2020. április 5. vasárnap
Ma Vince, Irén, Teodóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (107.)

Kokó, a barátságos különc

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (107.)
Rock (tazzytiger31 fotója)

1969 ősze lehetett. Este volt már, amikor a „forradalmi központba” igyekeztem és a trafiknál érdekes jelenségre figyeltem fel. Két srác, akik a „forradalomhoz” tartoztak, persze, hogy a rock forradalmáról van itt szó, egy harmadikat húztak az aszfaltozott járdán.

„Ki ez az ürge?” – kérdeztem szájtátva tőlük, míg ők a teherrel küszködtek, hogy haladjanak egyről a kettőre.

„Ő a Kokó” – volt a tömör és rövid válaszuk, majd húztak tovább lassan, mint akik sejtik, a neheze még hátra van.

Ezt a jelenetet azóta sem felejtettem el, mélyen él bennem, ha találkozok barátommal, akire mást nem is tudnék mondani, mint hogy a város egyik ismertebb különce, a békésebb fajtából, aki az életben még a légynek sem ártott. Vezeték és keresztnevén őt nagyon kevesen ismerték. Hogy beceneve honnan és mitől, kitől ragadt rá, ma sem sejtem.

Később sokat találkoztunk a Dezső klubjában, ahol ő alapító „forradalmárként” társszerzője volt az első erősítő összeeszkábálásának. Értett a technikai dolgokhoz, az elektronikához és filozófiája nagyon egyedi volt, főleg ha megivott néhány pohárral, amit abban a korban nem válogatva az italok fajtáji között, hétvégéken rendszeresen meg is tett. Be tudott rúgni, de cefetül. Nekem, aki józan bolondként vészeltem át az ifjúság legveszélyesebb időszakát, ez a jelenség és látvány mindig valami különös varázzsal és kérdőjelekkel volt tarkítva. Miért iszik az ember? Ha iszik, miért annyit, hogy már önmagáról se tudjon? Próbáltam a rébuszt megoldani, de sikertelenül. Sose fejtettem meg a titok igazi nyitját, így ma már nem is próbálkozom.

Később barátom megtért. Már csak minőségi borokat volt hajlandó inni, és nem is hiszem, hogy ezek után valaha is elázott. Csak a nyelve pörgött hatékonyabban, amint elméleteit elővarázsolta nem létező kalapjából. Kifejezett non konformistaként átnyargalt a vízi élet világába, ahol először csak egy fa csónakot készített idegesítő alapossággal magának, majd később egy katamaránt. Luca széke se készült lassabban és bonyolultabban, de ennek is megvolt a maga varázsa. Én nem sokat jártam a tett színhelyén, mert elkeveredtem otthonról. A fejleményekről a hétvégi történetek színes meséiből értesültem, hogy most éppen hol tartanak, milyen ragasztóra és festékre lenne szükség. Vagy miből fog a vitorla készülni.

Ha véletlenül az utcán összefutottunk, nem maradhatott el az igazi kérés:

„Safi, van egy bagód?” – engem ő így hívott, s ez a megszólítás is rá emlékeztet. Ilyenkor elővettem a zsebemből az átkozott bagót, és rágyújtottunk. Majd belemerültünk spontán a szokás témák egyikébe, ami alatt én már az akár hányadik cigarettát füstöltem el, ő nem. Ő csak azt az egyet szívta el, de azt mindig, akár mikor találkoztunk, a régi szép időkben.

Majd ezek a találkozások egyre ritkábbak lettek, hisz ő otthon maradt, én külföldre kerültem. De mivel közel laktunk egymáshoz, alkalomadtán, a házunk előtt sietett haza a munkából, vagy éppen a városba tartott valamiért, és én otthon voltam, akkor leálltunk beszélgetni. Egy szemernyit sem változott a negyven év alatt. Se külsőleg, se belsőleg. Bár is én nem vettem rajta észre. Nézetei ugyan olyan radikálisak maradtak, mint 68-ban. Sokat mosolyogtam ezeken a kitöréseken, és a végén már ő is csak nevetett, majd ment tovább sietve, mint aki sejtett valamit.

Januárban váratlanul ért a hír, hogy szívinfarktusa volt. Először valahogy még hinni sem akartam a mendemondának, hisz állandóan a vízen, friss levegőn volt, hol kerékpározott, hol gyalogolt.

Majd valamelyik nap hív a Balta, hogy rossz hírt kell közölnie velem. Először azt gondoltam, családban történhetett valami tragédia, de amikor kibökte, hogy Kokó az este átevezett az örök vizekre, váratlanul összeszorult a torkom.

A múlt héten még ott láttam karikázni az utcában, kiáltottam is neki a kocsiból, de nem hallotta meg, és tovább gurult. Szóval csak ennyi? Már ennyi se?

Temetésére összejött a régi csapat. Szépen elbúcsúztunk tőle.

2011. július 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább