2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Sajtó és politika

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Sajtó és politika
petydenecro-d34gxw9 fotója

Amikor a politikusok védeni kezdenek bennünket, újságírókat, akkor közelednek a választások. Amikor a politikusok síkraszállnak a sajtószabadságért, akkor rá akarnak tenyerelni azokra a médiumokra is, amelyek megpróbálják fenntartani a tárgyilagos tájékoztatás látszatát a korrektség határai és a pénzügyi lehetőségek között. Amelyik újsággal, rádióval vagy televízióval elégedettek politikus berkekben, ott nagy baj van az újságírói erkölccsel – ha van ilyen – vagy a szakmai képzettséggel. Mindkettővel.

Ahol az államnak, értsd: országos, regionális vagy önkormányzati hatalomnak, tehát az államnak a kezében vannak az újságok, ott nincs, nem lehet objektív tájékoztatás. Valami ilyesmit mondott az államelnök az Európai Újságíró Szövetség belgrádi találkozóján a hatalom és a sajtó kapcsán. „Az állam nem lehet a médiumok tulajdonosa, de ezzel kapcsolatban az Európai Unióban is számos kétely merül fel. Különféleképpen, különböző modellek alapján rendezték ezt a problémát. Az állam és a média viszonya kényes és többdimenziós. Szabad sajtó nélkül Szerbiában nem lehet demokrácia és nincs távlata az országnak.” Olyan közhelyek ezek, amelyekért kár volt odafáradni Borisz Tadićnak a gyülekezetre. Azt is tudják a közgyűlésen megjelent mélyen, esetenként kevésbé mélyen tisztelt kollégák, hogy a médiumok feladata az állam ellenőrzése. Meg, hogy a sajtónak, tehát nekünk kell foglalkoznunk a társadalmi folyamatokkal, de a mulasztásokkal is. Meg figyelmeztetni a bűnözésre. Merthogy mi vagyunk a közvélemény korrigálói. Meg hogy megkerülhetetlen a szerepünk a társadalmi légkör kialakításában. Ezeket is mind az elnök mondta nekünk komolyan, de barátságosan.

Tudjuk mi ezt, úgy elvben, legalábbis sokan tudják közülünk. Nem is tudom, miért él sokunkban mégis olyan érzés, hogy nem igazán ezt várják el tőlünk. Ez a sok nem biztos, hogy a többség. Megkopott már az újságíró társadalom belső fénye, ha volt ilyen, eltűnt az önirónia. Mint ahogy kopottabb lett a gúnyánk is és szegényesebb a betevő falatunk. A rosszul fizetett, munkahelyét féltő ember pedig minden kompromisszumra kész. Csoda-e hát, ha Arne König, az Európai Újságíró Szövetség elnöke szerint a szerbiai médiára politikai nyomás nehezedik. Romlik a minősége, gondot jelent a médiumok finanszírozása és nehézségekbe ütközik a munka a helyi meg a regionális újsgoknál. Igy látja ő, a külföldi, bizonyára abból, amit hallott, amit mondtak neki itteni kollégák, illetve itt dolgozó külföldiek. Arról nem beszélt, hogyan lehetne ezt a helyzetet rendezni, hogyna lehetne rajta javítani. Hogyan lehetne elszakitani egymástól a politikai- és a sajtószervezeteket, amelyek szorosan összefonódtak. Leválasztani a pártokat az újságokról, a rádiókról és a televíziókról. Hogyan lehetne elérni, hogy a közszolgálatinak mondott média legalább igyekezzen politikai semlegességet mímelni. Hogy ne legyen természetes az olyan gondolkodás, mely szerint erről nem kell írni, a mi pártunkat ez nem érdekli vagy zavarja, vagy érdekei ellen szól. Hogy az újságírók értsék és érezzék szavuk súlyát, szavahihetőségük fontosságát. Hogy ne mi tartsunk a politikusoktól, hanem fordítva. Mert léteznek demokráciák, amelyekben a nyilvánosan kimondott szónak következményei vannak. Vagy arra nézve, aki kimondta, ha valótlanságot állított, vagy arra, akiről beszélt. Biztos ezért jöttek Belgrádba az európai kollégák. Pedig tudniuk kellett, hogy itt még mindig évek óta feltáratlan újságíró-gyilkosságok húzódnak. Az ügyészségeken, a bíróságokon, a rendőrségen. Amelyekről az állam elnöke is szólt az elején említett beszédében. Akiknek az esete időről-időre fölmerül, de sohasem járnak a végére. Pedig feltételezhetően politikai, gazdasági korrupció felfedési szándékának áldozatai. Csoda-e, ha sokan közülünk szivesen fogadják a politikusok oltalmát.

2011. június 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább

A vasárnap ígérete

Nem tudom, Borkai Zsolt győri híveire kijózanító hatású volt-e mindaz a pusztító tény, amit az elmúlt >

Tovább

A magyar Ibizagate

A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen >

Tovább

Brexit, Brüsszel, Orbán...

“A magyar jelölttel való leszámolást a jobboldal rábízta a baloldalra és a szélsőbalra baloldali; a románét >

Tovább

Haverok, buli, keresztény szabadság

Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra >

Tovább

Az ördög ügyvédje avagy az Orbán-rendszer whistleblowere

Amit a titokzatos ördög-ügyvéd Borkai Zsoltról fénykép és videó formájában közzétett, semmi ahhoz képest, amiről blogjában >

Tovább

A Joker mint társadalompolitikai bombasiker

A főhős nihilizmusa és megalkuvása pontosan tükrözi napjaink populizmusát. Ugyanilyen Joker ül a Fehér Házban is, >

Tovább

Johnson már csak Orbánban bízik?

A brit miniszterelnök azt reméli, hogy Magyarország megvétózza a kilépéshez szabott határidő meghosszabbítását, épp ezért uniós >

Tovább