2019. október 17. csütörtök
Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (105.)

Egy régebbi adósság törlesztése

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (105.)
Eaton (GuiltyTech fotója)

Hónapokkal ezelőtt egyik reggel kaptam egy levelet, melyet soha nem látott barátom, Fóti Péter írt nekem, vagy nekünk, a „csoportnak”, a magyarországi szabad nevelés gittegylet tagjainak, és én, akkor megkértem, hogy engedélyezze annak megjelentetését. Nekem valahogy jól esett ez a rövid történet, eszmefuttatás, amíg valaki vonaton utazik a munkahelyére, és közben kusza gondolatait rendezgeti. A címe:

Egy vonatút hordaléka

Sziasztok,

Először is van egy kis fordítás a honlapon:
http://www.foti-peter.hu/sims1.html

Azért is fordítottam le, mert szó van benne Eatonról, az elit angol bentlakásos iskoláról.

A párbeszéd kitalált, de igaz is lehetne.

Ide másolom, amit tegnap a vonaton Bécs és Győr között pötyögtettem:

Sziasztok,

Miközben a bécsi meidlingi pályaudvaron a Budapestre induló vonatra vártam, a lista tagjaira gondoltam. Nem fontosság szerint, és remélem nem megbántva senkit, aki nem jutott eszembe:

Sáfrány Ferire gondoltam, akinek cikkeit majdnem mindig elolvasom a Naplóban, és felnevetek, ha valami ismerős mottó bukkan fel, amit én is használtam. (Persze én is „lopok” tőle!)

Azután Hans Peter Lingensre gondolok, aki ugyan nem listatag, de akinek szinte minden héten elolvasom, amit a bécsi profilban ír. Ugyanazokat a témákat járja körbe, amik engem is érdekelnek, de ő következetesen „liberális”, nem érti a nem teljesítményelvű iskolát. Magamat is liberálisnak tartom, meg baloldalinak, de legfőképp titkos summerhillinek.

Azokra gondolok a listán, akiket nem ismerek, de akik írják, hogy megragadta őket a Summerhill könyv.

Jinda Rékára gondolok, arra a fordításra, ami rég készen van, de még nem tettem ki az Internet oldalakra. Arra, hogy Réka nyáron költözik Budapestről Veszprémbe!

A Neill életrajzra gondolok, ami lassan alakul, miközben újraolvasom Neill könyveit. Még egy ideig nem akarom kiadni a kezem közül.

Kövesdi Marikára gondolok: láttam jelentkezett pákozdi összejövetelre, nagyon örülnék, ha újra látnám.

Szabolcsra gondolok, akitől tanulok újságot olvasni, aki felnyitotta a szemem, pl. a Szanyi álradikalizmusára. Azokra a fiatalokra gondolok, akik vasárnap 7 óra előtt tétován álltak a meidlingi McDonald’s előtt, köpködve a földre, aztán amikor a kávézás után kijöttem a két lepusztult hajléktalanra. A különbségre gondolok Ausztria és Magyarország között, a könnyebbségre, amivel megkeresem itt a pénzt, amiből az itteni viszonyok szerint megélek.

Arra, hogy akkor megyek dolgozni, amikor akarok, és akkor álok fel, amikor elfáradtam. A kolléganők irigységére, akiknek ott kell ülni a munkaidő végeztéig, és ha nincs munkájuk, akkor számítógépes játékokat játszanak. Különben nagyszerű dolog, hogy vannak. A gyerekeiket abszolút tradicionálisan nevelik, tisztelik az iskolát és gyűlölik egyben, de semmi alternatívát nem látnak, mint kiszolgálni a tanárokat, a gyerekeik kárára. Állandóan hazudniuk kell maguknak. Már nem szólok bele a beszélgetéseikbe, csak figyelek.

