Ma Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (96.)
Bob Margolin, a blues vén rókája
Sáfrány Ferenc
Ma már tudom, hogy egy felejthetetlen, életre szóló élményben volt részem a múlt szombaton, amikor vettem a „bátorságot” és ismét kikötöttem – eltalálták – a Mojoban. Nem véletlenül. Előtte már regéltek éppen eleget Bobról, és a még híresebb tanítójáról, a jó öreg Muddy Waters zenéjéről, a legendáról magáról. Most az „inas” jött zenélni ide, az isten háta mögé, valahova, aminek a nevét az életben még előtte nem hallotta soha, és csoda történt. Nem hiszik? Nem baj. Én tudom, a csoda megtörtént. Én ott voltam. Személyesen.
A koncert után elbeszélgettünk. Korát meghazudtoló energiával adta elő a blues igazi varázsát egy fehér ember, aki Bostonban született, és elkeveredve Zentára olyan jól érezte magát, hogy legszívesebben maradt volna élete végéig, de akkor ki eteti meg otthon a kutyáit?
„Valóban van kutyád?” – tettem fel neki az első kérdést.
„Három is” – válaszolta mosolyogva.
Az apropója a kérdésnek az volt, hogy megkérte a koncert szünetében az arra érdemes közönségét, most ne hagyják cserben őt, vegyék meg a CD-it, mert ellenkező esetben éhezni fognak a kutyái. Tette ezt olyan alázattal és átéléssel, hogy az összes „lemeze” azonnal elkelt. Persze éhezhettek volna azok az ebek, ha ő nem játszik előtte olyan csodálatosan, ahogyan kevesen tudnak a blues világában, és olyan hitelesen, amire csak kivételek képesek. És ő, a zenéjével, produkciójával, a másik három olasz zenei kísérőivel olyat rendezett, amire még a klub falai is sokáig fognak emlékezni, nem mi emberek, akik aktív részesei lehettünk egy olyan találkozásnak, ami talán egyszer, esetleg kétszer adatik meg az életben. Én sem ma másztam le a falvédőről. Ezt-azt láttam már az életben.
Amikor megemlítettem neki a Kingston Mines-t, csak legyintett egyet.
„Hidd el nekem, ez itt sokkal jobb hely. Több ezer helyen felléptem eddigi pályafutásom során, de ennek itt valami különös varázsa volt még számomra is. Azt hiszed, én mindenhol lefekszem a padlóra, mikor egy hölgy szívét próbálom meghódítani? Nem barátom, ez itt spontán jött ki belőlem. Az is igaz, hogy ilyen jó pálinkát is régen ittam előtte” – ekkor már nevetett is a mondandóján, de láttam rajta, éreztem, őszintén beszél.
„Nekem áruld már el, hány éves vagy?”
„Hatvanegy.”
„Húszéveseket odavered energiával.”
„Jó ezt hallani. Azért már fáradok én is.”
„Hogy ismerkedtettek meg Muddyval?”
„Eljött egyszer Bostonba, és éppen akkor zavarta el a szólógitárosát. Hallott rólam, eljött hozzám és megkért, lenne-e kedvem vele zenélni? Most mit lehet ilyenkor válaszolni? Hét éven keresztül lestem minden mozdulatát. Tanultam, mint egy megszállott. Szerencsés ember vagyok.”
„Mint említetted, jártál már a hetvenes években, Jugoszláviában.”
„Igen, felléptünk Zágrábban és Belgrádban is, de azok nagy koncertek voltak. Nem ilyen, mint ez a ma esti. Ez az igazi. Amikor karnyújtásnyira vagyok a közönségtől, lemegyek közéjük, ha kedvem tartja, beszélgetek velük, táncolok egyet. Ez az igazi. Az ilyen kis klubokat szeretem.”
„Hogy találtatok egymásra? A Mike Sponza Band zenészeivel elégedett vagy?”
„Ők kerestek meg és mondhatom, hogy remek zenészek a srácok. Öröm velük együtt játszani. De remélem ezt te is érzékelted ma este?”
„Hol élsz mostanság az Államokban?”
„Észak-Karolinában. Boston már nem nekem való. Ahogy öregszem, úgy költözöm egyre délebbre.”
„Kikkel játszottál a nagy öregek közül együtt?”
Ekkor elgondolkozott néhány pillanatig, majd sorolta a neveket. Mind a blues legendái. Még Bibi Kinget is megemlítette. Én csak tátottam a szám.
Ha ehhez még hozzáadom, hogy sikerült Kosta barátomat is Újvidékről elcsábítani, három éve után újra találkozni, miközben olyan átélten követte Bob játékát, hogy már a körtepálinkákat sem számoltuk, mi, akik soha sem iszunk, magam sem tudom, hogyan éretem haza?
Persze, közben születésnapot is ünnepeltünk. Kell ennél szebb ajándék?
Kommentek
Ki gondolná, hogy egy kis hajó ekkora hullámokat tud gerjeszteni?
Inkább szóljon a blues!
Jani
Hű,
hát ez tényleg nagyon jó lehetett...
Edit
Thank you, my friend.
Bob Margolin
On Apr 29, 2011, at 6:47 AM, Sáfrány Ferenc wrote:
Hi Bob,
Here is the link I wrote about you. It was a great time to meet you in our Mojo. We wait you back.
Have a good time, and don't forget us.
With love,
Frenk
http://www.naplo.org/index.php?p=hir&modul=itthon&hir=1580
Thank you, my friend.
Bob Margolin
On Apr 29, 2011, at 6:47 AM,
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Londoni levél - A hibernáló metró
A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >
A Fidesz Waterlooja
A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >
Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben
Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >
Egy ravasz, de gátlástalan kalandor
Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >
Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője
A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >
Az autokraták titokban imádják a világjárványt
Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >
Nyugi!
Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >
Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene
Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >
Az eltűnt vírus nyomában
A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >
Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon
Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >
A vírus: háború és béke
A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >
Újra előkerült a diktátor elnevezés
A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >