is rá emlékeztet. Ilyenkor elővettem a zsebemből az átkozott bagót, és rágyújtottunk. Majd belemerültünk spontán a szokás témák egyikébe, ami alatt én már az akár hányadik cigarettát füstöltem el, ő nem. Ő csak azt az egyet szívta el, de azt mindig, akár mikor találkoztunk, a régi szép időkben.
Majd ezek a találkozások egyre ritkábbak lettek, hisz ő otthon maradt, én külföldre kerültem. De mivel közel laktunk egymáshoz, alkalomadtán, a házunk előtt sietett haza a munkából, vagy éppen a városba tartott valamiért, és én otthon voltam, akkor leálltunk beszélgetni. Egy szemernyit sem változott a negyven év alatt. Se külsőleg, se belsőleg. Bár is én nem vettem rajta észre. Nézetei ugyan olyan radikálisak maradtak, mint 68-ban. Sokat mosolyogtam ezeken a kitöréseken, és a végén már ő is csak nevetett, majd ment tovább sietve, mint aki sejtett valamit.
Januárban váratlanul ért a hír, hogy szívinfarktusa volt. Először valahogy még hinni sem akartam a mendemondának, hisz állandóan a vízen, friss levegőn volt, hol kerékpározott, hol gyalogolt.
Majd valamelyik nap hív a Balta, hogy rossz hírt kell közölnie velem. Először azt gondoltam, családban történhetett valami tragédia, de amikor kibökte, hogy Kokó az este átevezett az örök vizekre, váratlanul összeszorult a torkom.
A múlt héten még ott láttam karikázni az utcában, kiáltottam is neki a kocsiból, de nem hallotta meg, és tovább gurult. Szóval csak ennyi? Már ennyi se?
Temetésére összejött a régi csapat. Szépen elbúcsúztunk tőle.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy puccskísérlet anatomiája
„A német szélsőjobbtól egyelőre elfordult Európa összes szélsőjobboldali pártja, leszámítva a Fideszt, mely már oly messze >
Az amerikai protekcionizmus veszélyezteti a Nyugat egységét
Fareed Zakaria arra figyelmeztet, hogy a háború hatására szinte már aranykor köszöntött be, olyan szoros lett >
Milyen szörnyűségek történnek naponta a menekültekkel Európa határain
A belügyminiszterek éppen ma vitatják meg, hogy mit lehetne tenni a migráció visszaszorítására. Ehhez igazították hozzá >
Németország elhárította a maga január 6-ikáját, de lehet, hogy a 4. birodalmat is
A mozgalom jól fel volt fegyverkezve, kellőképpen felkészült és el volt szánva rá, hogy megszerzi a >
Egy egyeduralkodó pókerjátszmája
Az orbáni politika 12 évének eredményeként az ország önmagát tette rabszolgává, és még az Orbán bizalmasának >
Lesz-e itt még egyszer új világ?
Az elmúlt tizenkét évben a rendfenntartók még soha nem kerültek az elé az erkölcsi dilemma elé, >
Az EU újabb esélyt ad Orbán Viktornak
Így Bizottság akár azt is javasolhatja, hogy az eredetileg tervezettnél kevesebb pénzt fagyasszanak be. De egyelőre >
Scholz zavaros felfogása Európa jövőjét fenyegeti
A Times kommentárja úgy véli, hogy a német kancellár zavaros felfogása Európa jövőjét fenyegeti, mert ugyanazt >
A Budapest-Belgrád vasútvonal és a korrupció
Érdekes ellentmondásra hívja fel a figyelmet a lap a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése kapcsán: a pálya mindkét >
Orosz vereség – történelmi perspektívában
Az oroszok ukrajnai veresége páratlan esélyt nyújt megerősíteni, s ha kell: újra definiálni intézményeinket és szövetségeinket >
Putyin helytartója Európában
A bajor közmédia összeállítása azt járja körbe, mennyire megalapozott a vád, miszerint Orbán Viktor Putyin trójai >
A háború tartósan megváltoztatja Európát, mert masszívan visszatér a nacionalizmus
Igaz, az ukránoknak nem is tudnak mással válaszolni az orosz agresszióra és Putyin korszerűtlen pánszláv imperializmusára >