2020. július 12. vasárnap
Ma Izabella, Dalma, Eleonóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (107.)

Kokó, a barátságos különc

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (107.)
Rock (tazzytiger31 fotója)

1969 ősze lehetett. Este volt már, amikor a „forradalmi központba” igyekeztem és a trafiknál érdekes jelenségre figyeltem fel. Két srác, akik a „forradalomhoz” tartoztak, persze, hogy a rock forradalmáról van itt szó, egy harmadikat húztak az aszfaltozott járdán.

„Ki ez az ürge?” – kérdeztem szájtátva tőlük, míg ők a teherrel küszködtek, hogy haladjanak egyről a kettőre.

„Ő a Kokó” – volt a tömör és rövid válaszuk, majd húztak tovább lassan, mint akik sejtik, a neheze még hátra van.

Ezt a jelenetet azóta sem felejtettem el, mélyen él bennem, ha találkozok barátommal, akire mást nem is tudnék mondani, mint hogy a város egyik ismertebb különce, a békésebb fajtából, aki az életben még a légynek sem ártott. Vezeték és keresztnevén őt nagyon kevesen ismerték. Hogy beceneve honnan és mitől, kitől ragadt rá, ma sem sejtem.

Később sokat találkoztunk a Dezső klubjában, ahol ő alapító „forradalmárként” társszerzője volt az első erősítő összeeszkábálásának. Értett a technikai dolgokhoz, az elektronikához és filozófiája nagyon egyedi volt, főleg ha megivott néhány pohárral, amit abban a korban nem válogatva az italok fajtáji között, hétvégéken rendszeresen meg is tett. Be tudott rúgni, de cefetül. Nekem, aki józan bolondként vészeltem át az ifjúság legveszélyesebb időszakát, ez a jelenség és látvány mindig valami különös varázzsal és kérdőjelekkel volt tarkítva. Miért iszik az ember? Ha iszik, miért annyit, hogy már önmagáról se tudjon? Próbáltam a rébuszt megoldani, de sikertelenül. Sose fejtettem meg a titok igazi nyitját, így ma már nem is próbálkozom.

Később barátom megtért. Már csak minőségi borokat volt hajlandó inni, és nem is hiszem, hogy ezek után valaha is elázott. Csak a nyelve pörgött hatékonyabban, amint elméleteit elővarázsolta nem létező kalapjából. Kifejezett non konformistaként átnyargalt a vízi élet világába, ahol először csak egy fa csónakot készített idegesítő alapossággal magának, majd később egy katamaránt. Luca széke se készült lassabban és bonyolultabban, de ennek is megvolt a maga varázsa. Én nem sokat jártam a tett színhelyén, mert elkeveredtem otthonról. A fejleményekről a hétvégi történetek színes meséiből értesültem, hogy most éppen hol tartanak, milyen ragasztóra és festékre lenne szükség. Vagy miből fog a vitorla készülni.

Ha véletlenül az utcán összefutottunk, nem maradhatott el az igazi kérés:

„Safi, van egy bagód?” – engem ő így hívott, s ez a megszólítás is rá emlékeztet. Ilyenkor elővettem a zsebemből az átkozott bagót, és rágyújtottunk. Majd belemerültünk spontán a szokás témák egyikébe, ami alatt én már az akár hányadik cigarettát füstöltem el, ő nem. Ő csak azt az egyet szívta el, de azt mindig, akár mikor találkoztunk, a régi szép időkben.

Majd ezek a találkozások egyre ritkábbak lettek, hisz ő otthon maradt, én külföldre kerültem. De mivel közel laktunk egymáshoz, alkalomadtán, a házunk előtt sietett haza a munkából, vagy éppen a városba tartott valamiért, és én otthon voltam, akkor leálltunk beszélgetni. Egy szemernyit sem változott a negyven év alatt. Se külsőleg, se belsőleg. Bár is én nem vettem rajta észre. Nézetei ugyan olyan radikálisak maradtak, mint 68-ban. Sokat mosolyogtam ezeken a kitöréseken, és a végén már ő is csak nevetett, majd ment tovább sietve, mint aki sejtett valamit.

Januárban váratlanul ért a hír, hogy szívinfarktusa volt. Először valahogy még hinni sem akartam a mendemondának, hisz állandóan a vízen, friss levegőn volt, hol kerékpározott, hol gyalogolt.

Majd valamelyik nap hív a Balta, hogy rossz hírt kell közölnie velem. Először azt gondoltam, családban történhetett valami tragédia, de amikor kibökte, hogy Kokó az este átevezett az örök vizekre, váratlanul összeszorult a torkom.

A múlt héten még ott láttam karikázni az utcában, kiáltottam is neki a kocsiból, de nem hallotta meg, és tovább gurult. Szóval csak ennyi? Már ennyi se?

Temetésére összejött a régi csapat. Szépen elbúcsúztunk tőle.

2011. július 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gruevszki megszólalt

A Frankfurter Allgemeine Zeitung most nagy nehezen rávette egy beszélgetésre, amelynek során azt közölte, hogy teljesen >

Tovább

A demokrácia alkonya

Professzorok, szerkesztők, a civil társadalom vezetői hanyatt estek a populista tekintélyelvűség előtt, sőt, együttműködtek azzal. Esettanulmányban >

Tovább

Orbán á la Trump

Annak idején liberálisként és istentagadóként indult, de azután rájött, hogy a vallás politikai hasznot hozhat számára. >

Tovább

Merkel és a populisták

A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >

Tovább

A világ esik szét amíg az USA visszavonul

A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >

Tovább

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább