2024. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (98.)

Motiváció mesterfokon

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (98.)
A Sud (darkrams69 fotója)

Ez csak utólag fog kiderülni, de kezdjük e legelején.

A gimnázium első osztályát hét kettessel fejeztem be a tizenhárom tárgyból. Erre a teljesítményre még ma is büszke vagyok. Nem semmi. Majd innen verekedtem fel magam, ritkítva a ketteseket egészen jelesig a negyedik végére. Legnagyobb rémületemre még az érettségit is elsőre letettem, pedig itt már nekem is tele volt a gatyám. Azt hittem, magyar nyelv és irodalomból végre keresztre feszítenek a boszorkányok, akiknek addig törtem elég borsot az orruk alá, hogy kegyes bosszút álljanak minden elszenvedett sérelmükért. Megkönnyebbült a család, amint az elsőszülött fiú, ha nem is sziporkázva, de befejezte tanulmányainak egy részét. Csak akkor rémültek meg, amikor bejelentettem, egyetemre megyek. Ez abban az időben minden szülő titkos álma volt, ha már ő nem tanulhatott, majd megteremti a lehetőséget gyerekeinek. Erről az álomról vagy vágyról mondtak le az én szüleim, látván a bizonyítványaim számokban kifejezett mondandóját és kezdtek beletörődni azzal vigasztalva magukat, hogy talán majd a kisebb fiuk csak valóra vált valamit az álmokból.

Amikor beiratkoztam az egyetemre, apám komolyan elém ált és a következőket mondta:

„Fiam, ha az első évet időre befejezed, veszek neked egy autót, egy Szpacsekot.”

Nem értettem az öreget, de mosolyogva nyugtáztam, hogy motivál, mint annak idején, amikor fociztam. Minden gólom egy akkori piros százast ért az ifiben. Volt, hogy kerestem egyszer ötszázat is egy meccsen. Igaz, ez ritkábban fordult elő, de a két-három százas meccsenként leesett.

Abból aztán lehetett vigadni.

Elment a proli gyerek az egyetemre, mert értelmiségi és paraszt gyereknek nem vallhattam magam, és belehúzott. A rendszer is kedvezett neki. Következő év július negyedikén vett egy képeslapot Szabadka város jelentősebb épületeit hangsúlyozva és megcímezte:

„Ma én vagyok a világ legboldogabb embere, mert az utolsó vizsgám is letettem tízessel” – majd a legközelebbi postaládába dobta, és elindult a pályaudvarra, hogy megkeresse a kedvenc döcögőjét, amelyet még a német állam adott háborús kártérítés gyanánt, és ez a járgány minden pénteken őt a falujába cipelte.

Apám csak harmadnap olvashatta képeslapom, de ekkor eszébe jutott ígérete és ismét elém állt:

„Fiam, mint tudod, az öreg írt egy levelet, és most folyik ellenünk a vagyon eredetének vizsgálata, így nem alkalmas az idő, hogy ígéretemet teljesítsem. De ha ez az egész cirkusz elmúlik, veszek neked egy új Bubát” – tette hozzá némi keserűséggel a szavaiban.

Megnyugtattam, hogy ráér az egész, én nem egy autóért tanulok, hanem a saját szabadságomért, mert amint az egyetemi évnek vége, már köszönök is el, és járom a világot. Így oldottam meg a felesleges szemrehányások és lelkiismeret furdalások kérdését egy életre. Jó módszer.

1976-ban abszolváltam, de igazán nem siettem el a diplomamunkám megírását. Így húztam a szabadságom még egy ideig, mert sejtettem, hogy a taposómalom rám is leskelődik. Közben a Buba gyártását Szarajevóban megszüntették.

Egy késő péntek éjjel (vagy szombat, hajnal?) hazafelé tartva öcsémmel, a söröző sarkán váratlanul megpillantottam egy ott parkoló olasz rendszámmal rendelkező autót. Mivel soha sem tartoztam a fanatikus autórajongók közé, még a márkák jó részét sem ismertem, meglepetten konstatáltam, hogy ez valamilyen Alfa Romeo, amint körbejártam a járgányt. Szép vonalvezetése volt, a sarki lámpa fénye világította meg. Ilyen autót még nem is láttam, nem is hallottam róla. Az írott betűket olvasva jöttem rá a típusára, Alfa Sud.

