2019. december 15. vasárnap
Ma Valér, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (106.)

A Víg matróz

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (106.)
A Tisza (ildi20 fotója)

Sokáig gondban voltam, nagy gondban. Mondanák ezt azok, akiknek valóban komoly problémáik vannak, akár magával a mindennapi megélhetéssel is, hogy gyorsan húzzak el a búsba. Mert az én lelki vívódásom, valamikor tavaly ősszel, azzal kezdődött, hogy kihúzták alólam az úszóházat. Már a másodikat röpke két év alatt, és kezdtem kétségbe esni, hogy ezen a nyáron mi lesz velem? Hova teszem le a hajóm, hova fészkelem be magam? Az én koromban már a legapróbb változások is irritálók, hisz a megszokás az „úr”, mely ceremoniális szabályok alapján működteti a mindennapi életet. Ha valami ettől eltér, mint a partra vetett hal, csak vergődök, és nem találom a helyem, főleg nem érzem jól magam. Sokáig még azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy szokjam a szomorú tél alatt, lehet az idei szezonban, vízre sem teszem a hajóm, és majd csak túlélem valahogy.

Tavaly az egész nyarat magába foglaló rendkívül magas és szokatlan vízállás annyira megviselt és elkedvtelenített, hogy már azon törtem a fejem, eladom a hajóm. Egyetlen egy röpke alkalommal sem horgásztam, mert csak felesleges kínlódás lett volna az egész a rohanó sodrásban. Még a virágzás is elmaradt, hisz a tájon őshonos kérészek az átlagos nyári vízszinttől hat méterrel magasabb vízállással nem voltak képesek megküzdeni. Ha lementem az úszóházra, amely már nem volt „szanatórium”, hiába hívtam volna én így, mint az előzőt, amit nagyon megszerettem, nem találtam a helyem. Csak ide-oda kóvályogtam, mint egy akut holdkóros, keseregve az öregebb és tapasztaltabb társaknak, akik hosszabb életük során sem találkoztak hasonló helyzettel, és maguk is értelmetlenül szemlélték a természet erejét, amely az egész szezonra kibabrált velünk.

Majd a végén, ősszel, amikor már a jövő nyarat kezdtük volna tervezgetni, reménykedve, hogy ilyen még egyszer nem fordulhat elő velünk, jött a fekete leves. Az úszóházat eladták és az új, kicsit sem szimpatikus, ismeretlen tulajdonos bejelentette, ebből is diszkó jellegű szórakozóhelyet fog „varázsolni”, ahol nekünk, horgászoknak maradhat a megtűrt szerep. Ha ez éppen tetszik, maradhatunk, vagy szedhetjük a sátorfánkat, és mehetünk isten hírével. Mi, régi bérlők, haverok, csak néztünk, mint borjú az új kapura, tehetetlenül szitkozódva. A gyorsabbak erre a hírre azonnal úgy reagáltak, hogy az egyetlen még megmaradt város alatti rakparton található nagy úszóházra próbáltak befurakodni. Nekem maradt a hosszú téli bizonytalanság és a vak szerencse, valamint egy szalmaszálnyi reménysugár Laci barátom személyében, aki már előző évben cserbenhagyott, mint ha előre sejtette volna a dolgok alakulását. Egy kis úszóházon vackolt meg még az áradás előtt, kora tavasszal, mert ő már akkor üldözőbe veszi a harcsákat, amikor a fűzfa levele akkora, mint az egér füle, ahogyan az öreg rókák erről regélnek. Ilyenkor ő már olyan, mint a mérgezett pók, csak a folyó segíthet rajta. Hiába próbáltam minden érvet bevetve rábeszélni, hogy maradjon velem. Neki lett igaza. Kérdezgettem is, hogy érzi magát, ott egyedül, mire ő:

„Tudod, hogy engem nem érdekel különösebben a hely, beülök a hajómba és kievezek, amikor befejeztem a horgászatot, kikötök, és már megyek is haza” Ez így igaz, ő nem szokott soha leállni, traccsolni, nem élt úszóházi életet. Kabinja se volt, mert nagy hajójában minden kellék elfér.

Most ő maradt az a valaki, aki segíthetett rajtam, hogy valamiként beprotezsáljon a kis úszóházra, amelyen én még nemigen jártam. Persze, hely az csak „kihalás” alapján várható ilyen körülmények között, ezért különösebben nem éltem bele magam a lehetőségbe, hogy a csalódást megelőzzem. Csak abban az esetben lesz helyem a Víg matróz úszóházon, ha valaki a már meglévő bérlők közül lemondja. És szerencsém lett. Valaki lemondta. Így lett egy jó helyen, ahol a kilátás olyan, mint a valamikori Piros úszóházon, új és szimpatikus kis „szanatóriumom”, amit kezdek belakni és megkedvelni. Még a neve is tetszik. Könnyű kikötni, Laci barátom a szomszédom, aki minden műszaki jellegű problémámat megold, mert ahhoz én annyit értek, mint majom a zongorához, vagy Einstein a horgászathoz.

Mostanában újra örömmel járok le a folyóra, mintha megtaláltam volna a helyem, és csak abban reménykedem, nem kell már többet költöznöm.

2011. július 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A magyar média hallgatása”

A stratégia ravaszabb, igazából a piac tudatos manipulációját jelenti. Az ellenzéki szerkesztőségeket kiéheztetik, vagy baráti cégekkel >

Tovább

A szélsőjobb ma

Trump, Orbán és Bolsonaro lehúzta a mocsokba saját pártját. De azt látni, hogy a szélsőjobb behatolt >

Tovább

Miért veszélyes Orbán a szlovákokra is?

Szlovákiában évtizedek óta általános nézet, hogy a szlovákiai magyarok mindig hozzájárultak szavazataikkal Szlovákia euroatlanti integrációjához, és >

Tovább

Keresztény példa

A magyar politika hasznára válna, ha a hazai parlament elnöke a kereszténységet Pelosihoz hasonlóan fogná fel. >

Tovább

Kovács, a lebukott tweeteres

Kovács üzeneteit a meghiúsult remények dokumentumaiként érdemes olvasni. Hiszen az egész eljárás leállítását sürgette a teremből, >

Tovább

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább

A hálaadás napján

Van, aki rosszallja a rektor döntését. Rasmusent ki kell rúgni, mondják, a gyűlöletbeszédet nem védi az >

Tovább

Nosztalgiapolitizálás, avagy hogyan aratott a populizmus

Trump, Farage, Orbán és a többi populista olyan embereket vonz, akik azt akarják, hogy a világ >

Tovább

Jézuska és a jógadémon

Németh Sándor most sikeresen magára húzta a közröhejt, ám ez igazságtalan. Ferenc pápa igyekszik a világi >

Tovább