2020. szeptember 19. szombat
Ma Vilhelmina, Januáriusz, Dorián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (105.)

Egy régebbi adósság törlesztése

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (105.)
Eaton (GuiltyTech fotója)

Hónapokkal ezelőtt egyik reggel kaptam egy levelet, melyet soha nem látott barátom, Fóti Péter írt nekem, vagy nekünk, a „csoportnak”, a magyarországi szabad nevelés gittegylet tagjainak, és én, akkor megkértem, hogy engedélyezze annak megjelentetését. Nekem valahogy jól esett ez a rövid történet, eszmefuttatás, amíg valaki vonaton utazik a munkahelyére, és közben kusza gondolatait rendezgeti. A címe:

Egy vonatút hordaléka

Sziasztok,

Először is van egy kis fordítás a honlapon:
http://www.foti-peter.hu/sims1.html

Azért is fordítottam le, mert szó van benne Eatonról, az elit angol bentlakásos iskoláról.

A párbeszéd kitalált, de igaz is lehetne.

Ide másolom, amit tegnap a vonaton Bécs és Győr között pötyögtettem:

Sziasztok,

Miközben a bécsi meidlingi pályaudvaron a Budapestre induló vonatra vártam, a lista tagjaira gondoltam. Nem fontosság szerint, és remélem nem megbántva senkit, aki nem jutott eszembe:

Sáfrány Ferire gondoltam, akinek cikkeit majdnem mindig elolvasom a Naplóban, és felnevetek, ha valami ismerős mottó bukkan fel, amit én is használtam. (Persze én is „lopok” tőle!)

Azután Hans Peter Lingensre gondolok, aki ugyan nem listatag, de akinek szinte minden héten elolvasom, amit a bécsi profilban ír. Ugyanazokat a témákat járja körbe, amik engem is érdekelnek, de ő következetesen „liberális”, nem érti a nem teljesítményelvű iskolát. Magamat is liberálisnak tartom, meg baloldalinak, de legfőképp titkos summerhillinek.

Azokra gondolok a listán, akiket nem ismerek, de akik írják, hogy megragadta őket a Summerhill könyv.

Jinda Rékára gondolok, arra a fordításra, ami rég készen van, de még nem tettem ki az Internet oldalakra. Arra, hogy Réka nyáron költözik Budapestről Veszprémbe!

A Neill életrajzra gondolok, ami lassan alakul, miközben újraolvasom Neill könyveit. Még egy ideig nem akarom kiadni a kezem közül.

Kövesdi Marikára gondolok: láttam jelentkezett pákozdi összejövetelre, nagyon örülnék, ha újra látnám.

Szabolcsra gondolok, akitől tanulok újságot olvasni, aki felnyitotta a szemem, pl. a Szanyi álradikalizmusára. Azokra a fiatalokra gondolok, akik vasárnap 7 óra előtt tétován álltak a meidlingi McDonald’s előtt, köpködve a földre, aztán amikor a kávézás után kijöttem a két lepusztult hajléktalanra. A különbségre gondolok Ausztria és Magyarország között, a könnyebbségre, amivel megkeresem itt a pénzt, amiből az itteni viszonyok szerint megélek.

Arra, hogy akkor megyek dolgozni, amikor akarok, és akkor álok fel, amikor elfáradtam. A kolléganők irigységére, akiknek ott kell ülni a munkaidő végeztéig, és ha nincs munkájuk, akkor számítógépes játékokat játszanak. Különben nagyszerű dolog, hogy vannak. A gyerekeiket abszolút tradicionálisan nevelik, tisztelik az iskolát és gyűlölik egyben, de semmi alternatívát nem látnak, mint kiszolgálni a tanárokat, a gyerekeik kárára. Állandóan hazudniuk kell maguknak. Már nem szólok bele a beszélgetéseikbe, csak figyelek.

Szófiára gondolok, fiam egyetlen barátnőjére a telepről, ahol lakunk. Miért tart ki Misi mellett, amíg a többi gyerek rajta akarja megbosszulni szabadsága hiányát? Szófia mindig, amikor más programja nincs, péntekenként nálunk alszik, és tegnap azután szombaton egész nap nálunk volt este 8-ig. Reggel kitakarítottak, mert rájuk jött. Egy órán át rendet raktak, porszívóztak, port töröltek. Ilyen Misinek soha nem jutna eszébe. Később számítógépeztek, majd elmentünk biciklizni, és 25 kilométert tekertünk a Wiener Neustadt felé vezető bicikliúton Bad Vöslauig, és vissza. Otthon azután virslit, halat sütöttünk. Egész nap egyetlen hangos szó sem, semmi fegyelmezés. A biciklizés közben, kialakult szabály szerint mögöttem tekernek kb. 50-100 méterre leszakadva és beszélgetve, szívesen hallgatnám, hogy miről, de mindig eszembe jut Zoe írásából, hogy azt tartotta jónak Neill nevelési stílusából, hogy tudott távolságot is tartani. Csak akkor volt ott, ha kellett.

Szóval Szófia egy titok, hiszen ö is egy „normális” iskolába jár, lehetne olyan, mint a többi gyerek, akik rögtön elkezdik Misit megalázni, ha egyedül meglátják, vagy Szófia barátnői, akik igyekeznek Szófiát Misiről lekapcsolni. De Szófia kitart Misi mellett (vagy talán mellettünk, ahol látja, hogy a napot megbeszéljük elsőre, felírva, hogy ki mit szeretne, míg náluk az anya (Sabine) kiadja a parancsokat, és a gyerekek meg sem mukkannak.

Szófia, aki duci, és otthon falja az édeset, megjegyzi tegnap: ha sokáig nálatok eszem, akkor olyan sovány leszek, mint a Misi, mert ti egészségesen esztek. Lehet, hogy egyszer még fontos lesz neki, hogy ezt is látta.

Misire is gondolok, aki először kapott egy farmert. Sokáig nem értettem miért fontos ez. A felnőttség jele. Az iskolában valaki megjegyezte, hogy milyen nadrágokban jár. Csoportnyomás. Este megijedt, hátha a nadrágja lánynadrág. De megnéztük a cipzárt, és a helyes irányba mutat.

Misi megnyugodott.

Misire gondolok, hogy milyen ritka szerencséje van, hogy együtt van gyerekekkel 6 és 17 évesek között. Dühöng a kisebbek és nagyobbak hülyeségén, de megéli őket. Nem egy absztrakt világban él. Arra gondolok, hogy Summerhillböl a legfontosabb nekem a gyűlés. Hogy azokat a tanárokat, akik nem fogadták el a gyűlés fölérendelt szerepét Neill kirúgta, bár nem szeretett dönteni. Arra, hogy a könyvben olvasom, hogy a gyűlés néha úgy határoz, hogy ekkor és ekkor egyáltalán ne legyen tanítás, mert valamilyen rendezvényre készülnek.

Örülök annak is, hogy Summerhill hivő vagyok, és nem Sudbury hívő. A különbség az, hogy egy Sudbury iskolában csak akkor van tanítás, ha a gyerekek kérik, míg Summerhillben mindig van tanítás.

Újra a leistoni gyerekekre gondolok, akik ott élnek a kisvárosban és tudják, hogy itt van a híres internátus, de nem mehetnek oda, hiszen ott vannak a helyi iskolák. (ingyen). Mi lenne, ha egyik nap a helyi önkormányzat elhatározná, hogy ösztöndíjjal helyi gyerekek is mehetnek

Summerhillbe. Jó lenne beszélni egy leistoni tradicionális tanárral.

Körülbelül ennyi volt az én tartozásom, most, hogy leróttam, már a lelkiismeretfurdalásom is megszűnt, és majd csak ad az élet egy lehetőséget egy személyes találkozóra, ahol élőben folytatjuk, Péter barátom.

2011. július 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány, hogy Európa mindezt eltűri

Az EU-tól vár segítséget a színi egyetem sorsának rendezéséhez Bagossy László. Azt nem feltételezi, hogy Orbán >

Tovább

Macskabarátok és a többiek – lengyel kormányválság

Belviszály miatt az összeomlás szélére került a lengyel kormánykoalíció. A PiS mindenekelőtt az állatjogok miatt különbözött >

Tovább

Keresztény körmagyar

Tombol a hipokrita és hazug, az egyházakat politikai gazemberek által megszállva tartott, gyarmatosított és a legaljasabb >

Tovább

Walesa: EU-reform vagy újratervezés

A németek, franciák és olaszok vagy belülről reformálják meg az uniót, vagy pedig alapítsák újra, miután >

Tovább

Egy német Orbán-imádó iskolaigazgató lesz

Az MCC élén vállalt tisztséggel Kálnoky elveszti tudósítói megbízatását mind a Die Weltnél, mind a Die >

Tovább

Orbán szalámi taktikája

Idáig szalámi taktikát alkalmazott a magyar kormány a nemszeretem sajtóorgánumok megregulázására, lásd az Indexet és a >

Tovább

Csúsztatások, hazugságok, félrebeszélések

De akárhogy is, érdemes lenne erről a fertelmesen leereszkedő, tömény giccs-nagyapósan szenilizálva kedélyeskedő, nyájasan lekezelő modorról, >

Tovább

Újabb szorítások a magyar médiában

Hogy zajlik a tisztogatás a médiában, arra bizonyíték a 168 óra főszerkesztőjének azonnali hatállyal kimondott elbocsátása >

Tovább

A Fidesz foglyul ejtette az államot

Ennélfogva uralja a politikát és a gazdaságot is. Ebből az következik, hogy az ilyen alattomos privatizációk >

Tovább

Trump nagy Balkán-blöffje

Az amerikai elnök  mindenesetre történelmi napot emlegetett és a mellét döngette az eszéért és politikai éleslátásáért. >

Tovább

Miért olyan nehéz az egységes menekültpolitika az EU-ban?

A görög táborban nem csupán sátrak és a menekültek személyes tárgyai lettek oda, hanem az uniós >

Tovább

Julius Caesar intelme

Nem látom az ütközet végkimenetelét. A színművészetisek Orbán ellen nem győzhetnek, az ország még nem áll >

Tovább