Szófiára gondolok, fiam egyetlen barátnőjére a telepről, ahol lakunk. Miért tart ki Misi mellett, amíg a többi gyerek rajta akarja megbosszulni szabadsága hiányát? Szófia mindig, amikor más programja nincs, péntekenként nálunk alszik, és tegnap azután szombaton egész nap nálunk volt este 8-ig. Reggel kitakarítottak, mert rájuk jött. Egy órán át rendet raktak, porszívóztak, port töröltek. Ilyen Misinek soha nem jutna eszébe. Később számítógépeztek, majd elmentünk biciklizni, és 25 kilométert tekertünk a Wiener Neustadt felé vezető bicikliúton Bad Vöslauig, és vissza. Otthon azután virslit, halat sütöttünk. Egész nap egyetlen hangos szó sem, semmi fegyelmezés. A biciklizés közben, kialakult szabály szerint mögöttem tekernek kb. 50-100 méterre leszakadva és beszélgetve, szívesen hallgatnám, hogy miről, de mindig eszembe jut Zoe írásából, hogy azt tartotta jónak Neill nevelési stílusából, hogy tudott távolságot is tartani. Csak akkor volt ott, ha kellett.

Szóval Szófia egy titok, hiszen ö is egy „normális” iskolába jár, lehetne olyan, mint a többi gyerek, akik rögtön elkezdik Misit megalázni, ha egyedül meglátják, vagy Szófia barátnői, akik igyekeznek Szófiát Misiről lekapcsolni. De Szófia kitart Misi mellett (vagy talán mellettünk, ahol látja, hogy a napot megbeszéljük elsőre, felírva, hogy ki mit szeretne, míg náluk az anya (Sabine) kiadja a parancsokat, és a gyerekek meg sem mukkannak.

Szófia, aki duci, és otthon falja az édeset, megjegyzi tegnap: ha sokáig nálatok eszem, akkor olyan sovány leszek, mint a Misi, mert ti egészségesen esztek. Lehet, hogy egyszer még fontos lesz neki, hogy ezt is látta.

Misire is gondolok, aki először kapott egy farmert. Sokáig nem értettem miért fontos ez. A felnőttség jele. Az iskolában valaki megjegyezte, hogy milyen nadrágokban jár. Csoportnyomás. Este megijedt, hátha a nadrágja lánynadrág. De megnéztük a cipzárt, és a helyes irányba mutat.

Misi megnyugodott.

Misire gondolok, hogy milyen ritka szerencséje van, hogy együtt van gyerekekkel 6 és 17 évesek között. Dühöng a kisebbek és nagyobbak hülyeségén, de megéli őket. Nem egy absztrakt világban él. Arra gondolok, hogy Summerhillböl a legfontosabb nekem a gyűlés. Hogy azokat a tanárokat, akik nem fogadták el a gyűlés fölérendelt szerepét Neill kirúgta, bár nem szeretett dönteni. Arra, hogy a könyvben olvasom, hogy a gyűlés néha úgy határoz, hogy ekkor és ekkor egyáltalán ne legyen tanítás, mert valamilyen rendezvényre készülnek.

Örülök annak is, hogy Summerhill hivő vagyok, és nem Sudbury hívő. A különbség az, hogy egy Sudbury iskolában csak akkor van tanítás, ha a gyerekek kérik, míg Summerhillben mindig van tanítás.

Újra a leistoni gyerekekre gondolok, akik ott élnek a kisvárosban és tudják, hogy itt van a híres internátus, de nem mehetnek oda, hiszen ott vannak a helyi iskolák. (ingyen). Mi lenne, ha egyik nap a helyi önkormányzat elhatározná, hogy ösztöndíjjal helyi gyerekek is mehetnek

Summerhillbe. Jó lenne beszélni egy leistoni tradicionális tanárral.

Körülbelül ennyi volt az én tartozásom, most, hogy leróttam, már a lelkiismeretfurdalásom is megszűnt, és majd csak ad az élet egy lehetőséget egy személyes találkozóra, ahol élőben folytatjuk, Péter barátom.

2011. július 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább