Ma Vencel, Salamon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (107.)
Kokó, a barátságos különc
Sáfrány Ferenc
1969 ősze lehetett. Este volt már, amikor a „forradalmi központba” igyekeztem és a trafiknál érdekes jelenségre figyeltem fel. Két srác, akik a „forradalomhoz” tartoztak, persze, hogy a rock forradalmáról van itt szó, egy harmadikat húztak az aszfaltozott járdán.
„Ki ez az ürge?” – kérdeztem szájtátva tőlük, míg ők a teherrel küszködtek, hogy haladjanak egyről a kettőre.
„Ő a Kokó” – volt a tömör és rövid válaszuk, majd húztak tovább lassan, mint akik sejtik, a neheze még hátra van.
Ezt a jelenetet azóta sem felejtettem el, mélyen él bennem, ha találkozok barátommal, akire mást nem is tudnék mondani, mint hogy a város egyik ismertebb különce, a békésebb fajtából, aki az életben még a légynek sem ártott. Vezeték és keresztnevén őt nagyon kevesen ismerték. Hogy beceneve honnan és mitől, kitől ragadt rá, ma sem sejtem.
Később sokat találkoztunk a Dezső klubjában, ahol ő alapító „forradalmárként” társszerzője volt az első erősítő összeeszkábálásának. Értett a technikai dolgokhoz, az elektronikához és filozófiája nagyon egyedi volt, főleg ha megivott néhány pohárral, amit abban a korban nem válogatva az italok fajtáji között, hétvégéken rendszeresen meg is tett. Be tudott rúgni, de cefetül. Nekem, aki józan bolondként vészeltem át az ifjúság legveszélyesebb időszakát, ez a jelenség és látvány mindig valami különös varázzsal és kérdőjelekkel volt tarkítva. Miért iszik az ember? Ha iszik, miért annyit, hogy már önmagáról se tudjon? Próbáltam a rébuszt megoldani, de sikertelenül. Sose fejtettem meg a titok igazi nyitját, így ma már nem is próbálkozom.
Később barátom megtért. Már csak minőségi borokat volt hajlandó inni, és nem is hiszem, hogy ezek után valaha is elázott. Csak a nyelve pörgött hatékonyabban, amint elméleteit elővarázsolta nem létező kalapjából. Kifejezett non konformistaként átnyargalt a vízi élet világába, ahol először csak egy fa csónakot készített idegesítő alapossággal magának, majd később egy katamaránt. Luca széke se készült lassabban és bonyolultabban, de ennek is megvolt a maga varázsa. Én nem sokat jártam a tett színhelyén, mert elkeveredtem otthonról. A fejleményekről a hétvégi történetek színes meséiből értesültem, hogy most éppen hol tartanak, milyen ragasztóra és festékre lenne szükség. Vagy miből fog a vitorla készülni.
Ha véletlenül az utcán összefutottunk, nem maradhatott el az igazi kérés:
„Safi, van egy bagód?” – engem ő így hívott, s ez a megszólítás is rá emlékeztet. Ilyenkor elővettem a zsebemből az átkozott bagót, és rágyújtottunk. Majd belemerültünk spontán a szokás témák egyikébe, ami alatt én már az akár hányadik cigarettát füstöltem el, ő nem. Ő csak azt az egyet szívta el, de azt mindig, akár mikor találkoztunk, a régi szép időkben.
Majd ezek a találkozások egyre ritkábbak lettek, hisz ő otthon maradt, én külföldre kerültem. De mivel közel laktunk egymáshoz, alkalomadtán, a házunk előtt sietett haza a munkából, vagy éppen a városba tartott valamiért, és én otthon voltam, akkor leálltunk beszélgetni. Egy szemernyit sem változott a negyven év alatt. Se külsőleg, se belsőleg. Bár is én nem vettem rajta észre. Nézetei ugyan olyan radikálisak maradtak, mint 68-ban. Sokat mosolyogtam ezeken a kitöréseken, és a végén már ő is csak nevetett, majd ment tovább sietve, mint aki sejtett valamit.
Januárban váratlanul ért a hír, hogy szívinfarktusa volt. Először valahogy még hinni sem akartam a mendemondának, hisz állandóan a vízen, friss levegőn volt, hol kerékpározott, hol gyalogolt.
Majd valamelyik nap hív a Balta, hogy rossz hírt kell közölnie velem. Először azt gondoltam, családban történhetett valami tragédia, de amikor kibökte, hogy Kokó az este átevezett az örök vizekre, váratlanul összeszorult a torkom.
A múlt héten még ott láttam karikázni az utcában, kiáltottam is neki a kocsiból, de nem hallotta meg, és tovább gurult. Szóval csak ennyi? Már ennyi se?
Temetésére összejött a régi csapat. Szépen elbúcsúztunk tőle.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szlovákia a választás után átcsúszhat Orbán táborába
A Nyugat számára nagy a tét, mindenesetre a szlovák politikában áttekinthetetlenek az erőviszonyok és igen nagyok >
Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna
Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >
Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre
A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >
Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek
Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >