Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Huzat
Öreg Dezső
Ismét visszhangzott a vajdasági magyar sajtó huzatos folyosóján az objektív tájékoztatás, a sajtószabadság, a szakmai becsület és kiállás. Összekeveredve a politikával, a liberális gondolkodással, a balliberális árulókkal, a nemzeti érzéssel és elkötelezettséggel, a nemzet iránti kötelességgel, a kisebbségi sorssal, a megmaradás zálogával. A mulasztásokkal, a szakmai rátermettséggel, a „még nem nőtt fel ehhez a feladathoz” ön– és mást ámító közhelyével. Visszhangzott, mert belekiabálták, belekiabáltatták azok, akik döntenek, dönthetnek arról is, milyen legyen a kisebbségi, jelen esetben a vajdasági magyar sajtó. A régi főszerkesztő ment, az új jött napilapunkhoz. Mint korábban már annyiszor.
Akik azt gondolták, abban reménykedtek, hogy mostanában valami változott, csalódtak. Csalódtak, mert csak az emberek cserélődtek a székekben és a székek kerültek más helyre, a módszer maradt. Akik elvitatják, hogy politikai döntés született, azok vagy nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni, esetenként, ügyetlenül le akarják tagadni, pontosabban elkendőzni azt, hogy a Magyar Nemzeti Tanács ugyanolyan politikai intézmény, mint a Vajdasági Képviselőház, vagy akár a szerbiai parlament. Majdnem olyan. Szabályok (törvények) szerint választott legális képviseleti szerv, amelynek a törvény értelmében a kezébe adták a kisebbségi sajtó irányítását, irányítási lehetőségét is. Most élt is a lehetőséggel. A politika nyújtotta hatalom alkalmazásának a lehetőségével. Azzal a hatalommal, amelyet mi, vajdasági magyarok ruháztunk rá, hogy éberen őrködjön kisebbségi sorsunk felett. Emlékeznek még rá, ugye, alig múlt egy éve, hogy közvetlenül megválasztottuk a szerbiai magyar kisebbség nemzeti tanácsát, melynek fennhatósága alá tartozik a sajtó is. Ez a hatalom úgy látta jónak, hogy nekünk nem jó, ha a szakmában, az újságírói szakmában disszonáns hangok is hallatszanak. És ha nem hallatszanak eléggé hangsúlyosan, olyan hangsúlyosan, ahogyan azt hallani szeretné, azok a hangok, amelyeket ez a hatalom, ennek a hatalomnak a jeles vagy kevésbé jeles képviselői intéznek felénk, választóikhoz. A többi már technika, rutin. Politikai rutin. Egyik ülés, másik ülés. Egyik szavazás, másik szavazás. Egyik határozat, másik határozat. Kikerekedik egy leváltássá.
Na már most, azok is tévednek, akik azt gondolják, hogy itt pont a napilapban fel-felcsendülő disszonancia zavarta annyira a politikai hatalmat gyakorlók ilyen hangokra meglehetősen érzéketlenné vált fülét. Nincs akkora befolyással – ez az újság sem – az itteni magyar választókra, hogy megérné miatta így összerúgni a port az újságíró társadalommal, annak egy részével. Még inkább fölösleges magára vonnia a figyelmet a vajdasági magyarság legbefolyásosabb, pontosabban egyedüli befolyásos pártjának országszerte azzal, hogy minden szerbiai újságíró szervezet elítélje a politika ilyen nyílt beavatkozását a sajtó ügyeibe. Nem mintha ez másképpen lenne az országos közszolgálati lapoknál, a különbségek árnyalatokban mérhetők, de a magyar kisebbségi sajtó még a miloševići időkben kivívta magának az ellenzéki, igazságszerető státust, kár volt így eljátszani. Belgrádban nem tájékozódnak napi pontossággal a mi „kis” belső perpatvarkodásainkról. Csak egy-egy nagyobb pukkanás jut el a fővárosi lapokig, az sem sok vizet zavar. A vezető vajdasági magyar politikusok is megkülönböztetett figyelmet és figyelmességet érdemeltek ki a belgrádi kollégák szemében. Látszik ez a velük készült, nem is túl ritka interjúkból, beszélgetésekből. Adnak véleményükre. Ez nem azt jelenti, hogy megbecsülik, vagy elfogadják. Csak adnak rá. Ez nyilván szempont volt, de fontosabb az, amit velünk akarnak közölni ugyanazok a politikusok. Hogy választott kisgazdáink nem szeretik, ha a nyáj szétszéled. Összeterelve jobban szem előtt vagyunk, és jobban melegítjük egymást. A sajtó ennek a melegségnek a terjedéséhez csak egy kicsit járulhat hozzá, de jobb a bajt megelőzni, mint orvosolni.
Figyelmeztetés, emlékeztetés ez, ami a múlt héten történt a Magyar Szó körül. Mindenkinek, aki másképpen gondolja érvényre juttatni nemzeti érzelmeit, vagy éppen nem akarja kinyilvánítani őket. Mert mondjuk nem érdekli a politika. Csak úgy magyar. Egyszerűen azért, mert magyarnak érzi magát, mert annak született, annak neveli gyermekeit, köszönti ünnepeit, mormolja imáját, de kimarad mindennapjaiból a politika. Szerb is, magyar is. Mert errefelé, politikuséknál csak így szokás beszélni politikáról, politikai pártokról. Pedig tudják, hogy ezzel csúsztatnak – ahogy zsargonjukban a szándékos mellébeszélést, a féligazságokat szokták becézni, gúnyolni. Van, aki szerb pártokra szavaz, van, aki magyarokra, magyarra. Van, aki nem szavaz. Most viszont a szavazás, a választás ideje következik. Egy nagyon csúnyának, nagyon kegyetlennek, nagyon kíméletlennek mutatkozó választás ideje. Amelyen a vajdasági magyar politikum is mérettetni akarja magát. Ránk, itteni magyarokra számít. Mi leszünk a súly a serpenyőben. A mérleg serpenyőjében. Egyelőre. Ha egyben a nyáj, könnyebben terelhető. Csoda-e hát, ha visszhangzik a huzatos folyosó, ha be kell csukni az ablakot, zárni az ajtót?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére
Az Economist szerint bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >
Orbán Európa szemétdombján
Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >
Kamala Harris összezavarta a republikánusokat
Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >
Ha ő nem, akkor ki?
Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >
Merre megy az amerikai külpolitika?
A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >
Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére
Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >
A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak
Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >
Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség
Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >
Fogaggyisten
Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >
Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának
Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >
A világháló összeomlásának tanulsága
Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >
Magyar Péter – hoz vagy visz?
Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >