Ma Laura, Alida, Alina, Szabolcs, Adolf, Bató névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (107.)
Kokó, a barátságos különc
Sáfrány Ferenc
1969 ősze lehetett. Este volt már, amikor a „forradalmi központba” igyekeztem és a trafiknál érdekes jelenségre figyeltem fel. Két srác, akik a „forradalomhoz” tartoztak, persze, hogy a rock forradalmáról van itt szó, egy harmadikat húztak az aszfaltozott járdán.
„Ki ez az ürge?” – kérdeztem szájtátva tőlük, míg ők a teherrel küszködtek, hogy haladjanak egyről a kettőre.
„Ő a Kokó” – volt a tömör és rövid válaszuk, majd húztak tovább lassan, mint akik sejtik, a neheze még hátra van.
Ezt a jelenetet azóta sem felejtettem el, mélyen él bennem, ha találkozok barátommal, akire mást nem is tudnék mondani, mint hogy a város egyik ismertebb különce, a békésebb fajtából, aki az életben még a légynek sem ártott. Vezeték és keresztnevén őt nagyon kevesen ismerték. Hogy beceneve honnan és mitől, kitől ragadt rá, ma sem sejtem.
Később sokat találkoztunk a Dezső klubjában, ahol ő alapító „forradalmárként” társszerzője volt az első erősítő összeeszkábálásának. Értett a technikai dolgokhoz, az elektronikához és filozófiája nagyon egyedi volt, főleg ha megivott néhány pohárral, amit abban a korban nem válogatva az italok fajtáji között, hétvégéken rendszeresen meg is tett. Be tudott rúgni, de cefetül. Nekem, aki józan bolondként vészeltem át az ifjúság legveszélyesebb időszakát, ez a jelenség és látvány mindig valami különös varázzsal és kérdőjelekkel volt tarkítva. Miért iszik az ember? Ha iszik, miért annyit, hogy már önmagáról se tudjon? Próbáltam a rébuszt megoldani, de sikertelenül. Sose fejtettem meg a titok igazi nyitját, így ma már nem is próbálkozom.
Később barátom megtért. Már csak minőségi borokat volt hajlandó inni, és nem is hiszem, hogy ezek után valaha is elázott. Csak a nyelve pörgött hatékonyabban, amint elméleteit elővarázsolta nem létező kalapjából. Kifejezett non konformistaként átnyargalt a vízi élet világába, ahol először csak egy fa csónakot készített idegesítő alapossággal magának, majd később egy katamaránt. Luca széke se készült lassabban és bonyolultabban, de ennek is megvolt a maga varázsa. Én nem sokat jártam a tett színhelyén, mert elkeveredtem otthonról. A fejleményekről a hétvégi történetek színes meséiből értesültem, hogy most éppen hol tartanak, milyen ragasztóra és festékre lenne szükség. Vagy miből fog a vitorla készülni.
Ha véletlenül az utcán összefutottunk, nem maradhatott el az igazi kérés:
„Safi, van egy bagód?” – engem ő így hívott, s ez a megszólítás is rá emlékeztet. Ilyenkor elővettem a zsebemből az átkozott bagót, és rágyújtottunk. Majd belemerültünk spontán a szokás témák egyikébe, ami alatt én már az akár hányadik cigarettát füstöltem el, ő nem. Ő csak azt az egyet szívta el, de azt mindig, akár mikor találkoztunk, a régi szép időkben.
Majd ezek a találkozások egyre ritkábbak lettek, hisz ő otthon maradt, én külföldre kerültem. De mivel közel laktunk egymáshoz, alkalomadtán, a házunk előtt sietett haza a munkából, vagy éppen a városba tartott valamiért, és én otthon voltam, akkor leálltunk beszélgetni. Egy szemernyit sem változott a negyven év alatt. Se külsőleg, se belsőleg. Bár is én nem vettem rajta észre. Nézetei ugyan olyan radikálisak maradtak, mint 68-ban. Sokat mosolyogtam ezeken a kitöréseken, és a végén már ő is csak nevetett, majd ment tovább sietve, mint aki sejtett valamit.
Januárban váratlanul ért a hír, hogy szívinfarktusa volt. Először valahogy még hinni sem akartam a mendemondának, hisz állandóan a vízen, friss levegőn volt, hol kerékpározott, hol gyalogolt.
Majd valamelyik nap hív a Balta, hogy rossz hírt kell közölnie velem. Először azt gondoltam, családban történhetett valami tragédia, de amikor kibökte, hogy Kokó az este átevezett az örök vizekre, váratlanul összeszorult a torkom.
A múlt héten még ott láttam karikázni az utcában, kiáltottam is neki a kocsiból, de nem hallotta meg, és tovább gurult. Szóval csak ennyi? Már ennyi se?
Temetésére összejött a régi csapat. Szépen elbúcsúztunk tőle.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az iráni ajatollák gyengébbek, mint valaha
Legalábbis John Bolton szerint. Ezt látni azon, hogy nem következett be az, amiről Teherán nyugati védelmezői >
Az iráni ajatollák gyengébbek, mint valaha
Legalábbis John Bolton szerint. Ezt látni azon, hogy nem következett be az, amiről Teherán nyugati védelmezői >
Izrael merész, de szörnyű szerencsejátékba kezdett
Mert ugyan a világ biztonságosabb lenne az iráni atomálmok nélkül, csak lehet, hogy elérhetetlen a cél. >
A luxus és az infrastruktúra káosza veszélyezteti Orbán hatalmát
A szégyentelenül mutogatott luxus feletti dühhöz párosul az infrastruktúra rossz állapota miatti felháborodás – írta a >
Irán gúnyt űz az atomsorompó egyezményből
A Wall Street Journal még az éjszakai izraeli rajtaütés előtt megjelent vezércikke azt emeli ki, hogy >
Ezt csinálja Trump, amikor elakad a forradalma
Anne Applebaum az Atlanticban úgy látja: Trump a jól bevált módszerhez folyamodik, amikor kivezényli a központi >
Menedékjog Musknak Moszkvában?
Mindez talán nem is teljesen komoly, de ha továbbgondolja az ember, és Musk tényleg kénytelen lenne >
Trump hozzálátott a rendőrállam megteremtéséhez
Guardian: Az elnök az egyéb kudarcairól igyekszik elterelni a figyelmet az erődemonstrációval. Az emigránsok letartóztatása ellen >
Német hírszerző főnök: „Bizonyítékaink vannak” az oroszok NATO-országok elleni támadási terveiről
Az ukrajnai háború csupán a kezdet lehet – így áll az orosz elképzelésekben. Ennél fogva nem >
Az izraeli kormány veszélyt jelent a zsidók számára a világon mindenütt
Thomas Friedman a New York Timesban azon a véleményen van, hogy a jelenlegi izraeli kormány a >
Simicska Lajos példája intő lehet Musk számára
Jan-Werner Müller úgy véli így a Guardianben. Nem mintha a torzsalkodás változtatna a lényegen, mert a >
Donald Trump pusztító elterelő taktikája
Trump csikorgó elterelő hadművelethez folyamodott, mert nem tudja betartani ígéretét, hogy ti. kitoloncol sok millió illegális >