2020. július 3. péntek
Ma Kornél, Soma, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (106.)

A Víg matróz

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (106.)
A Tisza (ildi20 fotója)

Sokáig gondban voltam, nagy gondban. Mondanák ezt azok, akiknek valóban komoly problémáik vannak, akár magával a mindennapi megélhetéssel is, hogy gyorsan húzzak el a búsba. Mert az én lelki vívódásom, valamikor tavaly ősszel, azzal kezdődött, hogy kihúzták alólam az úszóházat. Már a másodikat röpke két év alatt, és kezdtem kétségbe esni, hogy ezen a nyáron mi lesz velem? Hova teszem le a hajóm, hova fészkelem be magam? Az én koromban már a legapróbb változások is irritálók, hisz a megszokás az „úr”, mely ceremoniális szabályok alapján működteti a mindennapi életet. Ha valami ettől eltér, mint a partra vetett hal, csak vergődök, és nem találom a helyem, főleg nem érzem jól magam. Sokáig még azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy szokjam a szomorú tél alatt, lehet az idei szezonban, vízre sem teszem a hajóm, és majd csak túlélem valahogy.

Tavaly az egész nyarat magába foglaló rendkívül magas és szokatlan vízállás annyira megviselt és elkedvtelenített, hogy már azon törtem a fejem, eladom a hajóm. Egyetlen egy röpke alkalommal sem horgásztam, mert csak felesleges kínlódás lett volna az egész a rohanó sodrásban. Még a virágzás is elmaradt, hisz a tájon őshonos kérészek az átlagos nyári vízszinttől hat méterrel magasabb vízállással nem voltak képesek megküzdeni. Ha lementem az úszóházra, amely már nem volt „szanatórium”, hiába hívtam volna én így, mint az előzőt, amit nagyon megszerettem, nem találtam a helyem. Csak ide-oda kóvályogtam, mint egy akut holdkóros, keseregve az öregebb és tapasztaltabb társaknak, akik hosszabb életük során sem találkoztak hasonló helyzettel, és maguk is értelmetlenül szemlélték a természet erejét, amely az egész szezonra kibabrált velünk.

Majd a végén, ősszel, amikor már a jövő nyarat kezdtük volna tervezgetni, reménykedve, hogy ilyen még egyszer nem fordulhat elő velünk, jött a fekete leves. Az úszóházat eladták és az új, kicsit sem szimpatikus, ismeretlen tulajdonos bejelentette, ebből is diszkó jellegű szórakozóhelyet fog „varázsolni”, ahol nekünk, horgászoknak maradhat a megtűrt szerep. Ha ez éppen tetszik, maradhatunk, vagy szedhetjük a sátorfánkat, és mehetünk isten hírével. Mi, régi bérlők, haverok, csak néztünk, mint borjú az új kapura, tehetetlenül szitkozódva. A gyorsabbak erre a hírre azonnal úgy reagáltak, hogy az egyetlen még megmaradt város alatti rakparton található nagy úszóházra próbáltak befurakodni. Nekem maradt a hosszú téli bizonytalanság és a vak szerencse, valamint egy szalmaszálnyi reménysugár Laci barátom személyében, aki már előző évben cserbenhagyott, mint ha előre sejtette volna a dolgok alakulását. Egy kis úszóházon vackolt meg még az áradás előtt, kora tavasszal, mert ő már akkor üldözőbe veszi a harcsákat, amikor a fűzfa levele akkora, mint az egér füle, ahogyan az öreg rókák erről regélnek. Ilyenkor ő már olyan, mint a mérgezett pók, csak a folyó segíthet rajta. Hiába próbáltam minden érvet bevetve rábeszélni, hogy maradjon velem. Neki lett igaza. Kérdezgettem is, hogy érzi magát, ott egyedül, mire ő:

„Tudod, hogy engem nem érdekel különösebben a hely, beülök a hajómba és kievezek, amikor befejeztem a horgászatot, kikötök, és már megyek is haza” Ez így igaz, ő nem szokott soha leállni, traccsolni, nem élt úszóházi életet. Kabinja se volt, mert nagy hajójában minden kellék elfér.

Most ő maradt az a valaki, aki segíthetett rajtam, hogy valamiként beprotezsáljon a kis úszóházra, amelyen én még nemigen jártam. Persze, hely az csak „kihalás” alapján várható ilyen körülmények között, ezért különösebben nem éltem bele magam a lehetőségbe, hogy a csalódást megelőzzem. Csak abban az esetben lesz helyem a Víg matróz úszóházon, ha valaki a már meglévő bérlők közül lemondja. És szerencsém lett. Valaki lemondta. Így lett egy jó helyen, ahol a kilátás olyan, mint a valamikori Piros úszóházon, új és szimpatikus kis „szanatóriumom”, amit kezdek belakni és megkedvelni. Még a neve is tetszik. Könnyű kikötni, Laci barátom a szomszédom, aki minden műszaki jellegű problémámat megold, mert ahhoz én annyit értek, mint majom a zongorához, vagy Einstein a horgászathoz.

Mostanában újra örömmel járok le a folyóra, mintha megtaláltam volna a helyem, és csak abban reménykedem, nem kell már többet költöznöm.

2011. július 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább

Veszélyben a magyar független sajtó zászlóshajója?

A DW megjegyzi, hogy az aggodalmak már csak azért is jogosak, mert Orbán Viktor így darálja >

Tovább

Index jobbra

Versenytársainknak szerencsés túlélést kívánunk. De maradunk még mindig elegen. Nem lesz időtök mindannyiunkat kiirtani. Eljön a >

Tovább

A szerb demokrácia mint egy Potemkin-falu

Brüsszelnek nem kellene támogatnia az államfő pártját. A német liberálisok egyik parlamenti képviselője pedig az üzente >

Tovább