Másnap a családi ebédnél, ami nálunk szombaton és vasárnap szent hagyománynak számított, és kötelező volt minden családtagnak a megfelelő időben az asztalnál helyet foglalni, megjegyeztem apámnak, aki a levesét kanalazva mélyült el tányérja felett, hogy:

„Édesapám, az éjjel hazafelé jövet a sarkon láttam egy nagyon szép autót…” – be se fejezvén jóformán a mondatom, apám csak annyit tett hozzá, levesét tovább kanalazva:

„Hétfőn menjetek el anyátokkal, és intézzétek el az ügyet.”

Nem akartam hinni fülemnek, de több kérdésem és megjegyzésem nem volt. Igaz, ekkor még azt sem tudtam, hova kellene mennünk az ügyet intézni, de addig van még másfél napom, hogy ezt kiderítsem. Mivel a családban a pénzügyi tárca örökös minisztere anyám volt, akitől, állítom még ma is, kevesen bántak jobban a pénzzel, megkapta a legfelső szerv engedélyét, nekem már csak a részletek pontos megszervezése maradt.

Gyorsan kiderült, hogy ezt az autót csak Ljubljanában lehet megvásárolni, ott is csak egyetlen egy importőr cégen keresztül, így megrendeltem az árut írásban. Majd jött az elő-számla, amit a kincstár kulcsának őrzőjével, anyámmal kellett lerendezni az egyik bankban. Az autóra csak három hónapot kellett várni. Mi az a három hónap, három év után? Hab a tortán az volt, hogy ebben az időben élte az olasz líra akár hányadik haláltusáját még a dinárral szemben is, így olcsóbban vettük meg az olasz autót, mint a hazainak számító, akkortájt nagyon divatos GS-t, amit a falu egyik sarki boltjában is megvásárolhattunk volna. De nekem ez a járgány soha sem tetszett.

Amikor megjött a távirat Ljubljanából, hogy szeretettel várnak bennünket, már augusztus végét írtuk. Nagy volt az izgalom. Életem első autójáért indultunk édesapámmal az esti román gőzössel, amely városunkból az ország nyugati részébe vitte az arra utazni szándékozókat, átszállás nélkül.

Másnap átvettük a szép autót és én éveken keresztül tanultam egy kis közösségben, mit is jelent egy jó szándékú motivációs ígéret az élet nagy iskolájában. Rövid idő alatt több irigyem lett a kelleténél, de még mindig jobb, mint ahogyan azt az öreg bölcselt sugallja, ha sajnálkozók áradata vett volna körül. A szép autó tizenhat éven keresztül szolgált. Még a Napló terjesztéséből is keményen kivette részét. Majd az emigrációban is követett, amikor már garázs nélkül szenvedte végig a zord telet, úgy döntöttem, eladom valakinek, aki legalább menhelyet tud biztosítani számára. Hazavittem, és könnyes szemmel váltam meg tőle.

Egyszer még valamelyik ismerősöm mesélte, hogy látta futkározni a hazai utakon, csak a benne ülő vezető valahogy nem hasonlított rám.

2011. május 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség

Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >

Tovább

Fogaggyisten

Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >

Tovább

Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának

Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >

Tovább

A világháló összeomlásának tanulsága

Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >

Tovább

Magyar Péter – hoz vagy visz?

Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >

Tovább

Trump attól félt, hogy az ördög elviszi?

A Frankfurter Allgemeine Zeitung kiadója úgy véli: Trump nem fél attól, hogy elviszi az ördög a >

Tovább

Mirre gondol?

Nem szoktam nagy sikert aratni azzal a gondolattal, hogy a kormányváltás itt nem elég, a rendszert >

Tovább

A futball nyelve a spanyol

Kérdés, a világfutballnak lesz-e koncepciója elkerülni a hasonlóan bágyasztó tornákat. Mert ma még megvan a csaknem >

Tovább

Putyin rájött, mennyire sebezhető

A brit védelmi tárca szerint az orosz hadsereg az utóbbi két hónapban 70 ezer embert veszített, >

Tovább

Az alaptalan elvárások elnöke

Von der Leyennél jelenleg nem lenne jobb elnöke a Bizottságnak, ám a sima megválasztása illusztrálja, milyen >

Tovább

Putyin, Hszi és Trump imádná, ha von der Leyen elbukna. Ezért meg kell tartani a tisztségében

Ezt fejti ki Paul Taylor, az Európai Politikai Központ nevű elemző intézet vendégkutatója a Guardianben. Úgy véli, >

Tovább

Kerülik a magyarországi uniós tanácskozásokat az európai partnerek Orbán moszkvai vizitje után

A tegnapi energiaügyi fórumról legalább négy tagállam szakminisztere maradt távol – egy nappal azután, hogy a >

Tovább